Minden lehetséges döntésünk vagy esemény egy új valóságot hozhat létre, így létezhet az életünknek végtelen számú variációja.

MULTIVERZUMOK – VÉGTELEN SOK MÁS VALÓSÁGOS VILÁG

Emberi léptékkel nézve végtelen számú Föld létezik, univerzum helyett multiverzumok vannak, tehát a mi világunk mellett végtelen sok más valóságos világ is van.

A szakértők valójában több hipotézist is kidolgoztak arra vonatkozóan, hogy miként épülhet fel a multiverzum. Az egyes elképzelések közt a különbséget általában az adja, hogy a kutatók miként is képzelik el az egyes világegyetemek megszületését.

Az egyik, a párhuzamos univerzumok elméletének nevezett gondolat szerint a tér-idő lapos formát ölt, és a végtelenbe tart, a végtelenségben pedig több univerzum is kialakul. A végtelen univerzumok ötletének egyik legizgalmasabb gondolata az, hogy mivel a részecsketípusok száma véges, így azok kombinációja is az (egészen pontosan 10¹²², azaz 122 darab 10-es szorzata).

A végtelen tér-időben tehát egy idő után ismétlődések alakulnak ki, így egy-egy univerzumnak több másolata is lehet.

Amennyiben a Világegyetem valóban végtelen, minden kimenetel – legyen bármilyen valószínűtlen – lejátszódhat valahol. Valahol lehet egy alternatív Föld, amelyen ön írta ezt a blogot, és én olvasom.

Bármilyen eshetőség, amely nem mond ellent a fizika törvényeinek elképzelhető, és valahol megtörtént, vagy meg fog történni.

MULTIVERZUM AMELY MINDENT MEGVÁLTOZTAT

Miért nem a multiverzum mint a filmesek képzeletének szüleménye, hanem a modern fizika elkerülhetetlen következtetése az amely most mindent megváltoztat?

Egyediséged egy statisztikai hallucináció, amely az emberi érzékelés rövidlátásából született. Hozzászoktunk, hogy egyetlen és megismételhetetlen dráma középpontjaként gondolunk magunkra, de a matematika könyörtelenül végtelen vázlatokká alakítja át életünket. A kozmosz nemcsak hatalmas és abszurd módon redundáns, és ez a redundancia eltörli magát az “eredetiség” fogalmát.

Jelenleg valahol az elképzelhetetlen távolságban létezik egy tökéletes másolatod, aki egy másodperccel korábban fejezte be a reggeli kávéját, vagy más hivatást választott. Ez a gondolat kérdéseket vet fel, mert megfoszt minket a kivételesség érzésétől. Ha én csak egy verzió vagyok egy végtelen másolatban, akkor mi az ára a döntéseimnek és a szenvedésemnek?

Sokáig próbáltam hibát találni ebben a logikában, abban a reményben, hogy a multiverzum csak egy kényelmes mankó a szuperhős forgatókönyvírók számára. Azonban minél mélyebbre ástam magam a modern fizikában, annál világosabban rájöttem: a világok sokféleségének tagadása ma olyan, mintha azt állítanánk, hogy a Föld három bálnán nyugszik. Ez nem hit kérdése, hanem őszinteség kérdése azokkal az egyenletekkel szemben, amelyek a lelki békénk érdekében nem hajlandók hazudni.

ÖRÖKKÉVALÓSÁG A KIZÁRÓLAGOSSÁG JOGA NÉLKÜL

A hazugságok első rétege.

Évekig a párhuzamos világok képét táplálták velünk, mint valami varázslatos dolgot, ami titokzatos portálok mögött vagy más dimenziókban rejtőzik, és csak a szuperképességekkel rendelkezők számára elérhető. Ez a hollywoodi álság veszélyes illúziót teremtett: a multiverzumot egy meseként kezdtük felfogni, amelyet a laptoppal együtt be lehet zárni. A valóságban mindez sokkal prózaibb és ezért ijesztőbb – más világok talán nem is “odakint”, hanem itt vannak, és egyszerűen fizikailag nem tudjuk őket érzékelni.

A fő tévhit az, hogy a multiverzum valami egzotikus kiegészítés a valóságunkhoz. Az elméleti fizikusok már régóta nem vitatkoznak arról hogy létezik-e, hanem arról vitatkoznak hogy milyen. A multiverzum nem választás kérdése, hanem olyan elméletek elkerülhetetlen következménye, amelyek más területeken már hatékonynak bizonyultak. Ha elfogadjuk a táguló univerzum modelljét és a kvantummechanika törvényeit, automatikusan egyetértünk a végtelen számú világ létezésével.

Emlékszem, gyerekként órákat töltöttem az éjszakai égbolt bámulásával, és próbáltam elképzelni, hol ér véget. Az agyam szó szerint forrt a kísérlettől, hogy elképzeljek egy “falat”, amelyen túl semmi sincs. Most már értem, hogy nincs fal, de a tér végtelensége egy olyan paradoxont ​​hordoz magában, amelyet sokkal nehezebb megemészteni, mint bármilyen ürességet. Ha a tér végtelen, és az anyag elrendeződésének módjai egy korlátozott térfogaton belül végesek, akkor az ismétlés elkerülhetetlenné válik.

Olyan, mint egy örökké kevert kártyapakli. Előbb vagy utóbb ugyanazt a kombinációt kapod, és akkor ez még milliószor megtörténik. A végtelen tér skáláján ez azt jelenti, hogy végtelen számú Föld bolygó van, ahol végtelen számú “te” létezik. Annak a valószínűsége, hogy az életed egyedi a végtelen skáláján, abszolút nulla.

BUBORÉKOK A KÁOSZ ÓCEÁNJÁBAN

Hogyan változtatja az infláció a sci-fit elkerülhetetlenné.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működnek a dolgok valójában, el kell vetnünk az ősrobbanásról alkotott iskolás elképzeléseket, mint egyetlen robbanást. Képzeljünk el egy végtelenül táguló teret, mint egy forrásban lévő levesfazékot. Buborékok folyamatosan képződnek mindenhol – ezek különálló univerzumok. A mi világunk csak egy ilyen buborék, amely jelenlegi méretére tágult, de azon túl a “forrás” folyamata soha nem szűnt meg.

Ezt a mechanizmust örök inflációnak nevezik. A “buborékok” közötti tér gyorsabban tágul, mint ahogy a fény át tud haladni rajta, ezért örök magányra vagyunk ítélve a lokális térfogatunkon belül. Csak egy apró foltot látunk a valóságnak, amelyet a fény 13,8 milliárd év alatt megtett távolsága korlátoz. Amit Univerzumnak nevezünk, az csupán az eseményhorizontunk, nem a létezés teljessége.

Egy apró történet az életből – Egyszer eltévedtem egy hatalmas tükörlabirintusban. Valamikor elvesztettem a fonalat, hogy hol van az igazi énem, ​​és hol van a tükörképem. Bárhová néztem, ugyanazokat a mozdulatokat láttam magamon, de más perspektívából. A kozmosz hasonlóan épül fel, csak tükrök helyett a fizika törvényei működnek, olyan mértékben replikálva az anyagot, ami dacol az emberi képzelettel.

A legfurcsább dolog akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy a különböző “buborékokban” különböző fizikai állandók működhetnek. Az egyik világban a gravitáció valamivel erősebb, és a csillagok túl gyorsan kiégnek, esélyt sem adva az életnek. Egy másikban az atomok egyáltalán nem tudnak kialakulni. Egy “szerencsés” buborékban élünk, egyszerűen azért, mert a szerencsétlenekben senki sem kérdezne meg minket erről. Egy szörnyű túlélési elfogultság eredményei vagyunk, kozmikus abszolútummá emelve.

A MATEMATIKA NEM KÉR ENGEDÉLYT

Miért csak kódként létezünk egy végtelen archívumban?

Ha az infláció világokat teremt az űrben, akkor a kvantummechanika ezt teszi az időben. Itt jön képbe egy olyan gondolat, ami a legtöbb embernek migrént okoz – minden alkalommal, amikor egy kvantumesemény bekövetkezik, a valóság kettéhasad. Ez nem metafora. Az elektron nem választja meg, melyik irányba repül – minden irányba egyszerre repül, de a valóság különböző ágaiban.

Hozzá szoktunk azt gondolni, hogy a döntéseink határozzák meg a jövőt, de a kvantumvilágban minden lehetőség megvalósul. Ha ma reggel azon tűnődtél, hogy kék vagy szürke inget viselj, tudd ezt: az egyik valóságban ezt a szöveget kéken, a másikban pedig szürkén olvasod. A tudatod nem egy monolit, hanem egy folyam, amely folyamatosan számtalan mellékágra ágazik.

Képzelj el egy hatalmas könyvtárat, amely minden lehetséges betűkombinációt tartalmaz. Vannak nagyszerű regények, vannak teljes ostobaságok, és ott van az életrajzod, másodpercekre leírva. De a következő szobában ugyanaz az életrajz található, ahol az élet közepén hirtelen mindent félreteszel, és a világ végére költözöl. Ebben a könyvtárban nincs “mesterkönyv” – mind egyenlő.

Gyakran azon kapom magam, hogy azon gondolkodom, a kudarcaim csupán statisztikai szükségszerűségnek tűnnek. Ha a valóság egyik ágában elbuktam egy fontos megbeszélésen, akkor biztos vagyok benne, hogy egy másikban sikerült. Ez nem vigasz, hanem egy száraz ténymegállapítás. A valóság nem törődik a kényelmeddel – egyszerűen végigpörgeti az összes elérhető állapotot.

A MÁSOLÁS PARADOXONJA

A személyiség fogalmának összeomlása a duplikátumok világában.

A multiverzumra való ráébredés legfájdalmasabb része annak a felismerése, hogy nem mi vagyunk a saját sorsunk mesterei a hagyományos értelemben. Ha végtelen számú másolatom van rólam, akkor melyik az “igazi”? A válasz egyszerűségében rémisztő: mindenki és senki. Az “én” fogalma homokvárként omlik össze az ár alatt, magunkra hagyva minket egy végtelennel, amely mit sem törődik velünk.

Hozzászoktunk, hogy identitásunkat a tapasztalatok egyediségére alapozzuk. “Csak én érzem így”, “Csak én mentem át ezeken a megpróbáltatásokon.” De a multiverzumban a tapasztalatod egyszerűen egy sablon, amely trilliószor ismétlődik. Az individualitás egy végtelen másolatokból álló világban statisztikai hiba, nem isteni ajándék.

Nem arról van szó, hogy megtaláld önmagad, hanem arról, hogy felismerd a sokszínűségedet, és megtanulj együtt élni vele. Ha az életed csak egy a végtelen lehetőségekből, nem ez a legjobb ok arra, hogy ne félj a hibáktól, és végre elkezdj egyszerűen létezni?

Egyszer az óceán partján ültem és néztem a hullámokat. Mindegyik egyedinek tűnt, de tudtam, hogy mindannyian csak ugyanazon víz mozgása, ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedve. Ugyanazok a hullámok vagyunk. Egy pillanatra megjelenünk, valami különlegesnek tartjuk magunkat, majd visszatérünk a valószínűségek közös óceánjába. Az egyetlen különbség az, hogy a multiverzum óceánja soha nem szárad ki.

Ennek a gondolatnak az elfogadása megváltoztatja a nézőpontot. A halálfélelem eltompul, amikor megérted, hogy a tudatod nem egy lekapcsolható villanykörte, hanem egy komplex hullámfüggvény, amely szétszóródik az egész univerzumban. Nem szűnhetsz meg létezni, mert a végtelenben mindig lesz egy világ, ahol élsz. A multiverzum egyfajta matematikai halhatatlanságot biztosít nekünk, miközben megfoszt minket a pihenés jogától.

AZ IGAZSÁG A SOROK KÖZÖTT 

Miért kell tudnunk azt, amit nem lehet ellenőrizni?

A kritikusok gyakran mondják: ha nem láthatunk más univerzumokat, akkor mi értelme ezeknek az elméleteknek? Ez logikusnak hangzik, de csak első pillantásra. Szabad szemmel nem láthatjuk az atomokat, mégis olyan okostelefonokat használunk, amelyek a mikrokozmosz törvényei szerint működnek. A multiverzum Kopernikusz és Darwin által elkezdett intellektuális forradalom logikus befejezése.

