Miért 11 dimenzió? Fedezd fel a titkot!

Világegyetemünk alapvető építőkövei nem pontszerű részecskék, hanem apró, rezgő húrok, amelyeknek leírásához a megszokott 3 térbeli és 1 időbeli dimenziónál többre van szükség.
A tizenegy dimenzió a következőképpen épül fel:
– Térbeli dimenziók 10
A makroszkopikus világunkban tapasztalható 3 térbeli dimenzió mellett további 7 térbeli dimenzió létezik, amelyek azonban olyan rendkívül kicsik, feltekeredettek és rejtettek, hogy jelenleg nem érzékeljük őket.
– Időbeli dimenzió 1
Az ismert idő dimenzió, amelyen keresztül az események egymásutánja zajlik.

Az Univerzum 11 dimenziójának teljes igazsága, a húrelmélet segítségével könnyen érthető módon elmagyarázva.

Mi van ha csak a jéghegy csúcsát látjuk?

Az egész világ amit látsz, tapintasz és szilárdnak tartasz, valójában egy áteresztő máz – amely elrejti előled a valódi valóságot. Hozzászoktunk hogy a szemünkben bízunk, de az a legtökéletlenebb eszköz mind közül. Az emberek azt hiszik hogy a háromdimenziós tér mesterei, de a valóságban az érzékelés egy apró ketrecében rekedtek. Egy olyan mélység vesz körül minket, amelybe biológiai korlátaink miatt még csak le sem tudunk pillantani.

Emlékszem, gyerekként órákat töltöttem azzal hogy hangyákat néztem, ahogy egy vékony ruhaszárítókötélen mászkálnak. A hangya számára a világ vagy “előre” vagy “hátra” volt – tudatában annak hogy alatta egy hatalmas kert, felette pedig egy végtelen égbolt fekszik. Óriásnak éreztem magam, aki hatalmas tudással rendelkezik a magasságról és a szélességről. De ma már értem hogy én vagyok az a hangya, aki egy egydimenziós kötéltáncot jár, miközben hét vagy nyolc másik irány rezeg körülöttem – olyan irányok, amelyeknek még nevem sincs.

Szilárdan hisszük hogy a világ egyszerű, mert ez a hit segít elkerülni hogy megőrüljünk saját jelentéktelenségünk felismerésétől. Ha beismerem, hogy a konyhafalam mögött más dimenziók rejtőznek, hogyan folytathatom a tojássütést és a nyaralás tervezését? A stabilitás illúziója a mi védőburkunk. De a baj az, hogy az univerzum alapvető szabályainak figyelmen kívül hagyása tehetetlenné tesz minket a valódi válságokkal szemben, amelyeket “baleseteknek” nevezünk.

Az illúzió első rétege.

Nyilvánvaló ellentmondások az ismerős világban.

Hisszük, hogy a világon minden logikus – leejtettünk egy poharat, eltört; rátapostunk a fékre, az autó megállt. Ez a lineáris logika megingathatatlannak tűnik, amíg el nem kezdünk kellemetlen kérdéseket feltenni azokról az erőkről, amelyek ezen a bolygón tartanak minket. Vegyük például a gravitációt, a leghíresebb és leginkább félreértett erőt. Összetartja az óceánokat és a bolygókat, mégis hihetetlenül gyenge.

A gravitáció egy igazi gyenge pont a fizikai erők világában, egyszerűen csak “leselkedik” ránk egy másik ablakon keresztül. Gondolj bele: egy apró, körömnyi mágnes felemelhet egy gémkapcsot, legyőzve az egész gigantikus Föld gravitációs vonzását. Bolygónk összes ereje sem tudna megtartani egy vékonyka fémdarabot, ha egy apró mágneses mező ellensúlyozza. Ez nem csak furcsa – ez az első jele annak hogy a gravitáció máshol, a három dimenziónkon túl pazarolja az energiáját.

Ha az erő más irányokba “szivárog”, az azt jelenti hogy háromdimenziós világunk nem a teljes szerkezet, hanem csupán egy vékony film, amely valami nagyobbra van ráfeszítve. Hozzászoktunk hogy a teret ürességnek tekintsük. Ez egy újabb tévhit, ami megakadályozza hogy meglássuk a lényeget. Az üresség nem létezik, csak egy olyan közeg van, amit nem érezhetünk.

