“Láttuk, mi lehet odakint. És tudjuk, hogyan találhatnánk meg. Csak egy dolgunk van hátra. Megkeresni.”

Tényleg van még a Földön olyan ember, aki komolyan azt gondolja hogy csak ezen a bolygón van élet a Galaxisokban, és ebben az Univerzumban?

Nem lesz könnyű, még így sem, hogy csak a legminimálisabb, az alapinformációkat adjuk át. Az első kisebb megdöbbenés talán már a 2 galaxisnál indul…. Látható, hogy a  Milky Way apró porszem az IC 1011 galaxishoz képest. És ez még csak egy másik galaxis.

Nézzük  a számokat és az esélyeket röviden ezzel kapcsolatban.  Mindenképp  a mi galaxisunkban maradjunk belül mert a nagyobb – több galaktikus – lépték számunkra már szinte felfoghatatlan (majd teszünk egy kis kitérőt és látni fogjuk hogy miért is az).

És bizony még így nagyon leredukálva, csak a földi élethez hasonló  paraméterekkel is már hatalmas számok jönnek ki. Mai becslések alapján 150-400 milliárd csillag található galaxisunkban. Legújabb ismereteink szerint valószínűleg minden csillag körül kering bolygó. Legalább egy, de inkább több… minden csillag körül.

Ezen csillagok közt nagyon sok a mi Napunkhoz hasonló égitest van, de még sokkal több ami tőle kisebb. Ezek a vörös törpék és körülöttük keringő bolygókon is lehet élet, de most mi szigorúak vagyunk és csak a földi élethez hasonló helyeket nézzük.

A Nap típusú csillagok egyötöde körül kering a Földhöz hasonló exobolygó, amely a miénkhez hasonló kőzetanyagból áll, és esély van arra, hogy folyékony víz lehet a felszínén. Ez borzasztó nagy szám, nagyon nagy, és ez még csak a Tejútrendszer.

Azt jelenti, hogy csak a mi galaxisunkban legalább néhány milliárd ilyen potenciálisan lakható bolygó létezhet. Nagy részük bizonyára nem lakható, de ha az egymilliárdnak csak egy kis része élhető, az is még mindig sok, több milliós nagyságrendű.

Nagy számok…de még emberi léptékkel felfoghatók, viszont tegyük meg azt  a kis kitérőt. De csak óvatosan, mert a világűr, az univerzum olyan mint az óceán, – húz, vonz befele a mélybe.

A Földön készített csillagtérképek már nem sokat érnek, például a Marson is más az ottani reális nézet, a Naprendszeren kívül, vagy pláne egy másik galaxisban aztán már végképp hasznavehetetlenek.

De az egy más szintű szupercivilizációs történet és blog, inkább itt most ne menjünk bele mélyebben a gondolat által vezérelt űrhajók, valamint a real time idejű, dinamikusan változó 3D holografikus csillagtérképek témakörbe.

A Milky Way apró porszem az IC 1011 galaxishoz képest.

A fenti képen GALAXISOK láthatók, kint a világűrben nincs lent és fent… ha majd XXII. századi detektáló eszközünk lesz, akkor majd kint a világűrben bármerre nézünk végtelen számú galaxist látunk körülöttünk egy hatalmas gömbszerű kiterjedésben. Lábunk alatt, fejünk felett, tőlünk jobbra-balra, elől- hátul, mindenhol. Ez csak egy kis részlet, de már önmagában ez is jól érzékelteti a dolgokat. Tehát….ezek nem csillagok mint a mi Napunk, hanem galaxisok…. mindenhol…. az apró fénypontok is a távoli galaxisok fényei…. döbbenetes.

És mindegyik galaxisban több száz milliárd csillag, közülük pedig több száz millió a mi Napunkhoz hasonló csillag található, amelyek körül több milliárd bolygó, és azok körül a holdjaik keringenek. Ha ismét csak a földi élethez hasonló helyeket vesszük számításba.

