Tomiris királynő egyesíti a sztyeppén élő szkíta, masszageta törzseket a külső fenyegetés ellen
Tomiris legendája egy látványos kazah történelmi film, a legendás masszageta – szkíta – királynőről, aki legyőzte II. Kürosz perzsa király, az Óperzsa Birodalom alapítója hadseregét a Krisztus előtti VI. században.
A film elképesztően látványos, kalandokban bővelkedik. A vadregényes tájat nagyon szépen filmezték – a sztyeppétől a magashegységig mindent látunk, országimázsnak is beillik, hogy milyen változatosan szép ország Kazahsztán. A viseletet, öltözetet rekonstrukciók alapján készítették, a szakák csúcsos süvegétől kezdve a szkíta aranyemberig sok elem megtalálható benne.
A ruhadíszek, övcsatok, az íjak, a lószerszámok, a kis fonott pajzsok és az ünnepi fejedelmi ruhák – lényegében mindent meg lehetett csinálni a közel egykorú ábrázolások és a régészeti leletek alapján.
Az issyki Aranyember öltözete (Kr. e. 5. század) (Qazaqstan Ulttyq Banki, Almaty, Kazahsztán)
Bolat Zhandarbekov híres Tomiris című könyve 1991-ben jelent meg. Tomiris fiának (Spargap) temetését ő leírja, miszerint arany süvegben és arany csizmában lett eltemetve. Két nyaklánca volt, az egyik egy hatalmas tigris, a másik a kinyújtott szárnyú oroszlán képével. Spargap arany fülbevalót és nagy ezüst karkötőt viselt. Övének jobb oldalán egy értékes kardhüvely, a bal oldalán egy íj és egy nyilakkal teli tegez. Egy bronz pajzsot is mellétettek.
Éppen ezért feltételezik a kutatók, hogy az Issyki Kurgánban megtalált Aranyember (Golden Man) valójában Spargap volt, ám ezt számos kazah kutató cáfolja. Mások szerint ez az öltözet Tomirisé volt, ám ezt is sok kazah kutató cáfolja. Viszont mivel egy szaka (indo-szkíta) kurgánban találták meg, ezért nincs kizárva az, hogy Tomiris egyik leszármazottjának a csontjait találták meg.
Ez a film Hérodotosz, a nagy görög történész feljegyzései alapján készült, Tomirisről (i.e.5. század) a közép-ázsiai sztyeppéket uraló Szaka (szkíta) törzsek királynőjéről. Tomiris élete során megjárta a poklot és mennyeket, bátor, okos és gyönyörű nő volt. Egyesítve a szaka törzseket vált a sztyeppei népek nagy királynőjévé.
Tíz évvel azután, hogy i.e. 539-ben leigázta a babiloniakat, Kürosz figyelmét a birodalom északkeleti része felé fordította, hogy uralma alá vonja a masszagétákat. Nos, róluk azt mondják, hogy egy nagy és harcias nemzet, amely kelet felé, a napfelkelte felé, az Araxes folyón túl és az isszedoniakkal szemben lakik. Sokan szkíta fajnak tekintik őket. Hérodotosz nem az Araxes folyót említi, amely Törökország, Örményország, Azerbajdzsán és Irán országai mentén fut végig a Kaukázusban, hanem a Jaxartest, amely az Oxus folyótól északkeletre, az Aral-tótól keletre található.
Naplemente a Syr-Darya folyó felett, Kazahsztán. Az ókori görögökben a folyót Yaxartesnek (Jaxartesnek) hívják (Petar Milošević /CC BY-SA 3.0)
Valamivel azután, hogy Kürosz leigázta a babilóniaiakat, úgy döntött, hogy biztosítsa északi határait, valószínűleg a Saka által a Chorasmia szatrapiába irányuló rajtaütések miatt, erődök építésével. Az egyik ilyen erődöt Cyropolisnak hívták, és a Jaxartes folyón létesítették.
A portyázások azonban nem álltak le, és miért is hagyták volna abba? A nomádok még egy sor erőd megépítése urán is megtalálják a módját, hogy észrevétlenül áthatoljanak a határon. Kürosz mivel látta hogy ennek a problémának a megoldására két lehetősége van, először a diplomáciai megközelítést választotta: nagyköveteket küldött Tomyris királynőhöz, a masszírozó uralkodóhoz, „utasítással, hogy udvaroljon neki, úgy tett, mintha feleségül akarná vinni”.
Amikor a perzsa nagykövetek átkeltek masszagéták területére, és Tomiris rezidenciájához közeledtek, a nő minden bizonnyal saját követeket küldött ki, hogy megkérdezzék a perzsa nagyköveteket, miért jöttek. Ez valószínűleg azért volt, hogy ellenőrizzék a férfiak fegyvereit, és megkérdőjelezzék az ottlétük okát. Miután elmondták a küldetésüket, Tomiris, figyelembe véve amit mondtak rájött, hogy „az ő királysága volt, és nem ő maga, akinek Kürosz udvarolt”. Ahelyett, hogy a perzsa követektől hallotta volna „megtiltotta a férfiaknak, hogy közeledjenek”. Amikor a perzsa követek visszatértek és tájékoztatták Küroszt a válaszáról, a király összeszedte a seregét.
A perzsa birodalom i.e.500 körül
Kürosz a Jaxartes folyóhoz vezette csapatait, „és nyíltan kimutatta ellenséges szándékait; nekilátott, hogy hidat építsen, amelyen serege átkelhetett a folyón, és elkezdett tornyokat építeni az átjáróban használt csónakokra.” Miközben a perzsák biztosították átjáróikat a masszagéták területére, Tomiris küldöttei érkeztek, hogy átadják Kürosznak a következő üzenetet:
“A médek királya, ne erőltesd ezt a vállalkozást, mert nem tudhatod, valóban hasznodra válik-e, amit csinálsz. Elégedjetek meg azzal, hogy békében uraljátok saját királyságotokat, és hagyjatok minket uralkodni azokon az országokon, amelyek kormányzása a miénk. Mivel azonban tudom, hogy nem választasz meghallgatni ezt a tanácsot, mivel nem vágyódsz a békére és a csendre, gyere most ha annyira sóvárgól arra, hogy találkozz a fegyveres masszagétákkal. Vonuljunk vissza három napra a folyóparttól, és találkozzunk katonáinkkal? Vagy ha jobban szereted, ha a te oldaladon harcolsz velünk, vond sereged hátra egyforma távolságra a te partodon.”
Kürosz fontolóra vette ezt az ajánlatot, összehívta tanácsadóit, és megvitatta előttük. Mindannyian beleegyeztek abba, hogy „Tomirist átengedi a folyón, és csatát ad a perzsa földön”. Ennek az ötletnek azonban nem mindenki volt híve. A lüd Krőzus, aki jelen volt a vezérek gyűlésén, helytelenítette ezt a tanácsot, és kijelentette:
“Ami a jelen ügyet illeti, az én ítéletem ellentétes a többi tanácsadója ítéletével. Mert ha beleegyezel abba, hogy az ellenség belépjen az országodba, gondold át ez milyen kockázatot jelent! Ha elveszted a csatát, az egész királyságod elveszett. Mert bizony a masszagéták, ha megnyerik a harcot, nem térnek vissza otthonaikba, hanem előrenyomulnak a birodalmad államai ellen. Vagy ha megnyered a csatát, akkor sokkal kevesebbet nyersz, mintha a folyam túloldalán lenne, ahol esetleg még elérsz most egyből több győzelmet. Mert a te veszteséged ellen, ha legyőznek téged a saját talajodon, az övéket kell beállítani. Verd szét a seregüket a folyó túlsó partján, és azonnal benyomulhatsz országuk szívébe. Sőt, nem volna-e szégyen és tűrhetetlen, hogy Kürosz, Kambüszész fia csata előtt visszavonul, és átadja helyét egy nőnek?”
Ezért Kürosz egyetértett Krőzussal abban, hogy a legjobb lesz, ha a masszagétákkal szembenéznek az ő területükön. A perzsa küldöttek átadták az üzenetet Tomirisnek, és kijelentették, hogy „menjen vissza, és a király átkel a folyón”. Tomiris így összegyűjtötte erőit, és bevárta a perzsa hadsereget.
Krőzus tanácsára a perzsák átkeltek a Szír-darján, előbb csak egy napnyi járásra vonultak előre, és ott egy tábort építettek, amely csapda volt. Alig volt benne katona, viszont bőséges étel és főleg ital volt felhalmozva. Ezt követően visszavonultak a folyó túlsó partjára. A csel sikerült, Tomiris seregének a harmada megtámadta a tábort, levágta a kevés számú védőket, majd éktelen nagy lakomába, evés- ivás kezdtek, és annak rendje módja szerint el is álmosodtak, berúgtak.
Igy a visszatérő perzsák könnyedén végeztek az alvó, vagy éppen ébredező, ittas sereggel. Hérodotosz szerint sikerült elfogniuk a királynő fiát is, aki a sereg ennek a részének a vezére volt. Tomirisz ezt megtudva követséget küldött a perzsakirályhoz, a fia kiadatását és a háború befejezését javasolva. Viszont a legenda szerint a fia Szpargapiszész szégyenében öngyilkosságot követett el. Ezt megtudva Tominis bosszút esküdött és a teljes seregét a perzsák ellen vezette.
Ki volt Krőzus – és főleg II. Kürosz, és mit hozott létre eddig a csatáig?
Krőzust, Lüdia királyát hatalma tetőpontján érte utol a végzete, magasra jutott, nagyot zuhant. Szolón jövőbelátása beteljesedett.
Krőzus értesülvén, hogy II. Kürosz, az Óperzsa Birodalom megalapítója nagyatyja, Asztüagész, méd király trónját elfoglalta, birodalmát perzsa tartománnyá tette, mérlegelte, hadat indítson-e a perzsák ellen.
A végzettől vezérelve jósdákhoz fordult: „Menjen-e Krőzus háborúba a perzsák ellen…?” Két jósda majdnem azonos válaszáról emlékeznek a források: „Hadat víva a perzsák ellen, egy nagy birodalmat fog elpusztítani…” Ám azt nem közölték, melyik birodalmat. Krőzus úgy vélte, a perzsákét. Saját országa elvesztését számításba sem vette.
Újabb kérdéssel fordult a Delphoi-i jósdához: „Uralma sokáig áll-e fenn?” Püthia ekképp válaszolt: „Ha az öszvér lesz Média királya, akkor menekülj,… ne állj meg, és ne szégyellj gyáva lenni!” A jóslat hallatán Krőzus így okoskodott: „A médeken ember helyett soha nem uralkodik öszvér, így az utódai soha veszítik el az uralmukat.”
Krőzus rosszul értelmezte Püthia szavait, mert az öszvér a méd királylány és a perzsa szolga felemás nászból született II. Kürosz volt.
Krőzus hadai átkeltek a lüd-perzsa határfolyón, a Halison és betörtek az Óperzsa Birodalomhoz tartozó Kappadókiába. Ártatlan lakosokat hurcoltak fogságba, földjeiket elpusztították. II. Kürosz is támadásba lendült. Ptériánál csapott össze a két sereg. Hatalmas harc volt, mindkét oldalon nagy volt a veszteség, ám a csata eldöntetlen maradt.
Krőzus látván, hogy a serege kisebb, mint a perzsáké, visszavonult Szardiszba, a megerősített fővárosba. Egyiptomi, babiloni, spártai stb. szövetségeseihez követeket menesztett, hogy öt hónap múlva seregestül csatlakozzanak a seregéhez. Ostoba módon a perzsák ellen harcolt zsoldosait elbocsátotta, ezzel maga gyöngítette meg a haderejét. Gondolta, II. Kürosz nem meri támadni a lüd fővárost, hiszen egyetlen nép sem volt akkor Ázsiában a lüdnél férfiasabb és derekabb. Kiválóan használta az íjat. A csatában inkább a nemzeti fegyverét, a harci bárdot, vagyis a fokost és a hosszúnyelű dárdát részesítette előnyben.
Kürosz megtudta, hogy Krőzus elküldte a zsoldos katonáit, s még mielőtt a lüdiai sereg a szövetségesekkel együtt újra hadirendbe tudott volna állni megtámadta Szardiszt.
A főváros előtti szabad mezőn csaptak össze. II Kürosz Meghagyta a katonáinak ne öljék meg Krőzust. Mivel a híres lüd lovasoktól, összegyűjtette a tevéket és fegyveres katonákat ültetett a hátukra. Midőn csatára került sor, a tevék szagától a lüd lovak megbokrosodtak. A lovakról leugrált lüd katonák gyalogos támadását a perzsák visszaverték. Krőzus maradék hada a városfalak mögé menekült. Tizennégy napig tartó ostrom után esett el Szardisz. A vár bevételekor egy perzsa katona rárohant az előtte ismeretlen Krőzusra. Krőzus néma fia észrevette, és ijedtében visszanyerte a hangját: „Ember, ne öld meg Krőzust!” Azóta tudott beszélni a királyfi.
A lüd király elveszítette a fővárosát. Ő meg perzsa fogságba esett. II. Kürosz máglyát rakatott, és felvezettette rá Krőzust és 14 lüd ifjat, hogy győzelme jeléül feláldozza, továbbá meg akart győződni arról, hogy a lüdeket az istenük megmenti-e. (Ti. a perzsák vallása tiltotta a szentnek tartott tüzet ilyentén módon megszentségtelenítsék!)
Krőzusnak A máglyán eszébe jutottak Szolón szavai: „Senki sem mondható boldognak az élők között.” Pontosan úgy történt, ahogy a bölcs mondta: A nagy gazdagságból, a nagy magasságból a legnagyobb szerencsétlenségbe zuhant, ráadásul magával rántotta népét és országát.
Szolón neve hallatán II. Kürosz hiába akarta eloltatni a máglyát, nem sikerült. Krőzus észrevéve, hogy a perzsa király megváltoztatta a szándékát, Apollón napistenhez fohászkodott. Csoda történt. Az ég derült volt, szél sem fújt, hirtelen mégis nagy zápor kerekedett, s eloltotta a tüzet. Így menekült meg Krőzus és a 14 lüd ifjú a máglyahaláltól.
Kürosz felismerte, hogy a lüd király az istenek kegyeltje, s megkérdezte tőle miért indított hadat Perzsia ellen? Krőzus azt válaszolta, hogy a rossz végzete és a hellének istene ösztönözte a hadjáratra. Kürosz tisztelete jeléül maga mellé ültette. Krőzus megkérdezte tőle: Mit buzgólkodik itt ez a perzsa csapat? Mire a perzsa király így felelt: Városodat zsákmányolják, s elrabolják a kincseidet.”
Krőzus így szólt: „Nekem már semmim nincs többé, a tiedet viszik el. A perzsák szegények, elbizakodottak, ha megengeded, hogy zsákmányoljanak, aki legtöbbet viszi el, az lázad fel ellened. Szedesd el tőlük, amit magukkal hoznak! A tizedét ajánld fel Zeusznak, akkor a katonák nem háborognak!” Kürosz a meghódított városokba helytartókat ültetett. Nem sanyargatta a lakosokat, csak az évi adót kellett tetszésük szerint befizetni. De Paktüasz, a Szardiszban székelő lüdiai helytartó felkelést szított a perzsák ellen.
Kürosz midőn hírét vette, azt mondta Krőzusnak: „Téged, ki több voltál mint apjok, magammal hoztalak, de meghagytam a városaitokat és most csodálkozom a lázadásukon, ezért az összes lüdöt eladnám rabszolgának.”
Krőzus, hogy megmentse népét, így felelt: „Bölcsen szóltál, mégse add át magad … a haragodnak. Ne dúld fel ezt a régi várost, mely mind az előbbi, mind a mostani eseményekben ártatlan. Ezelőtt én voltam a tettes az én fejemre szállt a csapás. Most Paktyes a bűnös, őrá bíztad Sardist, őt büntesd meg! Bocsáss meg a lüdiaknak. Tiltsd meg hogy harczi fegyverekkel lássák el magukat; parancsold meg, hogy ruhájukra köpenyt öltsenek, magas csizmákban járjanak, gyermekeiket cythéra- és hárfajátékra és kereskedelemre tanítsák! Így csakhamar a férfiak asszonyokká válnak, semmiképp sem lesznek félelmetesek.”
Krőzusnak e tanáccsal kettős szándéka volt: Egyrészt, a perzsa nagykirály haragját elfordítani a lüdökről, mert az ilyen élet még mindig jobb a rabszolgaságnál, másrészt, hogy a népére pusztulást hozandó minden lázadásnak elejét vegye. II. Kürosz hallgatott rá. Lefegyverezte a lüdöket, elvette harci ménjeiket, felmentette őket a hadviselés alól. Így rövidesen elszoktak a fegyverektől, el a harctól. Idővel elfeledték a régi időket, őseik nagy tetteit.
A perzsa király megengedte Krőzusnak, hogy a jósdához forduljon: „Nem szégyelli-e az isten, hogy Krőzust háborúra ösztökélte?” Püthia így felelt: „A kiszabott végzet elől az istenek sem menekülhetnek. Krőzus ötödik elődje, Güges bűnéért lakol, ki kézre kerítette az uralkodást, bár nem illette meg.”
Krőzusnak megmaradt az élete. Vagyona egy részét megtarthatta. Lakhelye az Óperzsa Birodalom távoli részén fekvő Barka városa lett. Ott, ha nem is királyként, de királyhoz hasonlóan élhetett.
A Berlini múzeum kiállításán látható ábrázolás a halhatatlanokról
II. Kürosz multikulturális birodalmat hozott létre, amelynek négy fővárosa volt: Paszargadai, Szúza, Ekbatana és Babilon.
Bizonyos mértékű autonómiát adott a szatrapiáknak, ezek élén a satrapa állt, aki felügyelte a tartományt, és jelentett a királynak. Kürosz nemcsak megtartotta a birodalmát, de bővítette is. A terjeszkedést utódai is folytatták. A birodalom a sorkatonaságon és a beszolgáltatásokon alapult. Kürosz hódításaival egy új korszak kezdődött a birodalom életében, amely egy hatalmas szuperállam lett.
Birodalma folyton növekedett, végül magába foglalta Délnyugat-Ázsia és Közép-Ázsia jó részét, nyugaton Egyiptom határaitól és a Hellészpontosztól keleten az Indus folyóig terjedt, és ezzel addig sohasem látott méretű állam jött létre
Több vallású, nyelvű, nemzetiségű birodalmat hozott létre, amelynek a rendszere évszázadokig fennmaradt. Birodalmuk diplomáciai nyelve az akkád, az óperzsa és az elámi nyelv mellett az arámi volt.
Az emberiség számára az ezt következő tettei jelentettek nagy előrelépést. Felszabadította a rabszolgákat, kimondta, hogy minden embernek joga van megválasztani a saját vallását, és faji egyenlőséget hirdetett. Ezeket és egyéb rendeleteit egy agyaghengerre jegyezték fel akkád nyelven, ékírással.
Ezt a Kürosz-henger néven ismert ókori feljegyzést tekintjük ma a világ első emberi jogi okiratának. Az ENSZ mind a hat hivatalos nyelvére lefordították, és rendelkezései hasonlóak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első négy cikkéhez.
Stratégiai szinten is újat alkotott. Létrehozta az 10.000 katonából álló, Halhatatlanok nevű elit katonai egységet. Elrendelte egy postai rendszer létrehozását, amelyben postaállomások voltak.
Kürosz ismert arról, hogy a meghódított népektől technológiákat vett át, illetve vezetett be a birodalmában. Ezeknek nyomai például Paszargadaiban megtalálhatóak. Híres volt arról is, hogy szerette a kerteket, ezért egy hatalmas kertet alakított ki a fővárosban. A kertben sokféle növény és állat élt, a medencékben halak úsztak.
Sokan úgy tartják, hogy Kürosz még Nagy Sándornál is nagyobb történelmi személyiség volt, még Nagy Sándor is csodálta a perzsa királyt, fiatalkorában olvasta a Cyropaediát, melyben Xenophón Kürosz katonai hősiességét és a politikai szerepét írta le. Amikor a makedón király Kürosz sírjának leromlott állapotát látta, megparancsolta Arisztobülosznak, hogy állítsa helyre a sírt eredeti formájában
II. Kürosz perzsa király és Krőzus, Lüdia királyának sorsa párhuzamos, mind a kettőt hatalma tetőpontján érte utol a végzete.
Hősi énekeket és regéket idéző részletei ellenére általában Herodotos tudósítását tartják leginkább hihetőnek. Az itt következő szöveget (Historiai, i. 205– 208., 211–214.) – a csak perzsákra vonatkozó részeket mellőzve – Télfy János fordította. Az Araxes névvel illetett folyó e helyt nyilván a Iaxartes, azaz a Szír-darja.
— ” Volt pedig, férjének halála után, neje a Massagéták királynéja; kinek Tomyris volt a neve. Cyrus hozzá küldvén, megkérette azon ürügy alatt, hogy nőül akarja birni; de Tomyris megértvén, hogy ő nem kéri magát, hanem a Massagéták országát, eltiltotta a bejövettől. Cyrus pedig erre, a mint csele nem sikerült, Araxeshez nyomulván, nyilván rendezett hadjáratot a Massagéták ellen, s hidat is állitott a folyón, átjárásul a hadseregnek, s a folyón átkelendő hajókon tornyokat is épitett.
Mialatt ő ezen munkával elvolt foglalva, Tomyris hinököt küldvén ezt üzente: „Óh Médok királya! Szünj meg siettetni azt a mit siettetsz; mert nem tudhatod valjon javadra fog-e ez végződni. S fölhagyván ezzel, uralkodjál a magadéi fölött és legyen türelmed nézni uralkodásunkat azokon, a kiken uralkodunk. Azonban te nem akarandod használni e tanácsomat, hanem minden inkább, mint nyugodtan lenni. De ha te oly nagyon kivánsz megmérközni a Massagétákkal, rajta, hagyjad el a munkát, mely téged elfoglal behidalva a folyót, és miután mi három napi utra visszavonulunk a folyótól, kelj át országunkba; ha pedig minket akarsz inkább a tiedbe fogadni, tedd ugyan azt.”
Ezt hallván Cyrus, összehitta a Perzsák előkelőit, s egybegyűjtvén ezeket, előadta nekik az ügyet s tanácskozott velök, hogy mit tegyen. Ezek véleményei pedig ugyan egyben hangoztak össze, javasolván Tomyrist és seregét országukban bevárni. A lydiai Crösus jelenlevén és rosszalván e véleményt, az előadottal ellenkezőt javasolt. Ezen vélemények harczoltak egymással. Cyrus pedig elhagyván az előbbi véleményt s Crösusét fogadván el, megüzente Tomyrisnak visszavonulni, mivel ő átkelend hozzá. Az tehát viszavonult, a mint előbb igérte.
Cyrus előre indulván egy napi utig Araxes folyójától, teljesitette Crösus tanácsát. Erre Cyrus és a Perzsák seregének java visszavonulván Araxeshez s hátrahagyván a harczképteleneket, oda tör a Massagéták seregének harmadrésze, megölék Cyrus táborának hátrahagyottait, noha védelmezték magokat, s látván a készen álló ebédet, a mint hatalmukba keritették az elleneket, feküdve ebédeltek; s megtelvén étellel és borral, alvának. De a perzsák reájok törvén, számosakat közőlök megöltek s még többet fogságba ejtettek s egyebek között Tomyris királynénak fiát, a massagéták vezérét, kinek neve volt Spargapiz.
A nő hallván a tábor és fia körül történteket, hirnököt küld Cyrushoz, és ezt üzente: „Vérrel telhetlen Cyrus, ne büszkélkedjél ezen történt dolog miatt, mivel szőlőtőke gyümölcsével melylyel magatok megtelve ugy őrjöngtök, hogy lemenvén a bor testetekbe, fölmerülnek belőletek csunya szavak, mivel mondom ilyen bűszerrel megcsalva győzted meg fiamat, nem pedig csatában hadi erénynyel. Fogadd el tehát most tanácsomat, ki jól javaslok. Add nekem vissza fiamat; menj el bántatlanul e földről, miután a Massagéták seregének harmadrészét meggyaláztad. Ha pedig ezt nem teended, esküszöm a napra, a Massagéták urára, hogy bizony vérrel foglak jól tartani, ámbár telhetlen vagy.”
Cyrus ezen megüzent szavakat nem vette semmi tekintetbe. Tomyris királynénak fia pedig, Spargapiz, midőn a bor őt elhagyta s megtudta minő bajban van, kérvén Cyrust, hogy oldoztassék föl bilincseiből, ezt elérte. A mint pedig föloldoztatott, s mihelyt kezeinek ura volt, megöli magát. S ez ilyen módon hal meg. Tomyris, miután Cyrus nem hallgatott reá, össze- gyűjtvén minden erejét, megütközött Cyrussal. Ezen ütközetet tartom én a legtüzesebbnek mindazok közől, melyek barbár férfiak között fordulnak elő.
Egyébiránt értesülök, hogy ez igy történt: először, azt mondják, távol levén nyilaztak egymásra; azután, a mint nyilaik elfogytak, összecsapván lándzsák- és kardokkal viaskodtak; s hosszú ideig álltak ellen a harczolók, s egyikök sem akart hátrálni. Végre győznek a massagéták; s a perzsa had többsége ott veszett és a többi között maga Cyrus is meghal, miután öszvesen harmincz évig uralkodott, egynek hijával. Tomyris pedig megtöltvén emberi vérrel egy tömlőt, kerestette a perzsák halottai között Cyrus hulláját, s a mint megtalálta, fejét a tömlőbe mártotta. S gyalázván a holtat mondá: „Te engem, noha élek, és csatában meggyőztelek tönkre tettél, csellel fogván meg fiamat; én viszont, a mint fenyegettem, vérrel jól tartlak téged.”
Azon sok beszéd közől, melyek Cyrus életének vége körül keringnek; ez mondatott el nekem mint legvalószinűbb. — Herodotos (Historiai, i. 205– 208., 211–214.)
A zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tomiris a masszagéták királynője legendává vált.
A perzsa birodalom nem terjedt túl a Szír-darján aminek legfőbb oka az volt, hogy Tomiris egyesítette a sztyeppén élő szkíta, masszageta törzseket a külső fenyegetés ellen.
Tomiris megmutatta hogy egy kis nép, egy nő is lehet győztes az ókorban, nem mindig a nagy hadseregek és hatalmas birodalmak győznek.
Magyar nyelven itt nézhető meg a film: Tomiris – A sztyeppe királynője
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
Az időbeli közelség miatt a szkítáktól eltérően a hunokról jóval több forrás áll a rendelkezésünkre, melyeknek vizsgálata folytán a szkíta-magyar kapcsolathoz hasonló, de a tények sokasága miatt jóval nagyobb biztonsággal ki lehet jelenteni: a hunok kulturális-szellemi téren egyértelműen rokonai a magyarságnak, s nagy valószínűséggel az Árpád-féle honfoglalás uralkodó rétege genetikailag is a hunok vezető néptörzsének tagjai voltak.
Így teljes joggal illeszthetjük be a magyarság korai történetébe a hunok történetét is. A mi szempontunkból a huntörténet népünk történetének fényesebb lapjaira kívánkozik, noha a hunokról a modern nyugati történetírás általában kedvezőtlen képet fest, s negatívan ítéli meg a világtörténelemben játszott szerepüket is. Ám a következőkben meglátjuk, hogy ez korántsem felel meg a valóságnak.
Információ: Bátor senyőtől a catalaunumi csatáig, a hunok ősi történelme
Legendák nyomában
ARTHUR, MERLIN, EXCALIBUR, GUINEVERE, LANCELOT, AVALON, CAMELOT
A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A Nagy Vízözön, Atlantisz, Trója, Attila, Arthur király, Xuan Yuan császár, Maja civilizáció, stb. rejtélyes mondák évszázadok, sőt vannak amelyek 1500-2000 év óta foglalkoztatják az emberiséget, és a jelen kor kutatói is keresik a legendák eredetét. Mindig van egy alap, amire az idők folyamán ráépülnek, a legendák – amelyeket később az adott kor szerinti ideákkal bővítenek, módosítanak az utókor krónikásai.
De a legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető. Ma már egyre több új szemléletű régész, kutató komplex tudású csapatokkal dolgozik. Geológia, biológia, paleontológia, csillagászat, és a mesterséges intelligencia, valamint a legmodernebb technológiák alkalmazásának terén profi és magasan képzett szakemberekkel dolgoznak. Jó példa erre a mostani Dél-Amerikában folyó kutatásoknál alkalmazott LIDAR műholdas rendszer.
Ajánljuk szíves figyelmetekbe ezt aki blogot. Mindenkinek kellemes “régészkedést” és jó olvasást kívánunk! A PROFI szintű régészet is csodálatos dolog, főleg amikor a sok-sok éves kitartó kutató munkát siker koronázza, és rátalálnak a kutatók a keresett régi városokra, leletekre.
Információ: Legendák nyomában
A Sárga Császár az ókori kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója és hőse. A hagyományos kronológia szerint i. e. 2698-tól i. e. 2598-ig uralkodott.
Visszamegyünk az időbe kb. 4800 évet…. — sok mindenre megtanította az embereket, és utána a császár arany sárkányon távozott az égbe….. Milyen érdekes, Egyiptomban,, Dél-Amerikában..- Európában….mindenhol egy lény,, megtanítja az akkori emberiséget, létrehoz sok dolgot, és távozik sárkányokon, tüzes szekereken mind utána az az égbe….
Információ: Xuan Yuan, a nagy császár
Több ezer éve égő, soha ki nem alvó tüzek ijesztik és kápráztatják el az embereket ősidőktől fogva a Földön.
Információ: Öröktüzek a bolygón
Egy biztos: ezt ember nem építhette – vagy mégis?
A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact Marketing Network 