Nemrég dugóban ragadtam, és egy madarat néztem, ahogy átrepül az égen. Három dimenzióban mozgott, míg én kettőben voltam csapdába esve – az aszfalt síkjában és a sávom keskeny sávjában. Azt hittem hogy ennek a madárnak a szabadsága abszolút. De a valóságban ugyanúgy ehhez a láthatatlan háromdimenziós “filmhez” volt láncolva, mint az autóbuszom.

Minden három dimenzióban végzett cselekedetünk csupán árnyéka a mélyebb szinten zajló folyamatoknak. Látunk egy lábnyomot a homokban, de nem látjuk azt a lábat amely létrehozta. Tudományunk régóta próbálja megmagyarázni a világot csak ezeket a lábnyomokat tanulmányozva. De amikor megpróbálunk mindent egyszerű atomgömbökre redukálni, a végek nem találkoznak.

A világ nem szilárd tárgyakból áll – ez egy újabb hazugság, amiről érzékeink hazudnak. Ha egy atomot stadion méretűre nagyítanánk, a magja egy cseresznyemag méretű lenne (atommag), és a tér többi része üres lenne a stadion széléig (elektronhéj). De ez az üresség nem üres hanem rezgésekkel van tele. Egy asztal szilárdságát csak azért érezzük, mert atomjainak elektromos mezői taszítják ujjaink elektromos mezőit.

A valóság húrszimfóniája.

Hogyan teremti a hang az anyagot.

A legmélyebb szinten, ahová egyetlen mikroszkóp sem képes bepillantani, nincsenek részecskék. Felejtsük el azokat az apró, szilárd pontokat amelyekből a világ állítólag felépül. A fizika elérte azt a pontot amelyen túl az anyag eltűnik, zenévé alakul. Az univerzum nem alkatrészraktár, hanem egy végtelen koncert.

Mindennek a középpontjában húrok állnak – felfoghatatlanul apró energiaszálak, amelyek különböző frekvenciákon rezegnek. Minden egyes általunk ismert ”részecske” egyszerűen egy adott hang. Egy elektron egy frekvencián rezeg, egy kvark egy másikon. Ha egy húr megváltoztatja a ritmusát, maga az anyag is megváltozik.

Ez azt jelenti, hogy egy óriási hangszer belsejében élünk. Nincs különbség egy gránitdarab és a gondolatod között, kivéve ezen elsődleges szálak rezgési frekvenciáját. Az univerzum alapvetően egy, és ezt az egységet pontosan a húrok biztosítják. Ez nem sci-fi, ez az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy a fizika törvényei miért működnek ugyanúgy a világegyetem bármely pontján.

Képzelj el egy gitárost, aki egy húrt rángat. Ugyanaz a húr képes lágy hangot és agresszív üvöltést is kiadni. Így van ez a természetben is: ugyanaz az elsődleges szál hozza létre a fényt és a gravitációt is.

Egy folyamat ismételt végrehajtása és az anyag.

Mi csupán összetett akkordok vagyunk ebben a kozmikus szimfóniában.

Létezésünk teljes mértékben ennek a zümmögésnek a stabilitásától függ, amelyet még csak hallani sem tudunk. Ha az agyadat alkotó húr hirtelen elhallgatna, nem halnál meg egyszerűen. Eltűnnél a történelemből, mintha soha nem léteztél volna. Az anyag csupán megdermedt hang.

Egyszer néztem ahogyan egy zongorát hangolnak. A mester leütött egy billentyűt, és a hangszer egész teste rezgéssel reagált. Abban a pillanatban rájöttem hogy minden így működik. Folyamatosan kölcsönhatásba lépünk a világgal ezeken a láthatatlan kapcsolatokon keresztül, hangolva vagy felborítva környezetünk általános harmóniáját.

A tizenegy dimenzió varázsa.

Miért van az Univerzumnak ennyi iránya?

