Ezek az élőlények az idő urai, lenyűgözve minket azzal, amit az örökkévalóság valóban jelent. A történelem tanúi voltak.

A világ leghosszabb életű teremtményei között olykor elképzelhetetlen időtávlatokat találunk.

A halhatatlan medúza az örökkévalóság titkát rejti magában. Képes megújulni, így elvi értelemben sosem öregszik meg.

Gondoljunk csak az üvegszivacsra, mely akár 15 000 évet is megérhet. Ezek a mélytengeri lények tanúskodtak az emberi civilizációk felemelkedéséről és bukásáról.

A fekete korall, a tenger titokzatos lakója, 4000 éven át növekszik, csendesen szemlélve környezetét.

Az óriás kagyló is lenyűgöző, hiszen öntudatlanul átéli az évszázadok váltakozó ritmusát, akár 500 éven át.

Tudtad, hogy a grönlandi cápa több mint 400 évig is élhet? Lassan mozgó élete alatt az óceán mélyén szinte főnixként létezik.

A grönlandi bálna és a vörös tengeri sün is több mint 200 évet élhet, olyan tapasztalatokat hordozva, amiket egy ember csak elképzelhet.

A sziklahal, koi ponty és a galápagosi teknős mind közel 200 évig élnek. Az idő múlását türelmesen viselik, lassú tempóban, messze túlélve gyorsan rohanó életünket.

A sügér és a tuatara, közös titkot hordozva, 100-150 évet is megélhetnek.

A galápagosi és seychelle-szigeteki óriásteknősök (pl. Jonathan, a teknős) akár 190 évig is élhetnek, így a leghosszabb életű szárazföldi állatok közé tartoznak.

Ezek a békés, lassú mozgású hüllők sztoikus nyugalommal szemlélik az idő múlását, és néhányuk születése óta országok tűntek el a térképről. Jonathan, a Szent Ilona-szigeten élő példány 1832-ben született, és még mindig él.

A sötét, hideg északi vizekben úszó grönlandi cápa (Somniosus microcephalus) akár 400 évig is élhet, és ezzel a leghosszabb életű ismert gerinces állat a világon.

Egyes példányai már a 17. század óta úsznak az óceánokban. Lassan nőnek, későn válnak ivaréretté, és életük során több generációnyi emberi történelmet látnak elsuhanni a mélységek csendjéből.

A mélytengerek kőkemény világában élő üvegtestű szivacsok (pl. Monorhaphis chuni) hihetetlenül hosszú életre képesek, egyes példányaik 10 – 15 ezer évesek.

Egyedi sejtszerkezet. Testük szinte egyetlen óriási, összefüggő sejttömegből áll (szincícium), amelyben a sejtek nem különülnek el élesen egymástól.

Fényvezetés. Üvegszálas vázaik pontosan úgy vezetik a fényt, mint a modern optikai kábelek. Ezzel a képességgel vonzzák be a szimbionta (együttélő) egysejtűeket vagy más táplálékot.

Mélytengeri lakók. Elsősorban a tengerek nagy mélységeiben (500–1000 méter alatt) élnek, ahol a víz hideg és a környezet stabil. Ezek az lények gyakorlatilag mozdulatlanul élnek a tengerfenéken, lassú növekedésük és extrém stabil környezetük miatt gyakorlatilag megáll bennük az idő.

A Turritopsis dohrnii, közismert nevén az immortális medúza, képes visszafordítani fejlődését, és visszatérni fiatalkori állapotába – elméletileg a végtelenségig. Bár ragadozók vagy betegségek véget vethetnek az életének, biológiailag nincs természetes halálfolyamata

Transzdifferenciálódás. A medúza sejtjei képesek teljesen átalakulni, így ahelyett, hogy elpusztulnának, visszajutnak egy ivaréretlen, telepes állapotba

Genetikai klónozás. Az átalakulás során a medúzából több száz, genetikailag teljesen azonos egyed (klón) jöhet létre.

Elméleti halhatatlanság. Mivel ez a ciklus a végtelenségig ismétlődhet, a medúza elméletileg örökké élhet.

Ez teszi őt a tudomány számára az egyik legkülönlegesebb kutatási alannyá az öregedés és sejtregeneráció terén.