Keresztes hadjáratok a 11-13. század között.

A keresztes hadjáratok a római katolikus egyház által a 11–13. században meghirdetett fegyveres zarándoklatok és hadjáratok voltak, elsődlegesen a Szentföld (Jeruzsálem) muszlim uralom alóli felszabadítására.
A világtörténelem sajátos fejezetét jelentették, hiszen az egyház feje által szentesített, nagyarányú középkori hadjáratok voltak a Szent Sír felszabadításáért.

Valójában három okból indultak.

– Egyrészt a keresztény befolyás kiterjesztéséért. A vallási hitbuzgalom 11 századi fellendülése miatt mind többen zarándokoltak volna Jézus sírjához, ám a terület 1071-ben szeldzsuk törökök révén a bizánci keresztények helyett a muszlimok kezére került.
– A hadjáratok második oka: a birtok, és vagyonszerzés volt. Az európai főnemesek másod és harmadszülött fiai, akik nem örökölhették felmenőik nemesi földjeit (és így jobb híján rablólovagokká váltak) törvényes birtokokra és legális meggazdagodásra vágytak. Az egyház a szentföldi hadjáratokkal „hasznos” mederbe terelhette harci kedvüket.
– A harmadik ok a kora középkori vakbuzgó vallásosság tenni vágyása volt. Európa mélyen istenhívő lakossága bűnbocsánatot remélt attól, hogy Jézus sírját és a Szentföldet visszaszerzi a kereszténység számára.

Keresztes hadjáratok útvonalai a 11-13. század között.

A térkép részletesen ábrázolja az Európa, a Közel-Kelet és Észak-Afrika közötti mozgásokat. Különböző színű vonalak jelölik az egyes hadjáratok (1-8. keresztes hadjárat) útvonalait.

Harmadik keresztes hadjárat (Oroszlánszívű Richárd tengeri útja és Barbarossa Frigyes szárazföldi útja).

A térképen látható fontosabb indulási pontok és állomások közé tartozik Velence, Genova, Marseille és Regensburg (a szárazföldi utak kiindulópontja). A végcél legtöbbször a Szentföld, különösen Jeruzsálem, Akko és Antiochia volt

A történelem nyolc nagyobb hadjáratot tart számon.

I. keresztes hadjárat (1096-1099)
II. keresztes hadjárat (1147-1149)
III. keresztes hadjárat (1189–1192)
IV. keresztes hadjárat (1202-1204)
V. keresztes hadjárat (1217-1221)
VI. keresztes hadjárat (1227-1229)
VII. keresztes hadjárat (1248-1254)
VIII. keresztes hadjárat (1270-1272)

A kisebb keresztes hadjáratoknak számbavétele igen nehéz. Számuk meghaladja a félszázat. A szakirodalom “kései keresztes hadjáratok” néven ismeri őket. Ide számítják a teuton lovagok által a Baltikum meghódítására folytatott hittérítő háborúkat. De a magyar királyok is több keresztes hadjáratot folytattak a Balkánon.

Ezek közül most a III. keresztes hadjárat közben, egy a történelem menetét befolyásoló eseményt ismertetünk.

1187. július 4. Perzselő levegő vibrált Ukhatina kiszáradt síksága felett, ahol mintegy 20 000 keresztes még a csata kezdete előtt is, a hőségtől és a szomjúságtól szenvedett.

Egész éjjel víz nélkül, teljes fegyverzetben meneteltek a száraz sivatagon keresztül. Guidelussignan jeruzsálemi király vezette őket, akit a kortársak gyengének és határozatlannak írtak le. Velük szemben Szaladin szultán serege állt, pihenve, tele víztömlőkkel, harcra készen.

Szaladin elrendelte a száraz fű felgyújtását, és forró, csípős füst szállt a kimerült keresztesek felé. A nehéz páncélzatú lovagok levegőért kapkodtak. A lovak a kiszáradástól összeestek. Amikor a muszlim lovasság rohamra indult, az ellenállás szinte azonnal megtört. A keresztény Kelet elitje egyetlen nap alatt elpusztult.

A templomosok nagymesterét személyesen Szaladin végezte ki. Guidelusignan királyt elfogták. De a legszörnyűbb dolog történt a legszentebb ereklyével – az Úr Igaz Keresztjével. Az ereklye muszlim kezekbe került.