Miért tizenegy? A matematika szigorú nő – a szépség kedvéért nem tűri a felesleges részleteket. Amikor a tudósok megpróbálták húrokon keresztül leírni a világot, felfedezték hogy három dimenzióban a húrok elkezdenek “eltörni”. Az egyenletek abszurd eredményeket hoztak, amíg új koordinátákat nem adtak hozzá. Kiderült hogy pontosan tizenegy dimenzióra van szükség ahhoz, hogy a rendszer tökéletesen működjön.

Az extra dimenziók nem filmekből vett párhuzamos univerzumok, hanem valós irányok, mikroszkopikus csomókba tekerve. A tér minden pontján léteznek, közvetlenül az orrod előtt. De olyan aprók, hogy észrevétlenül átrepülünk rajtuk. Olyan, mintha egy szorosan feltekercselt kerti locsolótömlőt néznénk messziről – egydimenziós vonalnak tűnik. De egy hangyának a felszínén ez egy egész világ térfogattal és komplex geometriával.

Három dimenziót látunk. Az egyiket – amikor – az egyik irányban történő mozgásként érzékeljük. És a másik hét? Ezek összetett origamira hasonlítanak, meghatározva világunk tulajdonságait. Az alakjuk határozza meg, hogy miért sárga az arany, és miért tiszta a víz.

Ezek a rejtett irányok egyfajta ”szoftverkód” a valósághoz. Ha megváltoztatod egy feltekercselt dimenzió alakját, megváltoztatod a folyamat fizikáját is. De mi nem érhetünk el odáig – csak felhasználók vagyunk, akik látják a felületet, de nem tudják hogyan épül fel a benne lévő anyag.

Az emberiség egy lapos kép egy többdimenziós gömb felszínén, amely a teremtés csúcsának képzeli magát. Büszkék vagyunk a felfedezéseinkre, de csak az árnyékok osztályozását tanultuk meg. Az igazi mozgás ott történik, az összegömbölyödött koordináták mélyén.

Emlékezz vissza milyen érzés amikor belépsz egy sötét szobába. Tudod, hogy ott bútorok, falak, és tárgyak vannak. Nem láthatod őket, de érzed a jelenlétüket. Ugyanez a helyzet a dimenziókkal is: a fizika “furcsa” törvényein keresztül érzékeljük létezésük következményeit, de nem tudjuk felkapcsolni a villanyt, hogy lássuk a formájukat.

Börtönünk határai.

 Miért csak a jéghegy csúcsát látjuk.

Agyunk a szavannán való túlélésre fejlődött, nem pedig a kvantum világ megértésére. Tudnia kellett, honnan ugrik elő egy oroszlán, vagy éppen hol talál vizet. A hetedik dimenzióról szóló extra információk csak akadályoznák egy vadász lándzsahajítását. Ezért a tudatunk egy merev szűrő, amely a valóság 99%-át “haszontalan zajként” szűri ki.

Csak egy keskeny rést látunk egy hatalmas kerítésben, amely mögött a lehetőségek valóságos óceánja tombol. Amit ”objektív valóságnak” nevezünk, az csupán fajunk konszenzuson alapuló hallucinációja. Megegyeztünk abban, azért hogy a világot a kényelmünknek megfelelő módon érzékeljük.

De amikor csoda vagy katasztrófa történik az életedben, az nem ”a mátrix hibája”. Egyszerűen csak egy pillanat, amikor külső erők érintik a jéghegy víz alatt rejtőző részét. Miszticizmusnak vagy szerencsének nevezzük, mert félünk bevallani hogy a velünk történtek tizedét sem mi irányítjuk.

A paradoxon az hogy ezeknek a rejtett rétegeknek az ismerete nem könnyíti meg az életet. Épp ellenkezőleg, felelősséget ad. Ha a világ egyetlen, rezgő háló, akkor minden lélegzetvétel megváltoztatja a feszültségét. Nem elszigetelt atomok vagyunk, hanem egyetlen folyamat részei vagyunk, amely mind a tizenegy dimenzióra kiterjed.

