Duna, Mississippi, Parana, Jangce, Amazonas
Nagy folyók, tekintélyt parancsoló nevek, olyan vizek ahol az egyik partról a másikra való átúszás sem egyszerű, sokszor kimondottan életveszélyes.
De ha már neveket említettünk, most ismerkedjünk meg egy másik névvel is: a szlovén Martin Strel – a világ legnagyobb hosszútávúszója. Nála hosszabb távon még a világon senki nem úszott soha.
Először hazai vizeken edzett, majd az első nagyobb folyó a Duna volt 2000-ben, és már ekkor megdöntötte a hosszútávúszó világrekordot. Egy évvel később megdöntötte a leghosszabb egyfolytában úszás rekordját is, több mint 84 órán át úszott megállás nélkül, 504 kilométert. Aztán jöttek az egyre hosszabb folyók a Mississippitől a Paranán, Jangcén át, egészen a korábban abszolút teljesíthetetlennek tartott Amazonasig.
Az Amazonas végigúszásával a szlovén férfi már 4. alkalommal döntött világrekordot hosszútávúszásban!
2000-ben a Dunát úszta végig, 2860 kilométer és 58 nap alatt elérte a hosszútávúszás világrekordját 3004 kilométer.
2001-ben még egy világrekordot ért el – 504,5 kilométer megállás nélküli úszás a Dunában 84 óra 10 perc alatt. 40 kilót fogyott.
2002-ben 68 nap alatt végigúszta az egész Mississippi-folyót 3,797 kilométer.
2003-ban Dél-Amerika második legnagyobb folyóján végigúszta a Paraná Argentin szakaszát, 3998 kilométer.
2004-ben Kínában következett a világ harmadik leghosszabb – és egyben Ázsia leghosszabb folyója, a Jangce végigúszása, 40003 km újabb rekord, 40 nap alatt ért Sanghajba.
2006 őszén a Nílust javasolták következő folyójának, de Strel azt mondta: “Nem fogom végigúszni a Nílust. Hosszú, de nem elég kihívó, csak egy kis patak. Az Amazonas sokkal hatalmasabb.”
2007 február 1-jén az Amazonas folyó végigúszását kezdte, 66 nappal később, 2007. április 7-én ért célba . Rekorddöntő távolság volt 5268 kilométer, nagyobb mint az Atlanti-óceán szélessége. Kísérő csónakjai voltak, amelyek készek voltak vért önteni a folyóba, hogy eltereljék a húsevő halak, például a piranhák figyelmét.
Kevesen vállalkoznak arra, hogy az egyik parttól a másikig átússzák a piranháktól, bikacápáktól, kígyóktól, kajmánoktól hemzsegő Amazonast… nemhogy még az egész óriási folyót hosszában !!!
Soha nem fogjuk biztosan tudni, hogy hány vad állat él a világ legnagyobb folyójának mélyén. Martin Strel volt az első és az egyetlen, aki megpróbálta végigúszni az Amazonas folyót a teljes hosszában, szembeszállva piranhákkal, kígyókkal, aligátorokkal és candidru-val, amely képes behatolni a testbe és komoly egészségügyi problémákat okozhat.
Még nappal sem láthatunk egy halvány alakot sem a víz alatt, képzeljük el most akkor ezt éjszaka. A vizek sötétek, így minden ragadozó támadás kivédése nehéz. Ez volt Martin legnagyobb félelme amikor az induláskor belevetette magát a vízbe Peruban. Több mint 5 ezer km-t tett meg a vízben. Hogy elkerülje a veszélyt, Martin mindig a folyó közepén úszott, mert a parton hatalmas kajmánok tágra nyílt szemmel és jóllakottan csak nézték ahogy elhalad előttük, olyan volt ez mint egy “nézőközönség”, csak itt a nézők nem tapsolni szoktak ha beindulnak.
Nézzük meg ezt a 2 rövid videót, mintegy felvezetésnek a további részletek megismeréséhez. Ki is ez az ember, milyen csodálatos dolgokat vitt véghez Martin Strel?
Nem csak ezt a kettőt, hanem majd mindegyiket teljesen a végéig érdemes megnézni, nem szükséges nyelvtudás a lényeg megértéséhez. Az utolsó rész az magáért beszél… pld a második végén a piranhák mozgása a vízben.
