
A metrón utaztam, és közben szokás szerint gondolkoztam eléggé elvont, nem hétköznapi dolgokról. Az egyik megálló után mellém ült egy furcsa Idegen utas.
Nézett rám egy ideig, majd előhúzott egy alvó kiscicát a táskájából, ami azonnal elkezdett nyújtózkodni és dorombolt. Az útitárs közölte velem hogy ez a lény Schrödinger macskája, majd átadott nekem egy könyvet melynek borítóján egy szó volt: Univerzum. És a szemembe nézve váratlan kérdést tett fel:
“Hogyan lehetséges kedves Csaba, hogy a megfigyelhető Univerzum sugara 46,5 milliárd fényév, ha az ősrobbanás csak 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt?”
E szavak után a metró hirtelen megállt, a cica visszabújt az Idegen táskájába, a lámpák pedig pislákoltak és kialudtak.
Amikor a lámpák újra felkapcsolódtak, az Idegen eltűnt. Csak a könyv feküdt mellettem az ülésen, az Univerzum. Kinyitottam az első véletlenszerű oldalon. Üres volt.
Ahogy a könyv összes többi oldala is.
Hazaérve ruhástul és cipőstül a könyvvel az ágyamra rogytam, és elkezdtem töprengeni…és lassan megjelentek a betűk a könyv oldalain.

Igen, életük egy bizonyos pontján minden csillag rajongót elkezd gyötörni éjszaka egy nagyon érdekes kérdés: vajon a Világegyetem az ősrobbanás óta tágul? De még ha feltételezzük is hogy a galaxisok fénysebességgel mozognak, akkor is csak 13,8 milliárd fényévet tehettek meg bármilyen irányban ez alatt az egész idő alatt. Ezért a jelenlegi Univerzum átmérője nem haladhatja meg a 27,6 milliárd fényévet.
A csillagászok azonban (természetesen a NASA-val összejátszva) azt mondják, hogy ez nem igaz! Az Univerzum megfigyelhető részének átmérője 93 milliárd fényév!
Úgy tűnik, ez a megtévesztés azoknak kedvez, akik átverik a politikusokat. Végül is az Univerzum sugarának több mint háromszorosára növelése legalább háromszoros költségvetési finanszírozást tesz lehetővé, mivel a munka mennyisége is exponenciálisan növekszik.
Vagy van egy másik lehetőség is: az Univerzum a fénysebességnél gyorsabban tágul! De egyetlen fizikai tárgy sem mozoghat fénysebességgel! Tehát ezt a lehetőséget biztonságosan el lehet vetni. Vagy talán az ősrobbanás nem más, mint egy szörnyen cinikus átverés?

Nem. Ez nem megtévesztés. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik, először is emlékeznünk kell arra, hogy mit tud valójában a tudomány az Univerzum tágulásáról.
Egy évszázada a csillagászok spektroszkópiát használnak a távoli kozmikus objektumok sebességének és irányának mérésére. És felfedeztek valami egészen különöset: szinte az összes megfigyelt galaxis távolodik tőlünk, mintha bárhová is nézünk, az egész Univerzum “menekülne” a Tejútrendszer elől.
Ez a jelenség az ősrobbanás elméletének egyik alapvető pillérévé vált. Továbbá, 1929-ben egy Edwin Hubble nevű csillagász felfedezett valami még lenyűgözőbbet: a galaxisok nemcsak távolodnak tőlünk, hanem gyorsabban is mozognak!
Ez a megfigyelés “Hubble törvénye” néven vált ismertté. Kimondja, hogy a galaxisok távolodási sebessége 70 km/s-mal nő minden 3,26 millió fényévnyi távolságra ezektől az objektumoktól. Tekintettel a kozmikus távolságok hatalmasságára, nem meglepő, hogy a legtávolabbi, több milliárd fényévnyire lévő galaxisok elképesztő sebességgel távolodnak tőlünk.
Megállapították hogy a legközelebbi galaxisok több ezer kilométer/másodperc (km/s) sebességgel távolodnak tőlünk, míg a legtávolabbiak több milliárd fényévnyire, a fénysebesség közel 10%-ával távolodnak!
Bár ez a szám megdöbbentőnek tűnhet, vannak olyan távoli galaxisok amelyek nemcsak fénysebességgel távolodnak tőlünk, hanem valójában túl is haladják azt. Valójában a jelenlegi rekord a HD1-hez tartozik, egy olyan galaxishoz, amely a fénysebesség 2,5-szeresével távolodik tőlünk.

De miért mozog minden ilyen gyorsan? Milyen végtelen energiaforrást csapolnak meg?
Próbáljuk meg kitalálni.
Sokan őszintén hiszik hogy az Univerzum azért tágul mert 13,8 milliárd évvel ezelőtt egy gigantikus robbanás hatalmas mennyiségű anyagot lökött ki az űrbe, amely azóta szétterjedt az egész kozmoszban eltávolodva egy középponttól, és létrehozva a ma látható galaxisokat.
De ez tévhit. Először is, mert az ősrobbanás nem robbanás volt, hanem egy inflációs folyamat. Másodszor pedig, mert nemcsak a ma látható anyagot hozta létre, hanem azt a teret is, amelyben található. És a tér, nem pedig az anyag a Világegyetem tágulásának mozgatórugója: maga a tér az, ami 13,8 milliárd éve “duzzad”, magával rántva a benne lévő anyagot.
Más szóval, az anyag nem az Univerzum tágulásának oka. Egyszerűen “húzza” a tér, ahogy tágul. És semmi sem akadályozza meg a teret abban, hogy fénysebességgel vagy akár annál is gyorsabban táguljon. Ezért a fénysebességnél gyorsabban távolodó galaxisok nem sértenek semmilyen fizikai törvényt, mivel maguk nem mozognak. A közöttük lévő tér az ami “tolja” őket, miközben tágul.
Tehát az Idegen kérdésére technikailag választ kaptunk: mivel maga a tér nincs kitéve ugyanazoknak a korlátoknak mint az anyag, a tágulása az ősrobbanás óta eltelt 13,8 milliárd évben képes volt a legtávolabbi galaxisokat a fénysebességnél gyorsabb sebességgel eltaszítani tőlünk. Lehetővé téve a megfigyelhető Univerzum számára hogy elérje jelenlegi, körülbelül 46,5 milliárd fényévnyi sugarát.
Azonban további kérdések is maradtak. Például, hogyan láthatjuk a galaxisokat a fénysebességnél gyorsabban távolodni? És mi ez a “megfigyelhető” része az Univerzumnak? Tehát van-e az Univerzumnak olyan része, amelyet nem tudunk megfigyelni?
Ezek nagyon érdekes és fontos kérdések. És mindenképpen foglalkozni fogunk velük majd valamikor a jövőben, amikor ott számunkra az már a jelen lesz.

A mostani Földön készített csillagtérképek akkor majd nem sokat érnek, például a Marson is más az ottani reális nézet, a Naprendszeren kívül, vagy pláne egy másik galaxisban aztán már végképp hasznavehetetlenek lesznek.
De az egy más szintű szupercivilizációs történet és blog, inkább itt most ne menjünk bele mélyebben a gondolat által vezérelt űrhajók, valamint a real time idejű, dinamikusan változó 3D holografikus csillagtérképek témakörbe.

A fenti képen GALAXISOK láthatók, kint a világűrben nincs lent és fent… ha majd XXII. századi detektáló eszközünk lesz, akkor majd kint a világűrben bármerre nézünk végtelen számú galaxist látunk körülöttünk egy hatalmas gömbszerű kiterjedésben. Lábunk alatt, fejünk felett, tőlünk jobbra-balra, elől- hátul, mindenhol. Ez csak egy kis részlet, de már önmagában ez is jól érzékelteti a dolgokat. Tehát….ezek nem csillagok mint a mi Napunk, hanem galaxisok…. mindenhol…. az apró fénypontok is a távoli galaxisok fényei…. döbbenetes.
És mindegyik galaxisban több száz milliárd csillag, közülük pedig több száz millió a mi Napunkhoz hasonló csillag található, amelyek körül több milliárd bolygó, és azok körül a holdjaik keringenek. Ha ismét csak a földi élethez hasonló helyeket vesszük számításba.
De ez még csak egy másik galaxis, nézzünk rá ismét a fenti képre, mindenhol galaxisok, – az apró fényes pontok is azok – amerre csak a mostani technikával rendelkező űrteleszkóp ellát….mindenhol. És persze még úgymond a látóhatár, az általunk eddig észlelt világon kívül ott van bizony még a többi galaxis. Természetesen nem csak a Földhöz hasonló bolygókon van élet, és nem csak szén alapú rendszerekben kell gondolkozni.


A téridőt az ősrobbanás hozta létre, vagy létezett előtte is?
Mi volt az ősrobbanás előtt? Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyektől könnyen megfájdulhat a fejünk, különösen, ha pusztán a józan ésszel próbáljuk megválaszolni. Végül is hogyan keletkezhet valami a semmiből? És hogyan lehet az időnek kezdete, ha a változást kellene mérnie?
Szerencsére vagy sajnos, nézőponttól függően a józan ész nem megbízható útmutató az univerzum rejtélyeiben. A tér és az idő eredetének felfedezéséhez a fizika eszközeit kell használnunk, amelyek gyakran dacolnak a józan ésszel, és néha egyenesen bizarrnak tűnnek.
Az ősrobbanás standard változata nagyjából így hangzik: körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőtt az univerzum egy apró, végtelen sűrűségű és hőmérsékletű pont volt, amit szingularitásnak neveztek. Aztán valamilyen ismeretlen okból felrobbant, és gyorsan tágulni kezdett, létrehozva a teret és az időt ahogyan ismerjük őket. Ez a tágulás ma is folytatódik, és megfigyelhető a távoli galaxisok fényének vöröseltolódásában.
De ennek a történetnek vannak problémái. Először is, az általános relativitáselméletre támaszkodik amely leírja a gravitációt és az univerzum nagyléptékű szerkezetét, de nagyon kis léptékek és nagy energiák esetén kudarcot vall. Ahhoz hogy megértsük mi történt a szingularitásnál, szükségünk van egy olyan elméletre amely egyesíti az általános relativitáselméletet a kvantummechanikával, amely a részecskék és erők mikroszkopikus világát írja le.
Ilyen elmélet még nem létezik, bár számos jelölt van rá, például a húrelmélet és a hurok-kvantumgravitáció (LQG ). Különbség a húrelmélettől: míg a húrelmélet extra dimenziókat (10, 11 vagy 26) feltételez, az LQG a téridő szerkezetére fókuszál.
Egy másik probléma hogy maga a szingularitás egy matematikai anomália, ami azt sugallja hogy valami végtelen a semmiből keletkezett. Fizikai szempontból ennek kevés értelme van, és arra utal, hogy valami hiányzik az univerzum kezdeti feltételeinek megértéséből.

Néhány fizikus alternatív forgatókönyveket javasolt amelyek elkerülik a szingularitást, és a tér és idő történetét az ősrobbanáson túlra is kiterjesztik. Például egyes a húrelméleten alapuló modellek azt sugallják, hogy univerzumunk egy a sok közül egy multiverzumban, és hogy két óriási membrán, az úgynevezett bránok ütközésével jött létre. Mások azt állítják hogy univerzumunk ciklikus, ősrobbanások és összeomlások sorozatán megy keresztül, a kvantumingadozások pedig új univerzumokat hoznak létre a régiekből.
Ezek a forgatókönyvek arra utalnak hogy a tér és az idő már az ősrobbanás előtt is létezett, de nagyon eltérhetett attól amit ma megfigyelünk. Például egyes modellek azt sugallják, hogy az ősrobbanás előtt volt egy kvantumgravitációs fázis, amikor a tér és az idő kvantumingadozásoknak volt kitéve, és nem volt meghatározott szerkezete. Ebben a fázisban esetleg nem volt különbség a múlt és a jövő, illetve az ok és okozat között.
Ezen hipotézisek egyikét sem tesztelték kísérletileg. Lehet, hogy helytelennek vagy hiányosnak bizonyulnak. De azt mutatják hogy a fizika nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a térnek és az időnek volt egy ősrobbanás előtti előtörténete. Valójában egyes fizikusok úgy vélik hogy egy ilyen előtörténet bizonyítékainak megtalálása valószínűbb lenne, mint a szingularitás elfogadása minden létezés végső okának.
Tehát mi volt az ősrobbanás előtt? A válasz az lehet hogy több tér és idő. De ne számítsunk arra hogy ugyanolyanok voltak mint most, mint amikhez mi jelenleg hozzászoktunk.

További kérdések, gondolatok és lehetőségek.
-Talán az ősrobbanás a negyedik térbeli dimenzióban történt, amely számunkra elérhetetlen.
-Honnan jött a szingularitási pont a térben, amikor nem létezett, és meddig maradt ott, ha nem volt idő???
-Hogyan hozhat létre egy robbanás teret?
-Hol volt a szingularitás a robbanás előtt?
-A tér-idő önmagában objektíve egységes természettel, dinamikus, egységes formával rendelkezik, amely természetes módon mikro- és makroszinten nyilvánul meg. Több, mint puszta tér-idő; tér-idő-energia-anyag. Vagy egyetlen elsődleges elemi részecske (ERE), amely új tudományos törvényként nyilvánul meg. Bármely objektíven strukturált rendszerben az egységmátrixot a természetes számok meghatározott sorozata alkotja, és a rendszer szomszédos elemei közötti kapcsolatok egy aszimptotikus hullámot alkotnak, amely az egység felé tart, valamint egy logaritmikus spirált, amely az 1-es szám felé tart.
-A mi fizikánkban:
A szingularitási pont sehol és soha nem volt. Aztán AZONNAL végtelen tér keletkezett, és elkezdődött az idő…?
És hogy volt ez más fizikákban – ki tudja?

-A világegyetem végtelen és határtalan. Egyes részei kitágulnak, míg mások összehúzódnak, ami végül robbanáshoz vezet. És ezek a folyamatok állandóak. Evolúció.
-Látta már hogyan hívják elő a fényképet? A tiszta fotópapírt egy fejlesztőoldatba mártják. De az már tartalmazza az összes információt. És amikor az oldat behatol a papírba, a fénykép előhívásra kerül. Így keletkezett a Világegyetem.
-A Világegyetem valahol megjelent. Honnan jött ez valahova? Az űr, ahol az Univerzum született, látszólagos űr. Legalább információval volt tele. És többet is mondok, intelligens volt és intelligens most is.
-Az sem világos hogy miért van így, és nem másképp. Talán az univerzum egy buborékban volt, és visszatért, mint az ősrobbanás. És most minden szétszóródott a végtelenbe. Csakúgy, mint a bolygók és a galaxisok.
-Az anyagi valóság az igazság abszolút bírája. A tér és idő igazsága az anyag.
-Minden elmélet amellyel dolgozunk, beleértve a részecskefizika standard modelljét és az általános relativitáselméletet is, közelítő elmélet, amely a természet olyan csonkításaira alkalmazható amelyek csak az Univerzum szabadsági fokainak egy részhalmazát tartalmazzák. Az ilyen közelítő elméletet effektív elméletnek nevezzük.
-Nem elégszünk meg azzal hogy pusztán a részecskék, mezők, geometriák, vagy akár a tér és idő világába hatoljunk be. Most a fizikától követeljük magának a létezésnek a megértését.
-A pontos nyelvnek meg kell várnia a metafizikai tudás kiteljesedését.
-Az sem világos hogy miért van így, és nem másképp. Talán az univerzum egy buborékban volt, és visszatért, mint az ősrobbanás. És most minden szétszóródott a végtelenbe. Csakúgy mint a bolygók és a galaxisok.
-A tér mindig is létezett, de az időt az emberek találták fel. És elkezdték mindenhová és olyan helyekre ragasztani, ahol soha nem létezett és soha nem is létezik.

-A probléma az hogy a modern tudomány, miközben az Univerzumot figyeli olyan folyamatokat lát, amelyek több milliárd évvel ezelőtt zajlottak le. És ezek alapján olyan következtetéseket von le, amelyeknek semmi közük az Univerzum jelenlegi állapotához. Olyan ez mintha az orvostudományban paleontológiai leletekkel kezelnénk az embereket.
-Furcsa…az elmélet azt állítja hogy volt egy bizonyos pont. Ami a kérdést illeti: “Hol volt?” Az elmélet azt állítja…mindenhol egyszerre. Az ősrobbanás elmélete tele van furcsaságokkal és hipotézisekkel. Ha egy pont és az univerzum egy pontból kezdett tágulni, akkor véges. De itt vannak a kérdések…hol helyezkedett el ez a pont? A térben vagy hol? Végtelen hőmérséklet és sűrűség tehát létezhet… több
-A lényeg az hogy minden tér (legyen az ősrobbanás utáni vagy előtti), akárcsak az Anyag, csak időben létezik. Az idő az Anyag formáinak, típusainak és tulajdonságainak visszafordíthatatlan változási folyamata. Az Anyag elválaszthatatlan ettől a folyamattól (idő). Nincs Anyag idő nélkül vagy azon kívül, és fordítva, nincs Idő Anyag nélkül vagy azon kívül. Ez anyagi világunk adottsága, és összeegyeztethetetlen bármely más elméletileg lehetséges, de nem anyagi világgal.
-Az ősrobbanás előtti szinguláris állapotában az univerzum gravitációs mezeje, ideje és tere is rugóként egyetlen áramlatba – a szingularitási pontba – préselődtek. A szingularitási pontban az idő a nulla felé tart, de nem nulla. Az ősrobbanás során az univerzum gravitációs mezeje és tere is kitágult, és az idő folyása felgyorsult.
-A térbeli mező létezett, és ma is létezik az univerzumon túl. Az ősrobbanás még mindig a szemünk előtt zajlik. A robbanás egy fekete lyuk születését eredményezi. Ezután növekszik. Az univerzum kívülről úgy néz ki, mint egy fekete lyuk.
-Az ősrobbanás előtt nem volt ősrobbanás. Az ősrobbanás teremtette meg az ősrobbanás terét. Minden eseménynek megvan a maga helye és ideje, mert senki sem fog nekik semmit adni!

-Tér a semmiből?
-Mi egy háromdimenziós világban élünk. Amikor majd az emberek behatolnak más dimenziókba, mármint a négy- és ötdimenziós világba (feltehetően több is van), a körülöttünk lévő dolgok eredetének rejtélye feltárul. Ez csak akkor fog megtörténni, ha túllépjük a fénysebességet és elsajátítjuk a teleportálás folyamatát.
-Az idő a mozgás mértéke. És amikor “valami” elkezdett tágulni, azaz mozgás keletkezett, felmerült az igény egy olyan mozgásmértékre, mint az “idő”.
-Nincs olyan hogy „idő”, mint független entitás. Az „idő” nem más, mint a lokális (!) változások mértéke. Mérték filozófiai, fizikai és matematikai értelemben.
-Miért van mindenki annyira lekötve az ősrobbanás körül? Úgy tűnik, még nem érettek meg egy másik magyarázatra. Tényleg szüksége van egy embernek robbanásra ahhoz, hogy valami anyagi dolgot hozzon létre? Az egyikük által kitalált ostobaságot mások felveszik és terjesztik.
-Az ősrobbanás előtti univerzum szingularitásában az univerzum gravitációs mezeje, ideje és tere is egyetlen áramlattá – a szingularitássá – nyomódtak össze, mint egy rugó. A szingularitásban az idő a nulla felé tart, de nem nulla. Az ősrobbanás során az univerzum gravitációs mezeje és tere is kitágult, és az idő folyása felgyorsult. Ezért a tudósok csak az univerzum fodrozódásait figyelik meg, nem pedig a gravitációs hullámokat.
-Az univerzum gravitációs mezeje, ideje és tere elválaszthatatlanul összefügg. Minél nagyobb egy test, annál nagyobb a gravitációs mező körülötte, és ezzel egyidejűleg a tér is görbül és sűrűsödik körülötte, és az idő folyása lelassul. Ez nem olyan, mint egy lepedő, amely egy hatalmas test súlya alatt megereszkedik, ahogy azt a tudósok Einstein óta sugallják.
-Mi humanoidok csak ilyen intelligens életet tudunk elképzelni. Az intelligens élet több millió fokos hőmérsékleten élő plazmoidok számára is lehetséges. És ez ugyanolyan természetes a számukra, mint számunkra, akik a mi körülményeink között élünk.


Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!

Idegen Létformák – Időtlen Galaktikus Szupercivilizációk
Ha a Föld négy és félmilliárd éves létezését 24 órába sűrítenénk, 10.000 év leforgása egyetlen másodperc töredékének felelne meg. Ezt az analógiát követve az idő amit az emberiség eddig a Földön töltött úgy maximum fél percet tenne ki.
Tulajdonképpen ha találkoznánk egy V. típusú civilizációval, lehet hogy az annyira meghaladná az elménket, hogy fel se fognánk, hogy egy másik élőlénnyel állunk szemben. Ha pedig a VI. típusú civilizációt nézzük akkor az már ahhoz hasonló ahogyan az isteneket elképzeljük, már nem csak a tér-idő ura hanem teremteni is tud.
Induljunk el a fenti rövid bevezetés után, és nézzük meg – egyáltalán hogyan lehet elképzelni gondolati síkon – hogy milyenek is lehetnek az olyan ( számunkra időtlen, ősidőktől létező ) idegen létformák amelyek már több százezer, de akár több millió éves szupercivilizációk.
Nem 24 órából fél perc, hanem több óra. Sok-sok óra, akár 4-5, de akár 10 óra is lehetséges a földi analógiához képest.
Fél perc aránylik az 5-10 órához, brutális különbség, főleg ha nem lineáris, hanem exponenciális fejlődésben gondolkozunk, mert egy adott technológiai szint elérése után az utóbbi törvényszerű.
Ha csak a földi robot evolúció – önmagukat fejlesztő és sokszorosító robotok, és a nanotechnológia jövőképét vesszük alapul, már az is megdöbbentő változásokat hoz majd a bolygón még ebben az évszázadban. Amely időtartam a galaktikus idővonalon, mint léptéket tekintve szinte nem is mérhető.
Nem lesz könnyű, még így sem, hogy csak a legminimálisabb, az alapinformációkat adjuk át. Az első kisebb megdöbbenés talán már a 2 galaxisnál indul…. Látható, hogy a Milky Way apró porszem az IC 1011 galaxishoz képest. És ez még csak egy másik galaxis (de már itt sakk – matt / emberiség… és hol van még ettől az univerzumi szint és nagyságrend, mint azt most majd röviden áttekintjük).
Nézzük a számokat és az esélyeket röviden ezzel kapcsolatban. Mindenképp a mi galaxisunkban maradjunk belül mert a nagyobb – több galaktikus – lépték számunkra már szinte felfoghatatlan (majd teszünk egy kis kitérőt és látni fogjuk hogy miért is az).
És bizony még így nagyon leredukálva, csak a földi élethez hasonló paraméterekkel is már hatalmas számok jönnek ki. Mai becslések alapján 150-400 milliárd csillag található galaxisunkban. Legújabb ismereteink szerint valószínűleg minden csillag körül kering bolygó. Legalább egy, de inkább több… minden csillag körül.

Ezen csillagok közt nagyon sok a mi Napunkhoz hasonló égitest van, de még sokkal több ami tőle kisebb. Ezek a vörös törpék és körülöttük keringő bolygókon is lehet élet, de most mi szigorúak vagyunk és csak a földi élethez hasonló helyeket nézzük.
A Nap típusú csillagok egyötöde körül kering a Földhöz hasonló exobolygó, amely a miénkhez hasonló kőzetanyagból áll, és esély van arra, hogy folyékony víz lehet a felszínén. Ez borzasztó nagy szám, nagyon nagy, és ez még csak a Tejútrendszer.
Azt jelenti, hogy csak a mi galaxisunkban legalább néhány milliárd ilyen potenciálisan lakható bolygó létezhet. Nagy részük bizonyára nem lakható, de ha az egymilliárdnak csak egy kis része élhető, az is még mindig sok, több milliós nagyságrendű.

A Milky Way apró porszem az IC 1011 galaxishoz képest.

A galaxisok Hubble-féle osztályozása. Jobbra fent a közönséges spirálisok, lent a küllős spirálisok, balra az elliptikusok láthatók.

Naprendszerünk 225 millió évente tesz meg egy fordulatot Tejút galaxis központja körül. Amikor legutóbb volt a jelenlegi helyzetében, a dinoszauruszok éppen csak elkezdtek kóborolni a Földön.
Információ: Idegen Létformák – Időtlen Galaktikus Szupercivilizációk


A Föld ősi civilizációs történelme – Egy földönkívüli szemszögéből
— Lásd / Kilencedik fejezet / Az események időrendje —
Több száz millió ember hallott már róla – azonban közülük csak páran tudják a konkrét igazságot.
Nem rövid és könnyű pár soros olvasmány, de mindenképpen érdemes végigolvasni figyelmesen és türelmesen. Majd azután elgondolkozni a dolgokon — lesz pár dolog…
Azonban, mint minden más témakörben, úgy most sem foglalunk állást – sem pro –sem kontra. Itt is – ez esetben is mindenkinek saját maga kell eldöntenie, hogy mit gondol róla.
Minden nyitott gondolkozású, és a világ dolgai iránt érdeklődő embernek a szíves figyelmébe ajánljuk tehát ezt a nagyon figyelemfelkeltő és elgondolkoztató témát.
Információ: A Föld ősi civilizációs történelme – Egy földönkívüli szemszögéből


EURÓPA – TRITON – ENCELADUS – GANYMEDE – CALLISTO – TITÁN
TÁVOLI, IDEGEN VILÁGOK TENGEREI, ÓCEÁNJAI AMELYEK MÉLYSÉGE TITKOKAT REJT, ÉS FELFEDEZÉSRE VÁR
Víz és jégbolygók, holdak ahol szintén lehet földön kívüli élet
Ideje átértékelni az eddigi lakható bolygókról és holdakról alkotott múlt századi elméleteket.
Tudjuk, hogy a Föld a saját jégkorszakainak során is lakható maradt, mert az élet még a fagyott epizódok előtt kezdődött és jóval utána is létezik. Minden életforma azonban az óceánokban létezett akkoriban.
Az élet lehetséges előfordulási helyeként a kőzetbolygókon kívül egy másik kategóriát is figyelembe kell tehát venni. Ez pedig konkrétan a fagyott jégbolygók – jégholdak világa, melyek felszínét folyadék, vagy fagyott jégréteg borítja, amely alatt mély óceánok találhatók.
A jég alatti vizet az ottani vulkánok, és a bolygó – vagy hold belső magjának hője melegítheti és ezáltal a körülmények hasonlóak lehetnek a földi óceánok életfeltételeihez. Tehát hasonló hőmérséklet, nyomás és folyékony víz esetén az élet ugyanúgy kialakulhatott és létezhet ezekben az óceánokban, víz alatti világokban. mint a Föld bolygón.
Információ: Víz és jégbolygók, holdak ahol szintén lehet földön kívüli élet



Szimulált világok
A Mátrix alapkérdése – ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra hogy átverje az emberi agyat, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk éppen most nincs átverve?
Ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.
Olyannyira valószínű hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll.
Ez pedig akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az hogy a világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek.
Információ: Szimulált Világok


Hold – Mars – 2122
NÉZZÜNK SZÉT A HOLDON – MARSON – ÉS A VILÁGŰRBEN 2122-BEN
De indulásunk előtt még tekintsünk vissza egy kicsit a múltba, és nézzük meg milyen is volt a helyzet a Földön, ezelőtt 100 évvel a 2010-es, 20-as években, az első űrtelepesek megindulása előtt.
Üdvözlet a Jövőből
A Stanford Torust ezelőtt 100 évvel, a 2000-es évek elején gondolhatták akár az idegen civilizációk űrhajójának is. A Stanford Torus az akkori tudomány vélekedése szerint egy Unidentified Flying Objects (UFO) beépített időgéppel. Lényegében majdnem jól gondolták, ha megnézik ezt visszaküldött videot, talán kapnak majd pár dologra választ.
Az IDŐ…. Földön / nap —- Marson / sol —- Milky Way / Galaktikus Idő / 203-209X
Ajánljuk szíves figyelmetekbe a 204X korszakot…
Információ: Hold – Mars – 2122

We love ❤️ Earth | We love ❤️ Mars | We love ❤️ Space

We love Earth | We love Mars | We love Space


Save the Planet Earth! Business Opportunity | Innovations & Future Technology
Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *