Sok elmélet létezik, amely azt állítja, hogy az atlantisziak megelőzték az összes többi ősi kultúrát, és máshonnan származtak.

Az atlantisziak képezték az alapját az idegenek és önmaguk közötti hibridizációnak, amely a jelenlegi emberi fajt eredményezte. Ez volt az előző civilizáció, amely hatalmas technológiai fejlődést ért el, és amelynek pusztulása az első primitív népek megjelenéséhez vezetett.

Az atlantisziak három kataklizmát éltek át történelmük során: az elsőt 50000 évvel ezelőtt, a másodikat 25000 évvel ezelőtt, a harmadikat pedig kb. 11500 évvel ezelőtt – ez utóbbi pusztította el civilizációjukat. Néhány atlantiszi figyelmeztetésnek tekintette az előző két szerencsétlenséget, amelyek szerint ha nem állnak le a tudósok,  a bűnös fegyveres kísérletezések folytatása civilizációjuk elpusztítását jelenti. Sajnos ezek a ”végítélet hírnökei” kisebbségben voltak, ezért nem hallgattak rájuk.

Elképesztő ahogyan ez a fejlett civilizáció elterjedt, és járt be különböző kontinenseket, –  de a sok ezer éves technológiai fejlődés után mintegy 11500 évvel ezelőtt véget ért létezése is szintén elképesztő. Egy szörnyű bolygókatasztrófa következtében, amely megváltoztatta a Föld arculatát, az atlantiszi birodalom gyakorlatilag egyetlen nap alatt eltűnt, és a Föld nagy része is víz alá került.

A civilizációnk kialakulása előtti világtörténelem kulcsa a sumér szövegekben keresendő.

Sokan úgy gondolják, hogy ami az atlantisziakkal történt, annak ők saját maguk voltak az okozói. Az atlantisziak egyre erősebb elektromágneses energiával és gravitációval is kísérleteztek, ami a pusztulás fő oka lett.  A bolygón a  tengely dőlésszögének megváltozása a Föld egyes tömegeit érintette, és ez a kontinensek elmozdulásához vezetett. Atlantisz és Lemúria elsüllyedt, valamint a  bolygón a további szárazföldek jelentős része is szintén víz alá került. A pólusváltást általában kisebb földrengések, vulkáni robbanások és földtömeg mozgások kísérik, de ezúttal ez volt a legnagyobb a Föld történetében (ez magyarázza Noé és az özönvíz történetének megjelenését).  ”Az egész Földet vízzel elárasztó” történetnek nagy része megtalálható a sumér szövegekben is.

Az Atlantiszról szóló leírások rabul ejtik képzeletünket, olyan szépségű, erkölcsi evolúciójú és technológiával rendelkező civilizációt próbálunk elképzelni, hogy azt akár paradicsomnak is nevezhetjük. Az enyhe éghajlat egész évben ideális volt a fizikai kényelem fenntartásához, csodálatos tájak díszítették a városokat, hatalmas fák erdőivel, nagyon termékeny síkságokkal és szelíd, egészséges és erős állatokból álló faunával.

Az építészet is irigylésre méltó volt, a paloták és templomok építése más és más nemesfémekkel borított, a fejlett infrastruktúra mellett, amely kerteket, tornatermeket, stadionokat, utakat és hidakat tartalmazott. A gazdaság a kereskedelemre épült, bár nem volt semmilyen valuta. A kultúrát általában nagyra értékelték, bölcsekből, művészekből, mesterekből és költőkből áll, valamint erős alapokon nyugszik a tanítás, amely informálisan az anyaméhben, formálisan pedig 3 éves korban kezdődött.

A közlekedés is rendkívül fejlett volt. A repülő csészealjakhoz nagyon hasonló repülőgépeket hosszú utakra használták, a mágneses mező energiái által generált légáramokat használva a mozgáshoz.

Atlantiszban nem voltak súlyos betegségek. Az atlantisziak által használt gyógyító módszerek még mindig léteznek modern társadalmunkban, bár nem azonos hatókörrel és hitelességgel rendelkeznek. A kristályokat, a színterápiát, a zenét, az aromákat és a gyógynövényeket kombinálva egy teljes gyógymódot alkottak, amely a testre, az elmére és a szellemre összpontosít.

Az ezotériában minden elmélet alapja az, hogy Atlantisz egy nagyon fejlett civilizáció volt, fejlett pszichikai erőkkel és egy olyan technológia elsajátításával, amely a modern társadalom számára még ismeretlen. Az atlantisziak az Aranykorban vagy a Fénykorban éltek, ahol az emberek minden médiumi képességgel már aktívak voltak, de a béke ápolása ellenére a háborús hajlam, a hatalomvágy és az anyagi világegyetem megbecsülése elkezdte torzítani az egész lényeget.

Atlantisz lenne az emberi civilizáció bölcsője, amikor a bolygó csillag bevándorlókat kezd fogadni, hogy megmentsék a más bolygórendszerekben szerzett karmát.

Még mindig vannak, akik azt hiszik, hogy az Atlantisz valójában egy óriási űrhajó volt, amelyet sok kultúra repülő szigetként ír le, a Biblia mennyei Jeruzsáleme, az égből alászálló hindu purána, az aztékok, maják napkorongja, inkák és egyiptomiak vagy a sumér eposzban leírt hajó. Atlantisznak gyarmatosító küldetése lenne, lehetővé téve, hogy a Föld különböző pontjain legyen, és ez az oka annak, hogy jelenlétét a Földközi-tengeren, Indonéziában, az Atlanti-óceánon, a sarkokon és az Andokban képzelik el.

Űrhajó lévén, soha nem merült el az óceánban, hanem szándékosan elhagyta a bolygót a projekt vége miatt, és visszatért eredeti helyére.

Kolosszális kataklizma. Amikor azt a kifejezést halljuk, hogy “Az apokalipszis négy lovasa” valójában Atlantisz pusztulásáról beszélünk. Az apokalipszis 4 lovasa valójában a természet 4 eleme lett, (föld, tűz, víz és levegő) maximális erejükkel. Földrengés, vulkánok, dagályok és hurrikánok, mind a négy teljes dühükkel és intenzitásukkal cselekszik. Ez a 4 elem egyszerre és együtt okozta Atlantisz hirtelen összeomlását.

Atlantisz vagy Lemúria, a tudósok – szkeptikusok azonnal megjelennek…

Atlantisz  civilizációja körülbelül 15-12 ezer éve érte el virágkorát. Lemuriával ellentétben, amelynek kultúrája elősegítette a spiritualitás fejlődését, Atlantisz a tudományok, művészetek és a technológia kontinense volt. És ha Lemúria az anyatermészet természetes folyamatai következtében pusztult el, akkor maguk az intelligens atlantisziak tették tönkre otthonukat az atomenergia és a magfizika területén végzett kísérletek miatt.

Az elektromágneses energiával végzett kísérletek eredményeként a kontinens eltűnt a víz alatt, és Atlantisz polgárainak többsége meghalt – csak néhánynak sikerült elmenekülnie, akik Spanyolországban, Egyiptomban és Yucatánban szálltak partra.

Platón az atlantiszi történetet Szolóntól ismerte, aki i. e. 560-ban tett egyiptomi utazásakor Szaisz városban Neith isten papjaitól hallott a feljegyzések szerint előtte 9000 évvel történt hanyatlásról.

A forrás szerint 6000 sztadion távolságban feküdt Egyiptomtól ez a hatalmas sziget, és hirtelen pusztult el: földrengések és árvizek után “egy súlyos nap és éjjel a tengerbe merülve eltűnt.” A legenda szerint a mohóvá és agresszívvá vált birodalmat az istenek (egész pontosan Zeusz) parancsára öntötte el a tenger.

Szolón a görög bölcsek közül a legbölcsebbnek számított. A szövegek szerint Atlantisz történetét elmesélték Szolónnak Egyiptomban, amikor a papoktól akarta ravaszul megtudni a legősibb legendáikat.