Először azt mondták nekünk, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja. Aztán azt, hogy az ember nem a teremtés csúcsa, hanem csupán egy láncszem az evolúciós láncban. Most jött a végső csapás: a mi univerzumunk nem az egyetlen. Minden új tudománybeli felfedezés kisebbé és jelentéktelenebbé tett minket, ugyanakkor egyre több eszközt adott a valóság megértéséhez.

A multiverzum tudatosságában élni olyan, mint kötéltáncot vívni egy szakadék felett. Bátorságot és őszinteséget igényel. Visszahúzódhatsz a kényelmes buborékod sarkába, és úgy tehetsz, mintha semmi sem történne. Vagy kiegyenesítheted a vállad, és elfogadhatod a szerepedet ebben a nagyszerű látványosságban, ahol nincs forgatókönyv, hanem végtelen számú jelenet.

Nem tudom, hogy valaha találkozunk-e a hasonmásainkkal, vagy megtanulunk-e jeleket továbbítani az inflációs buborékok között. Talán örökre bezárva maradunk a tér és idő helyi börtönében. De már maga a tudat, hogy más világok óceánja tombol a horizonton túl, kevésbé abszurddá teszi létezésünket. Nem a természet hibája vagyunk; annak elkerülhetetlen következményei vagyunk.

Végső soron a multiverzum nem a fizikáról szól, hanem a szabadságról. A szabadságról egyetlen lehetőség zsarnoksága alól. Ha minden, ami megtörténhet, megtörténik, akkor már nem vagyunk kötelesek cipelni a “rosszul megélt élet” terhét. Minden döntésünk csupán egy módja annak, hogy eligazodjunk a végtelen valószínűségi mezőben, ahol minden befejezés már valahol meg van írva.

Gyakran gondolkodom azon, milyen érzés “annak a másik énnek” lenni. Az, aki nem félt, aki kockázatot vállalt, aki végigcsinálta. És ezekben a pillanatokban furcsa rokonságot érzek az ürességgel.

Talán az élet igazi értelme nem abban rejlik hogy megtaláld önmagad, hanem abban hogy felismerd a sokszínűségedet, és megtanulj együtt élni vele.

“Láttuk, mi lehet odakint. És tudjuk, hogyan találhatnánk meg. Csak egy dolgunk van hátra. Megkeresni.”

Tényleg van még a Földön olyan ember, aki komolyan azt gondolja hogy csak ezen a bolygón van élet a Galaxisokban, és ebben az Univerzumban?

Bemutatunk egy olyan múzeumot, amelyben az univerzumban létező mindenféle életforma megtalálható Ez az élmény végigvezet minket az idegen élet lehetséges formáin, a kísértetiesen ismerőstől a teljesen egzotikusig, a Föld belsejétől az univerzum legellenségesebb zugáig.

Az új kutatások felforgatják elképzelésünket az életről és arról, hogy hol rejtőzhet: nem csak a Földhöz hasonló bolygókon, ahol a lények utánozhatják azt, amit bolygónkon ismerünk, hanem olyan távoli helyeken is, mint a halott csillagok szíve és a gázóriások gyűrűi, kisbolygók. Sehol az univerzumban nincs korlátozás.

Csak akkor ismerjük meg igazán önmagunkat, ha tudjuk, mi van még odakint. Ez a gondolatkísérlet bepillantást enged abba, hogy mi lehet odakint, hogyan találhatjuk meg, és milyen messzire nyúlhat a természet képzelete.

Több billió bolygó, amelynek mind megvan az egyedi vegyi üstje, és mind átestek a saját komplex evolúciójukon.

Gondolkodásunk vezérlésére az idegen élet múzeumát két kiállításra fogjuk osztani:
1. kiállítás – Az általunk ismert élet C+H2O alap. Olyan biokémiájú lények otthona mint a miénk.
2. kiállítás – Az általunk nem ismert élet. Egzotikus biokémia. Olyan lények otthona melyek kihívják a jelenlegi életfelfogásunkat.

Információ: Földön kívüli élet – Extraterrestrial life

Az IDŐ…. Földön  / nap —- Marson / sol —- Milky Way / Galaktikus Idő / 202Y-209Z

Laniakea | Milky Way | Solar System | Planet Earth 

Planet Earth 

202Y – A személyi számítógépek elérik az emberi agyhoz hasonló számítási teljesítményt.