Az év október 2-án Szaladin bevonult Jeruzsálembe.

VII. Gergely pápa azonnal kiadott egy bullát, amelyben új keresztes hadjáratra szólított fel. Abban az időben Európa egy széttöredezett, örökké háborúzó kontinens volt. A francia király viszálykodott az angolokkal, a német nemesség egymás között civakodott, az olasz városállamok pedig nem ismertek el más hatalmat, csak a sajátjukat.

De Jeruzsálem elvesztésének híre mindenkit egyformán megrázott. Ez volt az a város, ahol Krisztus meghalt és feltámadt. Ez volt az a cél, amelyért az első keresztesek 100 évvel korábban átkeltek a fél világon, és most minden elveszett.

De ki tudna akkora sereget összegyűjteni, hogy szembeszálljon Szaladinnal? Csak az az ember volt az, aki 40 éven át vasököllel uralkodott Európa legnagyobb hatalmán, a Szent Római Birodalmon.

Ez I. Frigyes volt Hohenstaufenből, akit tűzvörös szakálla miatt Barbarossa néven ismertek. 67 éves volt amikor Jeruzsálem elestéről hallott. Korabeli mércével mérve nagyon öreg ember. Az átlagos várható élettartam akkoriban alig érte el a negyven évet.

A királyok és császárok betegségekben, sebekben és mérgezésben haltak meg jóval azelőtt, hogy megőszültek volna. De Frigyes kivételnek tűnt minden szabály alól. Erős testalkatú, tiszta elméjű és energiával teli volt. A kortársak közepes magasságú, széles vállú, átható kék szemű és szakállas férfiként írták le, amelyről a becenevét kapta.

Barbarossa Frigyes serege.

Frigyes őszintén hitte hogy ő a római császárok és Nagy Károly közvetlen örököse. Úgy hitte hatalma közvetlenül Istentől származik, nem a pápától. Így megkérdőjelezte a rendszert, és egész életét az eszméjéért való harcnak szentelte. 1188-ra, amikor megérkezett Jeruzsálem elesésének híre, Barbarossa német-római császár hatalma csúcsára ért.

Évtizedeknyi háború, pápákkal való konfliktusok, felkelések és lázadások álltak mögötte. Túlélte minden ellenségét. A német fejedelmek elismerték hatalmát. Az olasz városok adóztak. Még a pápa is, évekig tartó konfrontáció után, békét kötött vele.

A birodalom, amelyet Frigyes széttöredezettnek és gyengének talált, most Európa legerősebb állama volt. A Szent Római Birodalom császára bejelentette hogy személyesen fog sereget vezetni a Szent Sír felszabadítására. Barbarossa emlékezett, miért bukott meg a második keresztes hadjárat.

Az a hadsereg kevésbé volt hadsereg, mint inkább egy hatalmas csőcselék. Lovagok vonszolták a luxuskonvojokat, és zarándokok keveredtek a katonák között. Fegyelem nem létezett. Minden báró független parancsnoknak tartotta magát, és senkinek sem tartozott elszámolással. Az eredmény kiszámítható volt.

Frigyes azonban tapasztalt adminisztrátorként, nem pedig lelkes keresztesként közelítette meg az ügyet. Követeket küldött minden olyan uralkodóhoz akinek a földjén a serege áthaladt. Szerződést kötöttek a magyar királlyal, amely szabad áthaladást és ellátást biztosított. Megállapodás született a bizánciakkal is. Még a szeldzsuk törökökkel is foglalkoztak.

De a császár legfőbb gondja maga a hadsereg volt. Kiadott egy törvénykönyvet, amely szigorúságával megdöbbentette kortársait. Minden lovagnak, aki csatlakozni kívánt az expedícióhoz, bizonyítania kellett, hogy rendelkezik a két évig tartó kitartáshoz szükséges anyagi eszközökkel.

A szegény férfiakat és a háborúban vagyonra szert tevő kalandorokat könyörtelenül kiselejtezték. A nőknek megtiltották a hadsereg követését. A szerencsejátékot szigorúan büntették. Testi fenyítést szabtak ki a trágár beszédért és az istenkáromlásért. Ez nem zarándokok tömege volt, hanem egy hivatásos hadsereg.

A középkori krónikások szerettek túlozni, de még a legóvatosabb becslések szerint is 25-30 ezer lovag és további nagyon sok, több tízezer gyalogos vonult Barbarossa zászlaja alá. Egyes források 100 000-re teszik az ősszes számot.

