Rendkívüli teljesítmény volt – mind a felépítése, mind a kirablása – abban a korban, négyezer évvel ezelőtt. III. Amenemhat fáraó havarai halotti temploma egy piramissal olyan egységet alkot, amelyet Hérodotosz és Diodorus Siculus a Labirintusnak nevezett. Sztrabón a világ egyik csodájának tartotta.

III. Amenemhat fáraó sírja közel négyezer évvel ezelőtt épült az egyiptomi Havarában. Az egész labirintusrendszer korának csúcstechnológiája,  a műszaki megoldások rendkívüliek. A jobb szemléltetés végett röviden: talán a mai korban Fort Knox lehet hozzá a legjobb összehasonlítási alap, mind őrzésben, mind a védelmi kivitelezés minőségében egyaránt.

Mégis kirabolták annak idején. A rablóknak két 13 tonnás gránittömböt kellett elhúzniuk és végül egy 45 tonnás fedőlapon átvágniuk magukat. És bizony abban az időben kő és bronz szerszámaik voltak csak.  Nem állt rendelkezésükre fúrógép, exkavátor, robbanóanyagok, GPS, lézer, stb.  El kellett kerülniük, és leküzdeniük az építők csapdáit a labirintusban. Ráadásul az akkor még zsúfolt város közepén lévő, őrökkel védett piramisból kellett a kincseket megszerezniük.

Mindezt a fáraó halála után csak 100 évvel. A fő kitervelőnek 1 év állt csupán rendelkezésére. Ez alatt az idő alatt kellett egy ütőképes csapatot összeállítani, és mindent megszervezni, még az elrabolt kincsek eladását is.

Mikor a XIX. század végén 1888-ban Sir William Matthew Flinders Petrie régész csapata  a piramist felfedezte, már csak a sírrablók által kifosztott  üres sírkamrát találta. Ráadásul bár kiváló régész volt, aki korát messze meghaladó alapossággal végezte az ásatásokat, mégsem tudta akkoriban megtalálni a piramis főbejáratát. Ők a falakon át  tudtak csak bemenni a piramis belsejébe újkori technológiával, és teljesen nyilvános régészeti eljárás során, nem titokban ókori eszközökkel, azért ez is nagy különbség a két csapat kvalitása között.

A félreértések elkerülése véget: mélységesen elítélendő a sírrablás, bármely korszakban a történelem folyamán – az ókortól egészen a 21. századig!  Ebben a blogban arról van most csak szó hogy mind a védelem kialakítása, és sajnos azt kell mondjuk hogy mind a feltörése is, rendkívüli teljesítmény volt egyaránt. Ezt el kell ismerni, és szigorúan csak az emberi teljesítőképesség tekintetében, mert morálisan egy sír kirablása a legteljesebb mértékben elítélendő!

Meg kell még említeni a filmben lévő mai nyomozó – elemző társaságot, ők is remek munkát végeztek. Látszik rajtuk hogy ők is úgymond szintén egy válogatott csapat, és mindenki komoly szakértője a saját szakterületének.

Mielőtt megnézzük ezt a filmet, érdemes pár alap információt tudni erről a fáraóról, aki közel 50 évig uralkodott, első időkben az apjával, majd élete vége felé a fiával  közösen. Azért abban a korszakban ez sem mindennapos dolog volt, de majd az utána következőkben sem, pld. a görög és a római birodalom, ahol egymást ölték apa és fia, sokszor egész családi rokonságok, egy trónért. Majd azt követő időkben a középkori európai királyságokról már nem is beszélve.

III. Amenemhat imádkozó szobra, Közép Birodalom, XII-dinasztia

III. Amenemhat, görögösen Ammanemész, uralkodói nevén Nimaatré (ur.: kb. i. e. 1860 – i. e. 1814) az ókori egyiptomi XII. dinasztia hatodik fáraója. A valószínűleg az uralkodásának végét jelző dátumot egy papiruszon találták meg, amelyet a 46. uralkodási évére dátumoztak. A Középbirodalom egyik legjelentősebb uralkodójának tekintik. Lehetséges, hogy hosszabb ideig (20 évig) együtt kormányzott apjával, III. Szenuszerttel.

Piramist kezdett építtetni Dahsúrban (ez az úgynevezett Fekete Piramis), de építkezési problémák miatt ezt abbahagyták. Uralkodása 15. évében új piramis építésébe fogtak Havarában. A dahsúri piramis később több királyi asszony sírhelye lett.

Havarai halotti temploma (Fajjúm közelében) egy piramissal olyan egységet alkot, amelyet Hérodotosz és Diodorus Siculus Labirintusnak nevezett. Sztrabón a világ egyik csodájának tartotta. A havarai piramis olyan egyedülállóan összetett biztonsági rendszereket tartalmazott, amelyek valóban hasonlítanak olyan szerkezetekre amiket a hollywoodi rendezők szeretnek elhelyezni a témáról szóló filmjeikben. Lányát, Noferuptahot egy külön piramisba temették ettől 2 kilométerrel délnyugatra. Ezt a temetkezési helyet 1956-ban fedezték fel.

Uralkodásának vége felé társuralkodóként maga mellé vette későbbi utódját, IV. Amenemhatot. Lánya, Szobeknoferuré később követte a trónon IV. Amenemhatot, mint a XII. dinasztia utolsó uralkodója. III. Amenemhat uralkodói neve, a Nimaatré, annyit jelent, mint „Réhez tartozik az igazság”.

A híres Rhind-papiruszt, amely egy ókori matematikai tanulmányt tartalmaz, III. Amenemhat idején írták.

Az egyiptomi állami-vallási ideológiában sajátos presztízs-szemlélet érvényesült: az uralkodó elsősorban építkezéseikkel igyekeztek egymást túlszárnyalni, „örök időkig fennmaradó” sírjaik és az ország vallási központjaiban emelt templomaik révén remélték nevük továbbélését. A Kr. e. III. évezredben a piramisok voltak az isteni nagyság megnyilvánulásai, később a központosított monarchia lazulásával a hangsúly egyre inkább a templomokra tolódott.

Akár síremlékről, akár templomról van szó, az utókor, más kultúrák számára nehezen volt érthető, hogyan lehetett ilyen – számunkra irracionálisnak tűnő – célok érdekében százezres tömegeket mozgósítani, óriási költségeket vállalni. A hősiesség, hadi dicsőség rangban csak ezután következett. A gigantikus alkotások zavarba ejtő hatást gyakoroltak nemcsak a ma emberére, hanem már a görögökre és a rómaiakra is. Hérodotosz a zsarnoki önkény szeszélyét látta bennük, az idősebb Plinius pedig a „királyok kincseinek semmirevaló és ostoba fitogtatásának” tekintette a piramisokat.

Mivel az egyiptomi feliratok elsősorban az istenek és az uralkodók szolgálatában álló építmények nagyszerűségét méltatják, a gyakorlati gazdasági célokat elősegítő alkotások és vállalkozások homályban maradnak. Régészeti módszerekkel is nehéz kiemelni ezeket a feledésből, mivel többnyire agyagtéglát használtak építésüknél, szemben a kőből emelt templomokkal és sírokkal. Míg Kheopsz piramisa, I. Széthi pompás sziklasírja és II. Ramszesz templomai benne élnek a történeti köztudatban, addig arról az uralkodóról, aki talán legtöbbet tett az egyiptomi földművelés felvirágoztatásáért, még az egyiptológiai szakirodalomban is kevés szó esik.

III. Amenemhat a XII. dinasztia egyik utolsó tagja volt. Közel fél évszázados uralkodása a békés, nyugodt fejlődés időszaka, háborúk, területi hódítások nem fűződnek nevéhez, inkább arra törekedett, hogy az elődje, III. Szeszósztrisz által meghódított núbiai területet biztosítsa a szemnai erőd karbantartásával. Egy templomot is építtetett Núbiában (Qubán), fő építészeti tevékenységének színhelye azonban az anyaország és ezen belül is a Fajjúm területe volt.

A Fajjúm (Kairótól kb. 80 km-re délnyugatra) mélyedés a sivatagban, tulajdonképpen oázis, melyet azonban egy keskeny folyóárok köt össze a Nílus völgyével. Ebben folyik a Nílus egy mellékága, a Bahr Juszuf, majd áthaladva a fajjúmi depresszión, beleömlik a Birket el-Qarun tóba, melyet az ókorban Moirisznak neveztek. A Fajjúm nagy részét mocsarak borították, de egyes kiemelkedő területei már az V. évezredben lakottak voltak. Kr. e. 3000 táján, az államalapító Ménész király korában épült a terület későbbi kultuszközpontja, Szobek krokodilus isten sedeti temploma.

A XII. dinasztia egyik uralkodója, II. Szeszósztrisz – aki piramisát ezen a területen építette fel (Illahun) – jött rá arra, hogy a Fajjúm nagy lehetőségeket rejt magában a mezőgazdaság számára, ő próbálkozott először a Bahr Juszuf szabályozásával, de nagyobb eredmény nélkül. Az ő tervét elevenítette fel III. Amenemhat, amikor erre a vidékre koncentrálta erőit. Két királyi piramist emelt magának, egyet a memphiszi nekropolisz legdélibb részében, Dahsurban, a másikat Hawarában, a Fajjúmon belül.

A Középbirodalom piramisai egyébként már csak gyenge utánérzései voltak a IV. dinasztia – ma világszerte ismert – kőgúláinak; nemcsak méreteik lettek sokkal kisebbek, az építészeti kivitelezés hanyatlása is szembetűnő. Az építményeket agyagtéglákból építették, csak a belső folyosók kiképzésénél és a gúla burkolásához használtak kőtömböket.

A hawarai piramis ennek ellenére a maga nemében remekmű, egy olyan kor alkotása, amikor az anyag által nyújtott biztonságot leleménnyel, szellemes építészeti megoldásokkal kellett pótolni. A bejárat nem az északi oldalon van, mint az óbirodalmi piramisoknál, hanem délen, ami már magában is megnehezítette a sírrablók dolgát. A gúla belsejében a folyosók több szinten helyezkednek el, a mennyezet egy-egy elmozdítható kőtömbje nyitja meg az utat a következő emeletre. A sehová sem vezető folyosók végét is gondosan eltorlaszolták, semmit sem rejtő kútszerű aknákat képeztek ki, mindezzel sok felesleges munkát, időveszteséget okozva az illetéktelen behatolóknak. De a sírkamra, melyet egyetlen hatalmas kvarcit tömbből képeztek ki, ennek ellenére sem menekült meg a kirablástól.

A labirintus

Medinet Mádi kis ékszere volt a XII. dinasztia építészetének, de a Fajjúm büszkélkedhetett a kor legmonumentálisabb emlékével, a görögök által később Labürinthosznak nevezett templommal is. A Labirintus egyelőre a régészet nagy rejtélyei közé tartozik, ugyanis R. Lapsius és F. Petrie itt folytatott kutatásai csak nagy összevisszaságban heverő kőtömböket és szobrokat találtak, melyek alapján az alaprajzot nem sikerült megnyugtató módon rekonstruálni.

Így ma is a görög utazók leírásaira kell támaszkodnunk, akik közül elsőnek Hérodotosz (Kr. e. kb. 484–425) ad képet az építményről, mely szerinte a piramisokat is felülmúlja. Összesen 3000 helyiségből állt, melyek fele a felszínen, fele a föld alatt volt. Tizenkét bejárat vezetett a domborművekkel, oszlopokkal díszített belső térbe, a különböző méretű termekbe, udvarokba. Az alsó szintet Hérodotosz nem tekinthette meg, a Labirintus őrei szerint itt királyok és szent krokodilusok sírjai helyezkedtek el. Föld alatti folyosón lehetett bejutni a király piramisába.

Sztrabón, a nagy földrajztudós Kr. e. 25-ben vagy 24-ben érkezett Egyiptomba, tehát több mint négyszáz évvel Hérodotosz után látogatta végig Egyiptom nevezetességeit. Ő is épségben találta a Labirintust, melyet királyi palotának ír le. Rejtett folyosókról, egymást szelő görbe utakról beszél, melyeken át az idegenvezető nélkül képtelen az utat megtalálni. Az ő látogatása idején fel lehetett menni az épület tetejére, ahonnét be lehetett tekinteni a 27 udvart.

Minden termet egyetlen hatalmas kőlap takart, ami magában is komoly építészeti teljesítmény volt. Értékes adat leírásában, hogy a Labirintust annyi kisebb épület alkotta, ahány kerülete volt Egyiptomnak. Eszerint negyvenkét – vagy egy másik megjegyzése szerint harmincnál kevesebb – részből tevődött össze a rendkívüli épületegyüttes. A kerületek száma ugyanis korszakonként változott.

A Labirintus a király piramisa mellé épült a déli oldalra, eredeti rendeltetése szerint tehát biztosan halotti templom volt, ahol a sírrítusokat végezték el és az áldozatokat mutatták be. Később világi célokra is felhasználhatták, ami átépítéssel is járhatott. A Labirintusnak szerepe van az egyiptomi túlvilághitben is, mint középbirodalmi koporsóképek tanúsítják. Egy Kr. e. 4. századi papirusz szerint Ízisz összezavarja az Abüdoszba vivő utakat, hogy a gyilkos Széth ne találhassa meg testvére, Ozirisz holttestét.

Az ókor több labirintust is ismert, az egyiptomi mellett a – ma már mindenki előtt ismert – krétai volt különösen híres, melyhez a mintát a fajjúmi építményről vették. Ez volt Minósz király útvesztője, melybe a Minótauroszt zárták. A római korból egész sor áldozati kő alakjában kifaragott modell-labirintus maradt ránk a deltai Mendész városból. Nyilván azért jött a labirintus éppen ebben a városban divatba, mivel egyes görögök III. Amenemhatot Mendész néven emlegették.

A táblákon, melyek többnyire Szobek krokodilus istent ábrázolják egy labirintus tekervényeinek közepén, a termékenységi szimbolika egyes elemei is láthatók, ami összefügg a Fajjúm közismert gazdagságával. Messze vezetne, ha tovább kísérnénk a labirintus motívum fejlődését a középkori katedrálisok vallási szimbolikájú útvesztőképein át a késő-reneszánsz és a rokokó parkok növényekből telepített ravasz tekervényeiig. Elterjedtsége az egész világon arra mutat, hogy a kollektív tudattalan egy archetípusával állunk szemben, melynek első monumentális építészeti megvalósulása III. Amenemhat temploma a Fajjúmban.

A zsilipek

Az eddig felsorolt építmények valamilyen formában vallási célokat szolgáltak. A király legmerészebb vállalkozása azonban a Fajjúm vízellátásának szabályozása volt. Jól látta, hogy ennek a mélyen fekvő síkságnak a nagy része kihasználatlan: a Moirisz tó vize borítja, vagy a mocsarak miatt nem lehet megművelni. A földrajzi lehetőségek viszont adottak voltak földterület nyerésére. Diodórosz és Sztrabón beszél arról, hogyan kapcsolta be Amenemhat a Bahr Juszufot és a tavat, a Nílus áradásának évi ritmusába. Az a Hérodotoszra visszamenő feltételezésük helytelen, hogy a tó maga is mesterséges alkotás, az viszont megfelel a valóságnak, hogy víztárolónak használták.

A víz útját a valószínűleg Illahunnál épített zsilipekkel lehetett lezárni. Arról ma is vita folyik, hogy a rendszer pontosan hogyan működött. Hérodotosz szerint hat hónapig a tóba befelé folyt a víz, hat hónapig vissza. Hasonlóan írja le Sztrabón is a lényeget: áradás idején a tó felgyűjtötte a felesleges vizet, a vízhiány hónapjaiban pedig vissza lehetett innen vezetni a Nílusba. A mai kutatás inkább úgy képzeli el a szabályozást, hogy a tóba valóban bevezették a vízfelesleget, innen azonban visszaengedni nem lehetett. A duzzasztás fontosabb része az illahuni zsilipeknél történt a Bahr Juszufon, ez a terület ugyanis elég magasan van ahhoz, hogy a víz valóban visszafolyhasson.

A Bahr Juszuf szabályozásával nemcsak a Fajjúmban lehetett termőterületet nyerni, hanem Felső- és Közép-Egyiptom egyes területein is befolyásolhatóvá lett a Nílus vízszintje. (A fajjúmi rendszerhez hasonlóan működik egyébként korunk nagy technikai teljesítménye, a hatvanas években épült asszuáni vízduzzasztó gát, mely egész évben megfelelő szinten tartja a vizet az öntözőcsatornákban.)

III. Amenemhat alatt a Fajjúm képe gyökeresen átalakult, és ennek a nagy változásnak az emlékét a lakosság még kétezer évvel később is őrizte. Bár egyes részein már korábban is voltak települések, a nép a görög és a római uralom korában mégis őt tisztelte a terület egyik fő védőisteneként, nyilván őt tekintette a fajjúmi közösség létrehozójának.

Több városban is hódolattal járult a lakosság az istenné emelt uralkodóhoz, fő kultuszhelye azonban érthető módon Hawara, a Labirintus környéke volt, ahol egy sztélé a leghatalmasabb isten, Szobek társaságában ábrázolja. A neve ebben az időben Pramarrész, vagyis „Fáraó Marrész”. Egy másik feliraton mint „jóságos isten” tűnik fel Ízisz és Harpokratész társaságában.

A személyiségekben gondolkodó egyiptomi történeti tudatban III. Amenemhatnak különleges, kiemelkedő helyet biztosított építő és gazdaságfejlesztő tevékenysége. A történeti személy és a legendás király alakja egyaránt a Fajjúmhoz kapcsolódott. III. Amenemhat még össze tudta fogni a széthúzás erőit. De utódai, IV. Amenemhat király és Szobeknoferu királynő alatt megindult a bomlás, mely a XIII. dinasztia alatt az ország részekre szakadozásához, hosszú ideig tartó anarchiához vezetett.

Majd  III. Amenemhat halála után, 100 évvel később megjelent egy kis csapat, akik keresztül verekedték magukat a labirintuson és eljutottak a sírban lévő kincsekig.

Ennyi rövid bevezetőnek talán elég is, induljunk el tehát most akkor vissza az időben a kb. négyezer évvel ezelőtt történt eseményekhez.

Az egyiptomi meló (film magyarul)

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ. Kérjük maradj velünk. Látogasd meg ezeket az oldalakat is!
A képek alatt van az adott blog linkje és egy rövid bevezető szöveg. A linkre kattintva olvasható mindig a további érdekesség, információ az adott témákban.

Egy biztos: ezt ember nem építhette – vagy mégis?

A megalitikus építmények. 

Ez egy nagyon nehéz és bonyolult téma, már az alapoktól kezdve több szempontból is.

• Ki tervezte?
• Miért építették?
• Hogyan építették?
• Milyen célt szolgáltak?
• Milyen társadalom építette?

Megfigyelve a megalitikus építményeket, a következő dolgok szembetűnőek:

Elméletileg lehetséges megépíteni a megalitikus építmények zömét, mégis van néhány dolog, ami lehetetlen: a baalbeki kőterasz 1.500 tonnás alapköveinek mozgatása, a Shoria hegység építményeiben lévő 3.000 tonnás köveknek a felemelése és elhelyezése, az egyiptomi, 15-20 méteres, egytömbű kőkolosszusok felállítása.

Egy biztos: ezt ember nem építhette – vagy mégis?