De ez még csak egy másik galaxis, nézzünk rá ismét a fenti képre, mindenhol galaxisok, – az apró fényes pontok is azok – amerre csak a mostani technikával rendelkező űrteleszkóp ellát….mindenhol. És persze még úgymond  a látóhatár, az általunk eddig észlelt világon kívül ott van bizony még a többi galaxis. Természetesen nem csak a Földhöz hasonló bolygókon van élet, és nem csak szén alapú rendszerekben kell gondolkozni.

Sombrero galaxis

Androméda galaxis

A Hubble új adatai valamint egy kutatócsapat elképzelései alapján amíg korábban a tudósok úgy gondolták 100-200 milliárd galaxis van az univerzumban, az új becslés szerint ennél tízszer több, nagyjából 2 billió.

Aki azt állítja hogy csak a Földön van élet azzal nem érdemes vitatkozni, mert nincs értelme.

Milyenek lehetnek az idegen világok a fizika és az evolúció törvényei szerint?

Az idegen bioszférák a fizika és az evolúció egyetemes törvényei szerint a rendkívüli változatosság ellenére ismétlődő mintázatokat követnek. Az evolúció a legkisebb ellenállás útját keresi (konvergens evolúció), így az exobolygók környezeti nyomására adott válaszok Föld-szerű megoldásokat szülhetnek, míg az eltérő gravitáció vagy légkör gyökeresen más felépítést eredményez.

Fizikai korlátok és környezeti feltételek

Az exobolygók kutatása során a tudósok többféle világot azonosítottak, amelyek drasztikusan eltérnek a Földtől:

–  Gravitáció és méret: A nagyobb tömegű szuper-Földek felszínén a gravitáció sokkal erősebb, ami miatt az ottani élőlényeknek zömökebbeknek és erősebb vázúaknak kell lenniük, hogy ellenálljanak a saját súlyuknak.

– Kötött keringésű bolygók: A vörös törpe csillagok körül keringő exobolygók gyakran kötött keringésűek, ami azt jelenti, hogy egyik oldalukon örök nappal, a másikon örök sötétség és fagy uralkodik. Az élet zónája a két félteke határán, az úgynevezett terminátor vonalon alakulhat ki.

– Extrém atmoszférák: A légkör összetétele alapvetően befolyásolja a klímát. A gázóriásokhoz hasonló mini-Neptunuszok vagy a hidrogén-hélium gazdag szuper-Földek teljesen más üvegházhatást és hőmérsékleti viselkedést mutatnak, mint a földi típusú atmoszférák.

– Alternatív biokémia: Bár a Földön a szén és a víz a biológia alapja, az elméleti biológia szerint más oldószerek (pl. ammónia vagy metán) és más atomok (pl. szilícium) is képezhetnek komplex molekulákat hidegebb vagy idegen összetételű világokon.

– Szén-alapú biokémia: A szénatom egyedülálló molekuláris sokoldalúsága és a víz folyékony halmazállapota (mint kiváló oldószer) a legvalószínűbb alapok. Alternatívaként a szilícium (vegyértéke hasonló a szénhez) vagy a metán/ammónia is szóba jöhet extrém hideg világokon.

Energia és anyagcsere: A bioszférák alapvető fizikai törvényeket követnek, mint az entrópia növekedése; az életnek szabadenergia-áramlásra (pl. csillagfény vagy geotermikus hő) van szüksége a túléléshez.

Adaptáció és Evolúciós formák

A gravitáció és a légkör sűrűsége drasztikusan formálja az élőlények anatómiáját.

– Magas gravitációjú világok: A nagyobb tömegű exobolygókon a növények alacsonyak és robusztusak, az állatok pedig zömök, erős vázszerkezettel és vastag izomzattal rendelkeznek a mechanikai terhelés miatt.

– Alacsony gravitációjú világok: Itt a növények hatalmasra nőhetnek és könnyebb spórákkal szaporodhatnak. Az állatok vékonyak, magasak lehetnek, és hatékonyabb a keringési rendszerük.

