Kvantumteleportáció – Az Anyag Elhagyása – A Valóság Új Határai
Jelenleg már működik a teleportáción alapuló titkosítás kvantumszámítógépek között, valamint a kvantuminternet. Hamarosan optikai kábelek helyett teleportáljuk az adatokat. Hurrá! – Azonban akad még pár “apró kis probléma”. Ezeket fogjuk most röviden áttekinteni, nem tudományos idegen szakkifejezések tömkelegével, hanem közérthető, egyszerű módon.
De azért lesz benne pár logikai bukfenc… pld. ” vajon könnyebb lesz majd azt megtudni ha valahol messze a tér túloldalán felébred egy lény, aki teljesen biztos benne hogy te vagy az,–hogy az te vagy?….
Miért nem anyagátadás a kvantumteleportáció, hanem valami sokkal furcsább és izgalmasabb?
Képzeld el hogy belépsz a kabinba, megnyomsz egy gombot és hirtelen a Mars bolygón vagy. A barátaid biztosítanak arról hogy fájdalommentes, sőt szórakoztató, mint egy liftezés az univerzum bolygói között.
De az utolsó pillanatban egy olyan részlet derül ki, amely szétzúzza a szokásos logikát. A gép nem szállítja a testedet az űrben, hanem az utolsó atomig letapogat, elküld egy “tervrajzot” – és az eredeti tested egyszerűen eltűnik a Földön.
A kérdés ekkor megszűnik technikai lenni, és ontológiaivá válik. Beleegyeznél egy olyan utazásba ha a célállomáson valaki más, aki az emlékeiddel, szokásaiddal és érzéseiddel rendelkezik, kinyitja a szemét, míg te – mint folyamatos “én” – megszűntél létezni?
Az ontológia vagyis léttan a filozófia egyik legfontosabb ága, amely a létezők legáltalánosabb természetével, a létezés alapjaival és a valóság szerkezetével foglalkozik. Így épül fel a fogalom jelentése filozófiai értelemben (Lételmélet.)
A klasszikus filozófiában az ontológia a metafizika része. Az alábbi alapvető kérdésekre keresi a választ. – Mi a valóság és mi a létezés? Milyen alapvető kategóriákba sorolhatók a létezők (pl. anyag, szellem, tulajdonságok, viszonyok)? Mi a különbség a puszta létezés és a valódi lényeg között?
Információ utazik a “hús” helyett.
A fizika törvényei nem az anyag, hanem az állapot átvitelét írják le
Ez a forgatókönyv nem tűnik fantáziának – szigorúan abból következik, hogyan strukturálódik a valóság a legalapvetőbb szinten. A kvantumteleportáció nem az anyag fenséges repülése vákuumon keresztül, hanem egy tárgy állapotáról szóló tiszta információ átvitele.
Az Univerzum számára nem atomok halmaza vagyunk, hanem egy rendkívül összetett információs kód, amely struktúraként leírható és átadható.
Ez a szó változás a jelentést is megváltoztatja. Ha nem az anyag kerül átadásra, hanem a leírás, akkor a teleportáció formacserévé válik. És akkor a szorongás nem a fájdalomtól való félelemből, hanem a szakadástól való félelemből fakad: ha az “én” egy állapot, akkor pontosan mi őrződik meg, ha csak egy minta őrződik meg?
Építészeti terv téglák helyett.
A forma elmozdul, de az anyag a helyén marad, elveszítve korábbi integritását
Amikor a “teleportáció” szó kimondásra kerül, a képzelet molekulák képeit idézi fel, amelyek fürgén repülnek egy másik bolygóra, mint az ősi kozmikus mitológiában. De a valóság árnyaltabb. A fizikusok nem az “anyagot”, hanem a “formáját” mozgatják, ahogyan egykor megkülönböztették az anyagot és a formát. Ha Éva egy szép “kvantum ruhát” akar küldeni Beának, az a küldés után majd nyomtalanul eltünik az asztaláról.