Az ”éned” nem test, hanem egyedi rezgési ritmus, amely egyszerre rezonál a valóság minden rétegében. Hozzászoktunk hogy a tükörképünkkel azonosítjuk magunkat. De ez csak egy kétdimenziós kép. Az igazi ”te” egy összetett geometriai alakzat, amelynek nagy része nem látható.

Egyszer láttam embereket rohanni a járataikhoz egy repülőtéren. Kívülről kaotikusnak tűnt, de mindenkinek megvolt a saját pályája, a saját jegye és a saját úti célja. A húrok világa ugyanaz a repülőtér. Csak a tömeget látjuk, de minden mozdulat mögött egy szigorú algoritmus rejlik, rejtett dimenziókban írva.

Élet készenléti üzemmódban.

 Hogyan fogadjuk el a láthatatlan elkerülhetetlenségét.

A felismerés hogy egy tizenegy dimenziós világban élünk, minden nap  megélését megváltoztatja. Ez nem azt jelenti hogy fel kell mondanunk a munkahelyünkön és meditálni kell. Azt jelenti hogy abba kell hagynunk az önbizalmunkban való arroganciánkat. Túl gyakran vonunk le elhamarkodott következtetéseket, ítélkezünk és azt hisszük hogy mindent kitaláltunk. De hogyan ítélhetsz meg egy könyvet, ha csak egyetlen betűt olvastál el a borítóján?

A világ sokkal bölcsebb, mint gondolnánk. Lehetővé teszi számunkra hogy játsszunk, városokat építsünk és cikkeket írjunk, amíg nem zavarjuk meg az alapvető egyensúlyt. De abban a pillanatban hogy istenekként képzeljük el magunkat, a valóság gyengéden, de határozottan a helyünkre tesz minket. A betegségek, válságok és technológiai hibák csupán jelzések arra, hogy az árral szemben próbálunk haladni olyan dimenziókban, amelyeket elfelejtettünk.

Az igazság az hogy nincs olyan hogy ”üresség”. A gravitáció nem gyenge – egyszerűen minden irányba eloszlik. Az idő nem lineáris – csak a pilótafülkéből tűnik annak. Nem vagyunk egyedül – egy olyan szövetté szővődtünk, amely minden milliméterben élettel lüktet.

Gyakran gondolkodom azon, mi fog történni amikor végre ”megdörzsöljük a szemünket”. Talán meglátjuk hogy ellenségeink a mi kiterjesztéseink más koordinátákban. Hogy a veszteségeink csupán az energia egyik formából a másikba való átmenetét jelentik. Ez ijesztő, de hihetetlen reményt is ad.

Egy ilyen világban élni azt jelenti hogy állandó tanulók vagyunk. Képesnek kell lennünk hallgatni a csendet, mert ott szólal meg a húrok alapvető motívuma. Bíznunk kell az intuíciónkban, mert ez az egyetlen szervünk amely képes érzékelni a “hajtogatott” zónákból érkező jeleket.

Matematika —– Fizika —– Biológia
Minden mindennel összefügg

Ha összehasonlítod a mikrokozmoszt ezzel a világgal,- és aztán összehasonlítod a mikrokozmoszt az univerzummal….

Az óceán partján állunk, és azt hisszük hogy a lábunknál lévő pocsolya az összes víz. De jön az árapály. És magával hozza azt a megértést, hogy mindig is valami több voltunk. Nem por vagyunk a sziklán, hanem maga a szikla vagyunk, az árnyéka és a fény is, ami megvilágítja….Minden mindennel összefügg.

Szerinted milyen hangot ad ki az életed most azokban a dimenziókban, ahol nincsenek szavak? Különböző frekvenciákon rezonálunk, minden a rezgéseinktől függ, de a hallásunk nem érzékeli őket.

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ. Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is! 

A negyedik dimenzió

Kétdimenziós élőlény alkothat némi fogalmat arról, hogyan nézhet ki egy háromdimenziós objektum, ha megfigyeli annak kétdimenziós árnyékát. Ugyanígy mi is tanulhatunk a negyedik dimenzió természetéről, ha megfigyeljük az ottani objektumok, jelenségek “árnyékát” a mi világunk fizikai rendszereiben.

