Üdvözlet Kedves Látogató!

Most elindulunk egy időutazásra, emberi léptékkel nehezen felfogható időskála lesz amin utazunk.  Ahol nem évszázadok, évezredek, hanem 10-30 millió év egy beosztás. Nagy távolságok, méretek és hatalmas erők, csodálatos élőlények, valamit információk várnak ránk.

Az összeállítás nem tudományos, tehát nincs teletűzdelve latin elnevezésekkel, akit érdekel mélységében a téma alul a cikk végén láthatja az egyik forrást ahol nagyon sok további információt találhat ebben a témakörben

Mivel az ember fő közege a szárazföld, főként az itteni fauna van előtérbe helyezve, de láthatunk pár jellegzetes élőlényt az ősóceánból vagy a levegőből is. A szárazföldön színesek voltak, tollasok is, melegvérűek, gyorsak, de mégis vesztettek mert a még nagyobb fizikai erőre nem pedig az intelligencia fokozására helyeződött a fő hangsúly abban a rendszerben. Csodálatos, de nagyon kegyetlen világ is volt egyben, melyből napjainkra már csak néhány szemtanú maradt  a Kréta kor végéről.

Kezdődjék tehát  a nagy utazás, mindenkinek jó időtöltést, és T-Rex harapásmentes visszatérést kívánunk!

A dinoszauruszok a földtörténetnek egy jól körülhatárolható részében, a földtörténeti középidőben (mezozoikumban) uralták a szárazföldeket mintegy 165 millió éven keresztül. A mezozoikumot alkotó három időszakkal (triász, jura, kréta) ismerkedünk meg, áttekintve a legfontosabb geológiai és földtörténeti jellemzőiket, amelyek alapvetően befolyásolták a dinoszauruszok fejlődését és történetét is.

Triász (251–199 millió évvel ezelőtt)

A triász időszakban a Föld egyik féltekéjét egy hatalmas óceán (Panthalassa), míg a másikat egy óriási szuperkontinens (Pangea) foglalta el. Ez utóbbi magában foglalta a mai Észak-Amerikát, Európát, Észak-Ázsiát, Afrikát, Dél-Amerikát, Indiát, Ausztráliát és az Antarktiszt. A triász során a tengerszint általában magas volt, így a kontinensek peremein jelentős területeket borítottak el a sekélytengerek. A szárazföldek meleg és száraz éghajlatán a trópusi erdők és mocsarak visszahúzódtak. Az európai sekélytengerek később számos területen kiszáradtak, és különböző sókőzetek (evaporitok) alakultak ki, melyeket részben még ma is bányásznak Angliában, Németországban és Lengyelországban. A sólerakódásokat tartalmazó kőzetek hármas tagozódást mutatnak, erre utal az időszak neve is (háromosztatú, azaz triász).

A triász időszakban robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül a hüllők a szárazföldeken, a tengerekben és a levegőben egyaránt. A triászban jelentek meg az első halgyíkok (Ichthyosaurusok), amelyek külsőre a mai delfinekre hasonlító tengeri hüllők voltak. Helyenként 4 méteres hosszúságú maradványaik kerültek elő a sekélytengeri üledékes kőzetekből. A triász időszaki lelőhelyeken találták az első dinoszauruszokat is, ráadásul egymástól nagyon távoli területeken (Nyugat-Európa, Új-Mexikó, Dél-Afrika). A triász végére már a dinók voltak a leggyakoribb szárazföldi gerincesek. A levegőben megjelentek az első repülő őshüllők (Pterosauriák). A triász jellemző állatai közé tartoztak a teknősök és a krokodilok, de az időszak végén megjelentek az első emlősök is. A növények között a cikászok és a páfrányfenyők hatalmas erdőket alkottak, azaljnövényzetben pedig a páfrányok uralkodtak.

Jura (199–145 millió évvel ezelőtt)

A jura időszakban a Földön nem voltak jégsapkák. A Szibériában és Alaszkában talált növény- és dinoszauruszfosszíliák alapján még a sarkvidékek környékén is enyhe volt az éghajlat. A tengerszint általában magas volt. Elkezdődött a Pangea szuperkontinens szétdarabolódása, és a ma ismert szárazföldek kialakulása.

Ekkor indult az észak- és dél-amerikai szárazföldek elkülönülése a Pangeától. Kezdetét vette az Atlanti-óceán medencéjének kinyílása, valamint a Tethys-óceán bezáródása. Ehhez kapcsolódóan a jura időszak alatt jelentős vulkáni működés zajlott. Az időszak a francia–svájci határon fekvő Jura-hegységről kapta a nevét, ahol a fosszíliadús jura kori kőzetek rengeteg tengeri ősmaradványt, például ammoniteszeket tartalmaznak.

A dinoszauruszok végleg uralmuk alá hajtották a szárazföldeket, rendkívül változatos formájú és méretű fajaik a bolygó minden szegletében gyakoriak voltak. Az emlősök is változatossá váltak, de a kisméretű példányok mindvégig a dinoszauruszok árnyékában maradtak. A kétéltűek között gyakoriak voltak a békák és a szalamandrák. A krokodilok nem csak az édesvízi környezeteket tartották rettegésben, mivel egyes formáik alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz is. A leghíresebb tengerihüllő-maradványokat az angliai és németországi jura időszaki mészkövekben és palákban fedezték fel (halgyíkok, Plesiosaurusok). A levegőt a repülő hüllők uralták, de a jura időszak végén kialakultak az első madarak (Archaeopteryx) is a Theropoda dinoszauruszok egyik csoportjából. A növényzetben a páfrányok, a tűlevelűek, a gingkófélék és a cikászok uralkodtak.

Kréta (145–66 millió évvel ezelőtt)

A Föld képe a kréta időszakban kezdett el hasonlítani a ma ismert állapotokhoz. A Pangea széttöredezése folytatódott, Afrika és Eurázsia elvált az amerikai kontinensektől. Afrika, India, az Antarktisz és Ausztrália fokozatosan távolodott egymástól. A folyamatosan szélesedő Atlanti-óceán kapcsolatban volt a Tethys-óceán nyugati részével, de ugyanakkor a Tethys keleti szárnya kezdett összezárulni. A kréta időszak elején a szárazföldi állatok még szabadon vándorolhattak Eurázsia, Afrika és Amerika között. Az időszak végén a tengerelöntések miatt ez a kapcsolat megszakadt. A kora krétából az egykori pólusok közelében lerakódott kőszéntelepeket ismerünk, ami arra utal, hogy a kréta folyamán a globális átlaghőmérséklet a mainál magasabb volt. Az időszak neve a finomszemcsés, hófehér írókréta kőzetre utal, amely nagy vastagságban rakódott le az időszak végén Északnyugat-Európa területén.

A dinoszauruszok a kréta időszakban mutatták a legnagyobb faji változatosságot, de mellettük nem voltak ritkák a krokodilok, a teknősök és a gyíkok sem. Az emlősök között ekkor jelentek meg az első erszényesek és az első méhlepényesek.

A tengerekben hatalmas méretű halgyíkok, Plesiosaurusok és Mosasaurusok úszkáltak, a levegőben 12 méteres szárnyfesztávolságú repülő őshüllők (Quetzalcoatlus) siklottak. A kréta végére a madarak is egyre nagyobb faj- és egyedszámban fordultak elő. A növényvilágot illetően a kora krétában még a páfrányok és a tűlevelűek uralkodtak, de körülbelül 125 millió évvel ezelőtt feltűntek a zárvatermők, vagyis a virágos növények, és a kréta végére ezek váltak a flóra uralkodó elemeivé.

A dinoszauruszok 165 millió éven át voltak a Föld domináns állatai. A triász korban kb. 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és a kréta kor végén kb. 65 millió éve haltak ki. Körülbelül 500 különböző dinoszaurusz nemet és körülbelül 1000 dinoszaurusz fajt találtak eddig. Régebben a tudósok nagy része úgy gondolta, hogy a dinoszauruszok lomhák, buták és hidegvérűek lehettek, aztán kiderült, hogy aktív állatok, melyek a társas kapcsolatokra is képesek voltak.

Akadtak köztük növényevők és húsevők is, egy részük négy lábon, más részük pedig két lábon járt. A dinoszauruszok nagyon különböző méretűek voltak a legkisebbek egy macska méretével egyeztek meg a legnagyobbak akár 30 méteresek is lehettek. A legtöbbjük a madarakhoz hasonlóan szaporodott, fészket építettek, és tojást raktak.

165 millió év, minden stabilnak tűnik, és akkor egyszer csak mindennek hirtelen vége……

Nézzük csak, mégis mi történhetett?

A kréta időszak végén, mintegy 66 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kréta–tercier kihalási esemény a dinoszauruszok kihalását okozta, azon fejlődési vonal kivételével, amely az első madarak megjelenéséhez vezetett.

Mexikóban található a Chicxulub-kráter, mely a feltételezések szerint 66 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok kihalásáért felelős meteorit becsapódása nyomán keletkezett. A nagyjából 200 km átmérőjű gigantikus krátert, melynek nagyobb része a tenger alatt található, az 1950-es évek elején fedezte fel Mexikói Állami Olajipari Vállalat (PEMEX) bányamérnökeinek egy csoportja. Három évtizeddel később Walter Alvarez amerikai geológus kezdte meg a kráter alaposabb tanulmányozását.

Idővel rájött arra, hogy a képződmény környékén felfedezhető a K-T határt jelölő szürke csík. Az alatta lévő rétegsor még a krétában, a felette lévő pedig a földtörténeti újkor első időszakában, a paleocénben rakódott le.

Az alaposabb vizsgálatok során az is kiderült, hogy az agyagos kőzetben rekordmennyiségű irídium található. (Ez az anyag csak a meteoritokban és aszteroidákban gyakori.) Az 1980-as években megszületett tehát Luis Walter Alvarez professzor elmélete arról, hogy a mexikói kráter egy 65,5 millió évvel ezelőtti hatalmas meteorit becsapódása nyomán keletkezett, átalakítva a Föld ökoszisztémáját és elpusztítva a dinoszauruszok szinte minden faját.

Később 1990-es évek elején Glen Penfield amerikai geofizikus folytatta Alvarez kutatásait a kráternél. Első tudományos vizsgálódásai nyomán gravitációs anomáliákat talált a területen, mely Alvarez elméletét támasztotta alá.

A dinoszauruszok változatos megjelenésű őshüllők voltak, csirke nagyságtól a 30 méteresig terjedően. A leghosszabb teljes dinoszaurusz-lelet egy 27 méter hosszú Diplodocus, amelyet az egyesült államokbeli Wyomingban fedeztek fel 1907-ben, és amely a pittsburgh-i Carnegie Természetrajzi Múzeumban (Carnegie Natural History Museum) tekinthető meg.

Az őslénykutatók több mint ötszáz különböző dinoszaurusz-nemet és több mint 1000 dinoszaurusz-fajt azonosítottak, maradványaikat pedig a Föld összes kontinensén megtalálták.

Voltak köztük növényevők, húsevők és mindenevők is, egy részük négy lábon, más részük pedig alkalmanként vagy kizárólag két lábon járt. Miután a 19. század elején a dinoszauruszok megkövesedett csontjainak mibenlétére fény derült, azok rövidesen világszerte a múzeumok legfőbb látványosságai lettek és a kultúra részévé váltak. A dinoszauruszok kihalása ma a tudomány egyik legrejtélyesebb fejezete.

Ilyen lehetett a meteorit-becsapódás

A kutatók szerint a dínókat elpusztító meteorit legalább 14-15 kilométer átmérőjű lehetett, és lapos szögben, 32 km/sec sebességgel délkeleti irányból érkezve csapódott be sekélytengeri környezetben. A becsapódás során az emberiség történetében felrobbantott legnagyobb, 50 megatonnás „Cár” hidrogénbombánál egymilliószor nagyobb energia szabadult fel. Az ütközés nyomán közel 1.000 méter magas (!) óriás cunami keletkezett, amely kicsapott a Mexikói-öböl északi partjaira, és egy-kétszáz kilométer mélyen benyomult a szárazföldre. (A cunami hordalékát – a becsapódás újabb bizonyítékaként –  a geológusoknak sikerült is kimutatniuk.)

A légkörbe hatalmas mennyiségű poranyag került és két évig szürkületi sötétségbe borította a Földet. A folyamatos sötétség miatt akadozott a fotoszintézis, és ideiglenesen összeomlott a tápláléklánc is. Azok az állatok, melyek nem pusztultak el azonnal a becsapódás közvetlen hatásai miatt, éhen haltak a katasztrófát követő mostoha körülmények miatt.

Geológiai szempontból érdekes, hogy közvetlenül a becsapódás után a megolvadt, képlékennyé vált kőzetanyagból mintegy 8.000 méter magas, erősen kifelé dőlő, instabil krátersánc keletkezett. Ez a krátersánc rövid idő alatt összeomlott, újabb rengéseket és újabb cunamit keltve, továbbá létrehozva egy másodlagos, külső krátersáncot is.  Ennek, valamint a becsapódás centrumában keletkezett központi kúp maradványának vizsgálata a projekt fontos részét alkotja.

Összességében kijelenthető, hogy a becsapódás egy valódi Armageddont hozott, és az egész földgolyóra nézve tragikus kihatással járt. A hamarosan kezdődő kutatások talán választ adnak majd azon kérdésekre is, melyeket egyelőre még mindig nem tudunk.

A 230 millió éves Galaktikus Rulett: triász-telitalálat és kréta végi csőd

A triászt megelőző perm időszak végén becsapódott égitest kipusztította a dinoszauruszok vetélytársait, így megnyílt előttük a lehetőség a felemelkedésre. A kréta végén már nem volt ilyen szerencséjük: akkor ők tűntek el a süllyesztőben.

A földtörténet egyik legnagyobb tömeges kihalása 252 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász időszak határánál számos fajt eltörölt a Föld felszínéről, ugyanakkor elősegítette a dinoszauruszok uralomra jutását. Az egyik elképzelés szerint egy aszteorida vagy üstökösmag becsapódása okozta a “tömegszerencsétlenséget”.

A 66 millió évvel ezelőtti, kréta időszak végi becsapódás jól bizonyított, hiszen többek között már a becsapódási krátert is megnyugtatóan azonosították a Yucatán-félszigeten. Ez a becsapódás minden bizonnyal alapvető szerepet játszott a dinoszauruszok kihalásában, és lehetővé tette az emlősök felemelkedését.

Azt még nem tudjuk pontosan, hogy mi történt a perm végén, azt viszont már sikerült megfejteni, hogyan kezdődött az egész történet 252 millió évvel ezelőtt. A triászt megelőző perm időszak végén is egy hatalmas becsapódás idézte elő a földtörténet eddig ismert legnagyobb kihalását. A triász időszakban azután az evolúciós kísérletezések időszaka következett. Mintegy 230 millió évvel ezelőtt fejlődött ki az első dinoszaurusz a korábbi hüllőkből. Akkoriban azonban még számos egyéb állat versenyzett a dinoszauruszokkal.

Másfajta hüllők, például hatalmas, félig vízi életmódot folytató krokodilszerű Leptosuchusok éltek az adott korban, de ismerünk félelmetes két lábon járó ragadozókat is a triász időszakból (pl. Postosuchus). Ezek mellett éltek nagy növényevő hüllők (pl. Desmatosuchus), valamint páncélozott négylábúak, vagy tehénszerű Therapsidák (pl. Placerias). A felsorolt csoportok mindegyike eltűnt a triász végén. A tengerekben még rosszabb volt a helyzet, hiszen a tengeri élőlények sokasága tűnt el. A triász-jura határnál kihaltak a dinoszauruszok vetélytársai, és az általuk uralt ökoszisztéma csak a jura elején jelent meg.

Bármi is történt a perm és a triász időszak határán, ez nem befolyásolta a dínókat. Ha itt is egy kozmikus test okozta a kihalást – mint a kréta végén, amikor a dinoszauruszok eltűntek -, akkor azt kell feltételezni, hogy valamilyen tragikus véletlenszerűség irányítja a folyamatokat.

Tekinthetjük ezt egy hatalmas földtörténeti rulettnek: van, amikor bejön, és van, amikor nem. A triász végi dinoszauruszok egyetlen kivétellel nem voltak olyan óriások, mint a későbbi, jura és kréta időszaki utódaik. Az egyetlen nagy termetű állat a 6 méter hosszúságú, két lábon járó, hosszú nyakú növényevő, a Plateosaurus volt.

Sokkal jellemzőbb és gyakoribb a triászban a Coelophysis (lásd az ábrán). A kis termetű, két lábon futó vadász a későbbi hatalmas ragadozók (pl. Allosaurus és Tyrannosaurus) előfutára volt. Néhány jól ismert forma (pl. az Apatosaurus, az Allosaurus és a Stegosaurus) még nem is volt jelen a triászban, csak jóval a versenytársak kiiktatása után jelentek meg.

Sokáig azt hitték, hogy a triász végi kihalás oka az éghajlatban és a tengerszintben bekövetkező folyamatos és lassú változás volt. A legújabb kutatások szerint viszont a kihalás hirtelen történt. A szénizotópos vizsgálatok azt mutatják, hogy a tengeri plankton-populációk nagyon gyorsan omlottak össze a triász-jura határnál.

Az egyéb lehetséges okok közé tartozik a jelentős vulkáni tevékenység, ami nagy mennyiségű gázt juttatott az atmoszférába és globális méretű éghajlatváltozásokat okozott. A harmadik lehetőség egy közeli szupernóva-robbanás, ami “elfújta” a Földet védelmező ózonréteget.

Sokan azonban amellett törnek lándzsát, hogy extraterresztrikus becsapódás idézte elő a globális ökológiai krízist a triász végén is. Egyesek úgy vélik, hogy a Kanadában található Manicouagan-kráter lehetett a becsapódás helyszíne.

A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a kráter kora körülbelül 214 millió év, vagyis ez az esemény 14 millió évvel a tömeges kihalások előtt történt. A becsapódási elmélet legkitartóbb hívei azonban erre azt válaszolják, hogy a helyszínen található nagyon ősi kőzetek “bolondították meg” a műszereket, mivel már eredetileg is rendkívül sok radioaktív anyag volt a több mint 2 milliárd éves kőzetekben, és így a valódinál nagyobb becsapódási kort mutatnak a műszerek. Emellett szól, hogy 214 millió évnél még egy enyhe kis kihalást sem ismerünk, ami a kráter méretei mellett igencsak meglepő.

A kutatók szerint becsapódás mellett szól az is, hogy a perm és a triász határán lerakódott rétegekben nagyon sok a páfrányspóra és pollen. A páfrányokra jellemző, hogy az elemi csapások által sújtott területeket rendkívül gyorsan újra benépesítik. Ezért a nagy gyakoriságuk arra utalhat, hogy a becsapódás által megtizedelt erdők helyén nagy területeket foglalhattak el a páfrányok.

A kutatások tovább folynak ebben az izgalmas kérdésben. Ha tényleg becsapódás történt a  perm és triász földtörténeti időszakok határán, akkor elmondhatjuk, hogy a dinoszauruszoknak nagy szerencséjük volt ennél az esetnél.

De az ősmaradványok tanúsága szerint ekkor el is használták az összes szerencséjüket, hiszen a kréta végén bekövetkező esetnél már nem volt menekvés számukra.

És utazásunk végéhez közeledvén egy mindig mosolygós kedves ismerős…

Köszönjük az érdeklődést, ha bármilyen fogas kérdés adódik, illetve ezen  a fenti elhullajtott  három aprón kívül még további információra van szükségetek javaslom ezt az oldalt keressétek fel:

Részletes ismertető anyag : http://dinosaurpictures.org

Welcome to the internet’s largest dinosaur database. Check out a random dinosaur, search for one below, or look at our interactive globe of ancient Earth!

Whether you are a kid, student, or teacher, you’ll find a rich set of dinosaur names, pictures, and facts here.

This site is built with PaleoDB, a scientific database assembled by hundreds of paleontologists over the past two decades.

DinosaurPictures.org curates high quality, realistic illustrations of dinosaurs and other ancient creatures. All credit for images goes to the original authors and creators. If you would like to add a picture, please email us or use this form.

Felhasznált forrás:

Origo

Dulai Alfréd

Dinosaur Pictures and Facts

The Dinosaur Database / Dinosaurpictures

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ. Látogasd meg ezt a három oldalt is!