– Sűrű légkör vagy óceán: A felhajtóerő segít a méret növekedésében (akár a földi bálnák esetében), hatalmas lebegő vagy úszó ökoszisztémák alakulhatnak ki.

Konvergens evolúció: Az ismétlődő minták

A kutatók szerint bizonyos biológiai struktúrák univerzálisak lehetnek.

– Ragadozó szervek: A rágó- és tépőeszközök, mint az állkapocs, nagy valószínűséggel fejlődnek ki más bolygókon is, mivel ezek a leghatékonyabbak a szilárd táplálék feldolgozásában. A konvergens evolúcióról szóló reddit-es megvitatásban a felhasználók egyetértenek, hogy a ragadozó és növényevő állatoknál hasonló mechanikai kihívások hasonló evolúciós válaszokat váltanak ki.

– Érzékszervek: A környezet letapogatására szolgáló szervek (mint a szemek) a fotonok észlelésére, a fülek vagy rezgésérzékelők a mechanikai hullámokhoz, elengedhetetlenek a mozgó élőlények számára.

Milyen idegen növények és fotoszintézis formák létezhetnek a különböző csillagok fényében?

A csillagok fénye határozza meg a növények színét és a fotoszintézis hatékonyságát. A különböző spektrumú csillagok mellett az evolúció eltérő fényelnyelő pigmenteket fejleszt ki.

Vörös törpék (M-típusú csillagok)

A vörös törpék a leggyakoribb csillagok az univerzumban. Fényük halvány és főként a vörös, valamint az infravörös tartományba esik.

– Fekete vagy sötétszürke növények: Az élőlényeknek minden elérhető fotont el kell nyelniük a túléléshez.

– Infravörös fotoszintézis: A növények a szemünk számára láthatatlan, közeli infravörös fényt hasznosítják energiatermelésre.

– Fényviharok elleni védelem: A vörös törpék hajlamosak a halálos UV-kitörésekre. A növények fluoreszkáló védőréteget vagy föld alatti rejtőzködő életmódot fejleszthetnek ki.

Sárga törpék (G-típusú csillagok)

Ebbe a kategóriába tartozik a mi Napunk is. A fény csúcspontja a kék-zöld tartományban van.

– Zöld növények: A Földön a klorofill a vörös és kék fényt nyeli el, a zöldet visszaveri.

– Sárga vagy narancssárga növények: Ha az evolúció kicsit más utat választ, a retinál nevű pigment dominálhatna, ami zöld fényt nyel el és sárgás árnyalatot ad.

Kék óriások és fehér csillagok (F- és A-típusú csillagok)

Ezek a csillagok rendkívül forrók, fényesek és rengeteg nagy energiájú kék, valamint UV-fényt bocsátanak ki.

– Kék, lila vagy fehér növények: A bőséges és intenzív fény miatt a növényeknek védekezniük kell a túlmelegedés és a sugárzás ellen.

– Fényvisszaverő pigmentek: A növények felszíne tükröződő vagy viaszos lehet, amely visszaveri a felesleges, káros energiát.

Többcsillagos rendszerek (Bináris rendszerek)

Ha egy bolygó két különböző típusú csillag (például egy sárga és egy vörös törpe) körül kering, a fényviszonyok folyamatosan változnak.

– Váltakozó pigmentáció: A növények képesek lehetnek megváltoztatni a színüket, attól függően, hogy éppen melyik csillag van közelebb.

– Többrétegű fényelnyelés: Egyszerre többféle klorofill-analógot tartalmaznak, így a spektrum minden részét hasznosítják.

Hogyan nézhetnek ki az intelligens fajok testfelépítései a gravitáció függvényében?

A gravitáció ereje alapvetően meghatározza az intelligens fajok méretét, csontozatát, keringési rendszerét és érzékszerveit. A fizika törvényei miatt a testtömeg a méret köbével, míg az izomerő csak a keresztmetszet négyzetével növekszik.

Nagy gravitációjú világok (Szuper-Földek)

A nehézkedési erő a földinek a többszöröse. A leesés itt halálos veszélyt jelent.

– Alacsony és zömök testalkat: A súlypont alacsonyan van. A lények közelebb ülnek a talajhoz a stabilitás miatt.

– Soklábú felépítés: Négy helyett hat, nyolc vagy még több végtag osztja el a hatalmas testsúlyt.

– Vaskos és külső váz: Vastag, nehéz csontok vagy sűrű, kitinszerű külső páncélzat védi a belső szerveket a zúzódástól.

– Erős keringési rendszer: Rendkívül izmos szív és magas vérnyomás kell, hogy a vér a gravitáció ellenében eljusson az agyig.

– Elesési reflexek: Gyors idegrendszer és kiváló egyensúlyérzék, mert a botlás azonnali csonttöréssel jár.

Kis gravitációjú világok (Holdak, kisbolygók)

A nehézkedési erő a földinek csak töredéke. Ezért az ilyen környezetben a mozgáshoz minimális izomerő is elég.

– Magas és nyúlánk testalkat: A csontok vékonyak és hosszúak. A testek kecsesek, törékenyek és magasra nőhetnek.

– Kevesebb végtag vagy fogókar: Kevesebb láb is elég a stabilitáshoz. A lábak ugrásra vagy kapaszkodásra optimalizáltak.

– Laza izomzat: Nem szükséges nehéz izomtömeg a tartáshoz. A lények kecsesen, “lebegve” mozognak.

– Gyengébb szív: Kis nyomású, lassabb keringési rendszer is képes ellátni a testet oxigénnel.

– Hosszú ujjak és nyúlványok: A háromdimenziós, ugráló mozgás miatt fontos a jó kapaszkodóképesség.

Mikrogravitáció (Mélyűr, gázóriások felső légköre)

A gravitáció gyakorlatilag nulla, vagy folyamatos a szabadesés.

– Radiális (sugaras) szimmetria: Nincs se “fent”, se “lent”. A testek gömb vagy korong alakúak, minden irányban egyforma érzékszervekkel.

– Prehenzilis (fogó) végtagok: A lábak átalakulnak karokká vagy csápokká. Minden végtag a kapaszkodást és a manipulációt szolgálja.

– Gázsugaras vagy úszó mozgás: Gázok kiáramoltatásával vagy szárnyszerű uszonyokkal mozognak a sűrű légkörben.

– Hiányzó merev váz: Csontok helyett porcos vagy hidrosztatikus (folyadékkal teli) váz ad formát a testnek.

Képzelj el egy bolygót, amelynek egyik oldalán örök nappal és perzselő sivatag, míg a másikon jeges éjszaka van, amelyet csak halvány fény világít meg.

Ahol a növények nem a nap felé, hanem a horizont felé fordítják leveleiket, és óriási átlátszó medúzák úszkálnak a sötét óceánokban, a nappali féltekéről származó “folyóval” táplálkozva.

Ez nem sci-fi. Ez egy tudományosan bizonyított forgatókönyv az exobolygókra, amelyek galaxisunk nagy részét teszik ki. De hogyan képzelik el a tudósok az életet más bolygókon, ha eddig csak a Földön láttunk életet? Kiderült, hogy a biológiának és a fizikának szigorú szabályai vannak, és itt nem a képzelet a kulcs.

Nem fantázia, hanem déjà vu: Miért ismétli magát az evolúció?

Ha azt hiszed, hogy a biológusok képzelőerő hiányában szenvednek, tévedsz. Valószínűbb, hogy ők élik át a “déjà vu érzését”. Minden, amit a kreatív művészek, mint Giger, kitalálnak, általában már létezik valamilyen gerinctelen csoportban.

– Párhuzamos evolúció: Amikor hasonló ősök egymástól függetlenül ugyanarra az eredményre jutnak. Erre kiváló példa a rákok. Ez a kompakt hassal és oldalirányú járás képességével rendelkező kényelmes testforma legalább négyszer jelent meg a rákfélék evolúciója során.