Ennek érdekében Szolón úgy döntött, hogy elmondja a papoknak a legősibb görög történeteket, amelyekre emlékezett. Beszélt nekik a nagy árvízről és az első emberről. Miután meghallgatta Szolónt, az egyik pap így válaszolt: ” Ó, Szolón, Szolón… Nincsenek köztetek öregek… Tudásban mindannyian fiatalok vagytok: nincs köztetek régi, hagyományok által átvitt vélemény és tudás. Tanaitok keveset különböznek a gyerekeknek szóló meséktől, hiszen azokban csak egyetlen özönvízt találnak a Földön, bár előtte is sok volt.”

Aztán a pap még azt is mondta, hogy Athén sokkal idősebb volt, mint azt Szolón gondolta. Az egyiptomiak feljegyzései Szaiszban (ahol voltak) azt mondták, hogy Szaiszt 8000 évvel korábban alapították. És azt is feljegyezték, hogy Athént 1000 évvel Szaisz előtt alapították, és hogy az akkori athéniak háborúban álltak az atlantisziakkal.

Szolón körülbelül ie 630-tól élt, i.e. 560-ig. Ha ez a történet igaz, Atlantisz bukása i.e. 9500 körül történt. Ez azt jelenti, hogy Atlantisznak olyan idősnek kell lennie, mint a Gobekli Tepe, amely i.e 10000 évvel épült, és a világ legrégebbi templomának tartják.

Gobekli Tepe

Platón görög filozófus írása Atlantiszról.

Platon leírása szerint Atlantisz történelmét két nagy korszakra lehet osztani, az első volt az aranykor, az angyalok korszaka, a másik pedig egy olyan korszak, ahol az angyalok és Isten már nem játszottak szerepet a történelemben. Az első korszak maga volt az Éden, három faj élt ebben a világban békességben. Volt az óriások civilizációja, kialakuló emberiség és a testtel nem rendelkező szellemi lények, ők voltak Atlantisz angyalai.

A civilizációt a szent tudományok beavatottjai vezették, az óriás papok, akik élő, napi kapcsolatban voltak az angyalokkal és talán istennel is. Több ezer év eltelte után az emberiség lassan megerősödött. Az angyalok tudták, hogy az eredeti terv szerint rájuk már nincs szükség, az ő idejük lejárt. Tudatták az óriásokkal, hogy el kell hagyniuk Atlantiszt. Rájuk bízták, hogy ha eljön az idő, ők is hagyják el a Földet. Az angyalok tehát eltűntek és magukkal vitték a csodákat. Az angyalok emberek közötti életéből csak néhány kósza emlék maradt az Akasha- krónikában, aminek nyomán néhány sor megemlékezett róluk a Biblia elején.

Atlantisz aranykorszakában az emberek arra törekedtek, hogy szeretetben éljenek, így óvták meg az ötödik dimenzióbeli rezgésszintjüket. Tökéletesen összhangban éltek a legmagasabb szellemi értékekkel. Egyik főmondatuk így hangzik: „Amit nem akarsz hogy megtegyenek veled, azt ne cselekedd másokkal sem.” Ennél fogva mindig szeretetteljesek voltak egymással, nyitottak, igazságosak és nemes lelkűek.

Minden információt, kezdve a képzések tartalmától a spirituális tanításokig telepatikusan egy speciális kvarckristályba töltöttek fel és ott raktározták időtlen időkig. Az információkat innen lehetett letölteni kisebb kristályokra, amit bárhová lehetett teleportálni. Az emberek ellazultak, így befogadóvá tették magukat és megkapták a szükséges információkat, amikor a kristályt a harmadik szemükhöz tették. Ily módon keletkezett egy “szellemi internet” amely alapvetően a képzést és a nevelést szolgálta.

” Akkoriban, a tenger ott még járható volt. Ugyanis a szoros előtt, amelyet Héraklész Oszlopainak neveznek, egy sziget terült el, nagyobb, mint Ázsia és Líbia (Afrika) együttvéve, s erről a szigetről akkoriban még át lehetett kelni más szigetekre, ezekről, pedig a túloldalon fekvő egész világrészre… Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom létezett, mely nemcsak az egész szigeten uralkodott, hanem sok más kisebb szigeten, és azon szárazföld egyes részein is. Hatalma ezen kívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig és Európára Türrhéniáig… Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt… Atlantisz szigete elmerült a tengerben.”

Platón híressé vált szavai ezek, melyet a Timaiosz néven ismert írásában vetett papírra. Az atlantisziak egyik legősibb kolóniája Egyiptomban volt, melynek kultúrája kezdetben megegyezett az atlantisziéval.

Egy térkép, amely az Atlantiszi Birodalom feltételezett kiterjedését mutatja, Ignatius L. Donnelly Atlantisz: a vízözön előtti világ című művéből.

9000 évvel korábban háború tört ki a Heraklész oszlopain kívül és belül lakó valamennyi ember között. Platón városával az élen küzdöttek Atlantisz királyaival. E sziget Afrika és Kisázsia területénél nagyobb volt, földrengések folytán süllyedt el, és Platón idején áthatolhatatlan iszaptömegként akadályozta a tengerre indulókat. Az atlantisziak neveit először az egyiptomiak fordították le saját nyelvükre, Szolón onnan fordította görögre, jelentésük szerint, ezért viselnek az atlantiszi emberek görög neveket.

Az Oikoumene (lakott világ) rekonstrukciója, egy ősi térkép Hérodotosz világleírása alapján, i.e. 450 körül

Platón elmondja, hogy Atlantisz birodalom volt.

Valószínűleg mindenki egy kis zöld szigetre gondol, amelyet mélykék óceánvizek vesznek körül, ha az ember Atlantiszra gondol. Bár a történet egy szigeten játszódik, legtöbbünk azt feltételezi, hogy Atlantisz erre a szigetre korlátozódott. De Platón azt mondja, hogy Atlantisz egy birodalom volt, amelyet erről a szigetről irányítottak.

“Atlantisz ezen szigetén volt egy nagy és gyönyörű birodalom, amely az egész szigetet és sok mást, valamint a kontinens egyes részeit uralta, ráadásul Atlantisz népe meghódította Líbiát Herkules oszlopáig, Egyiptomit és Európát Tirréniáig.”

A Tirrenia az Etruria másik neve, amely ma Közép-Olaszországként ismert. Ez azt jelenti, hogy Atlantisz Európában a mai Toszkánáig, Afrikában pedig Egyiptomig nyúlna.

Az ókori Földközi-tenger papjai tudhattak Amerikáról.

Bár könnyen lehet, hogy Platón a filozófia kedvéért alkotta meg Atlantiszt, a történetnek van egy része, amelyet nehéz lenne kitalálni. A történetben egy egyiptomi pap ezt mondja Szolónnak: “Ez a sziget utat nyitott más szigetekre, és onnan át lehetett jutni a szemközti kontinensre, amely körülvette az igazi óceánt. A szomszédos földet valóban végtelen kontinensnek nevezhetjük.”

Melyik kontinens volt az Atlanti-óceán túloldalán akkora, hogy úgy tűnt mintha egy egész óceán veszi körül? Ez azt jelentheti, hogy az ókori görögök és esetleg az ókori egyiptomiak is tudtak Amerikáról, és még ott is jártak?

1970-ben a híres tengerész, Thor Heyerdahl hat fős legénységgel vitorlázott a Ra II nevű nádhajón. 57 nap alatt hajóztak át az Atlanti-óceánon át Barbadosra. Ez az út bebizonyította, hogy a nádhajók túlélik az óceáni utakat, és az ókori emberek valóban át tudtak kelni az Atlanti-óceánon. Ezt a bravúrt egykor lehetetlennek tartották. De ez nem bizonyítja, hogy az egyiptomiak vagy a görögök eljutottak Amerikába. Heyerdahl csak azt bizonyította be, hogy ez lehetséges.

Kritiasz – Miként írja le Platón Atlantiszt?

Atlantisz, a legendás sziget története két platóni dialógusban maradt fent, a Kritiasz-ban és a Timaiosz-ban.

Valamikor az istenek sorsolással az egész földet felosztották maguk között, vidékek szerint. Így nyerte el Poszeidón Atlantisz szigetét, és itt telepítette le egy halandó nőtől származó gyermekeit. A tenger felől, a sziget közepe táján egy síkság terült el, a hagyomány szerint a legszebb minden síkság között és a legtermékenyebb. Továbbhaladva a sziget belseje felé, a síkság közelében, körülbelül ötven stadionnyi távolságban emelkedett egy hegy, amely minden oldalról alacsony volt. Ezen lakott egy azok közül a férfiak közül, akik kezdetben itt születtek: Euénór volt a neve. Vele lakott felesége, Leukippé. Egyetlen gyermekük volt csak, egy leány, Kleitó.

Amikor a leány már felnőtt lett, meghalt apja-anyja, Poszeidón pedig szerelmes lett belé, gyermekeket nemzett vele, és azt a dombot, melyen a leány lakott, körülkerítette és körös-körül megerősítette. Felváltva kisebb-nagyobb tenger- és földgyűrűket vont egymás körül: kettőt földből, hármat tengerből – mintha körzővel csinálta volna -, a sziget közepétől kiindulva, mindenfelé egyenlő távolságban, így a terület megközelíthetetlenné vált az emberek számára, mert hajó és hajózás akkor még nem volt. A középen fekvő szigetet, mivel isten volt, könnyen berendezte és felékesítette, két forrásvizet fakasztott a föld alól, egy hideget és egy meleget, valamint mindenfelé terményt bőségesen sarjasztott a földből.

Fiúgyermekből öt ikerpárt nemzett és nevelt fel, és az egész Atlantisz szigetét tíz részre osztva, a legidősebb párból az elsőszülöttnek adta anyja, Kleitó lakhelyét és a körülötte lévő tájat – ez volt a legnagyobb és a legjobb rész. Őt a többiek királyává tette, de a többi is uralkodó volt, hiszen mindegyiknek ember fölötti uralmat és nagy kiterjedésű földet juttatott. Nevet is adott mindegyiküknek, a legidősebbnek, a királynak azt, amelyről az egész szigetet és a tengert elnevezték – Atlanti-tenger -, mivel Atlasz volt az első király neve.

Atlasztól nagy és tekintélyes nemzedék származott. Királynak mindig a legidősebb leszármazottat választották meg. A királyság kiemelkedően gazdag volt. Sok árut hoztak be külföldről, de a legtöbb dolgot, ami az élet fenntartásához kellett, maga a sziget adta: sokféle ércet bányásztak, olyan is volt közötte, aminek ma csak a nevét ismerjük, az oreikhalkoszt, amely az akkori fémek között – az aranyat kivéve – a legbecsesebbként tartottak számon. Bőven nőtt fa a szigeten, amit kivághattak a hajóépítéshez és az ácsoknak. A föld bőséggel termett mindenfélét, ami az élethez kellett, sok táplálék jutott a házi- és vadállatoknak. Elefántok is nagy számmal legeltek itt. Ezenkívül gyümölcsök, zöldségek is bőven teremtek az egész szigeten, nagyon nagy bőség volt a javakból. Templomokat, királyi palotákat, kikötőket, hajógyárakat építettek és az egész országot a következő módon rendezték be.

Először is áthidalták azokat a tengergyűrűket, melyek a régi anyaváros körül voltak, hogy utat csináljanak kifelé és a királyi palota felé. A királyi palotát mindjárt kezdetben istenüknek és őseiknek ezen a letelepülési helyén építették fel, s egyik nemzedék a másiktól átvéve, a már meglévő pompát tovább díszítve, lehetőleg mindig felülmúlta elődjét, míg csak a palotát – nagysága és a mű szépsége tekintetében – bámulatossá nem tették. Ástak ugyanis a tengertől a legkülső gyűrűig egy csatornát, mely három plethron széles, száz láb mély, ötven stadion hosszú volt, és lehetővé tették a hajózást a tengerből odáig – mint valami kikötőbe -,kitágítva a torkolatát, hogy a legnagyobb hajók is befussanak. De ez még nem minden. Átvágták a tengergyűrűket elválasztó földgyűrűket is a hidak közelében, annyira, hogy egy három evezősoros hajónak átjárója legyen egyikből a másikra, de be is födték ezeket az átjárókat, úgyhogy ezek alatt az áthidalások alatt lehetett hajózni, mert e földgyűrűk oldalfalai elég magasan kiemelkedtek a tengerből.

A legnagyobb vízgyűrű, melybe a tenger vizét bevezették, három stadion széles volt, a következő földgyűrű vele egyenlő; a második gyűrűpárnak a vizes gyűrűje két stadion széles, a száraz pedig ismét ezzel egyenlő volt; végül középen elterülő sziget körüli vízgyűrű egy stadion széles volt. A szigetnek pedig, melyen a királyi palota emelkedett, öt stadion volt az átmérője. A szigetet, a gyűrűket s a hidat, mely egy plethronnyi széles volt, körös-körül teljesen körülvették kőfallal, a hidakon pedig bástyatornyokat és kapukat emeltek mindenütt, ahol a tenger áthatolt. A szükséges követ pedig a középső sziget széléről körös-körül s a külső és belső gyűrű mélyéből fejtették részben fehéret, részben feketét, részben pirosat. A kőfejtéssel két üreget vájtak hajók számára, melyeket maga a szikla fedett be. Az épületek, részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették őket a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelyek tűzszerű fénye van.

A királyi palotát a fellegvárban a következőképpen rendezték be. Középen Kleitónak és Poszeidónnak szentelt templom emelkedett, mely el volt zárva a nyilvánosság elől, és aranykerítéssel volt körülvéve. Ez volt az a hely, ahol hajdan Poszeidón és Kleitó nemzette és a világra hozta a tíz uralkodó nemzetségét. Itt rótták le – áldozatul e tíz ősnek – minden évben mind a tíz országrészből az évszakok első terményeit. Magának Poszeidónnak a temploma egy stadion hosszú, három plethron széles és ennek megfelelő magasságú volt, de formájában volt valami barbár. A templomot kívülről teljesen bevonták ezüsttel, az oromzat kivételével, melyet arannyal burkoltak.

Ami pedig a belsejét illeti, az elefántcsont tető arannyal, ezüsttel és oreikhalkosszal volt díszítve; a falakat, oszlopokat és a padlózatot teljes egészében oreikhalkosszal burkolták. Aranyszobrokat állítottak fel a templomban: az istent, ahogyan a kocsiján áll és hat szárnyas lovát hajtja, ő maga oly nagy, hogy feje tetejével a tetőt érinti, körülötte pedig száz Néréisz delfineken. Ezenkívül azonban még sok más szobor is volt ott mint magánemberek fogadalmi ajándéka. Kívül, a templom körül a tíz király feleségeinek, összes leszármazottaiknak aranyszobra állt, a magánembereknek és a királyoknak sok más nagy fogadalmi ajándéka a városból és a külső területekről amelyek fölött e királyok uralkodtak. Az oltár mind nagyságban, mind megmunkálásban e berendezésnek megfelelő volt, éppen úgy a királyi palota: illett a birodalom nagyságához és illett a templom díszes voltához.

A hideg, illetve meleg vizű forrást pedig, melyek bősége kimeríthetetlen, vize kellemessége és kiváló minősége folytán csodálatosan alkalmas volt, úgy használták fel, hogy épületeket emeltek köréjük, és a víz jellegének megfelelő fákat ültettek oda. Körös-körül medencéket helyeztek el, egyrészt nyitottakat, a szabad ég alatt, másrészt – a meleg fürdők számára – fedett, téli medencéket; külön a királyi családnak, külön a magánembereknek; külön a nőknek, ismét külön a lovaknak s egyéb igavonó állatoknak, mindegyiket ellátva a megfelelő berendezéssel. Az elfolyó vizet részben Poszeidón ligetébe vezették, melynek sokféle fája a föld kitűnősége folytán csodálatosan szép és magas volt, részben a külső övezetekbe, a hidakon elhelyezett vezetékek segítségével. Itt sok istennek sok templomot meg számos kertet és testgyakorló helyet emeltek, részben csak emberek számára, részben lovasgyakorlatok részére, külön mindegyik szigetgyűrűn; egyébként a nagyobb sziget közepén is volt egy-egy stadion széles elkülönített lófuttató pálya, mely hosszában körülhúzódott az egész gyűrűn, és itt tartották a kocsiversenyeket.

