Az időutazás nagyon nehéz és bonyolult téma, már az alapoktól kezdve több szempontból is 

• Időhurok
• Kvantummechanika
• Intergalaktikus utazás
• Civilizációk technológiai fejlettsége I-VI
• Szimulált világok
• Multiverzum
• Párhuzamos univerzumok

• Időhurok

Amikor átmegyünk az itteni jelenből a jövőbe ( ami ott mást jelent, az ott élők akkori jelenébe érkezünk meg hozzájuk, a múltból ). A lényeg hogy ott vagyunk, szuper…. na de megérkezésünk után ott hogyan tudjuk átírni az ottani már megtörtént múltat és az ottani jelent, ami nekünk majd a jövőnket befolyásolja az itteni jelenben – ahonnan elindultunk a küldetésünkre? Valamint, hogyan tudunk kivergődni a folyton ismétlődő időhurokból?

A jövőben megváltoztatott események akkor maradhatnak érvényben, ha az időutazó indulása után változtatják csak meg a jelenünket – a jövő múltját, mert, ha az indulás előtti múltat változtatják meg, akkor a jövőbe való indulás esetleg okafogyottá válik és nem indul el az utazó. A “nem indulás” következtében viszont nem változik meg a jelenünk, ezért az utazó mégis elindul. Kőr bezárul és addig tart, amíg a változás semmissé teszi az indulás okát.

A múltba utazásnál ugyanaz a kőr alakulhat ki, de a hatása elképzelhetetlen méreteket ölthet. Ezért az időutazás működtetői valami nagyon hatékony biztosítékot találhattak ki még az időhurok feloldására is.

• Kvantummechanika

Van fekete lyuk – fehér lyuk, gravitáció – antigravitáció, anyag – antianyag, fény – antifény, bolygó – exobolygó, univerzum – multiverzum, valamint olyan helyek ahol egyszerre több idő is létezik. Belülről kifelé a miénkhez hasonló, de kintről befelé a fordított idő, és a centrumban a kettős idő (nincs rá jobb földi szó), tehát egyszerre lehet a múltba de akár a jövőbe is haladni az ottani tartományban.

Hasonló mint  az egyik kvantummechanikai jelenség, amikor pld. egy fénykvantum a polarizálás után egy időben 2 helyen van egymástól bármilyen távolságra, de mindig egy egészként viselkedik, és ráadásul valós időben (real time) kommunikál a két rész. A megoldás egyik részlete ezen példánál a száluniverzumban rejtőzik.

A kvantumfizikában teljesen más törvények vannak mint a makrovilágban. A kvantummechanika szerint egy részecske egyszerre több helyen lehet. A részecskék a mérés és megfigyelés alapján döntik el adott pillanatban, hogy hol legyenek, ráadásul az összhang fenntartása érdekében fénysebességnél gyorsabban küldenek egymásnak üzenetet. Ez minden idők egyik legnagyobb megoldatlan tudományos és filozófiai titka.

• Intergalaktikus utazás

Az intergalaktikus utazás a galaxisok közötti hipotetikus, ember nélküli vagy pilóta nélküli utazás. Saját galaxisunk, a Tejút és még a legközelebbi szomszédaink pld. az Androméda (2,5 M fényév) között is a hatalmas távolságok miatt minden ilyen vállalkozás technikailag sokkal igényesebb lenne, mint a csillagközi utazás. Az intergalaktikus távolságok nagyjából százezrekkel (öt nagyságrenddel) nagyobbak, mint a csillagközi társaik.

• Civilizációk technológiai fejlettsége I-VI

Ez a besorolás az energiahozzáférés mellett a tudás birtoklását is elég jól jelzi. A két szempont az energiatermelés és a technológiai fejlettség, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak: minél több felhasználható energiával rendelkezik egy adott civilizáció, annál gyorsabban tud fejlődni a technológia, és minél fejlettebb a technológia, annál hatékonyabban tudják kitermelni az energiát.

I. típus: civilizáció, amely a lakóhelyéül szolgáló bolygóra szórt csillagenergiát hasznosítja.
II. típus: szupercivilizáció, amely saját csillagának energiáját teljes egészében hasznosítja.
III. típus: szupercivilizáció, amely a saját galaxisának teljes energiáját uralja és hasznosítja.
IV. típus: univerzum szintű civilizáció, amely az egész világegyetem energiaforrásai felett rendelkezik.
V. típus: multiverzum civilizáció, amely uralja az egész multiverzumot, az összes létező univerzum minden energiája a rendelkezésére áll.
VI. típus: legfelsőbb szintű civilizáció, amely felette áll az időnek és a térnek, így képes akár új univerzumokat is létrehozni.

A Földön jelenleg az a helyzet hogy ez a civilizáció az energiát még a több millió évvel ezelőtt elpusztult, megkövesedett növényi és állati tetemekből, fosszíliából nyeri, amit nagyon rossz hatásfokkal éget el (kőszén, kőolaj) és a bolygóját sem nagyon tudja elhagyni. Jelenleg sajnos ezen a listán kívüli, 0-s típusú civilizáció, és még nagyon hosszú az út és idő az I. típusú civilizáció eléréséhez is.

• Szimulált világok

A Mátrix alapkérdése – ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra hogy átverje az emberi agyat, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk éppen most nincs átverve?

Ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.

Olyannyira valószínű hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll.

Ez pedig akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az hogy a világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek.

Minden számítástechnikai hardver egy műterméket hagy létezéséről az általa futtatott szimuláció világában. Ez a műtermék a processzor sebessége. Ha egy pillanatra azt képzeljük, hogy egy számítógépen futó szoftver vagyunk, a minket támogató hardver egyetlen és elkerülhetetlen műterméke világunkban a processzor sebessége lenne. Az összes többi törvény, amelyet tapasztalnánk, a szimuláció vagy a szoftver törvényei, amelyeknek a részesei vagyunk. Ha Sim vagy Grand Theft Auto karakter lennénk, ezek lennének a játék törvényei.

De bármit teszünk, a processzor sebessége is korlátozza a játék törvényeitől függetlenül. Nem számít mennyire teljes a szimuláció, a processzor sebessége beavatkozik a szimuláció műveleteibe.