A maják titkai

A világ legveszélyesebb helyei – Bővített változat – GIGANTIKUS Blog

Aki és ami ezt leközölte az már ezt megelőző időszakra közel 80% találati pontosságot ért el. Ez már nem a “szerencsés véletlen” kategóriába sorolható.

2 Bolygó | 2 Jövő

Kőkorszak vagy űrhajó

A CIVILIZÁCIÓK TECHNOLÓGIAI FEJLETTSÉGE, ALAPVETŐEN HAT FOKOZATBAN

Ez a besorolás az energiahozzáférés mellett a tudás birtoklását is elég jól jelzi. A két szempont az energiatermelés és a technológiai fejlettség, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak: minél több felhasználható energiával rendelkezik egy adott civilizáció, annál gyorsabban tud fejlődni a technológia, és minél fejlettebb a technológia, annál hatékonyabban tudják kitermelni az energiát.

I. típus: civilizáció, amely a lakóhelyéül szolgáló bolygóra szórt csillagenergiát hasznosítja
II. típus: szupercivilizáció, amely saját csillagának energiáját teljes egészében hasznosítja
III. típus: szupercivilizáció, amely a saját galaxisának teljes energiáját uralja és hasznosítja
IV. típus: univerzum szintű civilizáció, amely az egész világegyetem energiaforrásai felett rendelkezik
V. típus: multiverzum civilizáció, amely uralja az egész multiverzumot, az összes létező univerzum minden energiája a rendelkezésére áll
VI. típus: legfelsőbb szintű civilizáció, amely felette áll az időnek és a térnek, így képes akár új univerzumokat is létrehozni

További információ:  Kőkorszak vagy űrhajó

A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk

A vírusok ezt teszik. A férgek, emlősök, rovarok is. Minden élő dolog a földön ismétlődik, szaporodik. A robotok nem teszik meg: a gépek merevek és nem érdekeltek a reprodukcióban, – eddig még nem …

De talán tanulhatnak. Az evolúciós robotikának nevezett lenyűgöző területen a tudósok igyekeznek a gépeket alkalmazkodásra tanítani a világhoz, és végül önmagukat biológiai szervezetekhez hasonlóan sokszorosítani. Ugyanúgy mintha egy adott környezethez nagyon jól illeszkedő két robot kombinálná a génjeiket (OK, kód), hogy elkészítsen egy 3D-s nyomtatott baba robotot, amely két szülője erősségeit ötvözi. Márpedig amikortól ez majd jól működik akkor olyan robotok hozhatók létre, amelyek önállóan tervezik meg magukat, és olyan adaptált morfológiákat és viselkedéseket építenek, amelyeket az emberi mérnök sosem álmodhatott.

Robot evolúció, önmagukat fejlesztő és sokszorosító robotok

A kvantumfizikában teljesen más törvények vannak mint a makrovilágban. A kvantummechanika szerint egy részecske egyszerre több helyen lehet. A részecskék a mérés és megfigyelés alapján döntik el adott pillanatban, hogy hol legyenek, ráadásul az összhang fenntartása érdekében fénysebességnél gyorsabban küldenek egymásnak üzenetet. Ez minden idők egyik legnagyobb megoldatlan tudományos és filozófiai titka.

Kvantummechanika

Kétdimenziós élőlény alkothat némi fogalmat arról, hogyan nézhet ki egy háromdimenziós objektum, ha megfigyeli annak kétdimenziós árnyékát. Ugyanígy mi is tanulhatunk a negyedik dimenzió természetéről, ha megfigyeljük az ottani objektumok, jelenségek “árnyékát” a mi világunk fizikai rendszereiben.

4D-ben a tárgyakat nem pontok, vonalak vagy akár felületek határolják, hanem térfogatok. A 3D-s tárgyakat felszínük alakjából azonosítjuk. A 4D-s tárgyak szerkezetével kapcsolatos legtöbb információ azonban a burok belsejében rejlik.

Ha egy 4D-s lény a hiperkockára néz, tekintete először a kocka belsejére esik, nem magára a burokra. A burok csak mellékes, a kép belseje számít igazán. Amikor 4D-s tárgyak vetületét vizsgáljuk, mindig a belső szerkezetre koncentráljunk, ne engedjük, hogy a burok elvonja róla a figyelmünket.

A negyedik dimenzió

Technológiai Szingularitás – Mesterséges Intelligencia

“Ez a laptop egyetlen nanoszekundum egy tízezred része alatt el tudna végezni az elmúlt tízezer év összes emberi gondolkodásának megfelelő gondolkodást (azaz tízmilliárd emberi agy tízezer éven keresztül végzett munkáját)

A technológia történelmének elemzése rámutat arra, hogy a technológiai változás exponenciális, szemben a jelenlegi ‘intuitív-lineáris’ nézetekkel. Ezért a 21. században nem 100 évnyi, hanem – a jelenlegi ütemmel – 20.000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni. A fejlődés haszna, eredményei is, mint a chipsebesség és költséghatékonyság szintén exponenciálisan fognak növekedni. Még az exponenciális növekedés is exponenciálisan fog változni.

Pár évtizeden belül a gépi intelligencia meg fogja haladni az emberi intelligenciát, és ez a szingularitáshoz fog vezetni: olyan gyors és alapvető technológiai változásokhoz, amely szakadást fog létrehozni az emberi történelemben. Az esemény következményei olyan, jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftver alapú emberek, végül pedig egy hihetetlenül magas szintű intelligencia, amely fénysebességgel terjed az univerzumban.

Az emberi képességekben mélyreható és drámai hirtelenségű változást eredményező szingularitás dátumát 2045-re teszem. Az abban az évben létrehozott nem biológiai intelligencia egymilliárdszor erősebb lesz, mint az emberiség teljes intelligenciája ma.”

Technológiai Szingularitás – Mesterséges Intelligencia

“Ha egy 4D-s lény a hiperkockára néz, tekintete először a kocka belsejére esik, nem magára a burokra. A burok csak mellékes, a kép belseje számít igazán.”

Save the Planet Earth! Innovations & Future Technology

¡Salva el planeta tierra! Innovaciones y tecnología futura

🌳 Amazonia forever 🌳❤️❤️❤️🌳 Amazonia por siempre 🌳❤️❤️❤️

Salvemos la Amazonia! SAVE THE AMAZON RAINFOREST! Défendre la forêt amazonienne!

¿QUE PUEDO DECIR? ,hermosa imagen de lo que debemos hacer con la MADRE TIERRA, protegerla.

Climate Change and Global Warming  ¡Salva el planeta tierra! Innovaciones tecnológicas del futuro  CAMBIO CLIMÁTICO EN EL MUNDO

Business – Science – Environment

The Great Green Wall is an African-led movement with an epic ambition to grow an 8,000 km natural wonder of the world across the entire width of Africa.

A decade in and roughly 15% underway, the initiative is already bringing life back to Africa’s degraded landscapes at an unprecedented scale, providing food security, jobs and a reason to stay for the millions who live along its path.

The Wall promises to be a compelling solution to the many urgent threats not only facing the African Continent, but the global community as a whole – notably climate change, drought, famine, conflict and migration.

Once complete, the Great Green Wall will be the largest living structure on the planet, 3 times the size of the Great Barrier Reef.

Save the Planet Earth! The Great Green Wall

A jövő megérkezett | Űrturizmus

FUTURE TECHNOLOGIES

Coming soon the robot marketing and 3D Internet, hologram shops, robots, cyborgs, responsive tech and wacky self-moulding objects, and life after AI…

Smart Airports | EU Call for Proposals

Enel X – Technologies for renewable generation

HOW IT WORKS: The International Space Station

Space Robotics Challenge Phase 2

The SRCP 2 is a prize competition with a $1,000,000 total prize purse to create and/or advance autonomous capabilities of lunar surface robots.

2020s – 2030s – 2040s – 2050s – 2060s – 2070s – 2080s – 2090s – 22nd century

Mars Colonization Timeline