A szonda radarműszere, MARSIS (Mars Advanced Radar for Underurface and Ionosphere Sounding) 2018-ban egy földalatti víztározót tárt fel, amely mintegy 1,5 km mélyen van a jég alatt.

Most több adat figyelembe vételével és más módon történő elemzésével, három új tavat fedeztek fel.  A becslések szerint 20-szor 30 kilométeres, a jeges felszín alatt 1,5 kilométerre lévő sósvízű tó mellett három kisebb, különböző méretű víztestet fedeztek fel, melyek a nagy tótól függetlenek.

Úgy gondolják, hogy a víz nagyon sós ahhoz, hogy hideg hőmérsékleten is folyékony maradjon. A Mars egykor melegebb és nedvesebb volt, a víz átfolyt a felszínen, hasonlóan a Föld korai szakaszához. Bár ma nem lehetséges, hogy a víz a felszínen stabil maradjon, az új eredmény megnyitja annak lehetőségét, hogy az ősi tavak teljes rendszere létezhet a marsi talaj alatt, melyek talán több millió, vagy akár milliárd évesek.

Ideális helyek lennének a Mars életének bizonyítékainak felkutatásához, bár nagyon nehezen elérhetők. A Föld felszínén víz alatti tavak is ismertek, mint például az Antarktiszon található Vosztok-tó. Különleges ökoszisztémákat rejthetnek magukban, hasznos analógiákat kínálva az asztrobiológusok számára annak feltárására, hogy az élet hogyan maradhat életben extrém környezetekben.

A földi Antarktiszon a hetvenes években fedezték fel az első felszín alatti tavakat, amelyekből közel 400 ismert. A legnagyobb a Vosztok-tó, amely 240 kilométer hosszú, 50 kilométer széles és több száz méter mély, s 4 kilométerrel a felszín alatt helyezkedik el. A tó a felszíntől több millió éve elzártan létezik, ezért a Naprendszer ismert jeges holdjain – a Jupiter körül keringő Europán vagy a Szaturnusz körül keringő Enceladuson – található felszín alatti vizekben fellelhető élet analógjának tekintik

A Mars radaradatainak elemzéséhez használt technikák hasonlóak az antarktiszi, kanadai és grönlandi szubglaciális tavak vizsgálatához.

A Sebastian Emanuel Lauro, a római Roma Tre Egyetem tudósa vezette kutatócsoport hasonló módszert alkalmazott, mint amelyet a Földön is használnak, hogy feltárják a Déli-sarkvidék és a kanadai sarkvidék rejtett tavait. Felfedezéseik több mint 100 radarmegfigyelésen alapulnak, melyeket a Mars Express 2010 és 2019 között végzett. Az űrszondát 2003-ban indították útnak.

Ezek a potenciális víztestek mind növelik annak esélyét, hogy a Marson, vagy a Mars belsejében mikrobiális élet lehet. A só magas koncentrációja valószínűleg megakadályozza, hogy megfagyjon a víz. A Mars déli sarkpontjánál a felszíni hőmérséklet a becslések szerint mínusz 113 Celsius-fok, mely a mélységgel egyenes arányosságban fokozatosan melegszik.

A víztestek biológiai szempontból érdekesnek tűnnek, „a jövőbeli Mars-misszióknak célpontja lesz ez a régió” – emelték ki a tudósok.

A felfedezést a Földön is alkalmazott, úgynevezett felszín alá behatoló radar módszerrel tették, rádióhullámokat kibocsátva a magasból, a Mars esetében egy űrszondáról. Mint a szakember magyarázta, a felszín alá behatoló rádióhullámok az ott található kőzetekről eltérően verődnek vissza, függően azok anyagától, szerkezetétől és egyéb jellemzőitől. Így a szilárd és a folyékony, illetőleg a jég és a folyékony határterületek visszaverődési erősödést okoznak, és ezeket észlelték a vizsgálatok során, megtalálva a folyadéktesteket.

Ott maradt, vagy ott keletkezett?

Nagyjából négymilliárd éve a Mars meleg és nedves planéta volt, csakúgy, mint a Föld. A vörös bolygó azonban azzá a sivár és száraz világgá változott, ahogyan ma ismeri a tudomány.
A felfedezés egyik fő kérdése, hogy a jégporréteg alatt megtalált cseppfolyós víz vajon ott maradt valamikortól, vagy pedig ott keletkezett-e helyszíni megolvadással. Mindkettő lehetséges tekintve hogy a Földön is vannak jég alatti tavak, az antarktiszi vagy a grönlandi jégpajzs, továbbá Izland jeges területein, ahol szintén változatos, többféle a keletkezésük.

A Marsnál az a feltételezés, hogy a maitól eltérő éghajlati időszakban ezen vidékek felszínén sós üledékek halmozódtak fel, és erre rakódott rá a jég és a por, majd ennek az alján, ahol az említett sós réteggel érintkezett a jégréteg, megtörtént az olvadás. Egy mélyről induló vulkanikus fűtés segíthetett az olvadásban, ami kialakította a tavakat.

A kutatási témával kapcsolatos újabb eredményeket a kínai Tianwen–1 küldetés hozhat, amely 2021 februárjában érkezik a vörös bolygóhoz, és amellett, hogy a felszínre is indít szondát, szintén képes lesz felszín alatti radarméréseket végezni, 400 kilométeres magasságból.

Nézzünk szét a Mars több más területén is

Fénylő sarki jégsapkák és a rozsdaszín felszín felett gomolygó felhők mutatják, hogy a Mars ma is egy dinamikusan változó, saját időjárással rendelkező bolygó.

A fénykép meglepő részletességgel mutatja meg a bolygót: a jobb oldalon látható sötét régió például a Syrtis Major Planitia, az egyik első marsi képződmény, amit a csillagászok azonosítani tudtak, még a 17. században. Ma már tudjuk, hogy egy hatalmas, inaktív pajzsvulkán, amelynek csúcsát, ahogy a képen is látszik, délutánonként vastag felhőpárna koszorúzza.

A Syrtis Majortól délre fekvő ovális képződmény a Hellas Planitia medence. A több mint 1700 kilométer széles, 8 kilométer mély kráter egy 3,5 milliárd évvel ezelőtti aszteroidabecsapódás során keletkezett.

A felvétel közepén látható, hatalmas narancsszínű terület az Arabia Terra: az északi féltekén fekvő, nagy kiterjedésű síkföld, helyenként több mint 4500 kilométer széles, és a bolygókutatók szerint a Mars egyik legrégebbi területe. Az erősen lekopott síkföldet kráterek és kanyonok tarkítják, amelyek közül több egészen a jóval távolabbi alföldekig vezet.

Az Arabia Terrától délre, az egyenlítővel párhuzamosan fut kelet-nyugati irányban a Sinus Sabaeus és a Sinus Meridiani. Ezeket a területeket sötét vulkanikus kőzet és homok borítja, és már az első bolygókutatók térképein is szerepelnek.

A déli sark felett kiterjedt felhőtakaró látható. Mivel a Mars északi féltekéjén éppen nyár van, az ottani sarki jégtakaró is jelentősen visszahúzódott.

Három fő látnivaló a bolygón, amit életében minden marslakónak, vagy űrturistának legalább egyszer meg kell látogatnia – csodálatos helyek!

1. Korolev-kráter

A 81,4 kilométeres Korolev-kráter délre fekszik a Mars északi pólusát körbevevő dűnerendszertől (Olympia Undae). A krátert szinte a pereméig jég tölti meg egész évben.

A Földhöz hasonlóan a Marson is vannak évszakok. És a melegebb évszakok folyamán a jég visszahúzódik – éppúgy, mint a Földön. Azonban a Korolev-kráter amelyet egy hatalmas meteoritbecsapódás hozott létre a Mars távoli múltjában, bizonyos szempontból kivételt jelent.

A kráter egyfajta hidegcsapdaként működik, amely a környezeténél jóval tovább őrzi a hideget. A kráter nagyon mély, az alja 2 kilométerrel lejjebb van a pereménél. A kráter aljáról 1,8 kilométer vastag és 60 kilométer átmérőjű vízjégkupola emelkedik ki, amely sosem olvad el az évszakok folyamán.

Az európai csillagászok a műholdfelvételek alapján egy berepülős videót tettek közzé a kráterről. Az alkotást nézve így olyan érzése támadhat az embernek, mintha a Marson repülné körbe a bolygó jeges kráterét.

A videót utólagos szerkesztéssel tették olyanná, ahogy látszik, és igen sok munka volt vele. A vörös bolygó környékén állomásozó szatelit, a Mars Express nélkül eleve nem lehetett volna lehetőség elkészíteni, hiszen a látottakat elsősorban ennek a műszernek, és különleges sztereokamerájának, a nagyfelbontású HRSC-nek köszönhetjük.

A 3D-s kép megjelenítéshez a HRSC adatait topográfiai információkkal bővítették ki, hogy a videóban megjelenő elemek pontosan ott helyezkedjenek el, ahol azok a valóságban is megtalálhatók. Ha az ember előbb-utóbb kolonizálja a Marsot, ez a terület valószínűleg népszerű turisztikai célpont lesz.

2.Valles Marineris

A Valles Marineris egy kanyon a Marson, kb. 4500 km hosszú, 7-10 km mély és átlagban 50-200 km széles, ami egy 600 km széles mélyfölddel egyesül. Ez a Naprendszer legnagyobb kanyonja. Nagyjából kelet-nyugati irányú, az egyenlítő alatt helyezkedik el. Összehasonlításképpen: a Föld legnagyobb kanyonja, a Grand-kanyon 800 km hosszú, 30 km széles és csak 1,8 km mély. A fehér vonallal ábrázolt terület pedig az USA mérete.

Valamint…ha ezekben valaha víz folyt, nos akkor ezek a vízkiáramlási csatornák a Marson 1.000-szer nagyobbak, mint az Amazonas.

Nézzük meg ezt a rövid videót is, 2:20-tól érdekes elméletet fogunk látni. És még ezt a látványosságot is felülmúlja majd a harmadik látnivaló a Marson….

3. Olympus Mons

A Mauna Kea és a Mount Everest is eltörpül a Naprendszer leghatalmasabb hegye, az Olympus Mons égbenyúló orma mellett. Ha a Földön állna ez a hatalmas pajzsvulkán, a csúcsa a földi sztratoszférába nyúlna ( 21 km. ) – kétszer olyan magasra, mint ahol a földi utasszállító gépek repülnek.

Nemcsak a magassága, hanem az alapterülete is hatalmas. A Naprendszer vulkánfejedelme az alapjánál 550-600 kilométer átmérőjű. Ha a hegyet például Franciaország közepén helyeznénk el, az ország területét majdnem lefedné.

Az Olympus Mons a legnagyobb ismert hegy a Naprendszerben, a Marson a Tharsis-régiótól, és a “három nővértől” nyugatra fekszik.

A Mars lenyűgöző látványosságai közé tartoznak a hatalmas pajzsvulkánok, amik egyúttal a Naprendszerben a legnagyobb hegységek. Mivel a Marson majdnem háromszor kisebb a gravitáció, mint a Földön, ezért az Olympus Mons-on kívül több olyan hegy is van, amely a Föld magaslatait meghaladja.

A  Tharsis régióban, az Olympus Mons alatt  további három, egymástól egyenlő távolságra fekvő  óriásvulkán, az Asraceus, a Pavonis, és  az Arsia Mons található, igaz hogy ezek magassága „csak” 15 000 méter körüli.

A három vulkán egy valamivel több, mint 1500 kilométeres láncot alkot, egymástól egyenlő 700 km-es térközzel.

Mitől növekedhetett ilyen óriásira, a Földnél jóval kisebb Marson hogyan létezhet egy ekkora hegy?

A Marson nincsennek lemeztektonikai folyamatok azaz egy-egy kéreg alatti vulkáni forró pont, a hosszú évmilliók során nem mozdult el, így a vulkán aktív időszakában a láva is mindig ugyanott ömlött ki, folyamatosan építve a tűzhányót.

Az Olympus Mons marsi időskálán mérve fiatal hegynek számít, keletkezését mintegy 30 millió évvel ezelőttire teszik a bolygógeológusok. 

A Mars Express űrszondának 2004-ben a vulkán oldalán sikerült olyan megdermedt lávafolyásokat azonosítani, amelyek legfeljebb 2 millió évesek. Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy valamilyen minimális posztvulkáni tevékenység még napjainkban is folyhat az óriásvulkán mélyén.

Az Olympus Mons csúcsát egy 90 kilométer széles kaldera uralja, hat egymást fedő kráterrel.  A hatalmas kalderába először 2004 februárjában sikerült belenézni, az Európai Űrügynökség (ESA) első Mars szondája, a Mars Express jóvoltából.  A kutatók becslése szerint a hatalmas vulkánt évmilliók alatt körülbelül 100 ezer kitörés építette fel jelenlegi magasságára.

Az Olympus Mons azért őrizhette meg szinte maradéktalanul az eredeti struktúráját, mivel a rendkívül ritka légkör és a felszíni víz hiánya miatt a Marson minimális az erózió.

Most pedig kapaszkodjunk fel erre az óriási vulkánra a Marson, amely 21 km magassággal és sok országhoz hasonló területtel a Naprendszer legmagasabb hegye.

Tehát milyen lenne megmászni ezt a vulkánt? Mit látnánk? Nézzük meg a videót, hogy megtudjuk.

Kis kirándulásunk lassan véget ér, még nézzük meg Gale-kráternél a gyönyörű szép kék naplementét a vörös bolygón. A NASA Curiosity roverje készítette ezt a fotót a misszió 956. marsi napjának (sol) végén.

Küldhetünk egy üdvözlő képeslapot is, valamint tekintsük meg  az időjárás jelentést.

Az éjszakai fagyos körülmények sokkal rosszabb időjárást okoznak, mint ahogy azt korábban gondolták. A mélybe zuhanó marsi minimum hőmérséklet kedvez a hóviharok kialakulásának. Ez veszélybe sodorja, megnehezítheti a jövendőbeli Mars expedíciókat. Ezek az éjszakai hideg hőmérsékletek óriási viharokat generálnak, amivel eddig senki nem számolt.

A kutatók új, kisebb térbeli felbontású modellekkel vizsgálták a Mars időjárását és sikerült hóviharokat és felhőképződési folyamatokat modellezniük. A korábbi globális modellekben nem szerepelt a felhőképződés, turbulencia és a vízpára szerepe a légkörben.

A fagyott jégfelhők 10-20 km-es magasságban úsznak a bolygó felszíne felett és melegen tartják a felszínt, mint egy üvegházban. De amint a Nap lemegy, a hőmérséklet zuhanni kezd a felhők belsejében. A hideg levegő lesüllyed és találkozik a a felszínről felszálló meleg levegővel. ez olyan szeleket hoz létre, ami magával hozza a hópehelyhez hasonló fagyott felhőrészeket.

Már 2008-ban észrevették, hogy a sarkok közelében hó esik. Kiszámították, hogy 4 órába telik egy hópehelynek 1-2 km-t esni a marsi légkörben, aztán elpárolog.
A turbulens széllel azonban a hópelyhek igen veszélyesek tudnak lenni. Ha a felhő elég közel van a felszínhez, akkor akár a hótakaró meg is maradhat.

Bár földi körülmények között a Marson mérhető szélsebesség csak mérsékletnek mondható, a vörös bolygó vékonyabb légköre felerősíti a turbulens mozgásokat, ami a Marsra szállás robotikáját jelentősen megnehezíti.

Azt is felfedezték, hogy a Mars légköre speciális mozgásokat végez. A légköri keveredés során a vízgőz a felsőbb rétegekbe kerül, ahol könnyen elszökhet az űrbe. Ez a magyarázata annak, hogy szökik el a légköri víz, és hogyan képez a sarkok környékén felhőket.

A Mars az intenzív porviharairól is híres, amelyek a kis tornádóktól kezdve az egész bolygószintű jelenségekig terjedhetnek. Ez utóbbiak egybeesnek azzal, hogy a marsi szelek a port a légkörbe fújják, aminek következtében a Naptól felmelegedik. A melegebb porral töltött levegő megemelkedik és a szél megerősödik, és akár több ezer kilométer szélességű viharokat hozhat létre, amelyek hónapokig tartanak. Amikor ekkorák lesznek, valójában eltakarják a felszíni terület nagy részét a kilátástól.

Aurorákat is észleltek a Marson, amelyek szintén a mágneses mezők és a napsugárzás kölcsönhatásának eredményei. Míg a Marsnak csak kevés magnetoszférája van, a tudósok megállapították, hogy a múltban megfigyelt aurorák egy olyan területnek felelnek meg, ahol a legerősebb mágneses mező a bolygón található. Erre a következtetésre jutottak miután a kéreg mágneses rendellenességeinek térképét elemezték, amelyet a Mars Global Surveyor adataival állítottak össze.

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg a Titánt is!

A Szaturnusz legnagyobb holdja jobban hasonlít a Földhöz, mint gondoltuk. A Titán roppant érdekes hold, különösen vastag légköre egyedivé teszi Naprendszerünk összes holdja között. A Földet leszámítva az egyetlen test a Naprendszerben, melyen nagy mennyiségű folyadék található. A Titán felszínén ugyanakkor víz helyett folyékony szénhidrogének találhatóak. Egyértelmű, hogy sokféle szerves kémia zajlik a holdon, emiatt is tagadhatatlanul kíváncsivá teszi a kutatókat.

Információ: Titán Misszió 2034 | Felszínen – Tengerben – Levegőben

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 THANK YOU FOR VIEWING!

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.