4D-ben a tárgyakat nem pontok, vonalak vagy akár felületek határolják, hanem térfogatok. A 3D-s tárgyakat felszínük alakjából azonosítjuk. A 4D-s tárgyak szerkezetével kapcsolatos legtöbb információ azonban a burok belsejében rejlik.

Ha egy 4D-s lény a hiperkockára néz, tekintete először a kocka belsejére esik, nem magára a burokra. A burok csak mellékes, a kép belseje számít igazán. Amikor 4D-s tárgyak vetületét vizsgáljuk, mindig a belső szerkezetre koncentráljunk, ne engedjük, hogy a burok elvonja róla a figyelmünket.

Információ: A negyedik dimenzió

Kvantummechanika

A kvantumfizikában teljesen más törvények vannak mint a makrovilágban. A kvantummechanika szerint egy részecske egyszerre több helyen lehet. A részecskék a mérés és megfigyelés alapján döntik el adott pillanatban, hogy hol legyenek, ráadásul az összhang fenntartása érdekében fénysebességnél gyorsabban küldenek egymásnak üzenetet. Ez minden idők egyik legnagyobb megoldatlan tudományos és filozófiai titka.

Információ:  Kvantummechanika

Tíz szabály a rezgésszint emelésére | A karma törvényei

Az alacsony rezgésszintű ember sebezhető, semmire sem képes, állandó elégedetlenség és csalódottság érzésével él. Ha elég felelősségteljes vagy, és jobbá akarod változtatni az életedet, akkor be kell tartanod a 10 aranyszabály végrehajtását, ami segít emelni a saját rezgésszintedet.

A Rezgés Törvénye

Minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja.

”A megnyilvánulásban semmi sem mozdulatlan”.

Ma már a modern tudomány is megerősíti az Ókori Egyiptom és kelet bölcseinek állítását, az egész Makrokozmoszban minden rezgés, e rezgések pedig különböző, rezgésszám tartományokban nyilvánulnak meg. A rezgés törvénye azt tanítja nekünk, hogy minden mozog, semmi sem mozdulatlan.

A matematikusok megerősítették, hogy minden, ami Világegyetemben létezik, tulajdonképp az állóhullámok formájában megnyilvánuló energiák által létezik. Így az anyag, az energia, a lélek az értelem és a spiritualitás különböző megnyilvánulásait létrehozó differenciálódás magyarázatot nyer, mindezek nem különböznek egymástól semmi másban, mint rezgéseik frekvenciájában, vagyis mindezek csak különböző rezgés szinten rezgő energiák.

Minél magasabb a rezgés frekvenciaszintje, annál magasabb az illető lény vagy állapot szellemi szintje is.

Bármi, ami a megnyilvánulásban létezik, jól meghatározható frekvenciaszinten rezeg, mozog. Minden, ami a makrokozmoszban létezik, meghatározott ütem szerint rezeg. Még egy számunkra mozdulatlannak tűnő dolog, mint például egy darab kő is, valójában adott frekvenciaszinten rezeg.

Információ: Tíz szabály a rezgésszint emelésére | A karma törvényei

SZIMULÁLT VILÁGOK

A Mátrix alapkérdése – ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra hogy átverje az emberi agyat, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk éppen most nincs átverve?

Ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.

Olyannyira valószínű hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll.

Ez akármennyire is riasztónak vagy degradálónak hangzik, sokkal valószínűbb, mint az hogy a világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek.

Információ: Szimulált Világok

We love ❤️ Earth | We love ❤️ Mars | We love ❤️ Space 

The age of the universe is about 14 billion years. The diameter of the observable universe is estimated at about 28 billion parsecs (93 billion light-years). As a reminder, a light-year is a unit of length equal to just under 10 trillion kilometres (or about 6 trillion miles).

The Observable Universe consists of the galaxies and other matter that we can, in principle, observe from Earth in the present day—because light (or other signals) from those objects has had time to reach the Earth since the beginning of the cosmological expansion.

We love Earth | We love Mars | We love Space 

Save the Planet Earth!  Business Opportunity | Innovations & Future Technology

Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 Thank you for viewing!