De Bea számára a megjelenő alaktalan tömeg hirtelen pont ekkor ruhává áll össze, minden apró részletig. A kvantumteleportáció nem magukat a részecskéket, hanem ideális állapotukat viszi át. Aminek következtében az anyag a tér egy másik pontján az eredeti pontos másolatává válik – és ebből a szempontból közelebb áll egy faxgéphez, mint a mágiához.
Csak a kvantumtörvény ad hozzá egy komor részletet – az eredetinek el kell tűnnie, mint egy dokumentumnak, amelyet csak az eredeti megsemmisítésével lehet visszaszerezni.
A megkettőződések törvénye.
A természet nem engedi meg egy kvantumállapot tökéletes másolatait az eredeti megsemmisítése nélkül.
A mindennapi világban fájlokat másolunk vég nélkül anélkül, hogy éreznénk minden új verzió metafizikai árát. De kvantum szinten a természet szigorú tulajdonos: létezik egy klónozásmentességi tétel, amely szerint lehetetlen egy kvantumállapot tökéletes másolatát létrehozni az eredeti megsemmisítése nélkül. Ezért az emberi teleportáció “egyirányú útnak” bizonyul – nem egy kép hanem egy adott, itt és most létező atomhalmaz számára.
És ez nem szeszély kérdése, hanem a megfigyelés mechanikája – egy állapot “olvasásának” kísérlete elpusztítja azt. Nem létezhetsz egyszerre két helyen két azonos egyénként, mert maga a teljes információ kinyerésének cselekedete megtöri az aktuális állapotot – amit a fizikusok hullámfüggvény összeomlásnak neveznek. A kvantumszámvitelben a mérlegnek mindig egyensúlyban kell lennie, ha az információ szivárog a B pontba, akkor eltűnik az A pontból.
Összefonódás mint láthatatlan kapcsolat.
A részecskék egyetlen entitásként viselkednek, bármilyen távolságon át megőrzik az állandóságot.
Hogyan keresztezi az információ a távolságokat vivő nélkül, mintha megkerülné magát az utat? Itt jön képbe az összefonódás – pontosan az a jelenség, amit Einstein ingerülten “kísérteties távolhatásnak” nevezett.
Képzeljünk el két ikerrészecskét, amelyeket egy láthatatlan köldökzsinór köt össze – a köztük lévő távolság több fényév lehet, viselkedésük mégis konzisztens marad.
Az összefonódott részecskék egyetlen entitásként viselkednek, még akkor is ha az egyik a Földön marad, a másik pedig elveszik a Rák-ködben. A teleportáció során ez a kapcsolat válik működő mechanizmussá.
Kísérletek és a méretarány határai.
A teleportáció működik a laboratóriumban, de az emberi komplexitást korlátozza a túlnyomó adatmennyiség.
A tudomány egyelőre kis léptékben gyakorol – pontosabban fotonokon, atomokon, ionokon és összetettebb kvantummechanikai rendszereken.
Különböző kísérletek már továbbítottak részecskeállapotokat nagy távolságokra. Optikai szálakon, városi kommunikációs vezetékeken, földi állomásokról műholdakra, és kvantumállapotokat is átvittek nagyobb rendszerekbe, például gázfelhőkbe.
Ma egy olyan ponton vagyunk, ahol egy vírus vagy egy DNS-molekula teleportálása évtizedek kérdésének tűnik. De az emberi lény nem csupán sejtek összessége, hanem a részletek nagyon bonyolult sűrűsége.
Ahhoz, hogy teleportáljunk embert, olyan mennyiségű adatra lenne szükség, amelyet a jelenlegi hálózatoknak hosszabb ideig kellene letölteniük, mint maga az univerzum létezése. És itt a technikai határ hirtelen filozófiaivá válik, még ha le is győznénk a sebességet, a teljesség megállítana minket.
A személyiség mint minta és a hideg végszó.
