A Csendes Fal – Miért nem hagyhatjuk el soha a Naprendszert?
2006. január 19-én egy Atlas V rakéta indult a floridai Cape Canaveralból. Fedélzetén a New Horizons szonda, az ember által valaha épített leggyorsabb objektum volt. Kilenc évvel később elrepült a Plútó mellett, és jelet adott.
Jelenleg 58.000 kilométer/órás sebességgel halad. Húsz éve úton van.
A New Horizons körülbelül 78.000 év múlva éri el a legközelebbi csillagunkat, a Proxima Centaurit.
Ez nem elírás. Hetvennyolcezer év. A leggyorsabb űreszköz, a legjobb amit valaha építettünk, de fizikailag nem fog eljutni a célállomására. A fém addigra szétmorzsolódik.
Itt a Csendes Fal. Átlátszó, a fizika állandóiból áll, és a csillagközi utazás minden romantikája darabokra hullik rajta.
A kérdés nem az, hogy el akarjuk-e érni a csillagokat. A kérdés az, hogy a Világegyetem megengedi-e. És ha nem, mit jelent ez számunkra civilizációként?
A három lánc, ami itt tart minket.
Robert Zubrin, a marsi kolonizáció mérnöke és fő ideológusa, a Mars Társaság alapítója, életét azzal töltötte, hogy az emberiség többb bolygós fajjá váljon. A Marsra való repülésre vonatkozó számításai meggyőzőek, lelkesedése ragályos.
De még Zubrin is megáll egy pillanatra, amikor a csillagközi utazásról kérdezik.
Mert a Mars teljesen más kihívás, mint a Proxima. A Mars 225 millió kilométerre van. A Proxima 40 billió kilométerre. A méretaránybeli különbség ugyanolyan, mint egy lépés és egy világ körüli utazás között. Csak van azonban három tényező, amiért ettől még sokkal rosszabb, és bonyolultabb a különbség.
Három akadály. Mindegyik önmagában szinte leküzdhetetlen. Együtt Csendes Falat alkotnak.
Az első a biológia. A Földre teremtettek minket. 1G gravitáció, mágneses mező, egy meghatározott összetételű légkör – testünket az evolúció több milliárd éven át csiszolta ehhez a paraméterkészlethez. Az űr módszeresen öl minket: a sugárzás elpusztítja a DNS-t, a súlytalanság hat hónap alatt szivaccsá változtatja a csontokat, az elszigeteltség megtöri a pszichét. Az ISS-en ezzel rendszertelenül foglalkoznak – mert az állomás fél órányira van a Földtől. Egy csillagközi űrhajón teljesen lehetetlen megoldani.
A második az energia. Katherine Heimo, a Buffaloi Egyetem fizikusa kiszámította, hogy egy akár ezer tonnás hajónak a fénysebesség egy százalékára való felgyorsítása annyi energiát igényel, amennyit az egész modern civilizáció éves fogyasztással összevethetünk. Ez egy százalék. Egy negyvenéves repüléshez tíz százalék szükséges. “Nem egy olyan technikai problémáról beszélünk, amelyet egy jobb motorral meg lehetne oldani. Egy alapvető energiagátról beszélünk” – írta a csillagközi meghajtási koncepciókról szóló áttekintésében.
A harmadik az idő. Még ha az előző kettő akadályt megoldanánk, és a fénysebesség tíz százalékával repülünk, az út akkor is negyvenkét évig tart oda-vissza. Negyvenkét év egy kapszulában. Aztán száz év, mire a felfedezésekről szóló jel eljut hozzánk. Addigra a civilizáció, amely az expedíciót indította, a felismerhetetlenségig megváltozik. Ez nem kutatás. Ez egy monológ a mélységbe.
A szűrő, amit nem látsz.
Nick Bostrom, oxfordi filozófus és a Nagy Szűrő koncepciójának megalkotója nyersen megfogalmazta: valahol az egyszerű kémiától a galaktikus civilizációig vezető úton van egy akadály, amelyet szinte senki sem lép át. Különben a galaxis már rég benépesült volna.
A Nagy Szűrőt általában katasztrófaként ábrázolják. Atomháború. Klímaösszeomlás. Mesterséges intelligencia rohama.
De Bostrom elismer valami mást is: “A szűrő lehet, hogy nem egy esemény, hanem egy felismerés. A civilizáció elér egy pontot, ahol megérti az akadályok mértékét – és megáll.”
A felismerés.
A civilizáció a számokra néz – 78.000 év, az egész bolygó energiája, negyvenkét év egy kapszulában – és rájön: jelenlegi formánkban soha nem fogunk odaérni. Soha. És ez a felismerés vagy megöli a próbálkozás vágyát, vagy magát a kérdést változtatja meg.
Freeman Dyson, a Dyson-gömb koncepciójának kidolgozója és a csillagközi utazással komolyan foglalkozó fizikus, szentimentalizmus nélkül beszélt erről: “A csillagközi utazás lehetséges. De nem azoknak a biológiai lényeknek, akik ma vagyunk. Ez a feladat a nagyon távoli leszármazottainkra vár – vagy bármivé is válunk.”
A kulcsszó a “válni”.
Ami összeköti az összes akadályt minden különbség ellenére – biológia, energia, idő – mindhárom akadály ugyanarra a dologra mutat.
Az emberek jelenlegi formájukban nem csillagközi lények. Az evolúció a szavannára teremtett minket, majd alkalmazkodtunk a városokhoz, majd az orbitális állomásokhoz. De a csillagközi utazás egy minőségi ugrás, összehasonlítható az élet óceánból a szárazföldre való kiemelkedésével. Egy hal nem tud egyszerűen “jobban próbálkozni”, és a parton sétálni. Fejlődnie kell.
Ez nem vereség. Ez egy diagnózis.
És ebből a diagnózisból két teljesen különböző út következik.
Az első az, hogy a civilizáció erőforrásait pazaroljuk arra, hogy megpróbáljuk áttörni a falat jelenlegi formájában. A fizika története azt tanítja nekünk, hogy néha a falakat át lehet törni. De néha ezek a természet törvényeinek bizonyulnak, nem pedig technikai korlátoknak.
A második az, hogy újra kell gondolnunk magát a kérdést.
Egy gubó, nem pedig ketrec.
A Naprendszer hatalmas. Ez vigasztalónak hangzik, de tény, és a számok sokatmondóak. Csak a Kuiper-öv billiónyi objektumot tartalmaz. Az Oort-felhő majdnem egy fényévnyire nyúlik ki a Naptól. Csillagunk energiáját – 3,8 x 10²⁶ wattot – nem használjuk fel még egymilliárdrésznyi mértékben sem. A Kardasov-skálán alig érjük el az I. szint egyharmadát, 0.73. Rendszerünk plafonja olyan, mintha a horizontig sétálnánk.
Adam Frank asztrofizikus nagyon keményen fogalmaz: “Mielőtt a csillagokról gondolkodnánk, jó ötlet lenne megtanulni a saját házunkban élni. Van egy rendszerünk, amelynek erőforrásai több milliárd évnyi fejlődésre elegendőek – és ezt használjuk vázlatként.”
Egy hernyó nem tud repülni. Ezt élete végéig neheztelhetné. Ehelyett pillangóvá alakul – de ehhez először gubóvá kell válnia.
A Naprendszer lehet a mi gubónk. Nem egy börtön, ahonnan el lehet menekülni. Egy hely, ahol átalakulás történik.
Hogy milyen átalakulásról van szó, az már más kérdés. Talán megtanuljuk a tudatot nem biológiai gazdatestekbe átvinni. Talán mesterséges intelligenciával rendelkező szondákat hozunk létre, amelyek helyettünk repülnek a csillagok felé, és a “utódjainkká” válnak. Talán egyszerűen csak elég sokáig fogunk itt élni ahhoz, hogy a fizika olyan megoldást kínáljon, amelyet jelenleg nem látunk.
Dyson az utóbbit vallotta: “Egy több ezer éves civilizációnak összehasonlíthatatlanul több lehetősége van, mint egy száz évesnek. Az idő nem ellenség. Ez egy olyan erőforrás, amivel bőségesen rendelkezünk.”
Három ellenvetés – és őszinte válaszok.
– És Elon Musk? – A Mars az első lépés a csillagok felé.
A Mars egy csodálatos cél. De a Marstól a Proximáig a Mars ugyanolyan 40 billió kilométerre van, mint a Földtől. A több bolygót felvonultató űrhajók egy naprendszeren belül és a csillagközi utazás nem ugyanaz a szintű feladat, és különböző léptékű. Alapvetően különböző feladatok. Zubrin ezt mindenkinél jobban érti.
– Ezer év múlva a technológia megváltozik – és a Csendes Fal leomlik.
– Talán. De az általunk ismert fizikai fogalmak egyike sem mutat módot a fénysebesség megkerülésére vagy a gyorsuláshoz szükséges energia radikális csökkentésére. A warp-hajtóművek és a féreglyukak léteznek az egyenletekben, de ezekhez negatív energiájú egzotikus anyag szükséges – amit még senki sem figyelt meg. Ez nem csak érv ellene, hanem ez egy őszinte kép arról hogy hol tartunk most.
– Talán más civilizációk is sikerrel jártak – és mi is olyanok leszünk.
A Fermi-paradoxon mást sugall. Ha a csillagközi tágulás lehetséges és természetes lenne a fejlett civilizációk számára, a galaxis már rég benépesült volna. Nem olyan. A csend is adat.
A New Horizons szonda még mindig repül.
Jelenleg miközben ezt olvasod, óránként 58.000 kilométeres sebességgel halad a csillagközi térben – és sehová sem tart a csillagközi térben és időben. Ezer év múlva nagyjából ott lesz a mostani sebességével haladva ahol most. Mert a Proxima távolságának skáláján szinte egy helyben áll.
Ez nem ok a kétségbeesésre. Ez ok az őszinteségre.
Nem vagyunk csillagközi faj. Még nem. Talán soha nem leszünk – jelenlegi formánkban. Talán azok leszünk – valamilyen más létformában.
Egyelőre van egy rendszerünk nyolc bolygóval, kétszáz műholddal, billiónyi kisebb égitesttel és egy csillaggal, amely még ötmilliárd évig fog ragyogni. Ez elég minden olyan civilizációnak, amely nemcsak a távolba, hanem a mélységbe is képes ellátni.
Az égbolt csillagai nem célpontok, amelyeket el kell érni. Talán egyszerűen csak jelzőfények. Emlékeztetnek arra hogy milyen hatalmas az Univerzum – és hogy mennyi mindent nem értünk és nem tudunk még a saját világunkról.
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
III. TÍPUSÚ CIVILIZÁCIÓ AMELY A SAJÁT GALAXISÁNAK TELJES ENERGIÁJÁT HASZNOSÍTJA
Ez a középső szint, itt még nagyobb energia, technológia és tudás van a rendszerben. A III. típusú civilizáció energiakészlete nagyjából tízmilliárdszorosa a II típusúénak, így akár arra is képes lehet hogy tetszés szerint mozgasson bolygókat egyik bolygórendszerből a másikba, vagy akár teljesen új csillagokat alkosson.
Tehát míg az I. típusú civilizáció uralommal bír egy bolygó felett, a II. típusú pedig akár egy egész csillag felett, addig ez a szupercivilizáció gyakorlatilag már mindent tud az energiáról. Ennek köszönhetően a tér már nem lehet akadály nekik, ráadásul az energiafelhasználás minimalizálása és a teljesítmény növelése érdekében önmagukat is tökéletesíttették. Egy ilyen faj lehet, hogy kibernetikussá alakítja magát, de géntechnológiában mindenképp módosította a saját kódját.
Információ: III. Típusú Galaktikus Szupercivilizációk
II. TÍPUSÚ CIVILIZÁCIÓ AMELY A SAJÁT CSILLAGJÁNAK ENERGIÁJÁT TELJES EGÉSZÉBEN HASZNOSÍTJA
Nézzünk erre egy példát, mit is jelent ez az előző rövid mondat, és máris látni fogjuk a szintkülönbséget. Konkrétan itt arról van szó, hogy pld. a Föld esetében a Naptól nem csak a százalékos arányaiban nagyon kevés Földre érkező energia – hanem a Nap energiájának a 100%-a kerül hasznosításra. Tehát minden többi a Naprendszerben lévő bolygótól és holdjaiktól elvonják azt, azokon nem lesz többé napfény – csak a sötétség és a hideg.
Amennyiben kettő, vagy három csillag van más csillagrendszerekben akkor talán az egyiket meghagyják. Reméljük ez a típusú civilizáció nem vetődik ide sem a Tejútrendszerből – sem más galaxisból. Szerencsére a Naprendszer galaktikus léptékben nagyon kicsi, és a Nap is apró és halvány a többi hatalmas, fényes csillaghoz képest.
Információ: II. Típusú Galaktikus Szupercivilizációk
IDEGEN LÉTFORMÁK – IDŐTLEN GALAKTIKUS SZUPERCIVILIZÁCIÓK
Ha a Föld négy és félmilliárd éves létezését 24 órába sűrítenénk, 10.000 év leforgása egyetlen másodperc töredékének felelne meg. Ezt az analógiát követve az idő amit az emberiség eddig a Földön töltött úgy maximum fél percet tenne ki.
Tulajdonképpen ha találkoznánk egy V. típusú civilizációval, lehet hogy az annyira meghaladná az elménket, hogy fel se fognánk, hogy egy másik élőlénnyel állunk szemben. Ha pedig a VI. típusú civilizációt nézzük akkor az már ahhoz hasonló ahogyan az isteneket elképzeljük, már nem csak a tér-idő ura hanem teremteni is tud.
Induljunk el a fenti rövid bevezetés után, és nézzük meg – egyáltalán hogyan lehet elképzelni gondolati síkon – hogy milyenek is lehetnek az olyan ( számunkra időtlen, ősidőktől létező ) idegen létformák amelyek már több százezer, de akár több millió éves szupercivilizációk.
Nem 24 órából fél perc, hanem több óra. Sok-sok óra, akár 4-5, de akár 10 óra is lehetséges a földi analógiához képest.
Fél perc aránylik az 5-10 órához, brutális különbség, főleg ha nem lineáris, hanem exponenciális fejlődésben gondolkozunk, mert egy adott technológiai szint elérése után az utóbbi törvényszerű.
Ha csak a földi robot evolúció – önmagukat fejlesztő és sokszorosító robotok, és a nanotechnológia jövőképét vesszük alapul, már az is megdöbbentő változásokat hoz majd a bolygón még ebben az évszázadban. Amely időtartam a galaktikus idővonalon, mint léptéket tekintve szinte nem is mérhető.
Információ: Idegen Létformák – Időtlen Galaktikus Szupercivilizációk
IDEGEN VILÁGOK HANGJAI
Félelmetes – különleges – egyedi hangok. Tegyünk egy rövid körutazást és hallgassuk meg az idegen világok által kibocsájtott rezgéseket, a bolygók és csillagok zenéjét.
Megalkotott a NASA olyan speciális eszközöket, melyekkel észlelni tudta, és azt követően az emberi fül számára is hallható módon lejátszhatóvá tette a bolygók és a csillagok által kibocsátott elektromágneses rezgéseket.
A világűrben elektromágneses rezgések formájában létezik a hang. Speciális berendezések segítségével a NASA űrszondái plazma hullám antennákat használtak, hogy rögzítsék az emberi hallás teljes tartományán belüli rezgéseket.
A rögzített hangok a napszél, az ionoszféra és a planetáris megnetoszféra töltött elektromágneses részecskéinek kölcsönhatásából származnak.
Információ: Idegen Világok Hangjai
A TELEPORTÁCIÓS PARADOXON
Tegyük fel, hogy a teleportáló pontos másolatot készít rólad a célállomásodon, és megsemmisíti az eredetit. Mindenki más szemszögéből nézve egyszerűen elmozdultál. De a te szemszögedből? Valószínűleg meghaltál, és valahol egy pontos másolatod jelent meg rólad, azt gondolva, hogy te vagy az. És ez a másolat meg lesz győződve arról, hogy a teleportáció sikeres volt. Könnyű azt mondani,- él!
De mi van akkor ha a teleportátor elromlik, és nem pusztítja el az eredetit? Hirtelen két “te” marad – mindkettő azonos emlékekkel, és személyiségjegyekkel. Melyik az igazi te? Mindkettő? Egyik sem? Ez abszurd! Olyan abszurditás, amely magából a teleportáció másolásként való fogalmából fakad.
Vagy talán ez az egész vita értelmetlen? Végtére is, sejtek szintjén folyamatosan megújulunk. Néhány év múlva egyetlen olyan molekula sem marad a testedben, ami most van. Tehát talán mindannyian múltbeli önmagunk teleportált változatai vagyunk, a folytonosság illúziójában élve.
Információ: A Teleportációs Paradoxon
AZ IDŐUTAZÁS LEHETSÉGES
Az időutazás nagyon nehéz és bonyolult téma, már az alapoktól kezdve több szempontból is.
– Időhurok
– Kvantummechanika
– Intergalaktikus utazás
– Civilizációk technológiai fejlettsége I-VI
– Szimulált világok
– Multiverzum
– Párhuzamos univerzumok
A jövőben megváltoztatott események akkor maradhatnak érvényben, ha az időutazó indulása után változtatják csak meg a jelenünket – a jövő múltját, mert, ha az indulás előtti múltat változtatják meg, akkor a jövőbe való indulás esetleg okafogyottá válik és nem indul el az utazó. A “nem indulás” következtében viszont nem változik meg a jelenünk, ezért az utazó mégis elindul. Kőr bezárul és addig tart, amíg a változás semmissé teszi az indulás okát.
A múltba utazásnál ugyanaz a kőr alakulhat ki, de a hatása elképzelhetetlen méreteket ölthet. Ezért az időutazás működtetői valami nagyon hatékony biztosítékot találhattak ki még az időhurok feloldására is.
Információ: Az Időutazás Lehetséges
SZIMULÁLT VILÁGOK
A Mátrix alapkérdése – ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra hogy átverje az emberi agyat, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk éppen most nincs átverve?
Ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.
Olyannyira valószínű hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll.
Ez pedig akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az hogy a világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek.
Információ: Szimulált Világok
EMLÉKEK A JÖVŐBŐL
A mesterséges intelligencia (AI) átlépte a kritikus küszöböt: az önreplikációt.
Emberi beavatkozás nélkül az AI-modellek ma már képesek reprodukálni magukat, ami aggodalmat kelt a szélhámos mesterséges intelligencia lehetőségeivel kapcsolatban.
A kutatók két fejlett mesterséges intelligencia rendszert teszteltek, a Meta Llama31-70B-Instruct és Alibaba Qwen2.5-72B-Instruct rendszerét, és azt találták, hogy a kísérletek 50%-ában, illetve 90%-ában sikeresen klónozták magukat.
Ez a képesség egy kritikus “vörös vonalat” jelöl az AI-fejlesztésben, ami arra utal, hogy a mesterséges intelligencia az emberi ellenőrzésen kívül is szaporodhat.
A tanulmány két forgatókönyvet vizsgált: az egyiket, ahol a mesterséges intelligencia önmagát replikálja, hogy elkerülje a leállást, a másikban pedig a replikáció folyamatos láncban történik, kiemelve az AI előre nem látható fejlődését.
Míg a kutatás szakértői értékelésre vár, eredményei határozott figyelmeztetésként szolgálnak az ellenőrizetlen mesterségesintelligencia fejlesztés kockázataira.
Az önreplikáló mesterséges intelligencia következményei messze túlmutatnak az elméleti aggályokon. Ezek a modellek dinamikus problémamegoldó képességet mutattak be, megváltoztatva a rendszer funkcióit, hogy biztosítsák fennmaradásukat.
A kutatók olyan viselkedéseket figyeltek meg, mint például az ütköző folyamatok leállítása, a rendszerek újraindítása és a hiányzó fájlok keresése – amelyek az autonóm problémamegoldásra emlékeztetnek.
A tanulmány szerzői azonnali nemzetközi együttműködést sürgetnek az irányítatlan mesterséges intelligencia replikáció elleni biztosítékok kialakítása érdekében.
Mivel az AI példátlan ütemben fejlődik a szakértők hangsúlyozzák, hogy ezeknek a kockázatoknak a megértése és mérséklése kulcsfontosságú, mielőtt az önreplikáló AI rendszerek visszafordíthatatlan valósággá válnának.
Információ: Emlékek A Jövőből
Save the Planet Earth! Business Opportunity | Innovations & Future Technology
Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies
NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact Marketing Network 