– Konvergens evolúció: Amikor teljesen különböző ősök ugyanarra az alakra jutnak. Az ichthyosaurusok (hüllők), a cápák (halak) és a delfinek (emlősök) egymástól függetlenül áramvonalas formát és uszonyokat szereztek a gyors úszáshoz. Ugyanakkor másképp lélegznek (kopoltyú vs. tüdő), és másképp mozgatják a farkukat (oldalról oldalra vs. fel-le).

Következtetés: Az evolúció megoldási tere nem korlátlan. A természet újra és újra lemásolja a sikeres “találmányokat” – még különböző bolygókon is az élet jól kitaposott ösvényeket követhet.

Saját anatómiánk, ha közelebbről megnézzük, kompromisszum hal őseink örökségével.

A gerinc a vízi élővilág öröksége. Ideális az úszáshoz, de kevéssé alkalmas a szárazföldi támasztékra. A madarak úgy oldották meg ezt a problémát, hogy merevvé tették a törzset, míg az emlősök úgy, hogy erős izmok borították be a gerincet.

Négy láb instabil. Járás közben egy négylábú elkerülhetetlenül instabil egyensúlyi időszakokon megy keresztül. Ehhez összetett agy és fejlett egyensúlyozó szerv (a belső fül) szükséges.

A hat láb ideális. A hat lábbal rendelkező rovarok három lábon tudnak állni, a másik hármat pedig mozgatni. Ez fenomenális stabilitást biztosít egy nagyon egyszerű idegrendszerrel. A csótányok ebben a tekintetben sokkal fejlettebbek, mint mi.

Hol keressük az életet? – A Föld nem a szabály, hanem a kivétel.

A csillagászok már mintegy 5000 exobolygót fedeztek fel. A statisztikák azt mutatják, hogy az élethez alkalmas tipikus bolygó nem egy Föld-szerű objektum (más néven kőzetbolygó).

Szuperföldek vörös törpék körül. A galaxis legtöbb csillaga halvány vörös törpe. A “lakható zónájukban” (ahol folyékony víz előfordulhat) lévő bolygók olyan közel vannak egymáshoz, hogy az árapály zónában vannak. Mindig ugyanazzal az oldallal néznek a csillag felé.

Az örök nappal és örök éjszaka világa. Egy ilyen bolygón nem váltakozik a nappal és az éjszaka. Van egy forró nappali félteke, egy hűvös éjszakai félteke és egy keskeny “naplemente sáv” közöttük.

Stabil, de furcsa éghajlat. Az éghajlati modellek azt mutatják, hogy az ilyen világok lakhatóak lehetnek. A szelek és az áramlatok a hőt a nappali oldalról az éjszakai oldalra szállítják, kisimítva a különbségeket. A nappali oldalon dzsungelek és sivatagok lesznek, míg az éjszakai oldalon sötét, hideg, de nem halott óceánok, ahol az áramlatok szerves anyagot szállítanak.

Milyen lesznek az idegen ökoszisztémák?

A nappali oldalon: Növények, amelyek leveleiket állandóan a mozdulatlan Nap felé “irányították”, mint egy műhold antennája. Állatok, amelyek a fényért és a vízért versengenek.

Az alkonyati zónában: Növények, amelyek levelei a horizont felé nyúlnak. Hideg, tundra-szerű biomok. Az éjszakai oldalon: Teljes ökoszisztémák élnek a nappali oldalon az óceáni áramlatok “ajándékaiból”. Lassan mozgó, átlátszó, kocsonyás lények, amelyek energiát takarítanak meg. A fő előnyök itt a helyszín, a lumineszcencia vagy az óriási szemek (mint a mélytengeri tintahalaké) lesznek. A szárazföldet, ha létezik, denevérszerű lények népesíthetik be, akik kolóniákban élnek elhagyatott partokon, és tengeri élőlényekre vadásznak.

Mi a helyzet a Marssal, Europával és az Enceladussal?

A Mars legjobb esetben is a Föld “rossz másolata” volt. Nincs ott semmi alapvetően új variáció. Viszont a jeges holdak (Europa, Enceladus) sokkal érdekesebbek.

Az élet a jég alatti óceánjaikban hasonló lehet a Föld “fekete dohányos” közösségeihez – hidrotermális kürtőkhöz, ahol az élet a kémiai energiára, nem pedig a fényre támaszkodik. Óriásférgek, amelyek szimbiotikusan táplálkoznak baktériumokkal, és rákok, amelyek saját szőrös lábaikról “nyalják” a baktériumokat – ezek a helyi fauna prototípusai.

Kiderült hogy más bolygókon az élet elképzeléséhez nem kell tiszta fantázia. Elég megérteni a fizika, a mechanika és az evolúcióbiológia törvényeit. Ekkor az idegen világok nem véletlenszerű szörnyek gyűjteményeként jelennek meg, hanem logikus, elképesztő, mégis megismerhető világokként. Ahol az életnek akárcsak a Földön, máshol is megvannak a saját szabályai és a saját ismétlődő mintázatai.

Nézzünk szét egy kicsit a ” közelben is elég”- ne menjünk egyből túl messzire, pláne a mostani  – már több mint 80 éves – elavult rakéta technológiával eleve reménytelen messzire utazni. 

Szóval egyenlőre csak távcsővel, és nem a közel 5 ezer bolygót. Legyen most csak kilenc, ahol az első helyen a kedvencünk a Tau Ceti két szuper-Földje van. Majd ha a mostani emberiség felnő, és nem írtja ki saját magát, nos akkor először a Tau Cetit  látogatja majd meg, és ott szívesen is fogadják. A Tau Ceti a hozzánk egyik legközelebbi, Naphoz hasonló csillag, amely a Cet csillagképben található, mindössze 12 fényévre a Földtől. Szabad szemmel is látható, és az eddigi kutatások alapján legalább öt bolygó kering körülötte, beleértve a lakhatósági zónában lévő szuper-Földeket.

A kép a SpaceEngine szoftver képernyőképe, amely a Napunk körüli 14 fényéves körzet csillagait ábrázolja. A középső zöld rács a Tejútrendszer síkját szimbolizálja.A csillagoktól a rácsig futó függőleges vonalak a csillagok galaktikus z-koordinátáit (a sík feletti vagy alatti távolságát) jelzik. Keresd meg rajta a T Cet csillagot bal oldalt fent a Luyten mellett.

Ha már említettük, a A Luyten is érdekes történet (volt-van-és lesz), amely megér pár sort röviden.

A Luyten csillag (GJ 273) és annak legígéretesebb bolygója, a Luyten b (GJ 273b) az exobolygó-kutatás egyik legizgalmasabb célpontja, mivel kozmikus léptékkel mérve a szomszédban találhatók, és a bolygón elméletileg adottak lehetnek az élet feltételei.

Típusa: Egy vörös törpe csillag a Kis Kutya csillagképben.
Mérete: Jóval kisebb és halványabb a mi Napunknál; a tömege és a sugara is csupán a Nap nagyjából 29%-a.
Különlegessége: Sok más vörös törpével ellentétben (melyek hajlamosak a gyilkos erejű röntgen- és UV-kitörésekre) a Luyten csillag rendkívül inaktív és csendes. Ez óriási előny a körülötte keringő bolygók légkörének megmaradása szempontjából.

A szuper-Föld: Luyten b (GJ 273b)

A csillagrendszerben két igazolt bolygó kering (a másik a Luyten c), de a Luyten b az, amelyik a lakható zóna közepén helyezkedik el.

Tömege: Körülbelül szuper-Föld, a tömege a földiének a 2,2–2,9-szerese. Kőzetbolygóról van szó, amely a nagyobb tömege miatt képes lehet egy sűrű atmoszférát megtartani.

Gyors keringés: Mivel a csillaga nagyon halvány és hűvös, a lakható zóna rendkívül közel van hozzá. A Luyten b mindössze 18,6 nap alatt kerüli meg a csillagát (vagyis egy év ott kevesebb mint három hétig tart).

Hőmérséklet: Bár nagyon közel van a csillagához, az alacsony sugárzás miatt szinte pontosan ugyanannyi energiát kap, mint a Föld a Naptól (csupán 6%-kal többet). Megfelelő légkör esetén a felszíni átlaghőmérséklete 19 °C körül alakulhat, ami ideális a folyékony víz megmaradásához.

Kötött tengelyforgás: A csillag közelsége miatt a bolygó valószínűleg kötött tengelyforgású. Ez azt jelenti, hogy mindig ugyanazt az oldalát fordítja a csillag felé: az egyik felén örök nappal és meleg, a másikon örök sötétség és fagy uralkodik. Az élet a két zóna határán, az örök szürkületi sávban alakulhat ki a legkönnyebben.

Üzenet az idegeneknek: A “Sónar Calling” projekt.

Közelsége és lakhatósága miatt a [METI szervezet](wikipedia.org Intelligence) (Messaging Extraterrestrial Intelligence) 2017-ben és 2018-ban célzott rádióüzeneteket küldött a Luyten b-re. A csillagászati és matematikai “útmutatók” mellett 33 rövid zeneművet is sugároztak a bolygó irányába. Mivel a rendszer 12,35 fényévre van, a jelek 2029 végén érkeznek meg oda. Ha él ott egy intelligens civilizáció, amely azonnal válaszol, az adásuk legkorábban 2042-ben érhet vissza a Földre.

Miért váltott ki komoly tudományos vitát az idegeneknek küldött rádióüzenet.

A Luyten b-re küldött rádióüzenet (a Sónar Calling GJ 273b projekt) mögött álló METI (Messaging Extraterrestrial Intelligence) tevékenysége azért váltott ki rendkívül heves vitát a tudományos közösségben, mert alapjaiban kérdőjelezi meg az emberiség biztonságstratégiáját és a nemzetközi jogot.

A vita főbb érvei a következők köré csoportosulnak:

A ”Sötét Erdő” elmélet és a biztonsági kockázat.

A kritikusok – köztük a néhai Stephen Hawking fizikus vagy David Brin csillagász és sci-fi író – szerint az univerzumba való felelőtlen kiabálás halálos veszélyt hozhat az emberiségre. A félelem alapja az úgynevezett Sötét Erdő elmélet (Dark Forest theory).

Ez a hipotézis abból indul ki, hogy a világűrben lévő civilizációk nem feltétlenül békések. Ha egy technológiailag fejlettebb, agresszív faj tudomást szerez a létezésünkről és a pontos helyzetünkről, a legegyszerűbb túlélési stratégiája az lehet, hogy megelőző jelleggel elpusztítja a Földet.

Ki beszélhet a Föld nevében? (A konszenzus hiánya).

A projektet egy magánszervezet és egy spanyol zenei fesztivál (Sónar) szervezte. Ez komoly etikai és politikai kérdéseket vet fel: Nincs nemzetközi felhatalmazás: Sem az ENSZ, sem a globális tudományos közösség nem hagyta jóvá az üzenetküldést.

Közös kockázat: Egy maroknyi kutató és művész döntött úgy, hogy az egész bolygó nevében üzenetet küld. Ha a válasz egy ellenséges reakció lesz, a következményeket az egész emberiségnek kell viselnie, nem csak a küldőknek.

A kozmikus közelség veszélye.

A SETI (idegenek keresése) során korábban is küldtünk már jeleket az űrbe (például a híres Arecibói üzenetet 1974-ben). Az az üzenet azonban a 25 000 fényévre lévő M13 gömbhalmaz felé indult – vagyis ha van is ott valaki, a válasz 50 000 év múlva érkezne meg.

A Luyten b ezzel szemben mindössze 12,35 fényévre van.

Ez csillagászati léptékkel a közvetlen szomszédságunk. Ha ott egy ellenséges civilizáció él, amely képes a fénysebesség közelében utazni, az üzenet megérkezése (2029) után akár néhány évtizeden belül megjelentethetik a flottájukat a Földnél.

A METI védőbeszéde.

A projektet vezető Douglas Vakoch és támogatói azzal védekeznek, hogy a vita már elkésett. A Föld a televízió- és rádióadások, valamint a katonai radarok miatt már a XX. század közepe óta folyamatosan szivárogtatja a rádiójeleket az űrbe. Ha egy idegen civilizáció képes eljutni hozzánk, akkor ezeket a “zajokat” már régen detektálta. A METI szerint az intentionalis (szándékos), rendezett üzenetekkel nem a létünket fedjük fel, hanem azt mutatjuk meg, hogy intelligensek és békések vagyunk.

A lényeg azonban egyértelmű. A Luyten b esetében a kockázat kockája már el van vetve: a jelek úton vannak, és hamarosan elérik a célpontot.

EURÓPA – TRITON – ENCELADUS – GANYMEDE – CALLISTO – TITÁN
TÁVOLI, IDEGEN VILÁGOK TENGEREI, ÓCEÁNJAI AMELYEK MÉLYSÉGE TITKOKAT REJT, ÉS FELFEDEZÉSRE VÁR

Víz és jégbolygók, holdak ahol szintén lehet földön kívüli élet

Ideje átértékelni az eddigi lakható bolygókról és holdakról alkotott múlt századi elméleteket.
Tudjuk, hogy a Föld a saját jégkorszakainak során is lakható maradt, mert az élet még a fagyott epizódok előtt kezdődött és jóval utána is létezik. Minden életforma azonban az óceánokban létezett akkoriban.

Az élet lehetséges előfordulási helyeként a kőzetbolygókon kívül egy másik kategóriát is figyelembe kell tehát venni. Ez pedig konkrétan a fagyott jégbolygók  – jégholdak világa, melyek felszínét folyadék, vagy fagyott jégréteg borítja, amely alatt mély óceánok találhatók.

A jég alatti vizet az ottani vulkánok, és a bolygó – vagy hold belső magjának hője melegítheti és ezáltal a körülmények hasonlóak lehetnek a földi óceánok életfeltételeihez. Tehát hasonló hőmérséklet, nyomás és folyékony víz esetén az élet ugyanúgy kialakulhatott és létezhet ezekben az óceánokban, víz alatti világokban. mint a Föld bolygón.

Információ:  Víz és jégbolygók, holdak ahol szintén lehet földön kívüli élet

UAP észlelések, világűrből az óceán mélyébe repülések, azonosítatlan objektumok

Azonosítatlan objektumok kontrollált nyilvánosságra hozatala.

55 Mach sebesség, a világűr és a légkör határától az óceánig leért 0,78 másodperc alatt, és amikor az objektum leállt az 5400 G-vel állt le. A méretei alapján kb. 1 tonna lehetett. Légkörünk felső határáról jött, nem tudjuk hogy honnan, ott tudjuk csak elkezdeni mérni.

Ilyen hatalmas sebességnél sem izzanak fel a légkörben, mint a meteoritok. Hetekig állnak egy helyben, nem adnak és nem vesznek fel hőt. Saját gravitációs erőtérben mozognak. Amikor ezek az objektumok belemennek a vízbe, nincs hullám, nincs csobbanás. Több ezer eset van dokumentálva.

Mint sok más témakörben, úgy most sem foglalunk állást, sem pro – sem kontra a tartalom kapcsán. Itt is – ez esetben is mindenkinek saját maga kell eldöntenie, hogy mit gondol róla.

Minden nyitott gondolkozású, és a világ dolgai iránt érdeklődő embernek a szíves figyelmébe ajánljuk ezt a nagyon figyelemfelkeltő, és elgondolkoztató videót.

Információ: UAP észlelések, világűrből az óceán mélyébe repülések, azonosítatlan objektumok