”Az utazás elején együtt úsztam két rózsaszín delfinnel. Úgy néztek ki, mint a barátaim, úsztak mellettem és arra gondoltam: oké, szóval talán az Amazonas folyó elfogad engem, a folyó részévé váltam. Talán az állatvilág része vagyok, és nem zavartak. Azt hiszem, ez így van: ha jó ember vagy, ha nem teszel semmi rosszat a folyó ellen, akkor a folyó elfogadja a jelenlétedet, és lehetővé teszi, hogy benne élj ’’.
Minden helyet, ahol Martin megállt, hősként kezelték, és nagyon szerette az embereket, sok történetet hallott, amelyekről néha elgondolkodott, hogy feladja. A sportoló menet közben teljesen meggyengült. Ám álma nagyobb volt: olyan kisvárosokon, falvakon és városokon ment keresztül, mint Iquitos, Sao Paulo de Olivenca, Santo Antonio de Ica, Jutai, Manacaporu, Manaus, Santarém, és végül megérkezett Belémbe.
Az Amazonas hatalmas folyam, csak a méretek szemléltesése céljából egy rövid drón videó Manausból a kikötő környékéről. Látszik milyen széles a folyam, rajta hajózva helyenként olyan széles a folyó hogy a nem látni a végét.
A városokon kívül még mindig a természet az úr!
Martin segítői 3 csónakban utaztak és dokumentumfilmet forgattak az úszásról. Több liter állati vért is vittek magukkal. Ezt kell beleönteni a folyóba ha piranhák, vagy egyéb ragadozók fenyegetik Martint. A hirtelen felbukkanó, nagy adag vérszag csábítóbb, mint a neoprénbe burkolt úszó, akit addig gyorsan kimenekítenek valamelyik csónakba.
Egy másik nagyon veszélyes halfajta a candiru, a brazilok csak vámpír halként emlegetik. Ez a halfajta a vizelet szagát követve bemászik az ember péniszébe, és felkapaszkodik a húgycsőig, ahol lepetézik és élősködik. Csak műtét útján távolítható el. Elriasztására a helybéliek citromot javasoltak.
További veszélyt jelenthetnek még a mérgező édesvízi ráják, kajmánok, vizikígyók és az agresszív cápák, melyek az óceánból úsznak fel a folyón. Az Amazonasban úszni tehát nem egy laza kirándulás, strandolás. Az ember egy pillanat alatt életveszélybe kerülhet, de nemcsak a ragadozók jelenthetnek fenyegetést hanem az örvények és a hajóroncsok is. Ráadásul sosem látni mi van a vízben úszó alatt.
Az éberség akkor sem lanyhulhat, amikor az ember elhagyja a vizet, hiszen bármikor megharaphatja őt egy trópusi náthalázzal vagy veszettséggel fertőzött denevér. És persze ott van még a malária vagy az ellenséges benszülött törzsek, akik szintén fenyegetést jelenthetnek a hosszú úton. Van úgy, hogy szennyezett vizeken kellett úszni vagy erős villámlású viharokat túlélni.
Big River Man
A Nagy folyók embere című dokumentumfilm arról szól, hogyan tett meg Strel 66 nap alatt 5268 kilométert gyorsúszásban a világ egyik leghosszabb folyóján. A néző kezdetben mókásnak találja a szeretni való külföldit. “Olyat fogok tenni, amit eddig senki sem tesz” – jelenti ki a film elején, a végére azonban csodálat ébred a nézőkben iránta.
A nagy szívósságot igénylő feladatok iránti vágy az apjától elszenvedett gyakori gyermekkori verésekben gyökerezik. Martin hatéves korában egy jeges folyóba ugrott a dühöngő férfi elől, és addig úszott, amíg el nem tűnt a szeme elől. Ez döntő fontosságú pillanat volt a számára, bár csak 1978-ban kezdett a távúszással foglalkozni. Mint mondja: “Meg akartam mutatni, hogy érek valamit.”
Miután végigküzdötte magát a Jangcén, hogy felhívja a figyelmet annak szennyezettségére, Martin megfogadta, hogy többet nem vág neki ilyen nagy folyóknak („túl meleg van, és túl sok a fertőzés”). Két hónap múlva azonban már az Amazonas járt az eszében – a Nílust elvetette, az csak „egy patak”.
“Fiatalkorom óta az Amazonasról álmodtam” – meséli Martin, aki utazásai során eleinte megdöbbent, mennyire szennyezett a világ folyamainak nagy része. Az Amazonas viszonylag még mindig tiszta, magyarázza. – “És fel akartam hívni rá a figyelmet, hogy az emberek ne tegyék tönkre.”
Az expedíció előtt Martin naponta több mint öt órát edzett a helyi uszodában, majd napozott és csúszdázott egy kicsit. Egy időre a Pireneusokba utazott, mivel az ottani körülmények hasonlók az Amazonas Peru magas hegyei közti forrásvidékén uralkodókhoz, az egyik nyár java részét pedig egy nagy szlovéniai barlangban töltötte.
“A barlangban állatok is élnek, és kapcsolatot tudok teremteni velük. Hogyha az őserdőben nincs meg ez a kapcsolat, az ember szinte biztosan meghal.” – mondja Martin. És ez nagyon nagy igazság, az volt a sikerének az egyik kulcsa.
Amazóniában bent a dzsungelek mélyén távol a civilizációtól, a fákat, folyamokat, állatokat tisztelni kell, úgy kell kapcsolatba lépni velük, nincs rá jobb kifejezés…. -átvenni az ottani rezgést- …. és akkor befogad a természet, különben semmi esély a túlélésre. Aki járt arra annak ez nyilvánvaló, szkeptikusoknak, materialistáknak nem, de ez már egy másik történet.
Ahogy közeledett az úszás kezdetének időpontja, rémálmok kezdték gyötörni, részben a vele szembeni elvárások okozta teher miatt.
A rémálmoknál is félelmetesebbek voltak azonban az Amazonas vizének lakói, köztük a kajmánok, a kígyók és az élősködő candiru. “Ha támadnak a piranhák, a lehető leggyorsabban máshová kell terelni a figyelmüket. A csapatom ilyenkor vért öntött a folyóba.”-mondta.
Ez sem használt azonban mindig. Martint legalább egyszer megharapták a piranhák. Barátságos útitársa viszonylag kevés akadt, de közéjük tartoztak például a rózsaszínű amazonasi folyami delfinek.
A folyó menti falvakban is valamiképpen híre ment a furcsa “gringo” küldetésének. Sok bennszülött törzs díszvendégként üdvözölte. A gyilkosságra is kész banditák miatt azonban fegyveres őrre is szükség volt a kísérőhajóján. Az egyik törzs tagjai bozótvágó késekkel támadtak a csapatra, Peruban pedig egy főnök távozásra szólította fel őket, ugyanis egy sámán azt jósolta, hogy csónakon érkező gonosz szellemek fogják megtámadni a faluját. “A nők is nagyon agresszívak voltak – nevet Martin. – Hozzám akartak jönni.”
Matthew Mohlke amerikai kajakozó és felfedező végig Martin mellett volt, és ő vezette át az áramlatokon. Az Amazonas néhol akár 50 kilométer széles – magyarázza Borut –, és sok fa van a felszíne alatt is. Nagyon kiszámíthatatlan. Martint jó pár alkalommal rántották le örvények.
A veszélyek és szenvedések végig elkísérték. Martin orvosa egyszer azt mondta neki, hogy szívroham fenyegeti, amely bármikor bekövetkezhet, ezért abba kell hagynia az úszást. De férfi ügyet sem vetett rá.
Ez végül megbosszulta magát. Martin a kimerültségtől zavarttá vált, és néha hallucinált is. Az egyik fogadásról idő előtt elment, hogy éjszaka, egyedül ússzon tovább. – “Ekkorra a folyó már tengerhez hasonlított, és nagyon kicsinek éreztem magam. Rengeteg dolog kavargott a fejemben, és így kis híján elpusztított.” mondta.
Mintegy 100 kilométerrel a kitűzött cél előtt, rendkívül gyengének érezte magát, és magas vérnyomása miatt az orvos eltanácsolta útjának folytatásától, Strel mégis visszaereszkedett a vízbe, hogy végigússza az utolsó szakaszt is. Ezt a “véghajrát” utólag élete legkeményebb megpróbáltatásának nevezte. A dagály idején az óceán felől érkező ellenáramlat sokszor visszasodorta.
A folyó óceánjárókkal még Iquitosnál, a tengertől 3.700 kilométerre is hajózható, kisebb hajók még további 780 km-t mehetnek felfelé. Viszonyítás képpen: Magyarország legnagyobb szélessége kelet–nyugati irányban 528 km. a hosszúsága észak–déli irányban 268 km. És Szlovénia területe még kisebb. Van ahol a 100 km soknak tűnik, de ennél az úszásnál az 5 ezer km-hez képest már apróság. Amazóniában hatalmas távolságok, és természeti erők vannak.
Martinnak ezen az utolsó 100 km-en kellett átjutnia még, – amikor már végletekig kimerült a szervezete és szívinfarktus, agyvérzés veszélye állt fent – és ott volt vele szemben az ellenáramlat.
A Porocora jelenség – csak hogy szemléltessük – arról van szó amikor a dagály által kiváltott óceán vize felhatol a folyó medrébe 4 m magas hullámokkal, amelyek 800 km-t haladnak felfelé az Amazonason és a szomszédos folyókon.
Ez az ellenáramlat sodorta vissza sokszor a Martint az utolsó 100 km-en a cél előtt, és majdnem sikertelen lett a cél elérése, és hiábavaló az egész addigi szenvedés, emberfeletti erőfeszítés. Pedig ekkora már jó pár nagy folyó sikeres végigúszásán túlvolt, rengeteg tapasztalatot szerzett, de az Amazonas az más nehézségi szint, más dimenzió – finoman fogalmazva. Alig vette észre azt a több tucat jóakarót, akik a brazíliai Belémben lévő célvonalnál várták.
De a kitartás, az akaraterő végülis meghozta számára a sikert, elérte a kitűzött célját
Más földi ember jelenleg erre a teljesítményre képtelen lenne jelenleg. És valószínűleg még sok időnek kell majd eltelnie amíg valaki egyáltalán ezt megismétli, vagy a 66 naptól kevesebb idő alatt tudja ezt a rekordot felülmúlni.
Martin szervezete csak hónapok múltán regenerálódott, a tudatában bekövetkezett változások azonban máig sem múltak el teljesen. –”Nehéz volt rádöbbenni, hogy véget ért az úszás. Nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Az Amazonas olyan volt, mint az egyetem: volt előtte életem, és volt utána következő életem.”
Megérkezések
Természetesen más a fényes – csillogó profi mozi film, és megint más a real világ, volt ahol a parton térdig süppednek az emberek a mocsaras iszapba (Santo Antonio de Ica), és a videók sem filmstúdiókban készültek. De a hangulat, átjön mindegyikből, a fogadtatás, és a körülmények.
Martin Strel az indulás után 66 nappal később, 2007. április 7-én ért célba. Rekorddöntő távolság volt 5268 kilométer, nagyobb mint az Atlanti-óceán szélessége. Úgy nézzük ezeket a videókat, hogy mindenhová fáradtan érkezett meg, kicsit pihent, 4-5 órát aludt, majd utána az orvosi stáb kezelte, orvosok és masszőrök is voltak vele.
Erre szükség is volt, mert időnként olyan fájdalmai voltak, hogy segítség nélkül a vízből se tudott kijönni, de az orvosai tanácsa ellenére nem adta fel. Naponta kb. 10 órát úszott, pár órát aludt, a nap többi része pedig az ápolására ment el.
Átlagosan naponta 80 kilométert tett meg, Rekorddöntő távolság volt az 5268 kilométer megtétele, amely nagyobb mint sok helyen az Atlanti-óceán szélessége (Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km).
A negyedik videóban világosan látni hogy nem csak móka és kacagás, vidámság volt ezen az úton.
A stáb előre megtervezte az útvonalat, pontosan kellett navigálni a sok folyóág között. Kevesen tudnánk ezt a folyót még keresztben is átúszni, nemhogy a közepén haladva, és hosszában átúszva a forrástól az óceáni torkolatig lejutni.
Az úszás első felében a napsütés okozta a legnagyobb gondot. Az út megkezdése után pár nappal már olyan súlyos másodfokú égési sérüléseket szerzett az arcán és a homlokán, hogy félő volt, ha elfertőződik, abba kell hagynia az úszást. Párnahuzatból varrtak neki maszkot, hogy megóvják az erős sugaraktól, ami viszont rendkívül felforrósodott és nehéz volt benne a lélegzés.
Strel az úszás 9. hét végére majdnem 12 kilót fogyott, és a végén már olyan fájdalmai voltak a karjában, a mellkasában és a lábaiban, hogy nem tudott egyedül kijönni a vízből. Akkor már nem voltak ünnepélyes fogadásokon való részvételek, mint az út elején.
És ezalatt a 66 nap alatt esőben, vagy erős napsütésben egyaránt újra vízbe kellett ugrania és tovább úszni, minden nap. Több mint 2 hónap alatt nem volt egyetlen szabadnap sem. Félelmetes amit véghez vitt! Gyorsúszásban, naponta kb. 30.000 karcsapás, átlagban 80 km megtett út. És mindezt nem egy biztonságos uszodai medencében, hanem egy kissé másfajta – az Amazonas-medencében, és ott is a világ legveszélyesebb folyójában tette meg.
Martin Strel ezzel újabb rekordot döntött, és az egész világ közvetlen tanúja volt egy igazi történelmi eseménynek.
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
Veszélyes vizek és partok – Ahol nincs második esély
Tuvalu a világ legkisebb országai közé tartozik, 11 000 lakosa van. A félúton Ausztrália és Hawaii között lévő kilenc sziget maximális magassága 4,5 méter. Teljes szárazföldi területe 26 km². Vatikán és Nauru után a legkisebb népességgel rendelkező ország a Földön. Az ENSZ második legkisebb népességű tagállama.
Fidzsitől északra repülve, Tuvalu fővárosi atollján, Funafutiban a Fogafale vékony zöld szalagként emelkedik ki a hatalmas Csendes-óceánból. A levegőből az ember és az AI egyaránt azonnal érzékeli a sebezhetőséget.
Tuvalu valódi gazdagsága az emberekben rejlik
Soha ne ússz a Kongóban, és kerüld a sűrű sötét dzsungel mélyén Mokele Mbembet …. itt soha nincs második esélyed ….
Kongó-medence, a világ második legnagyobb esőerdeje
Salvemos la Amazonia! SAVE THE AMAZON RAINFOREST!
Défendre la forêt amazonienne!
Amazonia forever 
Amazonia por siempre
For years, Antonio Vicente begged his neighbors to listen to his warning. The water in Pouso do Rochedo, Brazil, was going to disappear and, with it, so would the life in this piece of the rainforest. And he was right. But now, after dedicating the last 40 years to reforesting his land, the water is coming back…and it is all thanks to him.
The Great Green Wall is an African-led movement with an epic ambition to grow an 8,000 km natural wonder of the world across the entire width of Africa.
A decade in and roughly 15% underway, the initiative is already bringing life back to Africa’s degraded landscapes at an unprecedented scale, providing food security, jobs and a reason to stay for the millions who live along its path.
The Wall promises to be a compelling solution to the many urgent threats not only facing the African Continent, but the global community as a whole – notably climate change, drought, famine, conflict and migration.
Once complete, the Great Green Wall will be the largest living structure on the planet, 3 times the size of the Great Barrier Reef.
For more information about The Great Green Wall Initiative, go to:
The science is clear. Climate change is real. Climate change is happening now. Climate change requires immediate and ambitious action to prevent the worst effects it can have on people and wildlife all over the world.
We know that the planet has warmed by an average of nearly 1°C in the past century. If we are to prevent the worst effects of climate change, there is global agreement that temperature rises need to be kept well below 2°C from the pre-industrial era, with an ambition to keep it below 1.5°C. Currently, however, assessments suggest that we are currently on course for temperature rises of up to as much as 4°C or higher.
For more information about: Climate Change and Global Warming
¿QUE PUEDO DECIR? ,hermosa imagen de lo que debemos hacer con la MADRE TIERRA, protegerla.
Save the Planet Earth! Innovations & Future Technology
The OCEARCH an collaborative, inclusive and open-sourced project to geared to helping scientists collect previously unattainable data on animal movements from deep in the world’s oceans.
Track sharks, whales, turtles, seals, dolphins, alligators
¡Muchas gracias a todos y respeto!
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact Marketing Network 