A hadsereg felépítését aprólékosan megtervezték. A hadsereget különálló egységekre osztották, mindegyiknek saját parancsnoka volt, aki a fegyelemért és az ellátásért volt felelős. Az előőrs haladt az élen, megtisztítva az utat és felderítve a terepet. A főerő az utánpótlással középen haladt. Az utóvéd védte a hátsó haderőt és menetet a meglepetésszerű támadásoktól.

A menetelés a szoroshoz.

Frigyes személyesen felügyelte a menetelést. Hol az oszlop élén, hol a végén jelent meg, ügyelve arra hogy senki se maradjon le, vagy ne törje meg a formációt. Különös figyelmet fordítottak az ellátásra. A császár megértette hogy az éhség inkább megöl egy sereget, mint az ellenséges kardok.

Ez egy német aprólékossággal megtervezett hadjárat volt.

A hadjárat első hetei szinte idealista módon teltek. Barbarossa serege átvonult Magyarországon, ahol a piacok nyitva voltak, az árak tisztességesek voltak, és a helyi lakosság ellenségesség nélkül fogadta a kereszteseket. A magyar síkságon túl Bizánc feküdt. Ott egészen más fogadtatás várt a németekre. II. Angelos Izsák ült a trónon, egy gyenge uralkodó akit intrikusok vettek körül.

A százezer fős német sereg megjelenése megrémítette Izsákot. A félelem arra késztette a bizánciakat, hogy titokban szövetséget kössenek Szaladinnal. Ez elképzelhetetlen árulás volt. De Izsák remélte hogy Szaladin segít neki megszabadulni a német fenyegetéstől, és cserébe megígérte hogy mindent megtesz a keresztesek előrenyomulásának lassításáért.

Bizánc területén azonnal problémák kezdődtek. A piacok bezártak, a helyiek elrejtették az élelmiszert, az utakat eltorlaszolták vagy elmosták. Görög különítmények támadtak a gyűjtögetőkre és a lemaradókra. Továbbá Izsák elrendelte Frigyes német nagyköveteinek letartóztatását, akiket tárgyalások céljából küldött Konstantinápolyba.

Barbarossa dühöngött. Az öreg császár, aki hozzászokott a tisztelethez és az engedelmességhez, nyílt sértéssel szembesült. A német hadsereg szisztematikusan elkezdte pusztítani a bizánci területeket. A keresztes hadjárat ideiglenesen háborúvá vált Bizánc ellen.

Végül a bizánci császár észhez tért. Elengedte a nagyköveteket, bocsánatot kért, és beleegyezett hogy a német sereget átszállítsa a szoroson. 1190 tavaszán a keresztesek elhagyták az európai partokat, és Anatólia hatalmas területei nyíltak meg előttük, ahol teljesen más kalandok vártak rájuk.

Szeldzsuk törökök.

A Dardanellákon való átkelés utáni első napokban a hadsereg áthaladt a termékeny tengerparti területeken. A helyi keresztények, görögök és örmények eladták a kereszteseknek az élelmiszert, és a víz is bőségesen állt rendelkezésre. Frigyes azonban, emlékezve a második keresztes hadjárat katasztrófájára, tudta hogy az igazi megpróbáltatások még csak ezután következnek.

A szeldzsuk törökök nehéz helyzetbe kerültek. Egyrészt szabad utat és ellátmányt ígértek. Másrészt Szaladin és saját emírjeik nyomása ellenállást követelt a hitetlenekkel szemben. Végül a törökök kettős játékot választottak. A szultán maga fenntartotta a békét, míg fia nyíltan szembeszállt a keresztesekkel. A helyi bégek eközben hallgatólagos engedélyt kaptak a portyázásra.

Az eredmény: elhagyatott falvak, üres és mérgezett kutak, felperzselt mezők. A keresztesek olyan földre érkeztek, ahol sem élelem, sem víz nem volt elérhető. Ez egy felőrlő háború volt. Az Európából hozott készletek már régen elfogytak. A lovagok akik nemrég még büszkék voltak a harci lovaikra, most húsért lemészárolták őket.