Ha szimulációban élünk, akkor az univerzumunknak is kell lennie egy ilyen műterméknek. Most elkezdhetjük megfogalmazni ennek a műterméknek néhány olyan tulajdonságát, amelyek segítenének bennünket egy ilyen keresésében az univerzumunkban.

• A műtermék minden művelet kiegészítő komponense, amelyet nem befolyásol a kezelt változók nagysága, és a szimulált valóságon belül mindaddig irreleváns, amíg a változó maximális méretét nem észlelik.
• A műtermék felső határként jelenik meg a szimulált világban.
• A műtermék nem magyarázható a szimulált univerzum mögöttes mechanikai törvényeivel. A szimulált univerzum működési törvényein belül feltevésként vagy “adva” kell fogadni.
• A műtermék vagy az anomália hatása abszolút. Nincsenek kivételek.

Most, hogy megvan néhány meghatározó vonása, természetesen világossá válik, hogy a műtermék hogyan jelenik meg univerzumunkon belül.

A műtermék a fénysebességként nyilvánul meg.

Az űr az univerzumunk számára olyan, mint a számok a szimulált valóság számára bármely számítógépben. A térben mozgó anyagot egyszerűen a változó térben végzett műveleteknek lehet tekinteni. Ha az anyag mondjuk 1000 km/másodperc sebességgel mozog, akkor 1000 km értékű teret alakít át egy függvény, vagy minden másodpercben működik. Ha lenne olyan hardver, amely a “térnek” nevezett szimulációt futtatná, aminek az anyag, energia, te, én, minden a része, akkor a szimulált valóság “térben” belüli hardver műtermékének egy árulkodó jele lenne. A maximális korlát, a memóriatároló mérete annak a térnek, amelyen egy művelet végrehajtható. Egy ilyen korlát megjelenne tehát az univerzumunkban, mint a  maximális sebesség.

Ez a maximális sebesség márpedig a fény sebessége. Nem tudjuk, hogy milyen hardver futtatja univerzumunk szimulációját, vagy milyen tulajdonságai vannak, de egyet most elmondhatunk, hogy a változó tér memóriatároló mérete körülbelül 300.000 kilométer lenne, ha a processzor másodpercenként egy műveletet hajtana végre. 

Ez segít nekünk egy érdekes megfigyeléshez jutni az univerzumunk tér természetéről. Ha szimulációban vagyunk, ahogyan látszik, akkor a tér egy kódba írt absztrakt tulajdonság. Nem igazi. Ez analóg a példánkban szereplő hétmillió és egy számokkal, csak különböző absztrakt reprezentációk azonos méretű memóriablokkon. Fel, le, előre, hátra, 7 km, 7 millió km, ezek csak szimbólumok. A téren áthaladó dolgok (és ezáltal a tér megváltoztatása vagy a téren végrehajtott műveletek) sebessége bármely műveletnek a “tér” változóra gyakorolt ​​okozati hatásának mértékét jelzi. Ez az ok-okozati hatás nem terjedhet túl körülbelül 300.000 km-en, mivel az univerzum számítógépe másodpercenként egy műveletet hajt végre.

Most már láthatjuk, hogy a fénysebesség megfelel a saját számítógép felépítéseink megfigyelése során azonosított hardvertermék minden kritériumának. A megfigyelő (szimulált) sebességtől függetlenül ugyanaz marad, maximális korlátként figyelhető meg, az univerzum fizikája megmagyarázhatatlan, és abszolút. A fénysebesség egy hardveres műtermék, amely azt mutatja, hogy egy szimulált univerzumban élünk.

• Multiverzum

Emberi léptékkel nézve végtelen számú Föld létezik, univerzum helyett multiverzumok vannak, tehát a mi világunk mellett végtelen sok más valóságos világ is van.

A szakértők valójában több hipotézist is kidolgoztak arra vonatkozóan, hogy miként épülhet fel a multiverzum. Az egyes elképzelések közt a különbséget általában az adja, hogy a kutatók miként is képzelik el az egyes világegyetemek megszületését.

Az egyik, a párhuzamos univerzumok elméletének nevezett gondolat szerint a tér-idő lapos formát ölt, és a végtelenbe tart, a végtelenségben pedig több univerzum is kialakul. A végtelen univerzumok ötletének egyik legizgalmasabb gondolata az, hogy mivel a részecsketípusok száma véges, így azok kombinációja is az (egészen pontosan 10¹²², azaz 122 darab 10-es szorzata).

A végtelen tér-időben tehát egy idő után ismétlődések alakulnak ki, így egy-egy univerzumnak több másolata is lehet.

Amennyiben a Világegyetem valóban végtelen, minden kimenetel – legyen bármilyen valószínűtlen – lejátszódhat valahol. Valahol lehet egy alternatív Föld, amelyen ön írta ezt a blogot, és én olvasom. Bármilyen eshetőség, amely nem mond ellent a fizika törvényeinek, elképzelhető, és valahol megtörtént, vagy meg fog történni.

• Párhuzamos univerzumok

Max Tegmark amerikai fizikus az olyan alternatív világegyetemeket, amelyekben azonos fizikai törvények hatnak, I. szintű párhuzamos univerzumoknak nevezi. Minthogy eltérőek bennük a kiindulási körülmények, ezek a világegyetemek nem teljesen egyformák. Ahogy múlik az idő, egyre távolabbi és távolabbi régiók fénye érkezik majd el a Földre, s fokozatosan láthatóvá válnak az alternatív világegyetemek.

Egy másik hipotézis szerint ha a tér-időre egy egészként tekintünk, bizonyos részeken a tágulása megtorpan, míg máshol szakadatlanul folytatódik. Ha tehát saját univerzumunkat egy buborékként képzeljük el, az további buborékok, azaz világegyetemek közé ékelődik be. Az elmélet érdekessége, hogy az egyes buborékok nem kapcsolódnak egymáshoz, így belsejükben a fizika törvényei is eltérőek lehetnek.