Ha kódot viszünk át, akkor önmagunkat adjuk át, vagy csak egy hiedelmet magunkról?
Amikor ezeket a kvantumtrükköket nézzük, gondolataink eltávolodnak a fizikától és a csend birodalmába kerülnek. Mi van, ha a személyiség nem hús és csont, hanem egy egyedi információminta, amely veszteség nélkül reprodukálható?
Ha ez a kód egy napon hibák nélkül lesz továbbítva, vajon könnyebb lesz majd azt megtudni ha valahol messze a tér túloldalán felébred egy lény, aki teljesen biztos benne hogy te vagy az,–hogy az te vagy?….
És ha egy ilyen “én” a legapróbb részletekig emlékszik az életedre, és folytatja az előző befejezetlen hagyott mondatot, akkor az a te kiterjesztésed lesz – vagy csupán egy tökéletes utánzat, amelyért az eltűnésed észrevehetetlen ár?
Beleegyeznél abba hogy belépj egy ilyen kabinba, ha a belépés ára annak az eltűnése lenne, aki odabent megnyomta a gombot?
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
AZ IDŐUTAZÁS LEHETSÉGES
Az időutazás nagyon nehéz és bonyolult téma, már az alapoktól kezdve több szempontból is
– Időhurok
– Kvantummechanika
– Intergalaktikus utazás
– Civilizációk technológiai fejlettsége I-VI
– Szimulált világok
– Multiverzum
– Párhuzamos univerzumok
– A jövőben megváltoztatott események akkor maradhatnak érvényben, ha az időutazó indulása után változtatják csak meg a jelenünket – a jövő múltját, mert, ha az indulás előtti múltat változtatják meg, akkor a jövőbe való indulás esetleg okafogyottá válik és nem indul el az utazó. A “nem indulás” következtében viszont nem változik meg a jelenünk, ezért az utazó mégis elindul. Kőr bezárul és addig tart, amíg a változás semmissé teszi az indulás okát.
– A múltba utazásnál ugyanaz a kőr alakulhat ki, de a hatása elképzelhetetlen méreteket ölthet.
Ha létezik az időutazás, akkor a működtetői valami nagyon hatékony biztosítékot találhattak ki még az időhurok feloldására is.
Információ: Az Időutazás Lehetséges
SZIMULÁLT VILÁGOK
A Mátrix alapkérdése – ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra hogy átverje az emberi agyat, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk éppen most nincs átverve?
Ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.
Olyannyira valószínű hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll.
Ez akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az hogy a világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek.
Információ: Szimulált Világok
A TELEPORTÁCIÓS PARADOXON
Tegyük fel, hogy a teleportáló pontos másolatot készít rólad a célállomásodon, és megsemmisíti az eredetit. Mindenki más szemszögéből nézve egyszerűen elmozdultál. De a te szemszögedből? Valószínűleg meghaltál, és valahol egy pontos másolatod jelent meg rólad, azt gondolva, hogy te vagy az. És ez a másolat meg lesz győződve arról, hogy a teleportáció sikeres volt. Könnyű azt mondani,- él!
De mi van akkor ha a teleportátor elromlik, és nem pusztítja el az eredetit? Hirtelen két “te” marad – mindkettő azonos emlékekkel, és személyiségjegyekkel. Melyik az igazi te? Mindkettő? Egyik sem? Ez abszurd! Olyan abszurditás, amely magából a teleportáció másolásként való fogalmából fakad.
Vagy talán ez az egész vita értelmetlen? Végtére is, sejtek szintjén folyamatosan megújulunk. Néhány év múlva egyetlen olyan molekula sem marad a testedben, ami most van. Tehát talán mindannyian múltbeli önmagunk teleportált változatai vagyunk, a folytonosság illúziójában élve.
Információ: A Teleportációs Paradoxon
Save the Planet Earth! Business Opportunity | Innovations & Future Technology
Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies
NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact 