Az emberek régi vágya, hogy úgy repüljenek mint a madarak.
A XV. SZÁZADBAN VAGYUNK — Üdvözlet az 1400-as években!
Leonardo da Vinci, a zseniális festő, szobrász, feltaláló a világtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb zsenije volt. Gyerekkorától kezdve az volt az egyik legfőbb vágya, hogy repülő szerkezetet tudjon létrehozni. Rendszeresen vásárolt galambokat, hogy a repülésüket tanulmányozhassa.
Leonardo tervezett szárnyas repülőszerkezeteket embereknek, amelyekkel azonban nem lehetett repülni. A madarak ugyanis sok szempontból előnyben vannak az emberekkel szemben. Csontozatuk rendkívül könnyű, valamint izomzatuk a repüléshez alakult. A repülésben főszerepet játszó mellizom akár 25 százalékát is kiteheti a madár testtömegének.
A mérnökök és a biológusok többségének több évszázados véleménye szerint az emberi izomerővel történő madárszerű repülés lehetetlen. Ennek ellenére rendszeresen megjelennek önjelölt feltalálók, akik azt állítják, hogy nekik sikerült megvalósítaniuk a lehetetlent.
Ne feledjük, mi is volt a dogma nemrégen: ” A levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek ” … stb…
Leonardora visszatérve csak egy nagyon apró, egészen kis lépésre volt attól hogy létrehozza a mostani működőképes változatot. Ugyanis a sok találmánya között bizony ott van a légcsavar is… amely szintén Leonardo da Vinci találmánya. Úgy vélte, hogy megfelelő forgási sebesség esetén légcsavarja felemelkedhet, bizony jól gondolta (ebből következett azután majd a helikopter feltalálása).
Ornitopterek és repülőgépek
Az ötlet, hogy olyan gépet hozzunk létre, amely segít az embernek a levegőbe emelkedni, szó szerint egész életében kísértette Leonardot. Sok órán át figyelte a madarak repülését, tanulmányozta anatómiájukat. Szerelőként a Mester megpróbált kitalálni egy olyan mechanizmust, amelyet az embernek keze és láb segítségével kellett irányítania, szárnycsapkodó mozgásba hozva.
A Mester legtöbb repülő mechanizmusa ornitopter, vagyis olyan gép, amely segít az embernek madárhoz hasonlóvá válni. A férfinak fel kellett volna emelkednie a levegőbe, és úgy csapkodta a szárnyait, mint egy nagy sas.
Leonardo egy szárnyas próbapadot épített, és megpróbálta kitalálni, hogyan emelhet fel egy embert a levegőbe. A Leonardo rajzai alapján újraalkotott ornitopterek modelljei nem tudnak repülni – de a legapróbb részletekben reprodukálják a madárszárnyak mozgását.
Azok a mechanizmusok, amelyekben az ember a karok és a lábak mozdulataival mozgatja a szárnyait, különféle változatokban megtalálható Leonardo jegyzeteiben.
Néha egy pár szárny, néha kettő. Az egyik projekt egy repülőgép rajza, amelyben az embernek kengyelre emlékeztető eszközökbe csavart lábakkal kellett feküdnie – az egyik lába felemeli a szárnyat, a másik leengedi. Könnyebb mondani: a fekvő ember pedáloz, a kábelek és karok segítségével történő hajtás pedig mozgatja a szárnyakat. Olyan, mint egy léghajó, amelyen ülve az ember úgy evez a levegőben, mintha a vízen.
A Da Vincinek van egy másik változata is az ornitopterről – amikor két pár szárnyat mindkét kéz és láb mozgásba hoz. A személy ismét a készülékben fekszik. Leonardo azonban hamar rájött, hogy az embernek egyszerűen nincs elég izomereje ahhoz, hogy a szárnyait olyan sebességgel mozgassa, amely elegendő ahhoz, hogy a levegőbe emelje.
Miután ilyen kiábrándító következtetésekre jutott (értsd: az izomerő hiánya), a Mester olyan mechanizmusokat kezdett keresni, amelyek segíthetnek ebben az embernek. Az egyik rajzon egy rugókat használó mechanizmus jelent meg. Maga a Leonardo által kitalált séma a mechanika szempontjából eredeti volt, de gyakorlati megvalósítása ismét nem volt.
Végül Leonardo felhagyott a csapkodó szárny ötletével, és egy sikló szárnyon kezdett gondolkodni. Az egyik oldalon a jegyzeteivel egy tervlap, mellette pedig egy rögzített szárny képe látható. Így fantáziájában megjelent egy modern sárkányrepülőre emlékeztető mechanizmus. A sikló irányítására kiegyensúlyozó szerkezetet és mozgatható szárnyat használtak. Megőrződött egy rajz, amelyen egy személy hevederben helyezkedik el, és kissé emlékeztet a jelenlegi sárkányrepülő hevederre.
Leonardo eredeti tervei
Kecses könnyedséggel repült az a szerkezet, amit 500 évvel ezelőtt vetett papírra Leonardo da Vinci, bebizonyítva, hogy a reneszánsz ember jóval a Wright testvérek előtt repülés történelmet írhatott volna.
Angelo D’Arrigo, egykori sárkányrepülő világbajnok váltotta valóra Leonardo emberi repülésről szövögetett álmait, amikor a “Piuma” (toll) nevű repülő szerkezettel repült, amit Leonardo talált ki az ornitopterek, a szárnyukkal madárszerűen csapkodó repülőgépek tanulmányozásakor. A Piuma elképesztő hasonlóságot mutat a modern sárkányrepülőkkel.
Leonardo da Vincinek (1452-1519) a számítások szerint kb. 25.000 szóból és 500 rajzból álló, repüléssel kapcsolatos életműve maradt fenn. Ez két részre osztható: a madár-, illetve a mesterséges repülés problematikájára.
Az akkori idők általános felfogásával összhangban Leonardo is úgy gondolja, hogy legegyszerűbben a madarak utánzásával lehet a levegőbe emelkedni: „ A (mechanikus) madár – írja a ‘Codex Atlanticus’-ban – matematikai törvényeknek megfelelően működő szerkezet, eszköz, melynek révén az embernek lehetősége nyílik (a madár) minden mozgását utánozni… egy ilyen, az ember által megalkotott eszközből semmi sem hiányzik, kivéve a madár életét, és erről annak az embernek kell gondoskodnia (aki benne ül a szerkezetben).”
Vagyis nem csak arról van itt szó, miként általában ki szokták emelni, hogy a matematika milyen alapvető jelentőségű Leonardo számára, hanem arról is, hogy szerinte az „élet” ilyen vagy olyan formában (akár magának a madárnak az élete, akár a mechanikus és élettelen szerkezetbe belehelyezett emberé) elengedhetetlen feltétele a repülésnek. Egy másik helyen úgy fogalmaz, hogy „az ember nagymértékben alkalmas lesz annak a szerkezetnek a megóvására, amelynek ő válik éltető alapelemévé és mozgatójává.”
Da Vinci, a legenda folytatódik
505 évvel halála és 572 évvel születése után az olasz művész még mindig aktuális a világtársadalom számára. Megmutatta, hogy függetlenül attól, hogy az ember mennyi ideig él a Földön, minden nehézség nélkül képes elképzelni a jövőt.
Leonardo Da Vinci egy példa arra, hogy létezik halhatatlanság. Az ő idejében, a reneszánszban még nem volt meg az összes technológia vagy tudomány ahhoz, hogy lendületet adjon a hozzá hasonló feltalálóknak. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy olyan tárgyakat képzeljen el és alkosson, amelyeket a társadalom a jövőben valósággá tehet.
Leonardo Di Ser Pierdo Da Vincinek volt egy 7.200 oldalas jegyzetfüzete, amelyen feljegyzések és emblémák szerepeltek lehetséges találmányairól, és azok kivitelezéséről. Néhányat megépítettek, de az akkori anyag vagy eszközhiány miatt nem jártak sikerrel.
A tolla által rajzolt vonások között feltűnik a helikopter és a camera obscura, a fényképezőgép elődje, valamint vitorlázórepülőt, ejtőernyőt, búvárruhát, néhány ágyút és darukat is elképzelt. Ráadásul kiderült az építészet iránti elhivatottsága is, hiszen voltak épületek és hidak vázlatai is nagy számban a jegyzeteiben.
Sfumato technika – A legcsodálatosabb példa: Mona Lisa
Festményeihez Da Vinci pigmenteket és új falelhelyezési módokat készített a freskók előkészítése során. Az egyik legnagyobb felfedezése a sfumato technika volt , amely lehetővé tette számára, hogy valóságosabbá tegye a karaktereket.
Sfumato (olasz szó, jelentése magyarul: füstös, fátyolos) a reneszánsz festési módnak azt a technikáját jelöli, amely kerüli a lágy és éles részleteket, észrevétlenül vezet át a sötét árnyalatokból a világos árnyalatokba, vagy a világosból a sötétbe, azaz feloldja a kontúrokat, párás lágyságú festői megjelenítést tesz lehetővé.
A technika vizuális eredménye, hogy nincsenek durva körvonalak (mint egy kifestő, színező könyvben). Ehelyett a sötét és a világos területek egymásba keverednek a minimális ecsetvonásokon keresztül, ami a fény és a szín meglehetősen homályos, bár reálisabb ábrázolását teszi lehetővé.
Leonardo legértékesebb öröksége
Leonardo legértékesebb öröksége az, hogy ha az emberben töretlen kitartás és új ismeretek iránti tudásszeretet van akkor olyanná válik, akinek neve és életműve évszázadokon, korszakokon átívelő – mint a nagy Leonardo Di Ser Pierdo Da Vinci.
A XXI. SZÁZADBAN VAGYUNK — Üdvözlet a 2020-as években!
Fusha Sakai figyelemre méltó bravúrral közelebb vitte a valósághoz az egyes emberek repülő álmát.
Egyedülálló repülőgépet alkotott, amely úgy működik, mint egy kerékpár.
Fusha Sakai aktív tagja a japán Osakai Public University Sakai Windmill Association-nek, egy hallgatók által vezetett csoportnak, amely emberi meghajtású repülőgépek megépítésével és repülésével foglalkozik.
A klub megtervezi, legyártja a repülőgépeket, és pilótáival részt vesz a Birdman Contesten versenyen, hogy lenyűgöző rekordokat döntsön. 1994-es debütálásuk óta több mint 20 repülésen vettek részt, és hatszor szereztek győzelmet két kategóriában.
A Sakai Szélmalom Egyesület bemutatja azoknak a diákoknak a szenvedélyét és készségeit, akik elkötelezettek az emberi erővel történő repülés határainak feszegetése iránt.
A Massimo által az X közösségi platformon megosztott videó egy személyt mutat be, aki egy furcsa repülőgépen pedáloz, nagy forgó ventilátorral.
“Fusha Sakai megalkotta ezt a repülő kerékpárt, egy autentikus, emberes repülőgépet, amely pedálozással mozog.” az X-en lévő videó felirat szerint.
November 8-i debütálása óta a videót több mint 5,9 millióan nézték meg, és 38.000 kedvelést kapott.
Míg sokan dicsérték Sakai zseniális találmányát, sokan aggodalmukat fejezték ki a folyamatos pedálozás közbeni fáradtság, és esetlhges lezuhanás miatt.
A repülő kerékpár innovatív megközelítést kínál az emberes repüléshez, feszegetve a képzelet és a mérnöki tudás határait.
Tavaly, a Birdman Contest 45. évfordulóján, egy Human Powered Propeller Aircraft Division versenyen a 7. helyen végeztek.
Ritka kis sebességű repülőgépről volt szó, azonban agresszíven nehéz kialakítása miatt a repülőgép egy része megsérült repülés közben.
Az élmény, amely minden csapattagnak könnyeket csalt a szemébe, hasznos lesz az idei Birdman versenyen.
Várhatóan ismét megmérettetik magukat ezzel a szenzációs, emberi hajtású kerékpáros repülőgéppel.
A rövid (1 perces) videó itt tekinthető meg… ha ezt a Mester láthatná, mennyire örülne….
Leonardo álma megvalósult
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
Valósítson meg innovációs projekteket!
Új technológiák amelyek teljesen átalakítják a gyártást a bolygón
2033 Üdvözlet a jövőből | A 3D nyomtatás új korszakot nyit az építőiparban
A jövő megérkezett | Űrturizmus
Amennyiben ezek a városok létrejönnek az emberiség történelmének legnagyobb lépését teszi meg, egy magasabb civilizációs szint elérése felé.
Azonban ez roppant nehéz feladat lesz: víz – oxigén – hidrogén – energia – élelmiszer termelés – egészségügy – közlekedés – infrastruktúra – bányászat – építőipar – robotika – mesterséges intelligencia alkalmazása, stb. mindezeket egy idegen bolygón az ottani helyi körülmények között kontrolálni, és folyamatosan fejleszteni.
A városokon kívül nézzünk szét majd “vidéken” is a Marson!
Három fő látnivaló a bolygón, amit életében minden marslakónak, vagy űrturistának legalább egyszer meg kell látogatnia – csodálatos helyek!
Nüwa – Fuxi – Abalos – Marineris – Ascraeus | Ahol a földi törvények nem érvényesek
Mars Colonization Timeline
2020s – 2030s – 2040s – 2050s – 2060s – 2070s – 2080s – 2090s – 22nd century
NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact Marketing Network 