Körülötte mindkét oldalon a testőrök nagyobb részének laktanyái voltak; a megbízhatóbbakra a fellegvárhoz közelebb eső kisebbik gyűrűn bízták az őrködést, végül azoknak, akik kitűntek hűségükkel, a fellegváron belül, a királyi család közelében adtak lakást. A hajótárolók tele voltak három evezősoros hajókkal és a hozzájuk szükséges felszereléssel; és minden kellően készenlétben állt. A királyi palota körüli városrész tehát így volt elrendezve; ha pedig az ember áthaladt a három külső kikötőn, egy falat talált maga előtt, mely a tengertől kezdve körben haladt, s mindenütt ötven stadionnyira volt a legnagyobb gyűrűtől és kikötőtől, és ott zárult össze, ahol a csatornának a tenger felőli torkolata volt. Mindez sok, sűrűn egymás mellett fekvő lakástól volt népes, a csatorna és a legnagyobb kikötő pedig csak úgy nyüzsgött a mindenhonnan érkező hajóktól és kereskedőktől, úgyhogy a kikötő éjjel-nappal mindenféle nyelvű beszédtől és százféle lármától volt hangos.

Az egész terület nagy magasságban feküdt és meredeken emelkedett ki a tengerből; a város körüli része teljesen sík, s ahogy ez körülvette a várost, úgy vették őt körül körben a hegyek, melyek lenyúltak egész a tengerig. A síkság egyenletesen sima felszínű volt, s egészében véve hosszúkás alakú, egyik oldala háromezer stadion, a másik, a tenger felől felfelé húzódó oldala pedig középen kétezer stadion. Ez a terület az egész sziget déli oldalán feküdt, s védve volt az északi széltől. A körülette emelkedő hegyeket pedig úgy dicsérik, hogy számban, nagyságban és szépségben túltettek az összes mai hegyen, hogy sok népes falu volt bennük, meg folyók, tavak és rétek, elegendő táplálékul minden házi- és vadállatnak; temérdek erdő, változatos fajták, bármely munkára és mindenféle célra bőséges mennyiségben. Ez a síkság a természet munkája és sok király gondoskodása folytán hosszú idők során a következőképpen alakult. A természet hosszúkás négyszög alakúra formálta, oldalai többnyire egyenletesek voltak, ahol pedig valami fogyatékosságot mutattak, körös-körül árkot ásva kiegyenlítették őket. Az árok mélysége, szélessége, hossza: ameddig leástak, egy plethron, a szélessége mindenütt egy stadion; minthogy pedig az egész síkságot és a várost mindkétfelől érintve, beletorkollt a tengerbe.

Felső (a hegyek felé eső) oldalából vagy százlábnyi széles, egyenes csatornákat vágtak a síkságon keresztül, melyek ismét az árokba, de a tenger felőli részébe torkolltak, ezek egymástól száz stadionnyira voltak. Rajtuk keresztül szállították hajón a hegyekből a városba a fát és a többi terményt is, úgy, hogy egyik csatornából a másikba összekötő csatornákat vágtak keresztben, szintúgy a városhoz is. Évenként kétszer arattak, télen Zeusz esőit használták fel, nyáron pedig a földből felbukkanó forrásvizeket vezették a földekre a csatornákból. Ami a népességet illeti, el volt rendelve, hogy a síkságon lakó harcképes férfiak közül telkenként állítsanak egy vezetőt; egy-egy telek nagysága tízszer tíz stadion volt, telek pedig összesen hatvanezer.

Azt mondják, hogy a hegyekben s az ország többi részén számtalan sok ember élt, s ezek mind vidékek és falvak szerint, ezeknek a telkekhez, ezek alá a vezetők alá voltak beosztva. A törvény úgy rendelkezett, hogy háború esetén minden vezető egy harci szekér kiállításának hatodrészéről gondoskodjon, összesen tehát tízezer harci szekérről, állítson ki két lovat és lovast, egy pár lovat kocsi nélkül, hozzá egy kispajzsos gyalogharcost, és a két lóhoz egy kocsist, továbbá két nehéz fegyverzetű katonát, két-két íjászt és parittyást, három-három könnyű fegyverzetű katonát kő- és dárdadobásra, végül négy hajóst az ezerkétszáz hajó ellátására. A királyi város hadügyét így szervezték meg, a többi kilenc területét másképp, amit hosszú volna elsorolni.

A hatóságokat és méltóságokat a következőképpen szervezték meg. A maga osztályrészében, a maga városában a tíz király mindegyike ura volt az embereknek és nagyrészt a törvényeknek is: büntethette, kivégeztethette, akit csak akart. A királyoknak egymás közti hatalmi viszályát és érintkezését Poszeidón rendelkezései szabták meg, melyeket a hagyomány és egy, az ősöktől oreikhalkosz oszlopra vésett felirat őrzött, amely a sziget közepén, Poszeidón templomában állt. Ide minden ötödik, illetve hatodik évben összegyűltek, tanácskoztak a közügyekről és megvizsgálták, nem lépte-e át valamelyikük a hatáskörét. Ha ilyenre akadtak, törvényt ültek. A törvénykezésre készülve előbb a következő biztosítékot adták egymásnak. Poszeidón ligetében bikák legelésztek szabadon. A tízek egyedül maradva könyörögtek istenükhöz, hogy a neki kedves áldozatot foghassák meg, majd vaseszköz nélkül, fával és hálóval vadászni kezdtek a bikákra. Az oszlopon a törvényen kívül egy esküforma állt, amely súlyos átkot szórt a törvény megszegőire. Mikor szokásaik szerint a bika összes tagját feláldozták, egy vegyítőedényből italt kevertek, és mindegyikükért egy csepp vért kevertek bele. A többi részt a tűzbe vetették, de előbb körös-körül megtisztították az oszlopot.

Ezután aranycsészékkel merítve a vegyítőedényből és áldozatot loccsantva a tűzbe megesküdtek, hogy az oszlopon álló törvények szerint fognak ítélni és büntetést kiróni, ha korábban valamelyikük áthágta a törvényeket; a jövőt illetően pedig, hogy egyetlen írott rendelkezést sem fognak szándékosan áthágni, nem fognak a törvények ellenére uralkodni, és nem fognak másnak, csak annak, aki atyjuk törvényei szerint uralkodik, engedelmeskedni. Amikor mindegyikük megfogta ezt a maga és ivadékai nevében, ivott és a csészét az isten templomának ajándékozta. Ezután a lakomával és egyéb szükséges dolgokkal foglalatoskodtak.

Mikor pedig besötétedett, és az áldozati tűz kialudt, mindnyájan gyönyörű szép sötétkék ruhát öltve leültek a földre az esküáldozat hamujára, s minden tüzet kioltva a templom körül, éjszaka ítéltek és ítéltettek, ha közülük egyik a másikat törvényszegéssel vádolta. Az ítéleteket, amikor megvilágosodott, aranytáblára írták, s díszköntösükkel együtt elhelyezték a templomban. Az egyes királyok előjogaira vonatkozó sok különleges törvény között a legfontosabbak mégis azok voltak, hogy soha egymás ellen fegyvert nem fognak, hanem inkább mindnyájan segítik egymást, ha közülük valaki valamelyik városban megpróbálná megbuktatni a királyi családot; és hogy, mint elődeik, közösen tanácskoznak háborúról és egyéb ügyekről, az irányítást Atlasz nemzetségére bízva. Halálra azonban a király senkit sem ítélhetett rokonai közül, csak ha a tízek közül több mint a fele jónak látja.

Ezt a nagy hatalmat, mely akkor ezen a tájon fennállt, az isten a mi vidékeink ellen indította, a hagyomány szerint a következő okból. Sok nemzedéken át, amíg Poszeidón isten természete elég erős volt bennük, engedelmeskedtek a törvénynek és jó barátságban éltek a velük rokon isteni világgal. Gondolkodásuk igaz és fennkölt volt, megfontoltsággal párosult nyugalmat tanúsítottak mind a sors viszontagságaival szemben, mind egymással való érintkezésükben. Az erényt kivéve mindent megvetettek, nem sokat törődtek a múló kincsekkel, könnyen vették, sőt mint valami terhet tekintették az aranynak és egyéb javaknak tömegét, minthogy nem részegedtek meg a gazdagságban való dőzsöléstől, nem vesztették el önuralmukat, nem is hanyatlottak. Józanságukban élesen látták, hogy mindezek a külső javak a kölcsönös szeretet és erény folytán gyarapodtak, ha ellenben igyekezetük és megbecsülésük a külső javakra irányul, azok is elpusztulnak, az erény is velük vész el.

Ennek a gondolkodásmódnak és isteni természetük megmaradásának következtében gyarapodtak, de midőn az isteni rész lassan eltűnt bennük, mert gyakran és sok halandóval keveredtek, túlsúlyba került az emberi jelleg, nem tudták már a jelen javaikat elviselni, elkorcsosultak, és éles látású ember szemében már hitványnak látszottak, hiszen legbecsesebb értékeiket veszítették el. Azok szemében persze, akik képtelenek az igazi, a boldogság felé vezető életet meglátni, épp ekkor tűntek a legszebbeknek és a legboldogabbaknak, amikor már telve voltak az igazságtalan kapzsisággal és hatalomvággyal.  Az istenek istene, Zeusz, ki törvények szerint uralkodik, látta az igazságot, észrevette, hogy ez a derék nemzetség milyen nyomorúságos állapotba került, ezért büntetést akart mérni rájuk, hogy észhez térve mértéktartóbbak legyenek. Összehívta hát az összes istent a legfenségesebb székhelyükre, amely a mindenség közepén elhelyezve, lát mindent, ami csak részes a keletkezésben és összehíván őket, így szólt hozzájuk….

Atlantisz végzete – Az istenek büntetése.

Talán már sohasem tudhatjuk meg, hogy mit mondott a többi istennek Zeusz, mert a történet itt hirtelen véget ér. A befejezés a Timaiosz című dialógusban ránk maradt, innen sejthetjük az előző mű végét. A Timaioszban leírtak szerint, gőgjükben és nagyravágyásukban az atlantisziak rabságba akarták vetni az attikai görögöket, háborút indítottak ellenük, de veszítettek. Az istenek büntetésképpen, elpusztították Atlantiszt. Hatalmas földrengések és áradások támadtak,  „egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt…Atlantisz szigete elmerült a tengerben.”  Ezzel büntette Zeusz a mohóvá és hataloméhessé vált atlantisziakat.

Vannak akik úgy gondolják, hogy Atlantisz története egy politikai parabola, a tökéletes társadalom leírása, amelyet Platón a későbbi műveiben, az Államban és a Törvényekben fejt ki. De nem csak erről szól, hanem egyben egy tanmese is. Poszeidón, akitől az atlantisziak származtak valóban egy gazdag, demokratikus társadalmat álmodott meg és épített fel, de mivel az ivadékai félig emberek voltak, az idők során egyre több emberi vér keveredett a félistenek vérvonalába, úgy az emberi természet előbb-utóbb felszínre kellett, hogy kerüljön. Az ember sajnos, mint az már a történelem során számtalanszor bebizonyosodott, minél gazdagabb annál nagyravágyóbb, a gazdagodása után nem ismer határokat és józanságot, mindent és mindenkit birtokolni és leigázni szeretne. Platón maga körül, a saját városában is láthatta a gazdagság veszélyét, talán ezért írta le ezt a történetet, de a következő évszázadoknak és a mi korunknak is tanulságul szolgál.

Forrás: Platón – Kritiasz (Kövendi Dénes fordítása)

Thoth, vagy másik ismert nevén Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblái.

Bár vannak olyan állítások, hogy Atlantisz története csak az ókori görög filozófia műveiből ismert, van egy másik forrás is, amely azonban nem kevésbé titokzatos, mint a többi – Thoth smaragdtáblái.

Ezek eredetéről keveset tudunk, titokzatos leletek De ma a táblák szövegei fordításban megtalálhatók a nyilvánosság számára “The Emerald Tablets of Thoth Atlanta” címmel. A szerző biztosítja, hogy ő – Thoth, az atlantiszi pap király, akinek sikerült túlélnie a katasztrófát. Elmondása szerint miután hazája víz alá került, Egyiptom földjére ment, ahol felvilágosítással foglalkozott, titkos tudást adott át a világnak. A smaragdtáblákon Thoth  az Atlantisz megsemmisülésének okát is leírja, és felfedi, hogy ”felemelkedett gyermekei elméjében fellángolt büszkeség” miatt került a sötét vizek alá.

”Büszkék voltak tudásukra, büszkék a nép között elfoglalt helyükre. Mélyen belemerültek a tiltottba, kinyitották a lefelé vezető kapukat.”

Magát Thoth pap királyt választotta ki a Legfőbb Lény, hogy továbbadja az embereknek a korok bölcsességét. Thoth több társával együtt a Mester hajóján elhagyta a haldokló Atlantiszt, és Khem gyermekeinek lakhelyére ment. Később ezek a helyek az egyiptomi királyság nevet kapják, de Atlantisz idejében, ahogy a pap írja, ezek vad vidékek voltak, és vad törzsek éltek rajtuk.

A Thoth által leírtak szerint ő állította fel a gízai piramisokat, amelyek később sok évezredre templommá és beavatási központjává váltak. Általánosságban elmondható, hogy az egyiptomi tanítókhoz fordultak az ókori világ filozófusai olyan misztikus ismeretek után, amelyek Platón gondolatain, Pitagorasz szent számtudományán, Jézus spirituális tanításain, a Kabbala és sok máson keresztül jutottak el napjainkig.

I. SMARAGDTÁBLA: Az Atlantiszi Thoth története
II. SMARAGDTÁBLA: Az Amenli Csarnok termei
III. SMARAGDTÁBLA: A bölcsesség kulcsa
IV. SMARAGDTÁBLA: A Megszületett Tér
V. SMARAGDTÁBLA: Unal lakója
VI. SMARAGDTÁBLA: A mágia kulcsa
VII. SMARAGDTÁBLA: A hét Úr
VIII. SMARAGDTÁBLA: A misztériumok kulcsa
IX. SMARAGDTÁBLA: A tértől való szabadulás kulcsa
X. SMARAGDTÁBLA: Az idő kulcsa
XI. SMARAGDTÁBLA: A fent és a lent kulcsa
XII. SMARAGDTÁBLA: Az ok és okozat törvénye és a Prófécia kulcsa
XIII. SMARAGDTÁBLA: Élet és Halál kulcsai
XIV. KIEGÉSZÍTŐ SMARAGDTÁBLA: A Jelképek
XV. SMARAGDTÁBLA: A Titkok Titka

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is! 

A Föld ősi civilizációs történelme – Egy földönkívüli szemszögéből

Több száz millió ember hallott már róla – azonban közülük csak páran tudják a konkrét igazságot.

– Külön ajánljuk szíves figyelmetekbe a cikken belül a 9. fejezetet.

– Valamint a többi fejezet, az összes írás egészében véve – ” Nem rövid és könnyű pár soros olvasmány, de mindenképpen érdemes végigolvasni figyelmesen és türelmesen. Majd azután elgondolkozni a dolgokon — lesz pár dolog…”

Információ: A Föld ősi civilizációs történelme – Egy földönkívüli szemszögéből

Tomiris – A sztyeppe királynője

Tomiris királynő egyesíti a sztyeppén élő szkíta, masszageta törzseket a külső fenyegetés ellen.

Ez a film Hérodotosz, a nagy görög történész feljegyzései alapján készült, Tomirisről (i.e.5. század) a közép-ázsiai sztyeppéket uraló Szaka (szkíta) törzsek királynőjéről. Tomiris élete során megjárta a poklot és mennyeket, bátor, okos és gyönyörű nő volt. Egyesítve a szaka törzseket vált a sztyeppei népek nagy királynőjévé.

Tíz évvel azután, hogy i.e. 539-ben leigázta a babiloniakat, Kürosz figyelmét a birodalom északkeleti része felé fordította, hogy uralma alá vonja a masszagétákat. Nos, róluk azt mondják, hogy egy nagy és harcias nemzet, amely kelet felé, a napfelkelte felé, az Araxes folyón túl és az isszedoniakkal szemben lakik. Sokan szkíta fajnak tekintik őket.

A perzsa birodalom i.e.500 körül

Tomiris a masszagéták királynője legendává vált.

A perzsa birodalom nem terjedt túl a Szír-darján aminek legfőbb oka az volt, hogy Tomiris egyesítette a sztyeppén élő szkíta, masszageta törzseket a külső fenyegetés ellen.

Tomiris megmutatta hogy egy kis nép, egy nő is lehet győztes az ókorban, nem mindig a nagy hadseregek és hatalmas birodalmak győznek.

Információ: Tomiris – A sztyeppe királynője

Bátor senyőtől a catalaunumi csatáig, a hunok ősi történelme

Az időbeli közelség miatt a szkítáktól eltérően a hunokról jóval több forrás áll a rendelkezésünkre, melyeknek vizsgálata folytán a szkíta-magyar kapcsolathoz hasonló, de a tények sokasága miatt jóval nagyobb biztonsággal ki lehet jelenteni: a hunok kulturális-szellemi téren egyértelműen rokonai a magyarságnak, s nagy valószínűséggel az Árpád-féle honfoglalás uralkodó rétege genetikailag is a hunok vezető néptörzsének tagjai voltak. Így teljes joggal illeszthetjük be a magyarság korai történetébe a hunok történetét is. A mi szempontunkból a huntörténet népünk történetének fényesebb lapjaira kívánkozik, noha a hunokról a modern nyugati történetírás általában kedvezőtlen képet fest, s negatívan ítéli meg a világtörténelemben játszott szerepüket is. Ám a következőkben meglátjuk, hogy ez korántsem felel meg a valóságnak.

A kortárs kínai, perzsa vagy római krónikás hunok iránti ellenszenve vagy éppen gyűlölete érthető, hisz annak oka legfőképp az, hogy a letelepült népek számára a hódító lovas nomád nép, akik mellesleg kitűnő államszervezők voltak, állandó veszedelmet jelentett. A hunok hódító hadjáratait a keresztény vallás, illetve a római- keresztény világ elleni támadásnak is tekintették a kortárs történetírók, akik közül többen szerzetesek voltak. A rosszul informáltság is jellemző volt rájuk, hiszen általában a hallomásból szerzett, képtelen mesékhez hasonlító adatokat, történeteket (pl. a hunok tisztátalan lelkektől származtak, s eredetileg rút, emberhez alig hasonlító, kutyafejű, beszélni is alig tudó, mocsárlakó nép volt!) is megörökítették igazságként, amit az utódok szintén átvettek és elfogadtak. Korunk nyugati történészeinek elfogultsága viszont nem csak erkölcsileg, hanem szakmailag is kifogásolható.

Információ: Bátor senyőtől a catalaunumi csatáig, a hunok ősi történelme

LEGENDÁK NYOMÁBAN

ARTHUR, MERLIN, EXCALIBUR, GUINEVERE, LANCELOT, AVALON, CAMELOT

A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A Nagy Vízözön, Atlantisz, Trója, Attila, Arthur király, Xuan Yuan császár, Maja civilizáció, stb. rejtélyes mondák évszázadok, sőt vannak amelyek 1500-2000 év óta foglalkoztatják az emberiséget, és a jelen kor kutatói is keresik a legendák eredetét. Mindig van egy alap, amire az idők folyamán ráépülnek, a legendák – amelyeket később az adott kor szerinti ideákkal bővítenek, módosítanak az utókor krónikásai.
⁠
De a legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető. Ma már egyre több új szemléletű régész, kutató komplex tudású csapatokkal dolgozik. Geológia, biológia, paleontológia, csillagászat, és a mesterséges intelligencia, valamint a legmodernebb technológiák alkalmazásának terén profi és magasan képzett szakemberekkel dolgoznak. Jó példa erre a mostani Dél-Amerikában folyó kutatásoknál alkalmazott LIDAR műholdas rendszer.
⁠
Ajánljuk szíves figyelmetekbe ezt aki blogot. Mindenkinek kellemes “régészkedést” és jó olvasást kívánunk! A PROFI szintű régészet is csodálatos dolog, főleg amikor a sok-sok éves kitartó kutató munkát siker koronázza, és rátalálnak a kutatók a keresett régi városokra, leletekre.

Információ: Legendák nyomában

XUAN YUAN, A NAGY CSÁSZÁR

A Sárga Császár az ókori kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója és hőse. A hagyományos kronológia szerint i. e. 2698-tól i. e. 2598-ig uralkodott.

A hagyomány számos, a civilizáció megteremtéséhez nélkülözhetetlen találmányt, újítást, sőt írásművet is neki tulajdonít. A Sárga Császárt ma általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és a kínai nép ősének tekintik.

Visszamegyünk az időbe kb. 4800 évet…. — sok mindenre megtanította az embereket, és utána a császár arany sárkányon távozott az égbe….. Milyen érdekes, Egyiptomban,, Dél-Amerikában..- Európában….mindenhol egy lény,, megtanítja az akkori emberiséget, létrehoz sok dolgot, és távozik sárkányokon, tüzes szekereken mind utána az az égbe….

Információ: Xuan Yuan, a nagy császár

EGY BIZTOS: EZT EMBER NEM ÉPÍTHETTE – VAGY MÉGIS?

A megalitikus építmények

Ez egy nagyon nehéz és bonyolult téma, már az alapoktól kezdve több szempontból is

• Ki tervezte?
• Miért építették?
• Hogyan építették?
• Milyen célt szolgáltak?
• Milyen társadalom építette?

Azt hogy óriások éltek a földön több dolog bizonyítja

• A Biblia kánonba felvett szövegei, a muszlim írások a Korán, és a hindu írások
• A világ minden részén található megalitikus kőépítmények
• Hatalmas méretű faragványok, megmaradt szobor részletek
• Yonaguni (japán) tenger alatti leletek
• Perui, bolíviai, chilei megalitikus építmények

Megfigyelve a megalitikus építményeket, a következő dolgok szembetűnőek

Elméletileg lehetséges megépíteni a megalitikus építmények zömét, mégis van néhány dolog, ami lehetetlen: a baalbeki kőterasz 1.500 tonnás alapköveinek mozgatása, a Shoria hegység építményeiben lévő 3.000 tonnás köveknek a felemelése és elhelyezése, az egyiptomi, 15-20 méteres, egytömbű kőkolosszusok felállítása.

Habár a megalitikus építmények köveinek mozgatói az óriások lehettek, mégis, az építmények kialakításában emberléptékű dolgokat is találunk ( pl. vannak óriásméretű ajtók, termek, de vannak ember méretű ajtók, járatok, lépcsők is ). Az építményeket az óriások és az emberek is használták.

Hogyan viszonyítsuk a megalitikus építményeket az Özönvízhez ? Valószínűleg egyeseket az Özönvíz előtt alkották és másokat az Özönvíz után. Lehetséges hogy az egyiptomi és libanoni építmények nagyjai az Özönvíz előttiek, míg az amerikai építmények az Özönvíz utániak. Megfigyelhetjük, hogy a Gízai piramis burkolata olyan, mintha víz mosta volna le és csak a víz feletti rész maradt volna meg (habár azt állítják, hogy a helyi lakók hordták el). Ugyanakkor több kutató is megállapította, hogy a Szfinx szobor alja olyan mintha tengervíz koptatta volna el. Vajon nem az Özönvíz volt az?

Az Özönvíz után az erőre kapott emberek elfoglalták és kultúrájuk részévé tették a megalitikus építményeket. Rávésték feljegyzéseiket, kiépítették papjaik által a saját kultuszaikat, stb. Ezért aztán az ősi kultúrák nyomai mára már összekeveredtek.

