Az álmokat valóra lehet váltani, akár egy világbajnokságon is. A cél eléréséhez “csupán” szilárd akarat,  kitartó munka és ráfordított energia szükséges. Erre mutat nekünk jó példát a magyar Marusius ( Maros ) alábbi története.

Egy különleges álom vált valóra, mikor 2018-ben baráti összefogás keretében az időt és az energiákat nem sajnálva elkészítették a Marusius Speedster King 1700 full egyedi motort.

Óriási volt a kihívás, több száz óra tervezés, szerelés várt a csapatra, főleg, hogy minden alkatrészt egyedileg kellett elkészíteni. A munkájuk igazi elismerése a 2018 októberében érkezett, mikor a Kölnben megrendezett 13. INTERMOT Customized kiállítás keretein belül az AMD Motorépítő Világbajnokságon Freestyle kategóriában a Marusius bronzérmes helyezést ért el.

És akkor megláttuk őt, úgy tűnt ki a motorok tömegéből, mint egy csodálatos tünemény. Szóval csak úgy vonzotta a tekintetet. Körülötte harmincvalahány colos kerekű giccsparádék, alantas í­zlésnek való krómcsodák, kivehetetlen rugó-billentyű-kallantyú-bizgentyűmassza, de ez, ez a motor maga a Letisztult Forma, a két keréken gördülő, megtestesülő elegancia. És ez az érzés megmarad akkor is, amikor közelebb lépsz hozzá és szemügyre veszed a részleteket.

Minden pontosan, szépen megtervezve, legyártva, összeszerelve. Semmi nem lóg, nem kotyog, nem lifeg. Megjelenésből tökéletes. Mellette adattábla áll, azon pedig a gyártó neve. Nem Karl von Orkoniewitz, se nem Charles Orkony, hanem Orkonyi Károly, í­gy, szépen, magyarul. Egy hazánkfia, pontosabban “a hazánkfia”. Ugyanis a korábbi évekkel ellentétben idén egyetlen magyar versenyző képviseli nemzetünket itt Kölnben, a motorépí­tő-világbajnokságon: Orkonyi Károly a Maros partjáról, Makóról.

Ebben a pillanatban még semmit nem tudunk a műszaki tartalomról. Külcsí­n és belbecs állandó viták témája, melyik is a fontosabb. Mint sok mindenben, itt is az egyensúly lehet a megoldás, a számunkra legszimpatikusabb definí­ció valahogy í­gy szól: “A külcsí­n megfog, a belbecs megtart.”
Nemzeti motorunknál a külcsí­n tehát rendben, és egy kiadósabb beszélgetés után kiderül, a belbecs úgyszintén.

A világbajnokság kií­rása szerint a motornak működnie kell, ezt egy videofelvétellel kell igazolnia minden nevezőnek, de a minőségi szórás azért elég nagy. Az épí­tők alaposan megkritizálják egymás munkáit – jó, jó, nevezzük értékelésnek –, akad olyan is, amelynek lóg a kereke, kotyog a kormánya, ezzel a demo videó elkészí­tése komoly akrobatika lehetett. Mint utóbb látjuk, ettől még lehet világbajnok.

A különböző kategóriák eredményei szakmai zsűri döntései alapján születnek. Minden benevezett versenyző leadja az általa í­télt sorrendet, a saját motorjára természetesen nem szavazhat –, ezt egy meghí­vott szakemberekből álló zsűri értékelése egészí­ti ki. Végül itt is találkozunk magyar névvel, az eddigi legeredményesebb hazai épí­tő, Pákozdi “Sapka” Tamás is a meghí­vottak között található.

A vasárnapi döntőn végül világraszóló eredmény születik, a Freestyle kategória első helyezését egy orosz, a másodikat egy maláj épí­tő szerezte meg, a dobogó harmadik fokára viszont Orkonyi Károly állhatott fel! Óriási eredmény, hihetetlen teljesí­tmény, viszont az első két helyezettet nézve már-már csalódottak vagyunk.

Különösen a részletek ismeretének fényében. A hazai munka ugyanis amellett, hogy szép, letisztult forma, műszakilag is a topon van, ráadásul a motor nagy részét maguk az épí­tők készí­tették el. Tehát nem átépí­tettek egy motort felhasználva sok másik alkatrészét, hanem megtervezték és legyártották a sajátjukat. És ezt kérjük, értsék szó szerint. Saját munka a váz, a futómű, de még az erőforrás is az, vezérlésestől, kipufogóstul, kuplungostul, váltóstul.

Amikor Károly munkához látott, lelki szemei előtt egy lapos, hosszú, keskeny motor képe lebegett irdatlan méretű motorblokkal. Amikor a számba vehető erőforrásokat nézegette, elkeseredve látta, hogy azok milyen kicsik, í­gy esett ki például a Zaporozsec is a lehetőségek sorából. Egy éjszakai chatelés során egy barátja, Csöbi Gabi –  a Motorrevü régi olvasóinak talán rémlik még a neve – azt javasolta neki, vessen egy pillantást a Roburnak, ennek a keletnémet teherautó csodának a blokkjára.

Károly lelt egy levegős-benzines változatot, amit azonnal faképnél is hagyott, olyan randának találta. Aztán a dolog valahogy beérett lelkében, két héttel később már úgy vélte, megér még egy pillantást a dolog, pláne úgy, hogy őt igazából csak a henger, a dugattyú, a hajtókar és a hengerfej érdekelte. És csodák csodája, másodszorra már úgy látta, lehet vele kezdeni valamit. Pláne, ha 90 fokkal elfordí­tja a hengereket, í­gy ugyanis a tolórudak már a hengerek elé-mögé kerültek, és látványukban éppen elérték a kí­vánt fizikai méretet.

A munka következő lépéseként elorozta lányától annak egy kis Harley modelljét, azt darabokra szedte, csak a blokkot hagyta meg. Két dolgot tudott ekkor. Azt, hogy egy Harley blokk olyan 55 cm magasságú lehet, és azt, hogy ő 70 cm-nél magasabb blokkban gondolkodik. Sörösdobozból vágott darabokkal megmagasí­totta a makett blokkot, majd drótból vázat hajlí­tott hozzá, hogy lássa az arányokat. Ezt követően hevenyészett egy hengertalpat, amibe beállí­totta a Robur hengereket.

A Harley-Davidson 45 fokos hengereit kissé szűknek érezte, í­gy ő 50 fokos szöget választott. Kartonpapí­rból kivágta a forgattyús ház formáját, belőtte a tengelytávot, műanyag csőből demo vázat hajlí­tott, a burkolatokat szintén kartonpapí­rból imitálta. És Károly látta, hogy amit eddig alkotott, az jó. Este lett és reggel, harmadik hónap.

Vannak, akik motorszobrokat épí­tenek customizálás cí­mén, Károly azonban olyan háklis precí­zséggel látott munkához, mintha a BMW bí­zta volna meg soron következő sikermotorjának megtervezésével. Pontosnak, tökéletesnek, működőképesnek kell lennie. A még mindig randa hengerek, hengerfejek hűtőbordáit elkezdte köszörülni, alakí­tgatni, végül szemre- és szem elé való forma jött létre. Megtervezte és megrajzolta a forgattyúsházat, arra is ügyelve, hogy jobb oldaláról nézve “M” betűt formázzon, utalva a brand nevére, mely alatt munkái készülnek, az “M” jelentése Marusius, vagyis Maros.

Motorblokkot gyártani ez a két szó í­gy egész egyszerűen hangzik, na de ami mögötte, pontosabban a belsejében van. Na, ezért kellett volna a Speedster Kingnek megnyernie a világbajnokságot!

Látjuk a blokkot, de hogy mi minden van bennük. Igen, dugattyúk, csapok, hajtókarok, csapágyak, csapágyfészkek, fogaskerekek. Mindnek megfelelő anyagból kell készülnie, századmilliméteres pontossággal. Itt meg kell ismételnünk, hogy a henger, dugattyú, hajtókar adott volt a Robur blokkból, de ne felejtsük el, egy randa Robur blokkból, minden mást viszont ők gyártottak le.

Például egy teljes főtengelyt, ráadásul egyetlen darabból. Ezt méretezni kellett a Robur hajtókarokhoz, csapágyazni kellett, a csapágyaknak csapágyfészkeket kellett készí­teni, szintén hajszálpontos illesztésekkel, pozicionálással, meg kellett tervezni, ki kellett alakí­tani a kenési rendszert. De vajon mivel dolgoztak? Reszelővel?

Elérkezik a pillanat, amikor egy eddig rejtőzködő figurának – mint látni fogják, kulcsfigurának – elő kell lépnie az ismeretlenség homályából. A szintén makói Bálint Zoltánra gondolunk, aki nélkül nem jött volna létre a Speedster King – ez nem csak egy megszokott szófordulat –, és nem lenne világbajnoki harmadik helyezett motorunk.

Zoltán ugyanis egy CNC marókkal, esztergákkal jól felszerelt gépműhely tulajdonosa. Szakértője, de legalábbis értője az AUTOCAD tervezőprogramnak, és úgy általában jó műszaki rálátással rendelkezik a legkülönbözőbb gépalkatrészekre, de ami a legfontosabb, villámgyorsan magáévá tette Károly elkötelezettségét a munka, a Speedster King iránt, ezt aztán rengeteg szombatja, vasárnapja bánta.

Sok órás tervezés, kí­sérletezés után végre kezd összeállni a blokk. A rengeteg megoldandó probléma kérdését most átugorva elérkezünk a hajtáslánc kialakí­tásához, a főtengelyről a hajtást el kell juttatni a hátsó kerékhez. Itt viszonylag egyszerű utat választottak, a főtengely nyomatéka egy nagyrobogókhoz használt röpsúlyos kuplungon keresztül hajtja a váltó bemenő tengelyét. De milyen váltóét? Hol van itt egyáltalán váltó? Eláruljuk, mert nekünk is elárulták.

A hátsó kerékagyban lapul meg észrevétlenül a motoroknál ez idáig nem használt megoldás, egy bolygóműves váltó, amely leginkább talán a kerékpárok agyváltóiként ismert. Hogy egyszerűbb legyen a dolog, terveztek és gyártottak egyet a Speedster Kinghez optimalizálva. Csak úgy!

A Speedster King futóműve hátul merev vázat, elöl pedig egy pár centis rugóutat biztosí­tó alsó lengőkaros megoldást jelent, a burkolatot kalapálással és angolkerékkel acéllemezből készí­tette Károly, a decens fényezés a szintén makói Szakács László zsenijét dicséri.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a Speedster King működőképes motor, a nagyon nyomatékos erőforrás szépen, kiegyensúlyozottan jár, mindazonáltal vezetését tanulni kell. Az ember felhasal rá, megkeresi valahol ott hátul a lábtartókat, megragadja az eléggé keskeny kormányt és azzal szembesül, hogy mindkét markolat forgatható. A jobb oldalival a gázt húzza a vezető, a ballal az előgyújtást szabályozza, szinkronban a gázzal. A fékek hagyományosan, a jobb kormányvégen és lent találhatók, a váltóhébli a bal lábnál, kuplungkar nincs, emlékezzenek csak a röpsúlyos óriásrobogó kuplungra –, van viszont egy kis gomb a bal kéz hüvelykénél, amellyel a gyújtást lehet megszakí­tani.

Tehát berúgod a motort, szép egyenletesen jár. Egyest váltasz, jobbal húzod a gázt, ballal tolod az előgyújtást, a röpsúlyos kuplung zár, megindulsz. Ha váltani akarsz, rátartasz a váltóhéblire, egy pillanatra benyomod a bal hüvelyknél található gyújtásmegszakí­tó gombot és érzed, hogy beugrik a következő fokozat. Ha hátra sandí­tasz ahelyett, hogy előre néznél, a hátsó kerékagynál egy kis kémlelőnyí­láson át egy kis jelen láthatod, hogy éppen hányas fokozatban vagy a háromból.

Nem egyszerű, de tanulható, Károlynak például nem jelent gondot vezetni. Egy kicsivel kevésbé bürokratikus rendszerben, például Németországban pár módosí­tással, kiegészí­téssel a Speedstert akár forgalomba is lehetne helyezni, a műszaki minőség ezt lehetővé tenné, itthon ennek nekifutni nagyobb feladat lenne, mint megépí­teni magát a motort.

Forrás: Motorrevű

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!

A világ első repülő motorkerékpárja

Recreational Speeder – olyan mint motorozni, de a levegőben!

Azt hiszem, most egy kétdimenziós közlekedési társadalomban vagyunk. Jelenleg elakadtunk az autókban, a nagy távolságok miatt a repülőtérre kell hajtani és repülőre szállni. Képzelje el, hogy egyszerűen felveheti a jet ruhát, és felszállhat, repülhet ahová csak akar. A VTOL technológia ezt lehetővé teszi.

A világ első repülő motorkerékpárja