Lenka Petráková szlovák tervező óceántisztító létesítményének prototípusa nyerte el a legmagasabb díjat egy olyan építészeti pályázaton, amely a környezetvédelmi kihívásokra kreatív megoldásokat keres.
A 8. Kontinens névre keresztelt úszóállomást a világ egyik legégetőbb szennyezési problémájának, az óceáni műanyaghulladéknak a megoldására tervezték. A tengeri törmelék jelenleg hatalmas kiterjedésű és napról napra egyre növekedő felszínt borít a Csendes-óceán északi részén – amelyet a Nagy Csendes-óceáni szemétfoltnak neveznek –, amely Petráková szerint a világ nyolcadik kontinensének tekinthető.
A 8. Kontinenst a 2020-as Grand Prix Award for the Architecture and Innovation of the Sea díját a Jacques Rougerie Alapítvány, egy francia intézet ítélte oda, amely a tudósok és a tervezők közötti fenntartható együttműködést ösztönző, előrelátó projekteket díjazza.
Mindegyik fő rész a szükséges környezeti jellemzők és az általuk hordozott program alapján kerül kidolgozásra.
Az állomás öt fő részből áll:
– Barrier, amely a hulladék összegyűjtésére és az árapály energia hasznosítására szolgál.
– Collector, ahol a hulladékot válogatják, biológiailag lebontják és tárolják.
– Kutatási és Oktatási Központ, a vízi környezet egyre aggasztóbb romlásának tanulmányozására és bemutatására.
– Üvegházak, ahol növényeket termesztenek és a vizet sótalanítják.
– Lakónegyedek, támogató létesítményekkel.
A Barrier a víz felszínén lebeg, és a hulladékot a gyűjtő felé mozgatja. Az épület közepén található gyűjtési technológia célja a hulladékkezelés optimalizálása. A kutatási és oktatási központ a Collectorhoz és az üvegházakhoz kapcsolódik, hogy nyomon kövesse a vízifolyamatokat és tanulmányozza azokat. Az üvegházakat úgy alakították ki, hogy optimalizálják a kondenzvíz összegyűjtését, és nagy vitorlákhoz hasonlítanak, hogy a szél átjárja az állomást. A lakónegyedek, a nyilvános terek és a támogató létesítmények áthaladnak az épület közepén, és összekapcsolják az összes részt, geometriailag illeszkedve a hajó gerincéhez.
A természeti erők hatással vannak az állomás mozgására és helyzetére, valamint a belső környezetre. Az úszó állomás önellátó, így az állomás elemeinek együtt kell működniük és optimalizálniuk kell az energiaforrást.
A Barrier az árapály-energiát is összegyűjti, amely energiával látja el a turbinát a hulladék összegyűjtésére. A napelemek lefedik az üvegházakat és elegendő energiát biztosítanak a víztározók fűtéséhez, lehetővé téve a sótalanítást. A szennyvíz elszívása után a megszűrt tiszta vizet a víztartályba szivattyúzzák és a halofil növények hidroponikus termesztésére használják fel.
Az állomás három nagy csápszerű része – a Barrierek – átsiklanak a víz felszínén, és a szemetet a Collector felé navigálják. A vizet a Collectorban szűrik, a szemetet pedig tovább kezelik.
De az állomás többet kínál a szemétgyűjtésnél. Interdiszciplináris platformot hoz létre a kutatók számára az óceánok különféle aspektusainak tanulmányozására, valamint az óceánok megtisztítására irányuló jövőbeli projektek kidolgozására és tesztelésére. Oktatási projekteken keresztül segít az embereknek megérteni az óceánok jelenlegi kritikus helyzetét.
Az úszókomplexum összegyűjti az óceán felületről a műanyag törmeléket, és újrahasznosítható anyagokká bontja le.
A tengerbiológusok képesek lennének kutatni az óceán élővilágát, és nyomon követni, hogyan változik az óceán tisztítása közben. A vegyészek segíthetnek abban, hogy kutatják a műanyag biológiai lebontásának legjobb módját. Információkat gyűjthetnének a vízszennyezésről, és kutathatnának a jövőbeli anyagok kiigazításának módjáról. Az állomáson ezen kívül minden óceánkutatás iránt érdeklődőt szeretettel várnak – politikusokat, környezetvédőket, látogatókat…
Az állomás kapcsolódik a tengerfenékhez, de a szerkezet továbbra is mozoghat az áramlatokkal, hogy optimalizálja a szemétgyűjtést. A helyzet a vízáramoktól is függ, és azon a részen kell elhelyezni, ahol az óceáni áramlatok természetesen összegyűjtik a szemetet.
A prototípus tartalmaz egy kutatási és oktatási központot is, amely tengeri környezetet tanulmányoz és bemutat, egy üvegházat, ahol növényeket termesztenek hidroponikus termesztéssel – ez egy módszer talaj nélküli növények termesztésére, pusztán víz felhasználásával –, valamint lakóhelyiségek az állomás kutatói számára.
A Petráková prototípus koncepciója szerint önellátó, és egyaránt alkalmazkodik az óceán környezetéhez, és hasznot húz belőle. Az épületeket úgy tervezték, hogy a szél áthaladjon az állomáson, így jobban ellenáll az erős óceáni szeleknek, összegyűjtik az öntözéshez szükséges vizet, valamint hasznosítják az árapály és napenergiát egyaránt.
“Bár ez egy fel nem épített projekt, de ahogy Jules Verne mondta, bármit amit egy ember el tud képzelni, egy másik ember megvalósíthat” – mondja Petráková. ” És úgy gondolom, hogy ma van itt az ideje, hogy elképzeljünk egy tisztább, környezetileg fenntarthatóbb jövőt, valamint annak módjait hogy műszaki, építészeti és művészi alkotásokkal megvalósítsuk, lehetővé téve számunkra, hogy megépítsük azokat a miénk és a világ szebb jövője érdekében.”
Forrás: Lenka Petráková
Pacific Trash Vortex, Csendes Óceán
Egy tulajdonképpen hivatalosan eddig még nem létező, de mégis valós hely a Csendes Óceán felszínén. Egyre több egy rajta átkelő hajós fotóját láthatjuk róla az interneten. Ez pedig nem más, mint a Pacific Trash Vortex, egy óriási hulladékokból összecsoportosult sziget. Az emberiség pazarló és felelőtlen életvitelének köszönhetően, a fogyasztással járó hulladék itt áll össze.
A múlt évszázad közepén kezdtek felfigyelni a jelenségre, North Pacific Subtropical Gyre óceáni áramlat hatására mintegy 2,3 millió négyzetkilométeres, tehát Grönlandnál is nagyobb területű szemétsziget egy több ezer milliárd műanyaghulladékot tartalmazó sűrű tömb alakult ki.
Ez a hulladéksziget 2.500 kilométer átmérőjű, és becslések szerint legalább 10 méter mély. Összehasonlításképp: Magyarország két legtávolabbi pontja között 600 km. a távolság, a vízmélységnél pedig a Balaton legmélyebb pontja 11 méter.
Minden bizonnyal extrém hátborzongató látvány lehet, mégis jobb elkerülni ezt az új szigetet. Bár a Csendes óceán felett repülve sokszor már elkerülhetetlen hogy szembesüljünk ennek a szörnyszülött szigetnek a látványával, mely napról napra egyre növekedik az emberi káros tevékenységek miatt.
2022-ben kezdi meg a működését az első olyan gyár a világon ahol vízzel égetik el a műanyagot és bármilyen műanyagot újra tudnak hasznosítani. A szuperkritikus vízzel kezelt műanyagokat olajjá és kémiai anyagokká bontják le, az így kapott alapanyagból pedig akárhányszor lehet újra minőségi műanyagot gyártani.
De valójában mi is az a szuperkritikus víz?
Szuperkritikus Víz – A Végső Megoldás
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
Coming soon the robot marketing and 3D Internet, hologram shops, robots, cyborgs, responsive tech and wacky self-moulding objects, and life after AI…
Új technológiák amelyek teljesen átalakítják a gyártást a bolygón – III. Ipari Forradalomd
The mission of Enel X is to provide innovative technological solutions to help businesses, cities and people around the world to create New Value by changing the paradigms of the energy industry
Enel X – Technologies for renewable generation
Save the Planet Earth! Business Opportunity | Innovations & Future Technology
Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies
NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact Marketing Network 