202Y – A vezeték nélküli internet hozzáférés lefedi a Föld felszínének 85% -át.

202Y – Az Egyesült Államokban és Európában hatályba lépnek az emberek-robotok kapcsolatait szabályozó törvények. A robotok tevékenységeit, jogaikat, kötelességeit és egyéb korlátozásait formalizálják.

202Y – A számítógépes intelligencia elemei kötelezővé válnak az autókban. Az emberek nem vezethetnek olyan autót, amely nem rendelkezik számítógépes asszisztensekkel.

202X – Az implantátumkészletek tömeges piacának megjelenése.

202X – A tudományos haladásnak köszönhetően időegységenként több idővel meghosszabbítják az emberi életet, mint amennyit az eddig volt.

202X – A teljesen autonóm, komplex műveletekre képes személyes robot ugyanolyan ismerős lesz, mint a hűtőszekrény vagy a kávéfőző.

202Z – A napenergia annyira olcsó és elterjedt lesz, hogy kielégíti az emberiség összes energiaigényét.

202Z – Egy számítógép képes lesz teljesíteni a Turing-tesztet, igazolva az ok jelenlétét a szó emberi megértésében. Ezt az emberi agy számítógépes szimulációjával lehet elérni.

203Y – A nanotechnológia korszakának növekedése az iparban, amelynek eredményeként valamennyi termék előállítási költségei jelentősen csökkennek.

203Y – Az emberi szervek nyomtatására szolgáló 3D nyomtatókat bármilyen szintű kórházban használják.

203Y – A nanorobotokat orvosi célokra fogják használni. Képesek lesznek tápanyagokat szállítani az emberi sejtekbe és eltávolítani a hulladékokat. Emellett elvégzik az emberi agy részletes vizsgálatát is, amely segít megérteni működésének részleteit.

203Y – Az önjáró autók közlekednek már csak az utakon.

203X – Mesterséges intelligenciával foglalkozó személy első találkozója. A She film továbbfejlesztett formájában: egy virtuális szerető felszerelhető egy “testtel” úgy, hogy egy képet a retinára vetít, például kontaktlencsék vagy virtuális valóság szemüveg segítségével.

203X – Az űrtechnológiát kellően fejleszteni kell ahhoz, hogy a Föld folyamatos védelmet nyújtson az aszteroidákkal történő ütközés veszélye ellen.

203Z – A biológiai megközelítés programozásaként az emberiség először képes sejteket programozni betegségek kezelésére, és a 3D nyomtatók használata lehetővé teszi számukra új szövetek és szervek növekedését.

203Z – Óriási áttörés az emberi agy titkai megértésében. Különböző kistérségek százai kerülnek azonosításra, speciális funkciókkal. Ezen régiók fejlődését kódoló algoritmusok egy részét dekódolják és beépítik a számítógépek ideghálózatába.

203Z – Robot emberek megjelenése, transzhumanista technológiák termékei. Felszerelik őket további intelligenciával (például egy olyan szűk tudásmezőre összpontosítva, amelyet az emberi agy nem képes teljes mértékben lefedni), és különféle implantációs lehetőségekkel – a szemkameráktól a további kézprotézisekig.

203Z – Könnyen lehet személyazonosságot utánozni, vagy utánoztatni egy robottal, már emberi hangon tud kommunikálni. De egy fül mögé beépített chip hibátlanul dönti el hogy a hallott szöveg természetes vagy mesterséges eredetű. Nem hanggal, fénnyel vagy rezgéssel tudatja, hogy gépi hangot hall, hanem hőérzettel jelez. Egy 2×2 milliméteres speciális “hűtővel” dolgozik a fül mögött, aminek hatására végigfut az ember hátán a hideg.

203Z – A nanomagokat közvetlenül az agyba implantálják, és az agysejtekből származó tetszőleges jel- és bemeneti jeleket adnak be. Ez a “teljes merítés” virtuális valóságához vezet, amely nem igényel semmilyen kiegészítő berendezést.

204X – A keresőmotorok lesznek az alapjai az emberi testbe beültetett eszközök számára. A keresést nemcsak nyelv, hanem gondolatok segítségével is elvégezik majd, és a keresési eredmények ugyanazon lencsék vagy szemüvegek képernyőjén jelennek meg.

204X – Az internet maximális sávszélessége 500 milliószor nagyobb lesz, mint a mai nap.

204X – Az emberi test bármilyen formát felvehet, nagyszámú nanorobotoknak köszönhetően. A belső szerveket sokkal jobb kibernetikus eszközök váltják fel. A technikai fejlődés csúcsa az lesz, amikor már az emberi biotestet is lecseréljük ilyen alakos nanorobot testre, átültetve bele a lelkünket és kvázi halhatatlanná válunk általa – igény szerinti szépségűvé és mindig tökéletes kinézetűvé.

204X – Nanorobotokból állnak az épületek és bennük minden tárgy, amik parancsra tudnak alakot váltani. A házat össze lehet csomagolni egy bőröndbe és el lehet vinni a telepítés helyére, ahol kibomlik és felépíti, berendezi magát. Akinek kell egy ruha, kivesz a raktárból egy ruha feliratú kockát, ami szóbeli parancsra vagy aktivizáló jelre kibomlik adott méretű, színű, alakú ruhává és fel lehet venni. Lepergeti magáról a koszt, tehát öntisztító. Ha nem kell, mehet vissza a raktárba egy polcra.

204X – A sérült nanorobotokat speciális begyűjtő nanorobotok keresik meg és szedik össze, viszik el a javító vagy újrahasznosító gyárba, hogy ne szennyezzék a levegőt, vizeket, talajt a porukkal, és ne jussanak be az emberi szervezetbe. A profi alakváltó és színváltó tárgyak képesek világítani is, valamint módosítható a térszerkezetük révén a keménységük, rugalmasságuk, hajlékonyságuk. A nanorobotjaik képesek önállóan repülni, így ha lekopnak a tárgy felületéről – elsodorja őket a közeg áramlása –  visszarepülnek hozzá és visszaépülnek a helyükre.

205Y – A nem biológiai intelligencia milliárdszor intelligensebbé válik mint a biológiai.

205Y – A technológiai szingularitás kezdete. A Föld egy hatalmas számítógéppé fog válni.

209Z – A technológiai szingularitás folyamata az egész világegyetemre kiterjed.

THE FUTURE HAS ARRIVED — Le futur est arrivé — El futuro ha llegado — Die Zukunft ist angekommen

/// We are ready — Nous sommes prêt — Estamos listos — Wir sind bereit ///

Információ: 2 Bolygó | 2 Jövő

Kvantumteleportáció – Az Anyag Elhagyása – A Valóság Új Határai

Jelenleg már működik a teleportáción alapuló titkosítás kvantumszámítógépek között, valamint a kvantuminternet. Hamarosan optikai kábelek helyett teleportáljuk az adatokat. Hurrá! – Azonban akad még pár “apró kis probléma”. Ezeket fogjuk most röviden áttekinteni, nem tudományos idegen szakkifejezések tömkelegével, hanem közérthető, egyszerű módon.

De azért lesz benne pár logikai bukfenc… pld. ” vajon könnyebb lesz majd azt megtudni ha valahol messze a tér túloldalán felébred egy lény, aki teljesen biztos benne hogy te vagy az,–hogy az te vagy?….”

Miért nem anyagátadás a kvantumteleportáció, hanem valami sokkal furcsább és izgalmasabb?

Képzeld el hogy belépsz a kabinba, megnyomsz egy gombot és hirtelen a Mars bolygón vagy. A barátaid biztosítanak arról hogy fájdalommentes, sőt szórakoztató, mint egy liftezés az univerzum bolygói között.

De az utolsó pillanatban egy olyan részlet derül ki, amely szétzúzza a szokásos logikát. A gép nem szállítja a testedet az űrben, hanem az utolsó atomig letapogat, elküld egy “tervrajzot” – és az eredeti tested egyszerűen eltűnik a Földön.

A kérdés ekkor megszűnik technikai lenni, és ontológiaivá válik. Beleegyeznél egy  olyan utazásba ha a célállomáson valaki más, aki az emlékeiddel, szokásaiddal és érzéseiddel rendelkezik, kinyitja a szemét, míg te – mint folyamatos “én” – megszűntél létezni?

Információ: Kvantumteleportáció – Az Anyag Elhagyása – A Valóság Új Határai