A vérhas és a láz a hadsereg állandó társaivá váltak. A hadsereg napról napra elsorvadt. Ezekben az embertelen körülmények között Barbarossa jelleme megmutatkozott. A 67 éves császár minden kiváltságot megtagadt. Az ő jelenléte volt az egyetlen dolog, ami összetartotta a sereget.

1190. május 18-án a kimerült keresztesek közeledtek Ikoniumhoz ( a mai Konya) a szeldzsuk szultanátus fővárosához. Itt volt víz, itt volt élelem, itt volt a megváltás. De a keresztesek és e paradicsom között egy hatalmas török sereg állt. Frigyes serege gyenge lábakon járt. A törökök ezt világosan látták, és tárgyalásokat javasoltak. Megalázó feltételeket szabtak: a kereszteseknek zarándokként, nem harcosként kellett fegyvertelenül áthaladniuk a török földön.

Frigyes természetesen visszautasította ezt a megaláztatást. És bár a hadjárat sok erőt kivett belőle akár a többiektől, aznap teljes harci páncélt öltött, felült legjobb lovára, kirántotta kardját, és egy csatakiáltást hallatott, amelyet az egész sereg  többször megismételt, azután megindultak. A lovon vágtató páncélos lovagok serege alatt dübörgött a föld, félelmetes volt.

Barbarossa kora és rangja ellenére az élvonalban harcolt. Személyes példája jobban inspirálta a katonákat, mint bármilyen beszéd. Estére mindennek vége volt. A török sereg elmenekült, és a kapuk kitárultak a győztesek előtt. A várost elfoglalták és kifosztották.

Nem ellenséges sereg, hanem egy hegyi patak.

Az ikoniumi győzelem volt Barbarossa Frigyes utolsó nagy diadala. Nyitva volt a déli út a Szentföldre. Az ikoniumi győzelem után a muszlim táborban a félelem a tetőfokára hágott. A szeldzsuk törökök vereségének híre bombasztikus volt. Ha a keresztesek összetörték az anatóliai törököket, mi akadályozná meg őket abban hogy ugyanezt tegyék Szaladin seregével?

1190. június 10-én Barbarossa serege bevonult Kilikiába. Ez egy ősi föld volt Anatólia délkeleti részén, a Taurus-hegység és a Földközi-tenger közé szorulva. Keresztény örmények otthona volt, akik évszázadok óta ellenálltak mind a bizánciaknak, mind a törököknek. Felszabadítóként üdvözölték a kereszteseket. Hosszú hónapok óta először a hadsereg barátok között találta magát.

A hőség volt a legrosszabb.

Már csak néhány napnyi menetelés volt hátra a partig. A Szentföld olyan közel volt, hogy szinte látható volt. A nap elviselhetetlenül meleg volt, még a régió mércéjével mérve is. A vaspáncélos lovagok szenvedtek. Az útvonal a Saléve nevű kis hegyi patak mentén vezetett.

Júniusban amikor a hó elolvadt a hegycsúcsokon, jeges vízzel telt meg, és viharos áradatban zúdult a tenger felé. Az áramlat gyors és veszélyes volt, a meder sziklás és csúszós. A helyiek ismerték a folyó veszélyeit, és csak bizonyos pontokon keltek át rajta.

De a keresztesek idegenek voltak ezen a vidéken. Hogy pontosan mi történt azon a délutánon, azt soha nem fogjuk biztosan megtudni. A források a részleteket illetően eltérnek. Az egyik verzió szerint Barbarossa úgy döntött hogy lóháton kel át a folyón, nem akarva megvárni, amíg a serege átkelőhelyet talál. Egy másik szerint egyszerűen csak fel akart frissülni egy kimerítő menetelés után.

Néhány krónikás azt írja hogy a császár fürdés előtt levette a páncélját. Mások azt állítják hogy teljes fegyverzetben lépett be a vízbe. Az igazságot legendák és találgatások rétegei temették el. Egy dolog biztos: Barbarossa Frigyes belépett a folyóba, és abból nem élve jött ki.

Talán a jeges víz szívrohamot okozott a 67 éves férfinál, aki kimerült a hosszú menetelésen. Talán a lova megcsúszott a sziklákon és eldobta lovasát. Talán az áramlat túl erősnek bizonyult a fáradt öregember számára. A testőrök a segítségére siettek, de már túl késő volt. Mire a császárt partra húzták, már nem lélegzett. Minden újraélesztési kísérlet hiábavaló volt.

