Arthur, Merlin, Excalibur, Guinevere, Lancelot, Avalon, Camelot

Ismert történelmi nevek, de hogyan találunk összefüggést a Római Birodalom bukása és Arthur király között?

Az utolsó légió, az amelyik a kapcsolódási pont lehet. Az utolsó római császár történetéről készült film a gyerekcsászár Romulus Augustusról, és az ókori világ végéről szól.

Ez a film a kezdetekről mesél, és csak a film legvégén utal magára az Arthur legendára, illetve villan meg egy pillanatra az Excalibur, a király legendás kardja. A római birodalom bukásának szemtanúi lehetünk, holott maguk a szereplők sincsenek tisztában azzal, hogy Róma végnapjait láthatják saját szemükkel.

Kr.u. 476. szeptember 4-én a néhai hun nagyfejedelem, Attila törzsszállásán nevelkedett rúgi törzsbéli germán hadvezér, Odoaker megszállta a Nyugat-Római Birodalom fővárosát Ravennát, és lemondásra kényszerítette az antik kor utolsó római császárát, Romulus Augustust. A lemondatásakor alig tizennégy éves császár félreállításával nem csak az antik Róma tizenkét évszázados története, hanem az emberi civilizáció egyik leghosszabb ideig fennállt korszaka, az ókor is véget ért.

A háború közepén álló birodalomban Orestes, Róma utolsó uralkodójának fiát, Romulus Augustust koronázzák meg. A császárt Aurelius parancsnok oltalma alá helyezik, de embereivel nem tehetnek semmit Odoaker a germánok vezetőjének támadása ellen. Rómát legyőzik és elfogják a fiatal császárt.

Odoaker a gyermek császárt megfosztotta trónjától, de az életét megkímélte. Odoaker Itália királyának kiáltotta ki magát, így Kr. u. 476-ban a Nyugatrómai Birodalom története véget ért.

Az Odoaker által életben hagyott Romulust bezárják Capri szigeti erődjébe.  Ott kíséri oktatója, a titokzatos Ambrosinus, mind filozófus, mind bűvész.

A sziget templomában Romulus megtalálja Caesar legendás kardját, és az az üzenetet:  – Az egyik oldal védő, a másik a hódító. Bretagne-ban arra kényszerültem, hogy szolgáljam azt, aki uralkodni hivatott. –

Az Odoaker mellett álló római szenátus és a menedékjogot megtagadó Kelet-római Birodalom elárulta az utolsó császárt, így ezután Romulus ekkor észak felé vette az irányt, a Bretagne-i Királyság (a mai Nagy-Britannia ) felé.

Aureliusszal, Mirával és Ambrosinusszal a Kilencedik Légió, az utolsó Rómához hű sereg keresésére indul. De hasonlóan a birodalom többi részéhez Bretagne is a háború által elpusztított régió: egy Vortigern nevű zsarnok szintén a legendás kardot keresve, azzal fenyeget, hogy utat enged a Római Birodalom utolsó védelmének.

Ambrosinus karakter Merlinre utal az Arthur legendákból, míg Aurelius a breton hadúrra, Ambrosius Aurelianusra utal.

Érdekes, hogy az első és az utolsó római uralkodót is Augustusnak nevezték.

1.) Augustus
CAESAR DIVI FILIVS AVGVSTVS
* Kr. e. 63. szeptember 23.
† Kr. u. 14. augusztus 19.

86.) Romulus Augustus
FLAVIVS ROMVLVS AVGVSTVS
* Kr. u. 461/463
† Kr. u. 507/511

Az utolsó római császár, Romulus Augustus pénze. 

Arthur, Merlin, Excalibur, Guinevere, Lancelot, Avalon, Camelot

A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A Nagy Vízözön, Atlantisz, Trója, Attila, Arthur király, Xuan Yuan császár, Maja civilizáció, stb. rejtélyes mondák évszázadok, sőt vannak amelyek 1500-2000 év óta foglalkoztatják az emberiséget, és a jelen kor kutatói is keresik a legendák eredetét. Mindig van egy alap, amire az idők folyamán ráépülnek, a legendák – amelyeket  később az adott kor szerinti ideákkal bővítenek, módosítanak az utókor krónikásai.

De a legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető. Ma már egyre több új szemléletű régész, kutató komplex tudású csapatokkal dolgozik. Geológia, biológia, paleontológia, csillagászat, és a mesterséges intelligencia, valamint a legmodernebb technológiák alkalmazásának terén profi és magasan képzett szakemberekkel dolgoznak. .

Az első információ 468-ból való. A széthulló Római Birodalom idejében vagyunk, a vizigótok éppen Galliát igyekeznek elfoglalni. Róma a britektől kért segítséget. Sokáig azt gondolták a történészek, hogy a segítség Bretagne-ból érkezett, a szászok elől ide menekült britektől. Azonban több forrás is arról beszél, hogy hajókkal érkeztek, tehát Angliából jöttek. Vezetőjük neve Riotimus (Riothamus).

Ezt megtehették, hiszen épp ekkor győzik le a szászokat, a római uralom utáni zűrzavar konszolidálódott. Mindez az erőskezű Riotimusnak volt köszönhető. Hatása akkora volt, hogy tetteit a bárdok még generációkkal később is továbbadták. A legkorábbi írásos forrás a 9. századból való, ami a bárdok énekeinek lejegyzett változata. Ebben már Arthur néven szerepel, és habár latinul van írva, a helységnevek etimológiája arra enged következtetni, hogy forrásként ősi walesi elbeszéléseket használtak fel.

Riotimus nem lehetett középkori páncélos lovag, mint ahogy leírták, hanem antik műveltségű, római fegyverzetű és kiképzésű romanizált kelta hadúr, aki kitűnően beszélt latinul. Jól szervezett hadseregével Britanniában visszaállította a régi római életformát, ma úgy mondanánk uniópárti volt. Nem véletlen, hogy Aquitániai Eleonóra őt szemelte ki követendő hősnek utasítva Robert Wace költőt a Le Roman de Brut megírására. Ezzel a művel indult el az Arthur mondakör világhódító útjára.

Minthogy a barbárokat Britanniában nem sikerült legyőznie, feltartóztatásukra Hadrianus a Tyne-völgytől északra hatalmas falat építtetett. A római hadsereg nyolc év alatt építette meg a falat. A fal 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles, egyik tengerparttól a másikig húzódik.

A falat római mérföldenként (1481 méter) erődökkel egészítették ki. Két erőd között meghatározott távolságban két-két bástyát helyeztek el. Az erődökben sok ember fért el, de a katonák többsége a faltól délre állomásozott. Ezen azonban változtattak, tizennégy új erődítményt építettek fel, amelyekben több tízezer római katona volt.

A bástyákkal, tornyokkal és erődítményekkel megerősített fal mellett a rómaiak utakat is építettek és azok mentén létrehozták ellátó központjaikat.

Krisztus után 410-re Róma már nem ugyanaz a birodalom volt, mint évszázadokkal korábban.

A jelzett időpontra a teljes széthullás szélére került: kívülről a népvándorlás germán törzsei rohamozták határait, belül pedig vezetési, pénzügyi és hatalmi válságok gyötörték. Ebben a helyzetben II. Theodosius (408-450) császár már nem vállalhatta a távoli provinciák védelmét, így a római légiók Britanniából való kivonása mellett döntött. Britannia hivatalosan 410-ben lett független Rómától, ám a birodalom még legalább egy évszázadon keresztül jelentős befolyást gyakorolt a szigetre. Feltételezhető, hogy csapatainak teljes és tényleges kivonása csak 500 körül valósult meg.

A rómaiak tehát 410 és 500 körül ha jelen is voltak Britanniában, már nem harcoltak a szigetre támadó ellenségek ellen, csupán Hadrianus fala mentén lévő erődjeiket védték még egy ideig. Britanniában pedig kaotikus viszonyok uralkodtak: a szigeten több királyság létezett (975 –ig) melyek az őslakos kelta-brit lakosságot uralták, ám kb. 400-tól mind gyakoribbak voltak az új népek által végrehajtott betörések és fosztogatások.

Ilyen új nép volt a pikt, a skót, és a szász. Közülük kezdetben a piktek és skótok okozták a legnagyobb károkat, így a brit királyok még azzal is megpróbálkoztak, hogy az északról betörő főellenségek ellen szövetséget ajánljanak a délről érkező szászoknak. A taktika azonban elhibázott volt, mivel idővel pont a szászok lettek legfőbb ellenségeik, és velük kellett a legnagyobb csatákat megvívniuk.

Ebben a történelmi közegben tűnt fel egy tehetséges hadvezér Arthur (Arthus vagy Artus 465-537) aki fiatalon még a rómaiaknál szerzett harci tapasztalatokat és tiszti rangot. A teljes római kivonulás után a brit királyok szolgálatában állt, majd amikor a királyok összefogva közös hadsereget állítottak a szászok ellen, akkor ennek a közös hadnak lett a vezetője.

Arthur 485 és 496 közt több csatában diadalmaskodott, ekkor alapozta meg legendás hírnevét, azonban a valóságban sohasem lett belőle király, és a szászokat sem tudta kiűzni a szigetről. Vélhetően 537-ben halt meg a szászokkal vívott camlanni csatában. Egy ismeretlen walesi krónikás által készített brit történelmi kronológiájában, a Cambrian Annals-ba 537-es évnél szerepelteti a camlanni csatát, amelyben Arthur elesett. Erről a csatáról a történettudomány keveset tud. Az sem biztos, hogy itt a britek valóban a szászokkal harcoltak, és az ütközet időpontja is kétséges.

Abban az időben kevés volt az írástudó, sok király és nemes egyáltalán nem tudott írni – olvasni. A nemesi címek és birtokok adományozása is gyakran szóban történt meg, és elég volt hozzá az, hogy az uralkodó az udvar előtt hirdette ki, és a többi nemesnek ott és akkor tudomása volt róla. Sajnos, a későbbiekben pont ezért történtek a visszamenőleges okirathamisítások. Nagyon sok kutató szerint a kora középkori nemesi címek és birtok adományok kb. 70 %-ban hamisítványok.

Ma már a XXI. században egyre jobban fel lehet használni a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket is az elemzések során. Egyértelműen látszik pld. hogy a krónikát író szerzőnek hiányos volt a walesi nyelvtudása, más esetekben pedig a szóhasználatok, a mondat szerkezetek, az írások stílusa, stb. árulkodnak arról hogy eredeti, vagy átírt és sokszorosított példányról van szó.

Ez a jelenség is nehezíti a régmúlt korok irodalmának, – mondák – legendák – krónikák tényszerű megítélését. De, amint az ennek a blognak az elején olvasható: “ A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető “

Az évszázadok alatt a legenda aztán fokozatosan apró részletekkel gazdagodott, és ahányszor csak elmesélték, egy kicsit mindig változott. A történetek valóságalapjának ingatagsága nem okozott sok zavart, de az idők során annyi azért változott, hogy Arthur történelmi személyiségből átkerült a mítoszok és legendák birodalmába.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne legalább némi valóságalapja. Annyit bátran állíthatunk, hogy egy Arthur vagy egy Arturus nevű férfi az 5. vagy a 6. században briton katonákat vezetett, akik hősiesen védték hazájukat az angolszászok ellen.

Létezik egy olyan teória is, miszerint Arthur valójában egy római százados, Lucius Artorius Castus volt, aki a piktek ellen harcolt Hadrianus falán 300 környékén, viszont ha ez igaz lenne, akkor jó háromszáz évvel az előtt élt volna, mint amikorra az életét a legtöbb írásos emlék teszi. Nemcsak Arthur, hanem a nagy varázsló, Merlin figuráját is titok övezi.

Merlin a legyőzhetetlen varázsló beleszeret a Tó Hölgyébe Vivienbe. Annyira szereti, hogy elárulja neki a varázsszót, amivel Vivien örök időkre a szerelem barlangjába száműzhette, ami azután Merlin sírjává vált. A nő képes megigézni a férfit, a szerelem istennője minden férfi tudományt képes megtörni. Merlin nem tud többé szabadulni ebből a szerelemből.

Tudja mi vár rá, tudja hogy elérte a végzete, mégis Vivien rabja marad, sőt megfogadja a lánynak, akármennyire is kívánja, hogy az övé legyen, nem fog a hatalmával visszaélni. Nem tesz mást, csupán követi mint az árnyék, bárhová is megy a lány, mindaddig, amíg a barlang fogja nem lesz. A legvalószínűbb változat szerint egy Myrddin nevű bárd alakja változott át a történetmondás évszázadai során Merlinné, a mágussá, de róla még Arthurnál is kevesebbet tudhatunk.

A Nyugatrómai Birodalom bukása, az ókor vége, a középkor kezdete

Flavius Romulus egy germán származású nyugat-római politikus-hadvezér, Flavius Orestes gyermekeként látta meg a napvilágot a birodalom fővárosában, Ravennában. Születésének pontos dátuma nem ismert, egyes krónikák szerint 461-ben született, más történetírók 463-ra teszik születése évét.

Amikor Flavius Romulus megszületett, már nem Róma volt a császári udvar székhelye, amit még 402-ben Honorius császár telepített át Ravennába, végleg megszüntetve ezzel az örök város már csak alig pislákoló régi dicsőségét. A Kr.u. 5. század második felében a Római Birodalom teljesen más képet mutatott, mint a klasszikus császárság fénykorában, a Kr.u. első illetve második században.

Flavius Romulus apja pedig a Iulius Nepos nyugatrómai császár uralkodása idején futott be fényes karriert a ravennai udvarban. Orestest, a rendkívül ambiciózus és tehetséges hadvezért Nepos császár  Kr.u. 475 elején nevezte ki a nyugatrómai hadsereg főparancsnokának, akit új tisztségében a magister militum címmel ruházott fel.

Orestes e méltóságának köszönhetően a ravennai udvar második legnagyobb hatalmú emberévé vált, közvetlenül a császár után. Majd azután Kr.u.475 augusztus 28-án katonai puccsal magához vette a hatalmat.

Romulus Augustus gyerekként, vagy kiskamaszként lett a Nyugatrómai Birodalom utolsó császára. Orestes minden iparkodása ellenére sem tudta megkaparintani a nyugatrómai trónt, amihez meg kellett volna szereznie Konstantinápoly hozzájárulását. Ezért e tervét feladva Kr.u. 475. október 31-én a saját gyermekkorú fiát tette meg császárnak.

Orestes szimbolikus nevet választott a császári trónra ültetett fiának, akit az örök város egyik alapítója, Romulus mellett az aranykort szimbolizáló első császár, Augustus nevével is fölruházott.

Trónra lépése idején Romulus Augustus vagy 12 éves gyermek, vagy legfeljebb három évvel idősebb kiskamasz lehetett, akit rövid uralkodása alatt az apja és tanácsosai irányítottak.

Nem sokkal Romulus Augustus trónra ültetése után a Nyugatrómai Birodalommal szövetséges – de a birodalmat sokkal inkább a túszukként kezelő germán törzsek közül a herulok, a szkírek és a troccilingek zsoldosai földigényt nyújtottak be a ravennai udvarhoz.

Orestes a császár nevében azonban visszautasította a földadomány iránti kérelmüket, ami miatt lázadás tört ki. A lázadás vezére egy Pannóniában született és valószínűsíthetően herul származású törzsfő állt, aki a Nyugatrómai Birodalom egyetlen számottevő és állandóan fegyverben tartott serege, a germán segédcsapatok parancsnoka volt.

A lázadók Orestest 476. augusztus 28-án a mai észak-olaszországi Piacenza közelében elfogták, és meggyilkolták. Ezután Odoaker parancsnoksága alatt Ravenna alá vonultak, megostromolták a várost, és szeptember 4-én betörtek császári palotába.

Odoaker nem ölte meg a fiatal császárt, de azon nyomban megfosztotta a tróntól, rákényszerítve az ifjút, hogy hivatalos formában “önként” mondjon le a császári hatalomról.

Odoaker a császári felségjelvényeket egy küldöttséggel Konstantinápolyba küldte Zénó kelet-római császárnak, akinek azt üzente, hogy Romulus Augustus bukása után nincs szükség újabb császárokra, inkább őt tegye meg patríciusnak és nevezze ki Itália kormányzójának..

Zénó császár eleget is tett Odoaker kérésének, és kinevezte az itáliai provinciák helytartójának, elismerte Odoakert Itália teljes függetlenséggel rendelkező vezetőjének,

Aki ekkor vette fel az Itália Királya (Rex Italiae) címet, és még 14 évig mint a  helytartó uralkodott a nyugati birodalom romjain. Romulus Augustus trónról történt letaszításával megszűnt a Nyugatrómai Birodalom, ezért is tekinti a tudomány Kr.u. 476. szeptember 4-ét az ókori antik világ megszűnési dátumának.

Az utolsó légió

A kép alatti linkre kattintva tekinthető meg a film magyarul

A film magyarul: Az utolsó légió

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ. Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is! 

HOGYAN?
Teljesen megdöbbentő, egyes dolgok hogyan épültek fel

• Hogyan mozgatták a régiek ezeket a hatalmas köveket?
• Hogyan szállították akár 200 km. távolságra is a bányáktól, folyókon át, dombokon fel?
• Hogyan emelték fel őket?
• Hogyan faragták és illesztették őket ilyen tökéletesen?
• Hogyan tudták a logisztikát megszervezni?
• Hogyan tudták ennyire időtállóan és precízen megtervezni az építményeket?
• Hogyan rendelkeztek az őskor végén, – ókor elején ennyire komplex tudással?
• Hogyan ugorhatott ekkora nagy szintet az akkori emberiség, kőbalta-fadárda, jobb esetben már a bronz véső technológiai fejlettségről az obeliszkek, monolitok, megalitikus építmények létrehozásáig?
• Hogyan lehetséges szinte egyidejűleg  abban az időben a bolygó kontinensein ez a technológiai ugrás? (Akkoriban nem volt még gyors információ áramlás – internet, rádió, tv, email, stb.)
• Hogyan lehetséges, hogy ezekre a kérdésekre a mai napig nem tudjuk a választ?

Információ: HOGYAN?

Bátor senyőtől (i.e. 209), Balamir nagyfejedelem és Atilla nagykirályon át, a meg nem történt catalaunumi csatáig, egy „kicsit” másképpen!

Információ: Bátor senyőtől a catalaunumi csatáig, a hunok ősi történelme

Megállapították hogy a maja civilizáció jóval nagyobb és fejlettebb volt annál, amit eddig gondoltak róla. És bizony ezt a civilizációt az egyiptomival és a kínaival lehet egy lapon emlegetni, és a korabeli Európát felülmúlja.

Információ: A maják titkai

Xuan Yuan, a nagy császár a kínai emberek ősének legendás története, aki régen, körülbelül 4800 évvel ezelőtt élt a Sárga -folyó térségében.

Információ: Xuan Yuan, a nagy császár

Napjainkban, amikor Atlantiszról, Lemúráról, Mu-ról és más ősi civilizációkról beszélünk, ezek a nevek a mitológiában azonnal felbukkannak szerte a világban. Érdekes módon számos ősi írás létezik a bolygó egész területén, sok különféle kultúra között, amelyek ezekre az elveszett birodalmakra utalnak, leírva a nagy kataklizmákat, amelyek ezeket a nagy királyságokat megsemmisítették, és eltüntették a bolygó felszínéről.

Ezeknek a nagy civilizációknak az emlékeit ma csak részben fogadják el a kutatók. Sajnálatos módon a nagyközönség számára jelenleg hozzáférhető irodalmi beszámolók nem léteznek. Szükségünk lenne pedig rájuk. Valójában sok kultúra szerte a világon azt állítja, hogy ez az emlék szilárdan benyomódott az emberi agyba. Úgy tűnik, hogy tudjuk, hogy a modern társadalom és a modern civilizációk létezése előtt egy nagy, “elveszett” civilizáció megelőzte mindezt.

Ezt a gondolatot azonban erősen visszautasítja a mainstream régészet, amely kétségbeesetten megpróbálta elkerülni a megállapítások és elméletek sokaságát, mint pusztán a képzetlen emberek fantáziáját, mitológiáját és képzeletét. Világos bizonyíték van azonban arra, hogy még az ókori aztékok, inkák, maják, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk előtt léteztek más civilizációk.

A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk

A világ számos kultúrája mitikus földrészekről, elsüllyedt városokról és elveszett királyságokról beszél, amelyek meggátolták a felfedezés minden eddigi kísérletét. Lehetséges, ahogy ezek a titokzatos civilizációk jöttek és mentek, az idő múlásával tovább rejtőzködnek, amíg csak a modern régészet az AI segítségével majd fel nem fedezi őket. Az elfeledett területek, ha majd felfedezésre kerülnek, ősi struktúráik, rejtélyes hieroglifák és elfeledett műalkotások révén megvilágíthatják ősi kultúránkat.

Információ: A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk

Üdvözlet Kedves Látogató!

Most elindulunk egy időutazásra, emberi léptékkel nehezen felfogható időskála lesz amin utazunk.  Ahol nem évszázadok, évezredek, hanem 10-30 millió év egy beosztás. Nagy távolságok, méretek és hatalmas erők, csodálatos élőlények, helyszínek, valamit érdekes információk várnak ránk.

Térben és időben nagy utat fogunk megtenni a Föld születésétől egészen a távoli jövőig.

Információ: Időkapu | Múlt – Jövő

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 THANK YOU FOR VIEWING!