A világ érdeklődése a piramisokban rejlő különleges energia felé irányul egyre jobban az utóbbi időben.

Mert az már nyilvánvaló hogy nem temetkezési célra szolgáltak.

A világ összes kontinensén alkalmazták ezeket a titokzatos építményeket, melyekből több ezer vár még felfedezésre, most csak a szárazföldön nézzünk körül.

Minden kommentár nélkül  –  senkit sem akarván meggyőzni, befolyásolni az általa iskolai történelem órákon tanult, és eddig megszerzett ismeretében – csak nézzük ezt a pár képet, és gondolkozzunk.

Amik természetesen csak hegyek –  a tudomány mai állása szerint – és csak fantáziáló hóbortos régészek, és amatőr laikusok  képzelnek bele mesterséges alkotást, netán még piramisokat is pláne…

Az a pár pedig amit már valahogy nagy nehezen engedélyt szerezvén kiástak a föld alól, nos az nem jelentős kérem tisztelettel…a dogmatikusok lesöpörnek mindent, vagyis akarják, de néha nem sikerül szerencsére mert a zsenit aki még ráadásul kitartó is azt nem lehet egykönnyen megállítaniuk. / Trója is csak gyerekmese, legenda volt kérem,,, — micsoda,,,hogy mégis volt ???,, —  na de akkor biztos nem volt jelentős, csak egy kis település ahol pár évig éltek talán az emberek….stb. /

Kilenc (!) város települt egymásra az idők során, mint az kiderült az ásatások alatt. De csak nagyon nehezen dőlt meg a dogma, és lett átértékelve, átírva a történelem erre vonatkozó tudományosan elfogadott álláspontja még ezek után is.

És ez csak viszonylag kis ügy volt, lokális, akkor képzelhetjük milyen a helyzet globális szinten. Mi most ott fogunk kicsit szétnézni. Szép kis hegyeket fogunk látni,,, – mindenhol a bolygón….kis hegyeket.

Heinrich Schliemanm

36 éves korában felhagyott a kereskedéssel és minden vagyonát az ókor régészeti kutatására áldozta, főleg Trója helye érdekelte. Ekkoriban Homérosz műveit teljes egészében költészetnek tartották, amelynek a történelemhez semmi köze sincs.

Schliemann e vélekedés cáfolatának szentelte életét, építve az ókori szerzőkre, akik közül többen említik Tróját. Beutazta Görögországot, Itáliát, Skandináviát, Németországot, Szíriát és Indiát, Kínáról és Japánról könyvet is írt, Párizsban régészetet tanult.

1868-ban Görögországban, majd Kisázsiában bejárta Homérosz eposzainak színhelyeit. 1869-ban Ithaka, a Peleponnészosz és Trója címmel könyvet írt, ebben leszögezte: Trója a kis-ázsiai Hisarlik – s nem, mint egyesek feltételezték, a jóval délebbre fekvő Bunarbashi – helyén állt, s azt is, hogy Agamemnón és felesége, Klüthaimnésztra Mükénében nem a várfalon kívül, hanem a fellegvárban nyugszanak. Bár állításait gúnykacaj fogadta, a következő években bebizonyította igazát. 

Schliemann 1871-ben Frederick Calvert amerikai diplomata ásatásait folytatva Hisarlikban hét egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant. Mivel a homéroszi Tróját a legalsónak vélte, a felső rétegeken az ottani anyagok vizsgálata nélkül hatolt át. 1873-ban feltárta az ősi város hatalmas bástyáit és kapuit, és több száz, aranyból és más nemesfémből készült ékszert talált, amelyeket Priamosz kincseinek nevezett el és kicsempészett Törökországból. Felfedezéseit Trójai régiségek című könyvében írta le 1874-ben, feltevéseit akkor sokan vitatták, mások egyetértettek vele.  1874-ben folytatni akarta az ásatást, a török kormány azonban perbe fogta az aranyleletek eltulajdonítása miatt, így a munka félbeszakadt. Schliemann végül 50 ezer frank büntetéssel megúszta, közben Boiótiában, Közép-Görögország keleti részén kezdett kutatni, de nem sokat talált. 1875-ben kiadta Trója és romjai című könyvét.

1876-ban Mükénében kezdett ásatásokat, az Oroszlános-kapu közelében, majd a fellegváron belül. Rövid időn belül megtalálta a kerek agórát, a kőlapokból emelt kettős kört. Az archaikus sírkövek alatt öt sírra bukkant, bár ezek 400 évvel korábbiak voltak, mint feltételezte. Ezekben 16 személy maradványai feküdtek, többek arcát aranylemez takarta.

A tetemek maradványai a levegőn hamar elporladtak, de arcukat a maszkok, így a híres Agamemnón-maszk megőrizte. Mellettük nemesfém- és elefántcsont ékszereket talált, ezeket Atreusz-kincsnek nevezte el. A leleteket 1878-ban Mükéné című könyvében írta le. 1878-ban Ithaka szigetén ásatott, eredménytelenül, majd újra munkához látott Hisarlikban, ezúttal Émile Burnouf régész és Rudolf Virchow orvos-patológus társaságában. Harmadszor 1882-83-ban, majd 1888-tól halálig dolgozott Trójában, az utolsó években Wilhelm Dörpfeld építész támogatásával.

Dörpfelddel együtt tárta fel 1884-ben Tirünsz fellegvárát, a mükénéi kultúra másik központját, itt sok tárgy utalt a görög szigetekkel, Egyiptommal és Főníciával való kapcsolatokra. Ebből felismerte, hogy Krétán is létezett egy korabeli kultúra, engedélyt is szerzett az ottani ásatásokhoz. Mivel azonban a terület áráról nem tudott megállapodni a tulajdonossal, elszalasztotta a harmadik nagy feltárás lehetőségét. Schliemann 1890. december 25-én halt meg Nápolyban.

Kutatásai teljesen megváltoztatták az ókorról alkotott képünket. Addig a történészek csak négy államról tudtak: Rómáról, Görögországról, Egyiptomról és Babilónia-Asszíriáról. Ő két további bronzkori civilizációval bővítette ismereteinket, a harmadikat, Krétát az angol Evans tárta fel 10 évvel Schliemann halála után.

Schliemann könyvei és újságcikkei elsőként népszerűsítették a régészetet, felfedezéseivel folyamatosan izgalomban tartotta az európai közvéleményt. Ő kezdte el a kutatásoknál az irodalmi, írásos dokumentumok figyelembevételét, s ő alakította ki a régészeti terepmunka gyakorlati módszertanát, előtte ilyen nem létezett.

Forrás: múlt-kor

Lassan ideje lesz átértelmezni, átdolgozni az egész történelmet / emberiség, mert már egyre fejlettebb eszközökkel dolgozhatnak a fiatal, lelkes felfedezők, és sorban dőlnek meg a dogmák – szerencsére egyre több Schliemann tűnik fel a világ minden pontján.

Most  a következő világszenzáció  a Göbekli Tepe lesz…de az másik történet…  Göbekli Tepe régészeti lelőhely a mai Törökország délkeleti részén. A lelőhelyen végzett feltárások során a romok kiásásakor az emberiség eddig ismert legkorábbi körtemplomait tárták föl.

A régészek szénizotópos mérései alapján az építmény mintegy 12.000 éves, folyamatosan építették 4 ezer éven át a köröket egészen Kr.e. 8.200-ig.

Égből érkező pusztítót ábrázolnak az ősi szimbólumok.

Egy mini jégkorszakot kiváltó, pusztító üstökösbecsapódás okozott katasztrófát 13 ezer évvel ezelőtt – erről árulkodik egy Törökországban felfedezett, ősi kővéset. A rejtélyes szimbólumokat mostanában sikerült megfejteniük a tudósoknak.

A Kr.e.11.000-ben készített szimbólumok a „Keselyűkő” néven ismert oszlopra vannak vésve, és azt ábrázolják, hogy egy széttöredezett üstökös darabjai eltalálják a Földet. A képek között van egy fej nélküli ember is, ez arra utal, hogy a katasztrófában emberek is életüket vesztették – olvasható a New Scientist cikkében.

Az oszlopra a törökországi Göbekli Tepe régészeti lelőhely területén találtak rá a szakemberek. Sokáig kérdéses volt az itt elhelyezkedő létesítmény pontos funkciója, ám egyre több bizonyíték utal arra, hogy valószínűleg részben ősi obszervatóriumként funkcionálhatott..

Számítógépes szoftver segítette a tudósokat Az oszlopon szereplő ábrákat számítógépes szoftver segítségével sikerült megfejteni. A program az állatképeket  – amelyek valójában asztronómiai szimbólumok – hozzárendelte a megfelelő csillagképekhez, emellett meghatározta az esemény pontos időpontját is, amely Kr.e.10.950-re tehető. Az ősi becsapódás tényét egy grönlandi jégmag is alátámasztja.

A kataklizma a Földön egy kisebb jégkorszakot váltott ki, ami nagyjából ezer évig tartott. A lehűlést valószínűleg egy széttöredező óriásüstökös becsapódó darabjai idézték elő – áll a felfedezést ismertető tanulmányban.

A kutatás eredményeit a Mediterranean Archaeology and Archaeometry című régészeti szakfolyóiratban közölték.

A 2003-ban végzett geomágneses vizsgálatok szerint legalább húsz kőgyűrű rejtőzik egymás mellett, látszólagos összevisszaságban a föld alatt. A kőoszlopok gigásziak, a legnagyobbak öt és fél méteresek, súlyuk 15 tonna körül van. A rajtuk levő domborművek állatokat ábrázolnak. A feltárt leletek jobb állapotban vannak mint az eddig ismert piramisok, annak köszönhetően hogy évezredekig a föld alatt voltak betemetve, egészen napjainkig.

A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk

Atlantis – Lemuria – Mu –  Avalon – Agartha – Shambhala – Hyperborea – Thule – El Dorado – Paititi – Brasil – Puma Punku – Gobekli Tepe – Cahuachi

Témakörben további információk: https://wp.me/p4QRvt-3Qj

És el is érkeztünk a mostani fő témánkhoz, tehát ismét: Minden kommentár nélkül  –  senkit sem akarván meggyőzni, befolyásolni az általa iskolai történelem órákon tanult, és eddig megszerzett ismeretében – csak nézzük ezt  a pár képet, és gondolkozzunk. – ” Ezek ugye csak hegyek, szép kis hegyek és dombok “…. Kezdődjék tehát az utazásunk kontinenseken át!