Szintén izgalmas Elon Musk azon elképzelése, ami alapján univerzumunkat egy nálunk értelmesebb létforma teremtette meg. Ez a fejlettebb faj akár több, egymástól eltérő szimulációt is létrehozhatott, így egymással párhuzamosan több világegyetem is létrejöhet. Sőt, az egyes univerzumokban a kellően fejlett civilizációk végül újabb szimulációkat hozhatnak létre saját szimulációjukban.

A legnehezebb feladatnak tűnik, de a legkönnyebb megérteni, értelmezni ezt a dolgot:  minden elmélet igaz – mivel végtelen számú univerzum létezik. Köztük olyanok amelyek hatással vannak egymásra és közel azonos a belső törvény, és vannak egymástól teljesen eltérő, különálló törvények alapján létezők.

Tehát ebben az esetben is  ( 2 Bolygó | 2 Jövő ) nem az a kérdés hogy ezek a dolgok megvalósultak-e már valahol, hanem hogy mennyi százalékuk fog ezekből majd ebben az Univerzumban, ebben a Tejútrendszerben, ezen a Földön és Marson a következő időkben megvalósulni.

Jövőbe látás, érzékelés két léptékben, földi  és univerzumi példákkal

Kezdjük a könnyebb esetekkel, vigyük le földi közegbe a dolgokat.

Helikopterrel megyünk, egy hegy felé érünk, és látjuk hogy másik oldalán közvetlenül az alagút ottani bejárata előtt két olajszállító tartálykocsi összeütközik, felborul, kigyullad és pár másodperc múlva fel fog robbanni, és körülette minden megsemmisül azonnal. Közben mögöttünk lent az autópályán egy barátunk halad az alagút innenső bejárata felé semmit nem tudva, érzékelve ezekről. Vidáman beszélgetnek, a család kirándulni megy, zenét hallgatnak, mit sem sejtenek arról hogy mi vár rájuk a túloldalon ha odaérnek, a biztos végzet. De mi gyorsan és még időben odaszólunk telefonon, értesítjük őket és azonnal megállnak, még  a bejárat előtt. És természetesen a többi mögöttük jövő autót is megállítják.

Ami a lényeg: mivel jókor voltunk jó helyen a tér-időben így mi beavatkoztunk az ő jövőjükbe, mert láttuk az ő számukra jövőt jelentő – a számunkra már a múltban megtörtént, és detektált dolgot. Megmentettünk sok életet, de igen ám, ezáltal sok változást is okozunk a jövőben. Mert lehet hogy a családból egyikük gyermeke fontosat alkot majd pld. innováció, vagy bármely más területen. És ez is lehet csak lokális, de akár globális szintű is, amely még jobban megváltoztatja a bolygó életét.

Vagy ha ő nem is de majd az ő gyermeke, vagy unokája hoz létre fontos dolgokat, esetleg az utánuk szintén megállt autókban ülők közül valakik…stb.. A variációk száma már csak ezen a Földön is végtelen. És elég volt egyetlen mobiltelefon hívás hozzá, jó időben-jó helyen. Az ő szemszögükből mi előre láttuk az ő jövőjüket, és mivel nem lett volna jó vége a számukra, beavatkoztunk és megváltoztattuk azt.

Menjünk még vissza a múltba pár száz évet, amikor még nem rakétákkal lőtte egymást az emberiség több száz kilométerről, hanem ágyúval, közelről. Csak az eszköz változik kb. 10 ezer éve a bolygón, a gyilkos, ártó szándék sajnos nem. Van a harctéren – sajnos – egy vak és megsüketült, egy vak, és egy  könnyebben sérült de látó katona.  Ők hárman akarnak hátrább menni a tűzvonalból, elől a látó, és utána a két másik súlyosabb sérült egymás övét fogva, egymás után mind a hárman.

Kis ideig csend van, de aztán lőnek rájuk.  A látó azonnal észleli – fénysebesség – az ágyú torkolattűzét és földre veti magát, vele a többieket is. Aki vak közülük az némi késéssel – hangsebesség – észleli csak veszélyt, már  a földön fekve hallja meg, és jut el a tudatáig hogy lőttek. Legkésőbb  a szegény vak-süket katona tudata érzékeli  a lövést, amikor jó pár másodperc után a lőporfüstöt odafújja hozzájuk a szél, – szélsebesség – ő csak akkor tudja meg hogy lőttek rá. Ebben az esetben is a két társ számára, az ő jövőjüket jelentő eseményt előre detektálta a könnyebben sérült katona, és beavatkozott a társai életébe, jövőjébe.

Most pedig lépjünk tovább az univerzumi szintre.

Ha felnéz az ember az égre gyakorlatilag a múltat látja. A fény 1,25 másodperc alatt teszi meg a Föld-Hold távolságot. A szomszédos Mars bolygó minden 26. hónapban Földközelbe kerül, amikor is a Földtől mért távolsága 3 – 5 fényperc között van.

A  legközelebbi csillag, a Nap a Földtől körülbelül nyolc fénypercnyi távolságra van. Ez a távolság a Föld keringési pályájának különböző pontjain más és más, hiszen ez nem egy kör alakú pálya. Gondoljunk bele, hogy az a napfény, amit látunk, már nyolc perce indult a Napból, vagyis, ha a Nap hirtelen eltűnne, mi csak nyolc perc múlva vennénk észre. A Naprendszer szélén keringő  Plútó már 5,4 fényórára van a Naptól.

De emeljük tovább a tétet, dolgozzunk nagyobb számokkal, fényévekben.

Az éjszakai égbolton látható megszámlálhatatlanul sok csillag mindegyike egy, a Naphoz hasonló hatalmas izzó gázóriás, és csak a nagy távolságuk miatt látszanak nagyon aprónak. A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri mintegy 4,3 fényévre van a Földtől. Fénye tehát 4,3 év alatt éri el, ez óriási távolság.
A legközelebbi csillag, amelyről feltételezhető, hogy bolygórendszere van, a 6 fényévre levő Barnard-csillag. Az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz 8,8 fényévre van a Földtől.

A Világegyetemben a csillagok hatalmas csoportokba “tömörülve” helyezkednek el. Az ilyen csoportokat nevezzük galaxisoknak. A mi galaxisunkat Tejútrendszernek hívjuk és több száz milliárd csillagból áll. A Nap közelében a csillagok átlagos távolsága körülbelül 4 fényév. A Tejútrendszer lapos korong alakú, amelynek középső részén sokkal nagyobb a csillagsűrűség. A Tejútrendszer átmérője hozzávetőlegesen 80.000 fényév, vastagsága a középső részén 15.000 fényév.

A Tejútrendszeren kívül más galaxisok is megfigyelhetők. A Földtől legközelebb, mintegy 2,2 millió fényévre levő Androméda-galaxis szerkezete nagyon hasonló a Tejútrendszeréhez, de nagy távolsága miatt ez csak erős távcsövekkel vizsgálható.

Csillagok százmilliárdjait tartalmazó galaxisokból is rengeteget figyeltek már meg a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel. Kiderült, hogy a galaxisok is csoportokba rendeződve helyezkednek el. Például a Virgo-halmaz, amely több mint 1.000 galaxist tartalmaz. A halmaz közepe becslések szerint 50 millió fényévre van a Földtől, átmérője 10 millió fényév.

Ezek már nagy számok, gyakorlatilag mindenhol a múltat látja a földi ember. Akár a közeli, akár a távoli, de csak a múltat láthatja. És még csak a legközelebb lévő, szomszédos Androméda-galaxisig jutottunk el.

Na de hogyan lesz akkor ebből a múltból a jövő és jövőbe látás? 

A párhuzamos univerzumok által. Mert ahol már megtörtént az esemény az egyikben, az újra meg fog történni egy másik univerzumban, bolygón, még ha  lehetséges némi módosítással is, de megtörténik majd az esemény,  a kölcsönhatás miatt.

Úgy kell elképzelni a múlt, a jelen, és a jövő együttállását, mint ahogy a hanglemezen is egyszerre jelen van a zenemű azon része, amit éppen hallunk, de ott van az a része is amit már hallottunk, illetve ott van az is amit majd hallani fogunk. Az időutazás is lehetséges, csak a “tűt” kell áthelyezni a “lemez” másik pontjára.

Egy bizonyos technológiai fejlettség szint elérése esetén már tudja az adott civilizáció nagyon jó hatásfokkal prognosztizálni  a jövőt, és korlátlan időutazásokat véghezvinni.  De az egy másik témakör és blog, most ne menjünk bele mélységében, csak röviden tekintsük át.

Üres folt a világegyetemben – egy párhuzamos univerzumot látunk?

Einstein még úgy vélte: az univerzum végtelen ideje létezik, kezdet nélkül, örökkévaló egyensúlyi állapotban. Elmélete a kozmikus háttérsugárzás felfedezésével dőlt meg, ami a Nagy Bumm mai napig tartó utórezgése – most pedig már ott tartunk, hogy a miénkkel párhuzamosan létező univerzumok lenyomatait vizsgáljuk a saját világunkban.

Persze a helyzet nem ilyen egyszerű – úgy hisszük, hogy másik univerzumok lenyomatát vizsgáljuk, de igazából 100%-ig biztosak még nem vagyunk benne.

A teljes nevén Kozmikus Mikrohullámú Háttérsugárzás elnevezést viselő jelenség vizsgálata folyamán 2007-ben egy olyan régióra bukkantak a kutatást végzők, amely voltaképpen egy hatalmas, tökéletesen üres hely. Se normális anyag nincs benne, se sötét anyag, se semmiféle energia, de még sugárzás se. Már egy ilyen hely léte is teljességgel nonszensznek tűnt, azonban egy csapat kozmológus és fizikus nekilátott, hogy megfejtse a lehetetlen folt rejtélyét. Ők pedig azzal magyarázzák ezt a helyet, hogy az nem a mi univerzumunk része, hanem egy párhuzamos világ lóg át a miénkbe!

Szenzációsnak hangzik, megdöbbentőnek, na de önmagában a folt léte is az – a rá adott magyarázat törvényszerűen megdöbbentő.

A XX. század közepén vette a fizikatudomány először komolyan azt az elképzelést, hogy egy afféle multiverzum egy univerzuma a miénk a sokból, Hugh Everett volt az első modern fizikus, aki ezt az elképzelést támogatta. Egyes ókori görög filozófiai irányzatoktól nem volt idegen a párhuzamos univerzumok elképzelése (persze máshogy írták körül), de a “hivatalos” tudományba Everetten keresztül jutott be a teória.

John Gribbin, a multiverzum-elméletek egyik legnagyobb szakértőjének könyve foglalja össze a legjobban a kapcsolódó teóriákat: A multiverzum nyomában

Azóta többféle elképzelés is van rá, hogy vajon hogyan is működik: a kvantummechanikától kezdve a húrelméletig sok teória van a párhuzamos világok létére, egyesek szerint a megfigyelhető univerzumunk határain túl kezdődnek első szomszédaink, más elméletek szerint minden döntésünk (sőt, ami azt illeti, mindenki minden döntése és minden lehetséges esemény alakulása) is létrehoz egy-egy új ilyen párhuzamos világot egy másik dimenzióban – ami nincs egy milliméterre se tőlünk.

A húrelmélet és a párhuzamos világokkal kapcsolatos teóriák fő szakértője korunkban Michio Kaku, elméleti fizikus, aki nem csak úttörő tudományos munkásságáról híres, hanem arról is, hogy a legfrissebb eredményeket is olvasmányosan, mindenki számára érthetően képes könyveiben levezetni. A párhuzamos Földek elméletének jár utána Párhuzamos világok című kötetében.

Ez a rejtélyes, gigantikus üresség az Eridanus csillagképben (valójában azon keresztülnézve) található, és egymilliárd fényév hosszúra becsülik. Az elmélet, miszerint egy másik univerzum betüremkedő része, Dr. Laura Mersini-Houghtontól származik, az Észak-Karolinai Egyetem elméleti fizikusától. Ha igaz volna, az azt jelentené, hogy észleltük az első exo-univerzumunkat – nem kispályás teljesítmény! Az első ilyen “hideg foltot” 2004-ben észlelték, de az egyszerűen kb 20-45%-kal kevesebb anyagot és sugárzást tartalmazott, mint kellett volna, ami szintén rendkívül extrém és érthetetlen.

Ez az elképesztően hosszú és 900 fényév sugarú buborék eddig a legnagyobb ilyen észlelt anomália. 8 milliárd fényévre található tőlünk. Létére kétféle magyarázat adható: vagy egy a miénktől térben máshol létező, másik univerzum hatol be a miénkbe ott, vagy éppen hogy ott keletkezik egy párhuzamos univerzum, más fizikai törvényekkel, mint a miénk. Ez utóbbi elképzelést pártolja az említett Mersini-Houghton is, aki a húrelméletet alkalmazva jutott arra a következtetésre, hogy ez a nagy “vákuummal” telt buborék a mi univerzumunk tágulása miatt jött létre.

Ha ezt az elképzelést sikerülne valahogy igazolni, az számos olyan teória létjogosultságát bizonyítaná, mint amilyen például az “örökös univerzum-infláció”. Eszerint univerzumok úgy keletkeznek egymás után, végtelen számban, mint a buborékok a víz színén, minden buborékban egy-egy saját fizikai törvény-rendszer és fizikai állandók uralkodnak. Ha az az üres buborék egy ilyen másik univerzummal való ütközés területe, az elmélet máris bizonyítást nyer.

Végtelen számú univerzum, (minimum) 10 dimenzió, átjárók a párhuzamos univerzumokba – ma már nem science fiction és nem spekuláció, hanem tudományos vizsgálat tárgya. Michio Kaku Hipertér című könyve foglalja össze a legnaprakészebben az elméleteket.

És hogy miért is nem ütközünk folyamatosan árnyékuniverzumokba, ha ennyi keletkezik?

Egyszerű – csak gondoljunk bele, a miénk hogyan jött létre! Egy Nagy Bummal, ugye? A tér tágulása, vagy inkább “kibomlása” borzasztóan leegyszerűsítve gyorsabb a fény sebességénél, ami hamar széttolja egymástól ezeket az univerzumokat. Persze, ha egy olyan univerzum jön létre, amelyben más a tér szerkezete vagy más szabályok vonatkoznak a sebességekre, könnyedén leelőzheti akár a térhálót magát is, és átnyúlhat egy-egy univerzum a szomszédjába – jelesül, a mi világunkba.

Ha valóban ez a helyzet, és át akarunk látogatni egy másik világegyetembe, már csak 8 milliárd fényév távolságot kell átutaznunk, és megláthatjuk, más univerzumok fizikai törvényszerűségei is támogatják-e az életet, vagy sem. De az egy másik blog és más témakör.

Következzen ezek után a főcím és témakör — AZ IDŐUTAZÁS LEHETSÉGES — illetve még egyszer most már a fentiek ismeretében:  “nem az a kérdés hogy ezek a dolgok megvalósultak-e már valahol, hanem hogy mennyi százalékuk fog ezekből majd ebben az Univerzumban, ebben a Tejútrendszerben, ezen a Földön és Marson a következő időkben megvalósulni”.

Mivel eléggé sok kapcsolt információt kellett közölni, és már így is terjedelmes az anyag,  a Mars egy másik linken olvasható. (Mars Colonization Timeline)

Az IDŐ…. Földön  / nap —- Marson / sol —- Milky Way / Galaktikus Idő / 203-209X

2020s – 2030s – 2040s – 2050s – 2060s – 2070s – 2080s – 2090s – 22nd century

Mars Colonization Timeline

Az Időutazás Lehetséges

A Queenslandi Egyetem egyik hallgatója, Germain Tobar még 2020-ban olyan úttörő felfedezést tett, amely megváltoztathatja azt, ahogy az időutazásról gondolkodunk. Tobar a témavezetőjével, Dr. Fabio Costa fizikussal együtt megtalálta a módját a hagyományos dinamika és az Einstein-féle relativitáselmélet ellentmondásainak az összeboronálásra – megnyitva ezzel az utat a paradoxonmentes időutazás, mint lehetőség előtt – olvasható a sajtóközleményben.

Na de, kezdjük az elején: egyáltalán miért feszül ellentmondás a klasszikus fizika és az Einstein-féle relativitáselmélet között? A klasszikus dinamika szerint, ha egy rendszer állapotát egy adott időpontban ismerjük, akkor ki tudjuk számolni a rendszer teljes történetét – például ha ismerjük a Földön egy, a gravitációs erő hatására zuhanó objektum aktuális helyzetét és sebességét, akkor bármely időpontra ki tudjuk számolni az aktuális helyzetét. Ennek számos gyakorlati jelentősége akad: ennek segítségével modellezhetjük a folyadékok áramlását vagy küldhetünk az űrbe rakétákat.

Einstein általános relativitáselmélete szerint azonban létezhet időhurok – tehát olyan esemény, amely egyszerre létezhet a saját múltjában és a jövőjében. Ez a lehetőség viszont így tehát a feje tetejére állíthatja a hagyományos modellt. A megoldás tehát a kétféle modell összeegyeztetésére lehetne a fizika Szent Gráljaként is emlegetett egyesített elmélet — ennek kidolgozásáig viszont a két feltevés egyszerre nem lehet igaz. Legalábbis az eddigi feltételezések szerint.

Tobar és Dr. Costa eredményei ugyanis épp azért jelentősek, mert a számításaik alapján elképzelhető, hogy az esemény olyan logikus úton módosítják magukat, amellyel elkerülik a rendszer következetlenségeit vagy önellentmondásait – tehát a klasszikus paradoxonokat. Ezek a paradoxonok azok, amik miatt az időutazást még elvi szinten is kizártnak tartották, és szemléltetésként általában a nagypapa-paradoxont szokták felhozni, ami bár rendkívül közismert, de azért most gyorsan összefoglaljuk: A nagypapa-paradoxon lényege, hogy ha valaki visszautazik a múltba, és megöli a saját nagyapját, mielőtt az még gyereket vállalhatott volna, az elvileg azzal jár, hogy az időutazó sem születhet meg, és így a gyilkosságot sem követheti el.

Tobar és Dr. Costa a számításaik szemléltetésére egy 2020-ban aktuálisabb témát, a világjárványt vették elő: lehetséges-e egy időutazónak megakadályozni a járvány kitörését? Ehhez egy időutazónak nem is kell mást tennie, csak megakadályoznia, hogy a zéró-páciens elkapja a vírust. Ezzel azonban ismét egy paradoxont kapunk: ha visszautazunk az időben, és sikeresen megállítjuk a Covid kitörését, akkor a jelenben már nem lesz okunk visszautazni az időben, hogy megállítsuk a járványt, mivel nem volt járvány.

A fizikusoknak minderre jellemzően kétféle válaszuk akad: az egyik tehát, hogy épp a hasonló paradoxonok miatt az időutazás lehetetlen. A másik válasz, hogy az időutazónak lényegében nincs szabad akarata a múltban, tehát nem tehet semmi olyat, ami megváltoztatná az események addig ismert végkifejletét. A mostani számítások azonban egy harmadik megoldásra utalnak: ez alapján az események képesek logikus módon hozzáigazodni az időutazók tetteihez.

Mit jelent mindez a Covid-ot megakadályozni kívánó időutazó szempontjából? Azt, hogy el lehet érni, hogy a zéró páciens ne fertőződjön meg, de ebben az esetben a vírust valaki más kapja el, akár az időutazó maga – magyarán mindig lesz egy zéró páciens. Ez viszont azt is jelenti, hogy a járvány mindig végigsöpör a világon, és az időutazónak mindig lesz oka visszautazni az időben, hogy ezt megakadályozza.

Tehát az események a beavatkozás hatására újrakalibrálják maguk, és így sem a végkifejlet nem változik meg (ami megfelel a hagyományos fizika felvetésének), sem pedig az időutazó nem veszti el a szabad akaratát.

Mindez persze csak az időutazás egyik módja. Egy másikhoz meg kell ismerkednünk a féreglyukak egy speciális fajtájával, azokkal a féreglyukakkal, melyek nem a tér két pontját, hanem Stephen Hawking felvetése alapján az idő két pontját kötik össze: ezek a CTC-k (closed time-like curve vagy magyarul: zárt, időszerű görbe). Ez az elmélet már sokkal inkább a kvantumfizika irányából közelíti meg a kérdést, ami szerint tehát egy eseménynek többféle lehetséges végkimenetele is feltételezhető eltérő előfordulási valószínűségekkel.

Ez vezet el minket a kvantumfizika “sok világ” értelmezéséhez, amely alapján tehát ezen végkimenetelekre mind sor kerül egymással párhuzamos idősíkokon.

Mindez 1991-ig csak egy olyan elméleti játék volt, amihez szívesen nyúltak adott esetben a sci-fi szerzők – ekkor azonban egy fizikus, David Deutsch kimutatta, hogy míg a párhuzamos idősíkok általában nem képesek kölcsönhatásba lépni egymással, a helyzet megváltozik egy CTC közelében, amikor egy féreglyuk visszazárul önmagába. Itt, ahogy a sci-fi írók elképzelték, a különböző idővonalak keresztezhetik egymást – így amikor egy CTC visszakanyarodik a múltba, az már egy másik idősík múltja. Vagyis megölhetjük a nagyapánkat, megállíthatjuk a világjárványt, és ezzel ráadásul az események végkimenetelére is hatással lehetünk, de mindez egy másik idősíkon fogja kifejteni a hatását.

Talán meglepő, de Deutsch megoldását 2014-ben kísérletileg is letesztelték: 2014-ben a Queenslandi Egyetem egyik csapata egy egyszerűbb időutazási forgatókönyvet vizsgált meg, amely viszont hasonló logikai paradoxonnal járt. Az elképzelés az volt, hogy egy szubatomi részecskének vissza kell mennie az időben ahhoz, hogy átváltsa a kapcsolót, amely a részecske létrejöttét eredményezte – ha a kapcsoló nem fordul át, a részecske eleve nem is létezhet.

Deutsch elméletének egyik fő felvetése, hogy a különböző valószínűségeknek önkonzisztensnek kell lenniük. A queenslandi kutatás esetén például ha 50:50 az esélye annak, hogy a részecske visszautazik az időben, akkor annak is 50:50 az esélye, hogy a kapcsoló átfordul, hogy létrehozza a szóban forgó részecskét. Időgép hiányában a kutatók kísérletet hajtottak végre egy fotonpárral, amelyről azt állították, hogy logikailag egyenértékű egyetlen fotonnal, amely visszautazik az időben, hogy “létrehozza” saját magát. A kísérlet sikeres volt, az eredmények pedig igazolták Deutsch önkonzisztencia elméletét.

Az időutazás esetén elő szokott kerülni egy másik jelenség is, az úgynevezett pillangó hatás. A pillangó hatás egy közismert fogalom a chaos theory (káoszelmélet) területén, amely azt jelenti, hogy apró változások a kezdeti feltételeknél (pl. egy pillangó csapkodása a dél-amerikai esőerdőben) óriási következményekkel járhat a jövőben (pl. a Dominó-elv szerűen beindított meteorológiai események vége egy óriási esőzés lehet az Egyesült Államokban). A pillangó effektus lényege tehát az, hogy kis változásoknak is nagyon nagy hatásai lehetnek a jövőben, amit nehéz előrejelezni.

Ez az időutazás esetén azért szokott előkerülni, mivel a pillangó hatás így arra utal, hogy a múlt legkisebb mértékű változtatása is beláthatatlan mód és akár gigantikus mértékben befolyásolhatja a jövőt – de tényleg így van?

Bizonyos mértékben ezt a feltételezést tehát már a 2020-as számítások kizárták, mivel ezek szerint tehát az események hozzáigazodnak a beavatkozáshoz anélkül, hogy a végkimenetel megváltozna, de a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumban végzett közelmúltbeli kísérletek is azt erősítik meg, hogy a történelem menete jóval rugalmasabb, mint azt a pillangóeffektus sugallná – és mint ahogy az mondjuk a Vissza a jövőbe filmekben előkerült.

A kutatók kvantumszámítógép segítségével szimulálták az időutazást a múltba, ahol szándékosan roncsoltak egy információt – ez a számítási megfelelője annak, ha valaki mondjuk rátapos egy pillangóra a jura korszakban. A filmek történetével ellentétben viszont a számítógépes szimuláció “jelenében” a megjelenő hatás viszonylag kicsinek és jelentéktelennek bizonyult, tehát közel sem járt drámai konzekvenciákkal.

Konzisztenciaparadoxonok és párhuzamos világok

Az elméleti fizikusok Albert Einstein általános relativitáselmélete alapján próbálják kidolgozni az időutazás elvét (először Kurt Gödel), amit ugyan képesek felírni különböző egyenletekkel, a gyakorlatban viszont szinte lehetetlen lenne bármelyiket is megvalósítani – legalábbis a mai tudásunk alapján. Az időutazásnak tehát többféle képlete is lehet, de mindre vannak egészen meggyőző ellenérvek is.

Az egyik például, hogy egy időgép megépítéséhez olyan különleges anyagra volna szükség, amelynek negatív energiája van. Ez azért is lehet problémás, mert tulajdonképpen minden, ami körülvesz minket a fizikai valóságban, az pozitív energiájú, és bár a kvantummechanikából tudhatjuk, hogy létre lehetne hozni negatív anyagot, de az túl kevés volna és túl kevés ideig állna rendelkezésre.

De tételezzük fel, hogy mindennek csak technológiai korlátai vannak. Ebben az esetben viszont az időutazási paradoxonok miatt nem működne, amely körül is a legélesebb a konzisztenciaparadoxon lenne. Ez tulajdonképpen akkor jönne létre, amikor az időutazó egy olyan cselekvést hajt végre a múltban, ami az általa ismert jövő megváltozásához vezetne, de azzal megakadályozná, hogy ez az esemény egyáltalán megtörténjen.

Például visszautaznék az időben néhány perccel az elé, hogy beszállnék az időutazó gépbe, és tönkretenném azt, hogy ne is legyen rá módom. Így viszont elintézném, hogy néhány perc múlva, amikor használnám, akkor ne tudjak visszautazni. Ezt viszont csak akkor tudnám megtenni, ha nem pusztítom el a gépet, vagyis az időgép akkor, és csak akkor semmisül meg, ha nem semmisül meg.

Mivel nem lehet egyszerre megsemmisülni és nem megsemmisülni, ez a forgatókönyv következetlen és paradox.

A paradoxonok kiküszöbölése

A filmekből, sorozatokból és a játékokból persze jól tudhatjuk, hogy az időparadoxon nem egy olyan dolog, amit ne lehetne valamilyen módon kicselezni, a valóságban viszont nagyon nem így működnek a dolgok. A fizikában a pradoxon egyszerűen nem történhet meg, a konzisztenciaparadoxon pedig nem arra utal, hogy az időutazás veszélyes volna a jelenünkre vagy a jövőnkre nézve, hanem egyenesen lehetetlen.

Stephen Hawking pont emiatt fogalmazta meg a kronológiai védelemre vonatkozó elvét, amelyben kimondja, hogy a fizika törvényei szerint az időutazás lehetetlen.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy más elméleti fizikusok azonnal elvetik az időutazás eshetőségét. Igor Dmitrijevics Novikov elméleti fizikus például az  időutazási paradoxonok feloldására fogalmazta meg az önkonzisztencia-elméletet, amely lényegében azt állítja, hogy a múltba lehet utazni, de a múltat nem lehet megváltoztatni. Novikov szerint, ha megpróbálnám tönkretenni az időgépemet néhány perccel a múltban, egyszerűen csak azt tapasztalnám, hogy ez lehetetlen lenne. A fizika törvényei valahogy összeesküdnének az állandóság megőrzése érdekében.

Multiverzum elméletek

Barak Shoshany, Jared Wogan, és Jacob Hauser 2021. októberében publikált tanulmánya szerint vannak olyan időutazási paradoxonok, amelyeket Novikov feltevése nem tud megoldani. Ezzel visszakerülünk a kiindulóponthoz, hiszen ha akár csak egyetlen paradoxont sem lehet kiküszöbölni, az időutazás logikailag lehetetlen marad. Ez viszont önmagában még nem jelentené szerintük azt, hogy az időutazás lehetetlen volna.

A kutatók szerint ugyanis Novikov elmélete abban az esetben téves, ha a többszörös előzmények, vagy ismertebb nevükön a párhuzamos idősíkok léteznek, akkor az időutazás nagyon is lehetséges volna. Sőt, ez az elmélet arra is magyarázatot adna, hogyan tudnám megsemmisíteni az időgépemet még azelőtt, hogy visszamennék vele az időben.

Az újabb felvetés szerint abban a pillanatban, ahogyan ezt megteszem, egy alternatív idősík jön létre az eredeti valóságon túl, ami érintetlenül halad tovább. Vagyis azon az idővonalon, ahová visszautaznánk bármit megtehetnénk, de azokkal a tettekkel nem volnánk képesek befolyásolni a kiindulópont jelenét vagy jövőjét.

A kutatók szerint a kvantummechanika mindenképpen lehetővé tenné, legalábbis ha Everett “sok-világ” értelmezését vesszük alapul, amely szerint egy idősík akár több másik idősíkra (történetre)”osztható”. Kiemelendő, hogy mindez egyelőre csak felvetés, a kutatók egyelőre még azon dolgoznak, hogy minden pontot és elméletet összeegyeztessenek az általános relativitáselmélettel.

Ha ez sikerült, akkor az azt jelenti, hogy az időutazást nem zárják ki a konzisztenciaparadoxonok, illetve, hogy a párhuzamos világok nemcsak léteznek, de akár létre is lehet őket hozni.

Forrás: The Conversation, Interesting Engineering

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is! 

Idegen Létformák – Időtlen Galaktikus Szupercivilizációk

Ha a Föld négy és félmilliárd éves létezését 24 órába sűrítenénk, 10.000 év leforgása egyetlen másodperc töredékének felelne meg. Ezt az analógiát követve az idő amit az emberiség eddig a Földön töltött úgy maximum fél percet tenne ki.

Tulajdonképpen ha találkoznánk egy V. típusú civilizációval, lehet, hogy annyira meghaladnák elménket, hogy fel se fognánk, hogy egy másik élőlénnyel állunk szemben. Ha pedig a VI. típusú civilizációt nézzük akkor az már ahhoz hasonló ahogyan az isteneket elképzeljük, már nem csak a tér-idő ura hanem teremteni is tud.

Induljunk el a fenti rövid bevezetés után, és nézzük meg – egyáltalán hogyan lehet elképzelni gondolati síkon – hogy milyenek is lehetnek az olyan ( számunkra időtlen, ősidőktől létező ) idegen létformák amelyek már több százezer, de akár több millió éves szupercivilizációk.

Nem 24 órából fél perc, hanem több óra. Sok-sok óra, akár 4-5, de akár 10 óra is lehetséges a földi analógiához képest.

Fél perc aránylik az 5-10 órához, brutális különbség, főleg ha nem lineáris, hanem exponenciális fejlődésben gondolkozunk, mert egy adott technológiai szint elérése után az utóbbi törvényszerű.

Ha csak a földi robot evolúció – önmagukat fejlesztő és sokszorosító robotok, és a nanotechnológia jövőképét vesszük alapul, már az is megdöbbentő változásokat hoz majd a bolygón még ebben az évszázadban. Amely időtartam a galaktikus idővonalon, mint léptéket tekintve szinte nem is mérhető.

Információ: Idegen Létformák – Időtlen Galaktikus Szupercivilizációk

A Föld ősi civilizációs történelme – Egy földönkívüli szemszögéből
— Lásd / Kilencedik fejezet / Az események időrendje —

Információ:  A Föld ősi civilizációs történelme – Egy földönkívüli szemszögéből

Szimulált világok

A Mátrix alapkérdése – ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra hogy átverje az emberi agyat, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk éppen most nincs átverve?

Ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.

Olyannyira valószínű hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan nagy és kiterjedt láncolatban vagyunk egy láncszem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll.

Ez pedig akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az hogy a világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek.

Információ: Szimulált Világok

Hold – Mars – 2122

NÉZZÜNK SZÉT A HOLDON – MARSON – ÉS A VILÁGŰRBEN 2122-BEN
De indulásunk előtt még tekintsünk vissza egy kicsit a múltba, és nézzük meg milyen is volt a helyzet a Földön, ezelőtt 100 évvel a 2010-es, 20-as években, az első űrtelepesek megindulása előtt.

Üdvözlet a Jövőből

A Stanford Torust ezelőtt 100 évvel, a 2000-es évek elején gondolhatták akár az idegen civilizációk űrhajójának is. A Stanford Torus az akkori tudomány vélekedése szerint egy Unidentified Flying Objects (UFO) beépített időgéppel. Lényegében majdnem jól gondolták, ha megnézik ezt visszaküldött videot, talán kapnak majd pár dologra választ.

Az IDŐ…. Földön  / nap —- Marson / sol —- Milky Way / Galaktikus Idő / 203-209X

Ajánljuk szíves figyelmetekbe a 204X korszakot…

Információ: Hold – Mars – 2122

We love ❤️ Milky Way | We love ❤️ Pleiades | We love ❤️ Laniakea 

Intergalaktikus Utazás | Intergalactic Travel – Alien Worlds | Welcome to ITAW

Az intergalaktikus utazás a galaxisok közötti hipotetikus, ember nélküli vagy pilóta nélküli utazás. Saját galaxisunk, a Tejút és még a legközelebbi szomszédaink pld. az Androméda (2,5 M fényév) között is a hatalmas távolságok miatt minden ilyen vállalkozás technikailag sokkal igényesebb lenne, mint a csillagközi utazás. Az intergalaktikus távolságok nagyjából százezrekkel (öt nagyságrenddel) nagyobbak, mint a csillagközi társaik.

A Föld bolygón lakva mi magunk is komplett Naprendszerestül egy galaxisban vagyunk amelyet Tejútrendszernek nevezünk. Galaxisunk fizikailag semmiben sem különbözik a többi spirálgalaxistól, pusztán a Földről észlelt látványa más a megfigyelői pozíciónk miatt.

A Nap ugyanis a Tejútrendszer lapos, nagyjából néhány ezer fényév vastag korongjában található nagyjából félúton – kb. 25.000 fényévre – a látható korong középpontja és annak széle között. A korong átmérője 100.000 fényév méretű.

Tejútrendszer ábrázolása felülnézetben, a Naprendszer becsült pozíciója sárga pont, amely azonban közel sem a méretét mutatja. (NASA)

Ha ezekkel a méretekkel összehasonlítjuk Naprendszerünk méretét, pld. a Nap és a Kuiper-öv két fényórás távolságát, egyszerűen megállapítható hogy bolygórendszerünk milyen apró, pontszerű kis helyet foglal el ebből a korongból. Tehát 100.000 fényév aránylik a 2 fényórához! Belátható hogy a mostani rakéta technológiával még a saját galaxisunk elhagyására sincs esély, ezért más működési elven alapuló technológiákat kell kidolgozni.

Ezeket az intergalaktikus utazásra javasolt módszereket fogjuk majd röviden áttekinteni.

Fénynél lassabb utazás:
Személyzet nélküli utazás / Emberi tudattal rendelkező gépek.
Személyzettel történő utazás / Hibernáció. Fúziós torlósugár-hajtómű.

Fénysebességű utazás:
Teleportáció.

Fénynél gyorsabb utazás: Warp drive, térbuborék, helyi tér-idő, féregjárat, hipertér, térugrás, dimenzió váltás.

Információ:  Intergalaktikus Utazás | Intergalactic Travel – Alien Worlds | Welcome to ITAW

We love ❤️ Earth | We love ❤️ Mars | We love ❤️ Space 

We love Earth | We love Mars | We love Space 

Save the Planet Earth!  Business Opportunity | Innovations & Future Technology

Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 Thank you for viewing!