Információ: Egy biztos: ezt ember nem építhette – vagy mégis?

AZ IDŐKAPSZULÁK NYOMÁBAN

A világ érdeklődése a piramisokban rejlő különleges energia felé irányul egyre jobban az utóbbi időben.

Mert az már nyilvánvaló hogy nem temetkezési célra szolgáltak.

A világ összes kontinensén alkalmazták ezeket a titokzatos építményeket, melyekből több ezer vár még felfedezésre, most csak a szárazföldön nézzünk körül.

Amik ” természetesen csak hegyek ” –  a tudomány mai állása szerint – és csak fantáziáló hóbortos régészek, és amatőr laikusok  képzelnek bele mesterséges alkotást, netán még piramisokat is pláne…

Az a pár pedig amit már valahogy nagy nehezen engedélyt szerezvén kiástak a föld alól, – ” az nem jelentős kérem tisztelettel ” – a dogmatikusok lesöpörnek mindent, vagyis akarják, de néha nem sikerül szerencsére mert a zsenit aki még ráadásul kitartó is azt nem lehet egykönnyen megállítaniuk. /  ” Trója is csak gyerekmese, legenda volt kérem,,, — micsoda,,, hogy mégis létezett ??? —  Na de akkor biztos nem volt jelentős, csak egy kis település ahol pár évig élt néhány ember….stb. “/

Kilenc (!) város települt egymásra az idők során, mint az kiderült az ásatások alatt. De csak nagyon nehezen dőlt meg a dogma, és lett átértékelve, átírva a történelem erre vonatkozó tudományosan elfogadott álláspontja még ezek után is.

És ez csak viszonylag kis ügy volt, lokális, akkor képzelhetjük milyen a helyzet globális szinten.

És el is érkeztünk a mostani fő témánkhoz, tehát ismét: Minden kommentár nélkül  –  senkit sem akarván meggyőzni, befolyásolni az általa iskolai történelem órákon tanult, és eddig megszerzett ismeretében – csak nézzük ezt  a pár képet, és gondolkozzunk. – ” Ezek ugye csak hegyek, szép kis hegyek és dombok “…. Kezdődjék hát az utazás kontinenseken át!

Információ: Az Időkapszulák Nyomában

Akakor, a titokzatos elveszett város Amazóniában

A legenda szerint civilizációjukat Kr.e. 13000-ben alapították a kékesfekete hajú és szakállú fehérek, akik más naprendszerből származtak, de hasonlóak voltak az emberekhez, kivéve hogy hat ujjuk volt. Akakor, a titokzatos elveszett város Amazóniában olyan titkokat rejt magában, amelyek megfejthetik az El Dorado rejtélyét.

Információ: Akakor, a titokzatos elveszett város Amazóniában

Yonaguni Monument – Ősi víz alatti város vagy természetes képződmény?

Az emberi civilizáció története még sok titkot rejt.

Abban az értelemben, hogy fogalmunk sincs arról, milyen messzire nyúlik vissza a civilizációnk eredete. Az emberi civilizáció – mai tudományos főirányzat szerint – legkorábbi példái az ókori Sumériában (Irak) találhatók, nagyjából 4400 évesek.

Az ember alkotta tárgyak, épületek, szimbólumok funkciója, keletkezési körülményei, célja átlagosan már két – háromezer év távlatában is homályba vész. Sok dologról azt sem tudjuk hogyan tervezték és miért építették őseink.

A Földünk felületének 71%-át víz borítja. Ezért is nevezik kék bolygónak. Egyértelmű hogy a klímaváltozás mindig is közvetlen hatással volt az emberiségre.

Kr. e. 7500-5000 között özönvizek voltak a Földön, nagyon sok helyen és jelentős változásokat hoztak létre.

A tengerszint emelkedésével világszerte megváltoztak a tengerek partvonalai. A Beringia szubkontinens eltűnt, akárcsak az ázsiai szárazföldet, Japánt és Indonézia nagy szigeteit összekötő földhidak, például a Szunda-föld.

Örökre megszűnt a szárazföldi kapcsolat Ausztrália és Új-Guinea között, India és Ceylon, továbbá Afrika és Madagaszkár között. A világon mindenhol nagy tengerparti régiók kerültek víz alá, amelyek korábban lakott területek voltak.

Kr.e.5.500 körül csobogás hallatszott a Boszporusznál, majd a víz a Niagara-vízesésnel 400-szor hatalmasabb erővel tört át, ami az európai történelem legnagyobb árvízi katasztrófájának kezdetét jelezte. Az egykori nagy édesvizű tóból a Fekete tenger lett. Ezt az özönvizet sokan a Gilgames eposz történetével és a bibliai özönvízzel kötik össze. A korai történelmi időszakból a tengerek melletti kultúrák maradványai azóta a tenger alatt fekszenek eltemetve. Nagyon keveset ismerünk közülük, többségük a víz alatt van több ezer éve már, és várja hogy egy napon majd felfedezzük őket.

Yonaguni Monument

Abban mindenki egyetért, hogy a Yonaguni Monument kb. 10.000 évvel ezelőtt kerülhetett víz alá, egy akkoriban bekövetkezett nagyobb földrengésnek, és szökőárnak köszönhetően. Akik az emberi eredetet látják ebben az objektumban ezzel magyarázzák annak a civilizációnak az eltűnését, amely létrehozta a rejtélyes építményt.

Amennyiben azoknak a kutatóknak van igaza, akik a víz alól felhozott leleteiken jeleket, állatfigurákat, írást vélnek felfedezni, akkor egy olyan civilizáció létezésének ténye hiányzott eddig a kollektív tudásunkból, amely képes volt hatalmas sziklatömbök kifaragására, majd nyomtalanul eltűnt a tengerben.

Ami miatt ez az oldal kissé nehezen illeszkedik az idővonalunkba, azon egyszerű tény, hogy az emberi települések Japánnak ezen a részén egyszerűen nem értek el ilyen szintű tervezést és kifinomultságot. A vadásztársaságok voltak az egyetlenek, amelyekről azt mondták, hogy ezeken a szigeteken kóboroltak, és amelyek közül nem bizonyították, hogy rendelkeztek volna az építőipari -mérnöki know-how-val az ilyen hatalmas erődítmények faragásához.

Ez csak azt sugallhatja, hogy a társadalmak ebben az időszakban és a térségben sokkal fejlettebbek voltak, mint azt korábban gondoltuk. Talán van egy hatalmas fejezet a történelemkönyvekben, ami teljesen kimaradt, és csak arra vár, hogy az új ismereteket az emberi civilizációról betöltsék.

Információ: Yonaguni Monument – Ősi víz alatti város vagy természetes képződmény?

A FÖLD ELVESZETT KONTINENSEI, ELTŰNT CIVILIZÁCIÓK

Atlantis – Lemuria – Mu –  Avalon – Agartha – Shambhala – Hyperborea – Thule – El Dorado – Paititi – Brasil – Puma Punku – Gobekli Tepe – Cahuachi

Napjainkban, amikor Atlantiszról, Lemúráról, Mu-ról és más ősi civilizációkról beszélünk, ezek a nevek a mitológiában azonnal felbukkannak szerte a világban. Érdekes módon számos ősi írás létezik a bolygó egész területén, sok különféle kultúra között, amelyek ezekre az elveszett birodalmakra utalnak, leírva a nagy kataklizmákat, amelyek ezeket a nagy királyságokat megsemmisítették, és eltüntették a bolygó felszínéről.

Ezeknek a nagy civilizációknak az emlékeit ma csak részben fogadják el a kutatók. Sajnálatos módon a nagyközönség számára jelenleg hozzáférhető irodalmi beszámolók nem léteznek. Szükségünk lenne pedig rájuk. Valójában sok kultúra szerte a világon azt állítja, hogy ez az emlék szilárdan benyomódott az emberi agyba. Úgy tűnik, hogy tudjuk, hogy a modern társadalom és a modern civilizációk létezése előtt egy nagy, “elveszett” civilizáció megelőzte mindezt.

Ezt a gondolatot azonban erősen visszautasítja a mainstream régészet, amely kétségbeesetten megpróbálta elkerülni a megállapítások és elméletek sokaságát, mint pusztán a képzetlen emberek fantáziáját, mitológiáját és képzeletét. Világos bizonyíték van azonban arra, hogy még az ókori aztékok, inkák, maják, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk előtt léteztek más civilizációk.

Információ:  A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk

AKASHA ÉS AZ UNIVERZUM TUDÁSA

Az Akasháról kevés embernek van tudomása a Föld nevű bolygón. Azonban azok közül is akik hallottak már róla, még kevesebb az olyan ember, aki ismeri és megérti (valamelyest) ennek a csodálatos rendszernek a felépítését és működését, és oda be is tud jutni. És ez nem véletlenül van így, és érthetővé válik ha visszatekintünk az elmúlt időszakokra.

Az ismeretlenség oka a materializmussal járó ateizmus, mely kijelenti az anyagelvű elméletekben hogy a lelki-szellemi jelenség nem különül el a fizikaitól: minden mentális állapot, tulajdonság, folyamat és működés elvben azonos valamely fizikai állapottal, tulajdonsággal, folyamattal. Azonban ez nem így van már a 3D világban sem, a további magasabb létformákról 4D és 5D világok már nem is beszélve.

Eddig a csak anyagban gondolkozó – és ráadásul évezredeken át 2 dimenzióban – síkban tervező – ( papír, vonalzó, ceruza ) emberiség most nagy szintugrás előtt áll. Nemsokára megjelenik és mindenki által elérhető lesz a 3D hologram rendszer a hétköznapi életben ( oktatás – tudomány – ipar – kereskedelem – egészségügy – művészetek, stb. ) Teljesen komplett, nagy rendszereket lehet majd háromdimenziós formában tervezni, és ez nagy mértékben megváltoztatja majd a következő generáció gondolkodását, és tudati szintjét.

Remélhetőleg közülük már nagyon sokan fogják ismerni és tudni majd, hogy az Akasha-krónika rendszeréből hogyan kell tudáshoz jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megőrizni, visszakeresni, tovább adni, felhasználni az emberiség boldogulására.

Aki a Krónikát olvasni akarja, tudnia kell, hogy nem kell az egészet látnia. Oldalanként, létsíkonként van benne lejegyezve az adott létsíkra vonatkozó összes adat történelmi és érzelmi vonatkozásban is. Ki lehet benne keresni minden adott bolygót, galaxist, ahonnan az információt meg szeretnénk kapni.

Az egész Krónika egy érdekes folyamat része. Nem csupán könyv formájában létezik, vagyis, aki már belenézett valószínűleg tapasztalta, hogy a lapok nem síkban vannak. Annyira sok az információ, hogy amikor keresgél benne valaki, mintha elnyelné az adott lap. Körülötte fénygömbök vannak mindenfelé a térben. Ezek a fénygömbök tartalmaznak információkat. Lehet csak nézelődni, át lehet élni bizonyos érzelmeket, és persze lehet konkrét dolgokat is keresni. Ilyenkor fontos, hogy nagyon pontosan tegyük fel a kérdést.

Az információ, a tudás az egyik legfontosabb dolog a teremtésben. Ezen rövid bevezetés után most pedig lássuk, mi is az Akasha.

Információ: AKASHA ÉS AZ UNIVERZUM TUDÁSA

TROODON

Galaktikus Rulett /  A Második Váltás – BIZTOS HOGY CSAK A SZERENCSÉN MÚLT??

Ha 22 másodperccel előbb vagy később érkezik az a bizonyos aszteroida (pár száz kilométerrel arrébb, az Atlanti vagy a Csendes-óceánban landol) akkor minden másként alakul a bolygón.

TROODON — Alternatív történelem – Haladóknak

Információ: Csak 2×22 másodpercen múlt…. / TROODON

EGYSZERŰSÍTHETETLEN ÖSSZETETTSÉG — AZ EVOLÚCIÓ BUKTATÓJA

Véletlen evolúció vagy intelligens tervezés?

Az emberiség amnézia faj, a Föld bolygó erős mágneses terének következtében. Soha nem fognak leutánozni a Földön egy sejtet. Molekuláris szintem működő gépezetek. Itt tart a robotika a világegyetemben, csak a földi népesség az amnéziás állapota miatt nem fogja fel.

Ahhoz, hogy megértsük az élet reális voltát, ahogyan az a molekuláris biológiában feltárul, egymilliárdszorosra fel kell nagyítanunk egy sejtet, hogy húsz kilométeres legyen az átmérője, és hasonlítson egy óriás kör alakú űrhajóhoz, amely elég nagy ahhoz, hogy beborítson egy nagyvárost, amilyen London vagy New York.

Ekkor egy olyan tárgyat látnánk, amely úgy van megformálva, hogy páratlan összetettségű és alkalmazkodó legyen. A sejt felszínén több millió nyílást látnánk, mint amilyenek egy hatalmas űrhajó fedélzeti nyílásai, melyek kinyílnak és becsukódnak, hogy lehetővé tegyék az anyagok folyamatos ki- és beáramlását.

Ha belépnénk az egyik ilyen nyíláson, a csúcstechnológia és az elképesztő összetettség világában találnánk magunkat. Végtelen, rendkívül jól megszerkesztett folyosókat és csatornákat látnánk, amelyek a sejt belső felületétől minden irányba elágaznak; némelyik a sejtmagban lévő központi memóriabankhoz vezetne, míg mások a szerelőtelepekhez és a feldolgozóegységekhez vezetnének.

Maga a sejtmag egy hatalmas, több mint egy kilométer átmérőjű, gömbölyű helyiség lenne, amely egy geodéziai kupolára hasonlít, s ennek belsejében a DNS-molekulák több kilométeres, spirális láncait látnánk, melyek mindegyike rendezett sorokban, szépen halomba lenne rakva. A termékek és a nyersanyagok óriási választéka szépen elrendezett módon egyik helyről a másikra haladna a sokféle csatorna mentén a különböző szerelőtelepekről és vissza, a sejt külső területén.

Csodálkoznánk azon, hogy a sok, látszólag végtelen csatorna mentén látható oly sok tárgynak a mozgásában micsoda irányítás rejlik, s mind tökéletes összhangban van egymással. Bármilyen irányba tekintenénk, mindenféle robotszerű gépeket látnánk magunk körül.

Észrevennénk, hogy a sejt működéséhez szükséges alkotóelemek közül a legegyszerűbbek — a fehérjemolekulák — meglepő módon a molekuláris gépezet összetett darabjai, melyek mindegyike körülbelül háromezer atomból áll, s ezek rendkívül szervezett, háromdimenziós térszerkezetben lennének elrendezve. 

Még inkább elcsodálkoznánk, amikor ezeknek a bizarr molekuláris gépeknek a különösen megfontolt tevékenységeit néznénk, főleg amikor megértenénk, hogy az összes megszerzett fizikai és kémiai ismereteink ellenére egy ilyen molekuláris gép megformálásának a feladata, azaz egyetlen működő fehérjemolekuláé, jelenleg teljesen meghaladja képességeinket, és valószínűleg nem is fogjuk megvalósítani.
A sejt élete mégis több ezer, feltétlenül több tízezer, valamint valószínűleg több százezer különböző fehérjemolekula koordinált tevékenységétől függ.

Információ: Véletlen evolúció vagy intelligens tervezés?

Időkapu | Múlt – Jövő

Üdvözlet Kedves Látogató!

Most elindulunk egy időutazásra, emberi léptékkel nehezen felfogható időskála lesz amin utazunk.  Ahol nem évszázadok, évezredek, hanem 10-30 millió év egy beosztás. Nagy távolságok, méretek és hatalmas erők, csodálatos élőlények, helyszínek, valamit érdekes információk várnak ránk.

Térben és időben nagy utat fogunk megtenni a Föld születésétől egészen a távoli jövőig.

Információ: Időkapu | Múlt – Jövő

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 THANK YOU FOR VIEWING!