Így halt meg az a férfi, aki 40 éven át uralkodott Európa legnagyobb hatalmán. Az a férfi, aki pápákat és királyokat kényszerített térdre. Az a férfi, akinek a neve magát Szaladint is remegésre késztette. Nem egy szaracén kardja miatt esett el egy dicsőséges csatában. Nem a Szent Sír védelmében halt meg. Egy kis hegyi patakban fulladt meg, csupán néhány napnyi úti céljától. A sors amely oly sok évtizeden át védte, a legalkalmatlanabb pillanatban fordított hátat neki.

Agónia.

A császár halálának híre azonnal elterjedt a táborban. Barbarossa halála sokak számára Isten haragjának jelének tűnt. Ha Isten megengedte, hogy Felkentje ilyen értelmetlen módon elpusztuljon, az azt jelentette, hogy hátat fordított a hadjáratnak. Babonás rettegés kerítette hatalmába az embereket.

Néhányan ledobták a fegyvert, és észak felé vonultak vissza, abban a reményben hogy elérik hazájukat. Mások minden reményüket elvesztve, áttértek az iszlámra. A betegségek amelyektől Barbarossa vasfegyelme megvédte a sereget, most elszabadultak. A tábor a ragály melegágyává vált. A vérhas, a láz és az ismeretlen keleti betegségek naponta tucatnyi embert kaszáltak.

A hadsereg, amely mindössze egy hónappal korábban rettegést keltett, beteg és demoralizált férfiak tömegévé változott. Keresztesek ezrei szóródtak szét Ciliciában. Néhányan hajókat kerestek, hogy tengeren térjenek haza. Mások észak felé tartottak, abban a reményben, hogy Anatólián keresztül juthatnak vissza.

Nyár végére Barbarossa nagy seregének kevesebb mint a fele maradt. Azok, akik túlélték és nem dezertáltak, a sváb herceg parancsnoksága alatt délebbre vonultak. Magukkal vitték a császár holttestét, amit megfogadtak, hogy a Szentföldön temetnek el.

Frigyes teste szinte azonnal bomlani kezdett. Akkoriban már ismertek voltak a testek hosszú távú szállításra való tartósításának módszerei. A legegyszerűbb az volt, hogy ecettel vagy erős borral teli hordóba merítették. Ezt a császár testével tették, egy ecettel teli hordóba helyezve. De a hőség megtette a magáét, és hamarosan világossá vált, hogy drasztikusabb intézkedésekre van szükség.

Ezután egy ősi germán szokáshoz folyamodtak. Lényege egyszerre volt egyszerű és szörnyű. Frigyes testét egy nagy üstben főzték, amíg a hús el nem vált a csontoktól. A lágy szöveteket ezután az antiochiai Szent Péter-bazilikában temették el, míg Frigyes csontjai dél felé folytatták útjukat.

A császár maradványait szállító sereg magukra az élőhalottakra hasonlított. A betegségek továbbra is tizedelték a népet. A dezertálás töretlenül folytatódott. Maga a sváb herceg is lázas lett, és alig bírt lábra állni. A helyi keresztények rémülettel és szánalommal tekintettek az újonnan érkezőkre. Nem azok a félelmetes harcosok voltak, akikre vártak és akiktől féltek, hanem az árnyékaik.

Tripoliban a császár csontjainak egy részét a helyi székesegyházban temették el. A megmaradt maradványokat Tíruszba, a tengerpart utolsó jelentős keresztes kikötőjébe vitték. Ott a székesegyházban Barbarossa csontjai végre nyugalomra leltek. De ez nem Jeruzsálem volt.

A nagy császár soha nem érte el a Szent Sírt, amelyért fél világot átutazott és mindent feláldozott. 1190 őszén a keresztesek szánalmas maradványai elérték Akkót. A Regensburgból másfél évvel korábban távozó 100 000 emberből legfeljebb 5000-en érték el a Szentföldet. Ez olyan mértékű katasztrófa volt, hogy az akkori kortársak, uralkodók és krónikások nem akarták elhinni.

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!

Izabella királynő és Kolumbusz – A nagy felfedezés titkai

Hogyan tudta eladni egy genovai kereskedő és részmunkaidős tengerész a történelem legdrágább és legkockázatosabb projektjét a spanyol Izabella királynőnek?

Izabella királynő a spanyol történelem leghatalmasabb spanyol uralkodónője volt. Bátor, csatákban is részt vett, belső és külső ellenségeit legyőzte, kiűzte a mórokat, egyesítette Spanyolországot, elindította az inkvizíciót, és létre hozott egy világbirodalmat ahol soha nem nyugodott le a Nap.

Információ: Izabella királynő és Kolumbusz – A nagy felfedezés titkai

Legendák nyomában – Arthur király

A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A Nagy Vízözön, Atlantisz, Trója, Attila, Arthur király, Xuan Yuan császár, Maja civilizáció, stb. rejtélyes mondák évszázadok, sőt vannak amelyek 1500-2000 év óta foglalkoztatják az emberiséget, és a jelen kor kutatói is keresik a legendák eredetét.

Mindig van egy alap, amire az idők folyamán ráépülnek, a legendák – amelyeket  később az adott kor szerinti ideákkal bővítenek, módosítanak az utókor krónikásai. De a legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető.

Információ: Legendák nyomában – Arthur király

Legendák nyomában – Az utolsó légió

Arthur, Merlin, Excalibur, Guinevere, Lancelot, Avalon, Camelot
Ismert történelmi nevek, de hogyan találunk összefüggést a Római birodalom bukása és Arthur király között?

Információ: Legendák nyomában – Az utolsó légió

Akakor, a titokzatos elveszett város Amazóniában

A legenda szerint civilizációjukat Kr.e. 13000-ben alapították a kékesfekete hajú és szakállú fehérek, akik más naprendszerből származtak, de hasonlóak voltak az emberekhez, kivéve hogy hat ujjuk volt. Akakor, a titokzatos elveszett város Amazóniában olyan titkokat rejt magában, amelyek megfejthetik az El Dorado rejtélyét.

Információ: Akakor, a titokzatos elveszett város Amazóniában

Puma Punku két fő rejtélye

Puma Punku két legnagyobb rejtélye a szállítás, valamint a kőművesmunka. A tömbök rendkívúl súlyosak. A vörös homokkő és az andezit köveket olyan pontosan vágták el, hogy tökéletesen illeszkednek egymáshoz és ezáltal külön rögzíteni sem kell őket, tehát habarcsot sem használtak. Megdöbbentő az a technikai finomság és precizitás, ami ezekben a kőtömbökben megjelenik. Még egy borotvapenge sem fér el a sziklák között. Ezeknek a blokkoknak egy része a  21.századi technológiát alkalmazó minőségben készült, ami lehetetlen. Olyan lyukakat fúrtak a tömbökbe, amelyek tökéletesek, és mindezt fúrók és gépek nélkül. És mindezt egy olyan civilizáció érte el, amelynek nem volt írásrendszere, és nem volt tisztában a kerék létezésével sem.

A Puma Punku falainak összeszerelésekor minden követ finomra vágtak, hogy összefonódjanak a környező kövekkel, és a tömbök puzzle-ként illeszkednek egymáshoz, mindezt habarcs használata nélkül. Mérnöki technikával az alsó kő tetejét úgy vágták egy bizonyos szögben, hogy a másik kő tökéletesen elhelyezkedik a tetején, tökéletes szögben vágva és illesztve. Az a pontosság, amellyel ezeket a szögeket felhasználták a süllyesztett kötések létrehozásához, a kővágás rendkívül kifinomult ismeretére és a leíró geometria alapos megértésére utal. Sok illesztés annyira pontos, hogy még egy borotvapenge sem férne a kövek közé. A blokkokat olyan pontosan vágták le, hogy az előregyártás és a tömeggyártás technológiáját sugallják, amelyek messze megelőzik a Tiwanaku több száz évvel későbbi inka utódait.

A kövek mamut méretűek. Méretük miatt a Puma Punkuba történő szállítás módja a templom felfedezése óta egy másik rejtély. A kémiai elemzések azt mutatják, hogy a vörös homokkőtömböket egy meredek lejtőn szállították fel a Titicaca-tó közelében lévő kőbányából, nagyjából 10 kilométerre. A kőburkolatokhoz és faragványokhoz használt kisebb andezit tömbök a Copacabana-félszigeten található kőbányákból származtak, körülbelül 90 kilométerre a Titicaca-tó túloldalától. Kerekek nélkül…meredek hegyeken és dombokon felfelé….

Információ és videó: Puma Punku két fő rejtélye

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *