Űrflotta Irányelvek | Navigare necesse est, vivere non est necesse

hajoro

Cnaeus Pompeius Magnus római hadvezér és politikus bizonyára sosem gondolta volna, hogy kétezer év múlva is idézhetik majd mondását amellyel a Szicíliából Rómába gabonát szállító hajósokat buzdította, hogy a viharos idő ellenére is hajózzanak ki a kikötőből. A teljes mondat így szólt: „Navigare necesse est, vivere non est necesse”, azaz „Hajózni muszáj, élni nem.” Ez a jól ismert szólás azonban még ma is kiválóan alkalmazható a tudomány világában, a kutatásokban és a felfedezésekben egyaránt.

columbus

De menjünk tovább, időben már a XV. században vagyunk, I. Izabella kasztíliai királynő uralkodásának közepén. Amikor is 1481. december 26-án a mórok támadása a Kasztília és Granada közötti fegyverszünetet megtörte, tíz éves, komoly költségekkel járó háború kezdődött, és ez meghatározta az ország mindennapjait.

Talán ezért utasították el elsőre azt a genovai tengerészt is, aki 1486 januárjában Kínának és az „Indiáknak” az Atlanti-óceánon történő elérését ajánlotta.

Izabella szívesen támogatta volna Kolumbusz törekvéseit, ám az államkincstár üresen tátongott. Amikor 1491-ben a mórok hatalma meggyengült és a reconquista befejeződött, a Hispániai-félsziget felszabadult a 711-ben kezdődött mór uralom alól.

Ekkor vették elő újra Kolumbusz Kristóf grandiózus tervét, és 1491-ben a királynő a saját ékszereit zálogosította el, hogy a férfi három hajóval elindulhasson az ismeretlen felé. Döntése Amerika felfedezésével és a további expedíciókkal, valamint az ezekből származó bevételekkel felvirágoztatta az országot.

hajoharom

Férjével politikai és vallási szempontból is egyesítették Spanyolországot, és egy erős, központilag irányított országot hagytak maguk után. Az Újvilág felé pedig megindultak az egyre nagyobb és modernebb hajózó flották, majd rövid idő múlva már több más európai országból is. A folyamat megállíthatatlan lett, egyre gyorsult, és új felfedezéseket, valamint gyors technológia fejlődést hozott a világnak.

energyhusz

Egy újabb ugrással már a XXI. század 2030-as éveiben vagyunk, modern hajók szelik át az óceánokat. És most már nem a bolygón, hanem a világűrben indulnak majd útnak a felfedező flották, de ezek már űrhajók. Más közeg, más dimenziók, rendkívül nagy távolságok térben és időben, amelyek várnak az emberiségre. És amelyeken át az utazásokat ugyanúgy meg kell tenni az ismeretlenbe oda és visszaúton egyaránt majd, mint annak idején az óceánokon, mert a felfedezések új korszaka következik.

Űrflotta Irányelvek|Navigare necesse est, vivere non est necesse

milky,

A helyzet hasonló, mint annyiszor már a bolygón az emberiség történelme során. Most is egy új, ismeretlen dolog, nehéz feladat következik. Szintén sok pénz, valamint az adott korszakban elérhető, legmagasabb szintű technológia és rendkívül nagy emberi teljesítmény szükséges a sikeres küldetésekhez.

planetgalax

ÁLTALÁNOS IRÁNYELVEK A LEENDŐ ŰRFLOTTÁNK SZÁMÁRA

A célunk, hogy később – amikor eljön az ideje, és valóban meg kell alkotnunk az űrflottánk működési szabályzatát és törvényeit – már legyen mire támaszkodnunk. Legyen egy alapmű, ahonnan a szabályok megalkotói ötleteket meríthetnek.

Elég széles témakörről van szó. A kiképzés módozataitól a legénység összeválogatásán, a viselkedési protokollon, szervezésen, irányításon, belbiztonságon keresztül, a veszélyhelyzetek és katasztrófahelyzetek kezelésén át az űrhajókon való közösségi együttélésig sok minden ide tartozik. A felderítő expedíciók tagjainak viselkedése, az idegen lényekkel való kapcsolatfelvétel, továbbá az emberiség űrbeli tevékenységeinek általános stratégiai alapelvei, valamint bizonyos technikai problémák az űrhajók tervezése kapcsán. A lista később biztosan bővülni fog.

Az irányelv csupán javaslat, ajánlás, tehát nem kötelező érvényű senkire nézve. Célszerű lenne csak akkor törvényt csinálni bármely irányelvből, ha kiállta a gyakorlat próbáját több esetben. Később valószínűleg több önálló szakmunka (tankönyv, törvénykönyv, szabályzat, lista, stb.) fogja tárgyalni mindezen témákat, teljes részletességgel. Az űrhajózással kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudásunkat folyamatosan bővítenünk, frissítenünk, korszerűsítenünk kell majd, mindig az aktuális helyzetnek megfelelően.

planet5

A FELDERÍTŐ EXPEDÍCIÓK

A nagy távolságba indítandó, hosszú idejű űrexpedíciókra sosem szabad egyetlen űrhajót küldeni, hanem mindig legalább kettőt vagy négyet (páros számú hajót). Az űrhajók mindig mindenhová párban menjenek, és ne távolodjanak el egymástól annál messzebb, mint ahonnan vészhelyzet esetén egy órán belül segítséget tudnak a másiknak nyújtani. A nagy távolság az űrhajók aktuális technikai képességeitől függ, tehát relatív dolog, de alapelvként meghatározható, hogy a teljes sebességgel egy-két óra alatt megtehető útnál nagyobb távolság számít nagynak.

Az űrhajó kapitánya (normál körülmények között) nem hagyhatja el a fedélzetet a felderítőút során, illetve amikor bárhová úton vannak. Az első és másodtisztje sem hagyhatja el a hajót együtt (egyidőben), csak külön-külön. Tehát a hajó három rangidős tisztjéből kettőnek mindig a fedélzeten kell tartózkodnia, kivéve a vészhelyzeteket.

Minden felderítő űrhajó személyzetében legalább egy vagy két képzett telepata sámánnak kell szolgálnia, hogy az idegen civilizációkkal, otthoni parafelderítő sámánokkal technikai berendezések nélkül is lehessen kommunikálni. Ezeket a sámánokat alaposan ki kell képezni és tesztelni a távolbalátásra, telepatikus metakommunikációra, paratámadások észlelésére és kivédésére, illetve tehetségtől függően mágikus technikák alkalmazására a gyógyítás és speciális emberi problémák megoldása terén.

A flotta irányító központjában minden úton lévő felderítő űrhajó mellé egy ügyeletes eseménykövető szakembert kell rendelni, aki folyamatosan, szünet nélkül, mindig figyeli az űrhajót az időszálas kommunikátoron keresztül. Azt, hogy a személyzet mit csinál, hol vannak éppen és mire készülnek. Az eseménykövető feladata tanácsot adni az űrhajósoknak, továbbá minden szükséges információval ellátni őket, amire csak szükségük van. Ennek érdekében közvetlen hozzáféréssel kell rendelkeznie a flotta és az egész otthoni civilizáció teljes információs bázisához, valamint legyen egy (videotelefon) híváslistája mindazon személyekről, akiktől további segítséget kérhet az űrhajósok számára a nap 24 órájában bármikor (fejlesztőmérnökök, orvosok, űrkutatók, xenológusok, stb.). Ezen személyeknek pedig kötelessége legyen a nap 24 órájában elérhetőnek lenni ha szükség lenne a szaktudásukra.

A személyzet közvetlenül csak az eseménykövetővel léphet kapcsolatba, mint otthoni összekötő tiszttel, bármiféle okból. A hajó és az otthoni környezet közötti (parancsnokság, hozzátartozók, kutató intézetek, média, stb.) kapcsolat csak az ügyeletes eseménykövetőn, mint cenzoron keresztül folytatható. Ezzel megakadályozható, hogy fontos információk ellenőrizetlenül kerüljenek nyilvánosságra. Az eseménykövetői munkakörbe lehetőleg gyakorlati tapasztalattal rendelkező tiszteket és kapitányokat kell fölvenni, akik szolgáltak már felderítő űrhajón (nyugalmazottak, aktív szolgálatra fizikailag nem alkalmasak, stb.).

galaxy9

Az idegen bolygók felderítésének főbb lépései, az ajánlott sorrendben.:

  1. Passzív műszeres távoli felmérés az orbitális pályán túlról.
  2. Aktív és passzív műszeres közeli feltérképezés orbitális pályáról.
  3. Felderítőszondák kiküldése a légkörbe, az érdekes helyek fölötti elrepüléssel.
  4. A kapott adatok elemzése és feladategyeztetés a flottaparancsnoksággal.
  5. Kapcsolatfölvételi próbálkozás a helybeliekkel minden lehetséges módon.
  6. Robotos vagy emberes felderítőcsapatok leküldése a felszínre, biztonságosnak tűnő helyekre.

Az idegen bolygó felszínére, egy helyre küldött kutatócsoport létszáma minimum négy fő legyen vagy ennél több, de csak páros létszámban. Az emberek mindenhová csak kettesével mehetnek, tehát senki nem kóborolhat el egyedül, legyen bármilyen biztonságosnak és barátságosnak tűnő is az idegen égitest.

A kutatócsoportot a komp köteles megvárni a landolási helyen, nem maradhatnak űrhajó nélkül a felszínen. Idegen bolygón leszálló kompot vagy ha másik, idegen űrhajón dokkol a komp, tilos üresen hagyni. Minimum 1-2 ember maradjon rajta.

Több naposra tervezett felderítőút esetén alaptábort kell kiépíteni a landolási helyen vagy ahhoz közel, megfelelő terepen, gyalogosan elérhető távolságban (maximum 1 kilométeren belül). A tábor legyen saját akadállyal vagy helyi anyagokból épített fallal, sánccal elkerített. A fal magassága legalább fél méter legyen, saját anyagú (fedélzetről hozott) akadály esetén egy méter. A falon körben érzékelőket kell elhelyezni, valamint riasztó és önvédelmi fegyvereket. Ennek oka, hogy jól védhető legyen támadástól (idegen állatok, növények, értelmes lények). Az emberek számára megfelelő menedékhelyeket kell a táborban felállítani az időjárás viszontagságaival szemben és a felszerelés védelmére. Elegendő készletet kell a táborban felhalmozni ahhoz, hogy az expedíció tagjai az űrhajó segítsége (utánpótlás) nélkül is kihúzhassák ott a tervezett kutatási ciklus végéig vagy minimum négy napig.

Felszíni kutatóexpedícióknál a csapat fele őrökből álljon, önvédelmi fegyverekkel felszerelve. Tehát minden párosban legyen egy őr és egy tudós, akik csak együtt mozoghatnak a tábor területén kívül a felszínen.

A kapitány feladata a személyzet és az űrhajó védelme, biztonsága, akár a küldetés kudarca esetén is. Az embereket feláldozni vagy az űrhajót kockára tenni, elveszteni csak rendkívüli helyzetben szabad, a flottaparancsnoksággal való egyeztetés után.

planetz

Az expedíció számára a dolgok fontossági sorrendje a következő legyen.:

  1. Az emberek (saját és társűrhajók személyzetének) épsége.
  2. Az űrhajó (saját és társűrhajók) épsége.
  3. A felszerelés épsége.
  4. Az idegen organizmusok, lények épsége.
  5. A megszerezhető információk és a küldetés célkitűzései.

A felderítő űrhajók és kutatócsoportok ajánlott reakciója ellenséges fogadtatás esetén a következő legyen.:

  1. Menekülés, visszavonulás a támadás vagy fenyegető szándék elöl, a konfliktus elkerülése.
  2. Kapcsolatfölvételi próbálkozás és a békés szándék kinyilvánítása.
  3. Maximális óvatosság, körültekintés, gyanakvás az ellenséggel szemben ha sikerül kapcsolatot kiépíteni a támadókkal.
  4. Önvédelem, ha a menekülés nem elegendő vagy csapdába kerül az expedíció.

Az önvédelem fokozatai:

  1. Passzív védelem, a támadás elhárítása.
  2. Aktív védelem, az ellenség fegyvereinek, technikájának tönkretételével, kiiktatásával.
  3. Az ellenség megbénítása, megsebesítése, harcképtelenné tevése.
  4. Az ellenség megölése.
  5. Foglyokat ejteni csak információ szerzés és közlés (közvetítés) céljából szabad, a feltétlenül szükséges időre. Gondoskodni kell a foglyok megfelelő ellátásáról, illetve szabadon engedéséről, amint ez lehetségessé válik. A részletekről a kapitány a flottaparancsnoksággal közösen döntsön.

A felderítő űrhajók létfenntartó rendszerét úgy kell méretezni, hogy el tudjon látni a teljes személyzet kétszeresének megfelelő számú embert is. Ha a társűrhajó személyzetét bármi okból át kellene venni a fedélzetre, gondoskodhassanak róluk és haza tudják őket vinni.

planetd

KAPCSOLAT IDEGEN LÉNYEKKEL

Az idegen lényekkel való kontaktus a legkülönfélébb reakciókat válthatja ki az emberekből, épp ezért az űrhajósokat fel kell készíteni a megfelelő viselkedésre. Képesnek kell lenniük leküzdeni a saját félelmeiket, fóbiáikat, elviselni a visszataszító és ellenszenves dolgokat, a furcsa és bizarr lények látványát, szagát, érintését, viselkedését, stb. Uralniuk kell a saját megszokásaikat, gesztusaikat, tudniuk kell megfelelően kezelni a telepatikus kapcsolatot, a gondolatolvasást.

Kellő türelemmel és nyitottsággal kell viszonyulniuk az idegen dolgokhoz. Törekedniük kell a békés szándék kinyilvánítására és a konfliktusok elkerülésére. Óvatosnak és körültekintőnek kell lenniük az idegen technikákkal és szokásokkal szemben, stb.

Az ismeretlen biológiai veszélyek miatt folyamatosan maximális óvatossággal kell eljárni. Bármilyen idegen bolygón hermetikus védőszkafander nélkül dolgozni, a helybeli élőlényekkel közvetlen fizikai kontaktusba kerülni szigorúan tilos. Tilos tehát puszta kézzel, szabad bőrfelülettel bármit megérinteni, a levegőt belélegezni (akkor is, ha az belélegezhető és elvileg tiszta, az időszálas átfűződés problémái miatt). Tilos továbbá a helyi vízből inni, bármilyen ottani ételt elfogyasztani, egyszóval teljes hermetizációt kell tartani az ismeretlen biológiai kockázatok elkerülése érdekében.

Az élettel rendelkező idegen bolygóra küldött expedíció és az űrhajó személyzete között karantént kell elrendelni, ha a kutatócsoport vagy annak bármely tagja mégis fizikai érintkezésbe került valamely helyi életformával. A bolygóról visszatérni csak megfelelő fertőtlenítés és csírátlanítás után szabad. Az emberek csak részletes orvosi vizsgálat után engedhetők át a karantén részlegből a fedélzetre.

Ha fennáll a veszélye annak, hogy a biztonsági eljárások ellenére mégis idegen organizmussal fertőződött meg az űrhajó, teljes karantént kell elrendelni. A hajóról nem kerülhet át a társ kutatóűrhajóra a fertőzés. Minden információt folyamatosan jelenteni kell a társűrhajónak és az eseménykövetőnek.

A karanténba zárt űrhajó a visszatérésekor két hónapra egy külön aszteroidán felállított karantén állomásra kerüljön, szakértő orvoscsoport felügyelete alá. A karantén megszegése szigorú büntetést (szükség esetén azonnali halálbüntetést) vonjon maga után.

Idegen értelmes lényt vagy bármilyen élőlényt (növény, állat, stb.) az űrhajó fedélzetére hozni vagy oda beengedni szigorúan tilos. Rendkívüli helyzetben behozhatók, de csak a karantén részlegbe. Idegen technológiát, berendezést, gépet, robotot, műtárgyat, ajándékot, szuvenírt, egyszóval akármit, ami idegen és mesterséges eredetűnek látszik, közvetlenül a fedélzetre hozni szigorúan tilos. Ezek vizsgálata lehetőleg eredeti környezetükben történjen vagy egy űrhajón kívül felállított alaptáborban, kitelepített kutatóbázison, maximális óvatossággal. Ha egyértelműen bebizonyosodott, hogy veszélytelen, akkor lehet csak sterilizálás után a fedélzetre hozni vagy a karantén részlegbe bevinni hazaszállítás céljából.

Tilos a felderítőútról idegen lényt, bármilyen organizmust, technológiát vagy űrhajót hazahozni a saját csillagrendszerünkbe a flottaparancsnokság tudta és engedélye nélkül. A hazahozott idegen dolgokat a karantén állomáson kell hagyni, további vizsgálatukra csak ott kerülhet sor. Innen leghamarább két hónap múlva lehet kihozni, kiengedni őket a bolygónkra, a közönség elé, ha egyérteműen bebizonyosodott, hogy veszélytelenek.

af1

A felderítő űrhajónak bármilyen idegen űrhajóval, űrállomással szigorúan tilos összekapcsolódnia, pláne dokkolni rá, még akkor is, ha ez fizikailag és technikailag lehetséges, és az idegenek egyértelműen barátságosak és veszélytelenek. Fizikai összeköttetést tartani az idegen járművel csak a kompok segítségével szabad vagy szkafanderes űrsétával, a karantén eljárás szigorú betartásával.

Idegen űrhajó fedélzetére első alkalommal csak robot szállhat át, függetlenül attól, hogy az rendesen működni látszik személyzettel vagy elhagyott roncs, netán segítségre szoruló jármű. A robotnak legyenek érzékelői a helyi viszonyok vizsgálatára (légkör, sugárzás, biológia, stb.) és távirányítással is tudja kezelni valaki az űrhajóról, VIRO-n keresztül. (VIRO=Virtuális Interfész Robotokhoz)

Az idegen civilizációkkal való kapcsolatfölvétel fő szabálya az óvatosság, a tartózkodó udvariasság, a békés szándék egyértelmű hangsúlyozása és a kölcsönös be nem avatkozás elve. Ők se szóljanak bele a mi dolgainkba és mi se akarjunk beleszólni az idegenek politikai, gazdasági, jogi, kulturális, háborús, stb. életébe. Ennek megfelelően a felderítők feladata csupán a megfigyelés és az adatgyűjtés az otthoni tudósok, politikusok, a közönség számára.

Idegen értelmes lényeknek tilos elárulni az anyabolygó (Solaria) helyzetét, illetve tilos az emberiségről bármilyen adatot kiadni: a technológiai fejlettségünkről, a fegyvereinkről, a lakosság létszámáról és földrajzi eloszlásáról, valamint a támaszpontjainkról, az űrhajóinkról, stb.

Csak a kapcsolatfölvételi szabályzatban pontosan meghatározott (könyvben leírt, filmen rögzített), előre gondosan összeállított információk adhatók át első körben az idegeneknek. A második körről már a flottaparancsnokság és a politikusok döntenek, közösen.

Idegen civilizáció észlelésekor az expedíciónak nem szabad felhívnia magára a figyelmet. Ha nem vesznek észre bennünket, rejtve kell maradni előttük, mivel valószínűsíthető, hogy fejletlenebbek nálunk.

A mienkénél jól láthatóan fejletlenebb civilizációkkal, és ezeken belül is azokkal, amik még nem rendelkeznek űrhajókkal, azaz a bolygójukat elhagyni képes technológiával, kerülni kell a nyílt, közvetlen kontaktust. A felderítésüket lehetőleg előlük rejtve kell végezni, hogy ne okozzunk nekik civilizációs sokkot.

a05

A mienkénél fejlettebb civilizációkkal – kellő óvatossággal – meg kell próbálni felvenni a nyílt kapcsolatot. Amennyiben nem elutasítóak – ugyanazon okból, amiért mi is kerüljük a nálunk fejletlenebbeket – tudományos és technológiai információkat kell tőlük kérni, amik gyorsíthatják a saját fejlődésünket. Információt lopni, rabolni szigorúan tilos, a lebukással járó negatív következmények miatt. A kölcsönös információcsere részleteiről ugyancsak a flottaparancsnokság és a politikusok döntenek.

Az űrexpedíciók törekedjenek rá, hogy minél kevésbé károsítsák a megvizsgálni kívánt környezetet, tehát kerüljék az oktalan rombolást, a dolgok alapos indok nélküli megváltoztatását és főként a környezetszennyezést. A felszíni kutatócsapat alaptáborát távozáskor le kell bontani. A hulladékot vissza kell szállítani az űrhajóra vagy ha ez nem lehetséges, gondosan becsomagolva el kell ásni egy olyan helyen, ahol nem okoz később kárt a természetben, tehát nem kerül a felszíni vizekbe, nem szóródik szét, stb. A mérgező vegyi anyagokat mindenképpen ártalmatlanítani kell vagy visszaszállítani az űrhajóra és hazahozni.

Eme alapelvnek megfelelően az űrtechnológiai fejlesztőknek törekedniük kell rá, hogy minden, az űrhajósok által használt gép, berendezés, eszköz, alapanyag, segédanyag, stb. a felhasználásakor ne károsítsa a környezetet. Amennyiben hulladékká válik, a bomlásakor ne képződjenek mérgek, veszélyes sugárzások, stb. Az alapelvünk a következő legyen.: “Nagy ugyan az univerzum, de ahhoz nem elég nagy, hogy az emberiség minden szemete elférjen benne.”

Ha mégis hulladéklerakó helyet kell létesítenie egy idegen bolygón vagy naprendszerben az ott dolgozó expedíciónak, a terület kijelölése alapos vizsgálatok után történjen. Gondoskodni kell róla, hogy belátható időn belül az oda elhelyezett anyagok ne juthassanak ki a környezetbe. Célszerűnek látszik egy naprendszerben valamelyik légkörtelen, élettelen kisbolygót vagy holdat, netán plometet kijelölni hulladéktárolónak és az egész rendszerből oda hordani mindent, a felszín alatt kialakított üregekbe. A betelt tárolókat hermetikusan le kell zárni és helyüket figyelmeztető táblával kell megjelölni.

A további vizsgálatokra érdemes bolygókon megfigyelő szondákat kell hátra hagyni a visszatérés előtt, a felszínen és/vagy orbitális pályán, a hosszabb távú felderítések céljából. A működésképtelenné vagy fölöslegessé vált szondákat a későbbi expedícióknak feladata legyen összegyűjteni és hazaszállítani vagy hulladéktárolóba helyezni.

ship2

TECHNOLÓGIAI JAVASLATOK

A közelkörzeteken kívül minden űrhajó állandóan tartsa kint, maga körül a kisérő szondáit (legalább kettőt, maximum tizenkettőt). Az ugrásvezető szondát nem szükséges folyton a hajón kívül tartani, csak ha térugrásra kerül sor.
Minden űrhajót fel kell szerelni legalább egy külső (a burkolat mögé behúzható) lézerágyúval, amivel a kisebb űrbeli törmelékek felapríthatók vagy egy támadás esetén védekezni lehet vele.

Minden űrhajó fedélzetén legalább annyi kézifegyvert kell tárolni páncélszekrényben, amennyi a személyzet létszáma, és a kezelésükre mindenkit ki kell képezni. A kézifegyvereknek alkalmasnak kell lenniük kábításra, sebesítésre és ölésre, egyes lövésre és sorozatlövésre. Működniük kell normál légkörben és vákuumban, alacsony hőmérsékleten egyaránt. Markolatukat úgy kell kialakítani, hogy puszta kézzel és szkafanderkesztyűben egyaránt könnyen használhatók legyenek. A fegyverek lehetnek hagyományos lövedéket kilövők vagy lézert, illetve másfajta sugárzást kibocsátóak, az aktuális technológiai fejlettségtől függően.

Az űrhajó kommunikációs rendszerének legyen üzenetrögzítője a bejövő adások fogadására, hogy ha bármi okból nincs a helyén a rádiós, vagy akadályoztatva van, akkor is megkapja a személyzet az üzeneteket. A rögzítőnek automatikusan válaszolnia kell az üzenet küldőjének a vételről és arról, hogy az üzenet a rögzítőre került. Az űrhajókat úgy kell tervezni, hogy a fedélzetükön legalább két kompot tudjanak magukkal vinni vagy egyszerre legalább két komp tudjon dokkolni rajtuk. A kompok közül mindig legalább egynek az űrhajó fedélzetén kell tartózkodnia, működőképes állapotban, hogy szükség esetén azonnal indulhasson. Ha a kompok javításra szorulnak, egynek akkor is menetkésznek kell lennie.

Minden olyan űrhajón, amelynek személyzete 12 főnél nagyobb, kötelező megfelelő számú és ülőhelyű mentőcsónakot elhelyezni. A kompok férőhelyei nem számítanak bele a mentőcsónakok helyeibe. A mentőcsónaknak képesnek kell lennie egy héten át életben tartani az utasokat és biztonságban leszállítani őket egy bolygó felszínére vagy stabil pályára állni bármely égitest körül, amíg a mentőhajó megérkezik.

A személyzet minden tagjának legyen a fedélzeten egy saját nullgravitációs szkafandere, amit az űrhajón kívüli tevékenységekhez, dekompressziós balesetnél vagy a levegőellátás leállásakor, tűz, füst, bioveszély esetén fölvehet. A felderítő űrhajókon emellett mindenkinek legyen egy felszínszkafandere is, amit légkörtelen bolygókon vagy idegen élettel rendelkező bolygókon viselhet. Az orvosi személyzetnek pedig legyen egy fedélzeti bioveszély esetén viselhető vegyvédelmi ruhája is.

A felderítő űrhajókon úgy kell kialakítani a dokkokat, az összekapcsolódást biztosító berendezéseket más űrhajókkal, űrállomással, kompokkal, valamint az összes kijáratokat, személyi és teher zsilipeket, hogy fertőzött személy vagy tárgy érkezésekor egyenesen az elkülönítő részlegbe lehessen azt juttatni, a hajó személyzetével és légterével való érintkezés nélkül. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben biztosítani, ha minden zsilipkamrának három ajtaja van: egy a külvilágba, egy hajó légterébe, egy pedig a karanténrészlegbe. Ha ez technológiai okokból nem oldható meg, akkor a légtérbe nyíló ajtó egy másodlagos, belső zsiliptérbe vezessen, ahonnan a karanténrészlegbe vagy a fedélzetre lehet jutni.

A karanténrészlegnek külön zsilipes kapcsolata kell, hogy legyen az orvosi részleggel a segítségnyújtás miatt. A karanténrészleget úgy kell felszerelni, hogy szükség esetén az elkülönítettek hetekig (az út hátralévő részéig) élhessenek ott, összkomfortos körülmények között. Így elkerülhető, hogy az egész személyzet lebetegedjen, meghaljon.

A zsilipkamrák belső terét úgy kell kialakítani, mint az űrhajó külső burkolatát. Tehát a kamra falainak és a belső ajtóknak pontosan ugyanolyan erősnek és ellenállónak kell lenniük, mint a burkolatnak. Így a nyitott zsilip nem csökkenti a hajó biztonságát, nem veszélyezteti integritását.

A külső (hajóról kivezető) és belső (rekeszek közti) zsilipeken tilos ablaknak, kémlelő nyílásnak lennie, mert az gyengíti a fal szilárdságát. Az űrhajó burkolatán lévő ablakok kívülről és belülről egyaránt légmentesen zárható védőlemezekkel legyenek ellátva, amik meteorzáportól, ütéstől, bármilyen sérüléstől védik az egyébként törésálló üveget.

A 12 főnél nagyobb személyzetű űrhajók belső légterét több hermetikusan lezárható rekeszre kell osztani, melyek mind egymástól független levegő és víz ellátó rendszerekkel legyenek felszerelve, hogy dekompresszió, tűzvész, mérgesgázok, bioveszély esetén tartósan elkülöníthetők legyenek. Meg kell oldani a rekeszek közti zsilipelést is, valamint az összekötő szervízalagutak, csövek, vezetékcsatornák lezárhatóságát.

Elkülönítés esetén a szakaszolóajtóknak automatikusan kell záródniuk, még áramszünet esetén is, tehát saját szünetmentes táppal legyenek fölszerelve. A fedélzeti biztonsági rendszernek észlelnie kell, ha ember rekedt a veszélyeztetett rekeszben (a személyzet folyamatos nyomonkövetésével), és nyitva kell tartania előtte a szakaszolózsilip felé eső ajtaját, hogy biztonságba juthasson pl. légritka tér vagy füst esetén is, amikor minden másodperc számít.

A szekcionálás után hatvan másodperccel ennek a belső ajtónak automatikusan záródnia kell, ha addig a bajba jutott nem érte el a zsilipet és nem zárta be. Bioveszély esetén a lezárt rekeszből senki és semmi nem juthat ki, de a kombinált veszélyhelyzet lehetősége miatt (pl.: bioveszély és tűz egyszerre) a zsilipbe akkor is be lehessen jutni. A rekeszek közti zsilipben legalább négy embernek kell elférnie szorosan. Az ajtók mindkét oldalán és a zsilipben legyen kamera és képernyő, ami a túloldalt mutatja.

planet11

Az űrhajó fedélzetén kitörő tűz oltása az űrbeli körülmények miatt (súlytalanság, hermetizáció) speciális eszközöket és eljárásokat igényel, amivel a személyzet minden tagjának pontosan tisztában kell lennie. Egyrészt az elektromos berendezések miatt a tűz oltására csak elektromosan szigetelő oltóanyag használható (víz nem). Másrészt az oltóanyag nem lehet veszélyes az emberekre, tehát nem lehet mérgező (szén-dioxid) vagy a súlytalanságban fulladást okozó (por, víz).

A fő feladat a tűz észlelésekor az oxigén megvonása a tűzfészektől, valamint az égő anyag hűtése és elszigetelése, hogy a tűz ne terjedhessen tovább. A legalkalmasabbnak erre a halogéngáz vagy a száraz könnyű hab tűnik. Ha a tűz a rendelkezésre álló eszközökkel nem oltható el, a lezárt rekeszt mielőbb légteleníteni kell, a zsilipen vagy szellőzőrendszeren keresztül kieresztve a levegőt az űrbe. Inkább vesszen el a hajó levegőkészletének egy része, minthogy létfontosságú berendezések égjenek szét.

Az űrhajó raktárában ilyen helyzetekre tartalékolni kell nagy nyomású tartályokban annyi levegőt, ami a hajó teljes dehermetizációja esetén elegendő a fedélzet újra feltöltéséhez, miután a veszélyhelyzetet sikerült elhárítani. Ha a hajó bármilyen sűrű légkörben tartózkodik, ahol a levegő kieresztése nem oldható meg, a tüzet be kell fojtani, megfosztva az oxigén utánpótlástól. Minden további teendőt az aktuális helyzet határoz meg.

Az űrhajó fedélzetén minden rekeszben legalább egy tűzoltó készüléket kell tárolni, feltűnő és bárki számára könnyen hozzáférhető helyen, pl. folyosón vagy a tűzveszélyes anyagok közelében. A tárolóban lennie kell emellett egy oxigénpalackos, ütésálló védősisaknak is, ami az egész fejet takarja, valamint egy pár tűzálló védőkesztyűnek.

Az űrhajók fedélzeti számítógépének (legyen akár a fedélzeten, akár a flottaparancsnokságon fizikailag) minimum olyan intelligenciával és hatalmi jogkörrel, illetve észlelési képességekkel kell rendelkeznie, hogy tudja mi történik az űrben a jármű körül és a hajó belsejében.

Képesnek kell lennie a műszaki hibákat észlelni és a személyzet számára jelenteni, illetve önállóan kiiktatni a rossz rendszereket, helyettesíteni vagy robotokkal kijavíttatni. Önvédőnek is kell lennie, hogy (bolondbiztosan) megakadályozhassa a legénység hülyeségeit, a hibás döntéseket és a belső szabotázst. Figyelmeztessen a mulasztásokra, hiányokra. Ugyanakkor ennek a biztonsági rendszernek kellően rugalmasnak és áthidalhatónak kell lennie rendkívüli helyzet esetén. Az áthidalásra (mesterjelszó megadásával) legyen lehetősége a kapitányon és ügyeletes tiszten kívül a flottaparancsnokságnak is.

pla11

Az űrhajók fedélzetén legalább két független, teljes értékű energiatermelő rendszerre van szükség, hogy soha ne maradjon a jármű áram nélkül. A rövid idejű kieséseket szünetmentes táppal kell áthidalni, hogy egyetlen másodpercre se maradjon az űrhajó világítás, számítógép, létfenntartás (levegő, fűtés) nélkül, balesetnél sem. Az elsődleges áramforrás leállásakor a szünetmentes tápnak kétszer annyi ideig ki kell tartania normál fogyasztás esetén, mint ameddig a másodlagos áramforrás manuális felélesztése tart. Ha a rendszerek szünetmentes tápról mennek, a számítógépnek automatikusan csökkentett módba kell kapcsolnia mindent a fedélzeten, tehát csak a létfontosságú rendszerek maradnak üzemben. Ezzel további idő nyerhető a vészhelyzet elhárításáig.

A létfontosságú rendszerek: számítógép, rádió, navigáció, hajtómű, belső hírközlő, belső érzékelők, zsilipmotorok, készenléti világítás, levegőellátás, embert tartalmazó hibernátorok. Minden más leállítandó.: védőpajzsok, fűtés, világítás, külső fények, víznyomás, vízmelegítés, konyha (hűtőszekrények, főzőlapok, elektromos berendezések), liftek, konnektorok a külső fogyasztókhoz, hulladékfeldolgozó, egyéb berendezések.

A létfontosságú rendszereknek kézzel működtethetőeknek kell lenniük: áramforrás beindítása, ajtók és zsilipek zárjai (ha a saját szünetmentes tápjuk is kimerül).

Minden fedélzeti berendezést könnyen hozzáférhetőre, szerelhetőre, cserélhető alkatrészekből állóra kell tervezni és építeni, mert baj esetén sokszor nincs idő hosszas hibakeresésre és bonyolult javításra. Minden létfontosságú berendezés alkatrészeiből legyen elegendő számú tartalék a fedélzeten. Az alapelv.: egy kisgyereknek is képesnek kell lennie egyedül, puszta kézzel kicserélni bármilyen alkatrészt a fedélzeten.

A belső berendezési tárgyaknak lekerekítettnek kell lenniük. Ne legyenek balesetveszélyesen éles, hegyes szögletek, kiálló dolgok sehol. Ezzel együtt az összes dolog a fedélzeten legyen ütés, törés, rázkódás, gyorsulás, dekompresszió és vízálló, a létfontosságú rendszerek pedig tűzállók is (számítógép, rádió, rekeszfalak és szakaszolóajtók). Minden berendezési tárgy, a padló, a falak legyenek könnyen és egyszerűen tisztíthatók, pl.: felmoshatók, letörölhetők tisztítószeres szivaccsal, porszívózhatók, stb.

A belső tereket optimális megvilágítással kell ellátni, ami nem zavarja a szemet, nem vakít el, mégis elegendő fényt ad. A helyiségekben a fali kapcsolótáblákat az ajtók mellett kell elhelyezni, oly módon, hogy a világítás kikapcsolásakor (vagy készenléti világításra kapcsoláskor) jelzőfény világítsa meg őket. Minden tárgyat tisztán, logikailag könnyen elkülöníthető, egyedi, vidám és kellemes színűre kell festeni. Színkódolást kell használni a tájékozódás megkönnyítésére. Pl.: minden szint vagy rekesz más alapszínű, a veszélyes dolgok pirossal vannak jelölve, míg a határolócsíkok fekete-sárgával, stb.

A kapcsolótáblák és műszerfalak legyenek egyszerűek és könnyen átláthatóak, kezelhetőek. Semmi fölösleges gomb és kapcsoló ne legyen rajtuk. Mindenhol legyenek tömör, egyértelmű tájékoztató feliratok vagy piktogramok, amikből tudni lehet, mi hol van, mi micsoda, mire való, mire vigyázz, mi miért veszélyes, stb. Minden fontos kapcsológomb legyen védett a véletlen megnyomással szemben, pl.: mechanikus védőburok, blokkoló legyen rajta vagy billentyűzár kioldó kombinációval (megerősítés kérése).

Általános alapelv, hogy ne legyenek a fedélzeten balesetveszélyes dolgok, amik az embereket veszélyeztetik, pl. gőz és gázvezetékek nagy nyomás alatt, rázós áramvezetékek, robbanóanyag, olyan hely ahonnan könnyű leesni, beszorulni, stb. Az egész hajót baleset és bolondbiztosra kell építeni.

A FLOTTA FŐPARANCSNOKSÁGA

Az Űrflotta Főparancsnoksága, másnéven flottaparancsnokság irányító központjában minden eseményt (hangot és képet) rögzíteni kell egy végtelenített tárolójú fekete dobozban, ha később szükség lenne rá, pl. kivizsgálás, ellenőrzés miatt. A tárolónak egy évre visszamenőleg kell megőriznie az adatokat, amiket rendszeres időközönként ki kell menteni az archívum számára, mielőtt felülírásra kerülne a fekete doboz tartalma.

A felderítő expedíciók kötelessége minden begyűjtött információt azonnal továbbítani az otthoni eseménykövetőjüknek, hogy ha bármi baj érné a csapatot vagy megszakadna a komkapcsolat, a parancsnokság tudja, mi történt velük.

A flottaparancsnokságnak a rendszervédelmi erőket idegen támadás esetén az anyabolygó védelmére kell összepontosítania. A külső támaszpontok, állomások, bázisok védelme másodlagos. Bármilyen háborús konfliktus esetén a teljes flotta mozgását konvojokba kell szervezni és minden konvoj mellé megfelelő katonai kiséretet kell biztosítani (vadászgépeket, cirkálókat, kozmogyalogosokat).

A stratégiai fontosságú döntések meghozatalához a flottaparancsnokság vezérkarában kétharmados többség (67%) szükséges, minden egyéb döntéshez 50% plusz egy fő. A stratégiai fontosságúnak minősülő események listáját és a velük kapcsolatos teendőket szabályzatban kell rögzíteni.

fc0dc-space18

FORGALOMIRÁNYÍTÁS

A közelkörzet a térnek az a része, ami egy bolygó esetén a stacionárius pályamagasságon belül van, de minimum egy bolygóátmérőnyire esik a felszíntől. Űrállomás és 1000 kilométernél kisebb átmérőjű holdra, aszteroidára telepített támaszpont esetén a közelkörzet 1000 kilométeren belül van. A közelkörzet egy gömb alakú térrész, ami az adott égitestet vagy állomást körülveszi. A közelkörzetben minden űrhajó mozgását a forgalomirányításnak kell összehangolnia. Az űrhajók kapitánya és pilótája köteles engedelmeskedni az irányítótisztnek, a balesetek elkerülése érdekében. A közelkörzeten kívül a kapitány önállóan dönt a hajója mozgásáról, illetve az eseménykövetőjével egyetértésben.

Az űrflotta a lakott bolygók és fontos támaszpontok körül a közelkörzet határán, egymástól meghatározott távolságokra megfigyelőbójákat vagy védelmi alállomásokat, robotfegyvereket helyezzen ki. Ezek révén hamarább észlelheti a térugrással közeledő hajókat. Célszerűnek látszik egy ikozaéder csúcspontjain elhelyezni a bójákat, tehát 12 darabot a gömbfelületen. Ezek így szabályos háromszögek csúcspontjain elhelyezkedve alig vannak messzebb egymástól, mint a körzet közepéhez (ha 0,95 a körzet sugara, akkor 1 a bóják közti távolság, az ikozaéder élhossza).

Az űrflotta a Naprendszer határán mindenhová, fénymásodperces távolságra egymástól pixelsat bójákat helyezzen ki, amikkel a térbúrába belépő és kilépő űrhajók valós időben megfigyelhetők fluidkomon át. Ezeket ha nagyon elsodródnak a helyükről vagy meghibásodnak, külön bójarakó hajókkal kell pótolni, rendbe rakni. A későbbiek során ezek leválthatók olyan bójákra, melyek saját hajtóművel rendelkeznek és így képesek egy helyben maradni vagy bárhová áthelyezhetők. Célszerű volna ilyenekkel az egész térbúrát egyenletesen megtűzdelni, vagy legalább minden bolygó környékét 1-2 millió kilométeres körzetben. Ez a rendszerünk (Solaria) külső észlelő vonala, hogy támadás esetén legyen időnk felkészülni.

Egy csúcstechnikát használó, és 27.000-szeres fénysebességgel ugráló idegen hajó kb. 1 másodperc alatt juthat el bárhová a térbúrán belül. Fontos, hogy a flotta parancsnokság reakcióideje is ugyanennyi legyen, tehát bárhová ugrik be az érkező, a központ 1 másodpercen belül tudjon róla. Csak így van esélyünk riadóztatni a védelmi erőket. A védelmi erők reakcióidejét támadás esetén 10 másodperc alá kell szorítani.

ufo5

VÉSZHELYZETEK KEZELÉSE

A honi támaszponttal (eseménykövetővel) való időszálas komkapcsolat megszakadásakor a teendők a következők.:

  1. Megjavítani a rádiót vagy üzembe helyezni a tartalékot.
  2. Ha nincs más mód, a mentőcsónakok rádióját kell használni.
  3. Ha minden más módszer csődöt mondott, minél előbb el kell menni a legközelebbi űrállomásra vagy saját űrhajóhoz új időszálas átjátszóért.

Szerencsétlenül járt saját űrhajó vagy űrállomás, támaszpont mentése esetén elsődleges a személyzet túlélőinek kimentése, másodlagosak az űrhajó és a rakomány, a felszerelés.

Idegen űrhajó mentésére csak akkor szabad vállalkozni, ha közvetlenül tőlünk kérnek segítséget, nincs más aki segíthetne és a flottaparancsnokság engedélyt ad rá. A személyzet legyen nagyon óvatos az idegen technológiájú űrhajó fedélzetén. Az idegen lényeket a karantén részlegbe kell vinni, amit nem hagyhatnak el. Tilos az idegen technológia mentésével foglalkozni, hacsak nem létszükséglet a túlélők számára, illetve a flottaparancsnokság nem ad rá engedélyt.

Idegen űrhajóroncs vagy bármilyen gazdátlan, működésképtelen berendezés, űrszonda csak a flottaparancsnokság engedélyével vehető birtokba. Alapszabály, hogy amíg a tulajdonosa nem jelentkezik érte, a roncs a megtalálóját illeti.

Hajótörés, súlyos baleset, katasztrófahelyzet esetén a személyzet teendői.:

  1. Értesíteni kell az eseménykövetőt vagy a flottaparancsnokságot a történtekről és rendszeres helyzetjelentést kell adni, amíg a vészhelyzet el nem múlik vagy a kapcsolat meg nem szakad.
  2. Első és legfontosabb feladat a személyzet és az utasok életének megmentése, a sérültek ellátása.
  3. Az űrhajón lévő, életben maradáshoz szükséges felszerelések megmentése, az elszenvedett károk, sérülések felmérése.
  4. Az űrhajó megmentése. Sérült, működésképtelen űrhajót célszerű stabil parkolópályára állítani vagy letenni egy bolygó felszínére, szilárd talajra. A mozgásképtelen űrhajót csak akkor szabad elhagynia a személyzetnek, ha a fedélzeten maradva közvetlen életveszélynek vannak kitéve.
  5. A rakomány és a felszerelés megmentése és biztonságba helyezése. Csak akkor, ha ezzel nem kerül veszélybe a személyzet egyetlen tagja sem.
  6. A túlélők, amennyiben tehetik, maradjanak a katasztrófa helyszíne közelében (csak ha bolygó felszínén vannak), biztonságos helyen és rakjanak ki segélykérő jelzést.

Forrás: Eseményhorizont

gal

a0033

Kőkorszak vagy űrhajó

Nagyon nagy a Földön jelenleg a civilizációk közötti fejlődési szintkülönbség. Ritkaság az ilyen nagy fokú eltérés egy bolygón, fent űrhajó – lent kőbalta, egy idősíkon mindez.

A Föld… nem lapos, nem korong… nem körülötte kering a Nap… nem körülötte kering az összes csillag… nem csak 1 galaxis van… nem csak 1 univerzum van… nem csak a Földön van élet… nem csak 5 elem alkothatja a DNS-t… nem csak szénalapú élet van már a Naprendszeren belül sem…stb.

Viszont… jó hír hogy végre már van hivatalosan: anyag – antianyag… tér – antitér… gravitáció – antigravitáció… gravitációs hullámok – antigravitációs hullámok… fény – antifény… fekete lyuk – fehér lyuk… intelligencia – mesterséges intelligencia…stb.

És ma már lehet ezekről a dolgokról gondolkozni, mert ha kiejti az ember azt a szót hogy antifény, fehér lyuk, antigravitációs hullámok, hipertér, kvantummechanika, száluniverzum, négydimenziós világ, stb. akkor nem ad a doktor bácsi egy szúrit, illetve barátságos ápolók sem hozzák sietve a hátulgombolós kabátkát, egy bizonyos gondozó intézet bentlakásos beutalójával együtt:-)

Elektromotoros autók, tértechnológia, kvantumfizika, nanotechnológia, kibernetika, robotika, és főleg a mesterséges intelligencia már most egy új ipari forradalom része, melyet az internet indított el pár évtizede.

Az emberiség fejlődési útját nézve elméleti szakemberek szerint ahogy egy civilizáció fejlődik és kiterjed a térben is, energiaszükségletei egyre meredekebb ívben növekednek az egyedszámmal és a gépeik igényeivel együtt. Ez alapján készült el a Kardasev-skála, amely egy-egy civilizáció technológiai fejlettségét tudja vizsgálni az alapján, hogy mennyi energiát birtokol.

Eredetileg a besorolást 1964-ben dolgozta ki az orosz asztrofizikus Nikolaj Kardasev, 3 alaptípust írt le energiafelhasználásuk alapján: I. típus (1016W), II. típus (1026W) és III. típus (1036W). Később a csillagászok kiegészítették még több kategóriával, a IV. típussal (1046 W) és az V. típussal. Ez utóbbinak annyi energia áll rendelkezésére, ami meghaladja a mi univerzumunkban található mennyiséget: ők az összes univerzum minden idővonalának energiáját felhasználhatják tetszés szerint.

Tulajdonképpen ha találkoznánk ilyen V. típusú civilizációval, lehet, hogy annyira meghaladnák elménket, hogy fel se fognánk, hogy egy másik élőlénnyel állunk szemben. Ha pedig a VI. típusú civilizációt nézzük akkor az már ahhoz hasonló ahogyan az isteneket elképzeljük, már nem csak a tér-idő ura hanem teremteni is tud.

1f366-galaxy11

Naprendszerünk 225 millió évente tesz meg egy fordulatot Tejút galaxis központja körül. Amikor legutóbb volt a jelenlegi helyzetében, a dinoszauruszok éppen csak elkezdtek kóborolni a Földön.

ufo20

A CIVILIZÁCIÓK TECHNOLÓGIAI FEJLETTSÉGE, ALAPVETŐEN HAT FOKOZATBAN

Ez a besorolás az energiahozzáférés mellett a tudás birtoklását is elég jól jelzi. A két szempont az energiatermelés és a technológiai fejlettség, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak: minél több felhasználható energiával rendelkezik egy adott civilizáció, annál gyorsabban tud fejlődni a technológia, és minél fejlettebb a technológia, annál hatékonyabban tudják kitermelni az energiát.

I. típus: civilizáció, amely a lakóhelyéül szolgáló bolygóra szórt csillagenergiát hasznosítja.
II. típus: szupercivilizáció, amely saját csillagának energiáját teljes egészében hasznosítja.
III. típus: szupercivilizáció, amely a saját galaxisának teljes energiáját uralja és hasznosítja.
IV. típus: univerzum szintű civilizáció, amely az egész világegyetem energiaforrásai felett rendelkezik.
V. típus: multiverzum civilizáció, amely uralja az egész multiverzumot, az összes létező univerzum minden energiája a rendelkezésére áll.
VI. típus: legfelsőbb szintű civilizáció, amely felette áll az időnek és a térnek, így képes akár új univerzumokat is létrehozni.

Kőkorszak vagy űrhajó

gömb

We love ❤️ Milky Way | We love ❤️ Pleiades | We love ❤️ Laniakea 

univ3

Intergalaktikus Utazás | Intergalactic Travel – Alien Worlds

5d194-planet3

Intergalaktikus Utazás | Intergalactic Travel – Alien Worlds | Welcome to ITAW

Az intergalaktikus utazás a galaxisok közötti hipotetikus, ember nélküli vagy pilóta nélküli utazás. Saját galaxisunk, a Tejút és még a legközelebbi szomszédaink pld. az Androméda (2,5 M fényév) között is a hatalmas távolságok miatt minden ilyen vállalkozás technikailag sokkal igényesebb lenne, mint a csillagközi utazás. Az intergalaktikus távolságok nagyjából százezrekkel (öt nagyságrenddel) nagyobbak, mint a csillagközi társaik.

A Föld bolygón lakva mi magunk is komplett Naprendszerestül egy galaxisban vagyunk amelyet Tejútrendszernek nevezünk. Galaxisunk fizikailag semmiben sem különbözik a többi spirálgalaxistól, pusztán a Földről észlelt látványa más a megfigyelői pozíciónk miatt.

A Nap ugyanis a Tejútrendszer lapos, nagyjából néhány ezer fényév vastag korongjában található nagyjából félúton – kb. 25.000 fényévre – a látható korong középpontja és annak széle között. A korong átmérője 100.000 fényév méretű.

Tejútrendszer ábrázolása felülnézetben, a Naprendszer becsült pozíciója sárga pont, amely azonban közel sem a méretét mutatja. (NASA)

Ha ezekkel a méretekkel összehasonlítjuk Naprendszerünk méretét, pld. a Nap és a Kuiper-öv két fényórás távolságát, egyszerűen megállapítható hogy bolygórendszerünk milyen apró, pontszerű kis helyet foglal el ebből a korongból. Tehát 100.000 fényév aránylik a 2 fényórához! Belátható hogy a mostani rakéta technológiával még a saját galaxisunk elhagyására sincs esély, ezért más működési elven alapuló technológiákat kell kidolgozni.

Ezeket az intergalaktikus utazásra javasolt módszereket fogjuk röviden áttekinteni a blogban.

Fénynél lassabb utazás:
Személyzet nélküli utazás / Emberi tudattal rendelkező gépek.
Személyzettel történő utazás / Hibernáció. Fúziós torlósugár-hajtómű.

Fénysebességű utazás:
Teleportáció.

Fénynél gyorsabb utazás: Warp drive, térbuborék, helyi tér-idő, féregjárat, hipertér, térugrás, dimenzió váltás.

Intergalaktikus Utazás | Intergalactic Travel – Alien Worlds | Welcome to ITAW

gombh

We love ❤️ Earth | We love ❤️ Mars | We love ❤️ Space 

planets,

We love Earth | We love Mars | We love Space 

gombhat

cropped-c682a-ship6

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 Thank you for viewing!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s